A modern 3D-játékok közismerten mind több memóriát igényelnek, azonban az olcsóbb kártyákon a grafikus memória méretének növelése, illetve a megfelelő memóriainterfészt biztosító GPU alkalmazása a gazdaságos előállítás korlátaiba ütközik. Noha már az AGP-s időkben is lehetőség volt a rendszermemória igénybevételére, az AGP busz erősen aszimmetrikus volta miatt ez nem igazán jó megoldás – a videokártya RAM-jából a rendszermemóriába való adatmozgatás sokkal lassabb, mint az ellenkező irányba történő írás. A PCI Express nagy sávszélességű, szimmetrikus csatornája ezen a problémán is segít, nem csoda hát, ha az ATI a HyperMemory technológiával, az NVIDIA pedig a hivatalosan ma debütált TurboCache-sel igyekszik ezt a lehetőséget ki is használni.
Az NVIDIA megújult, immár NV44-es GPU-ra épülő GeForce 6200 kártyája több lépést is tesz a kedvezőbb ár irányába: a grafikus processzor a korábbi, NV43-asra épülő változattól eltérően valóban csak annyi áramkört tartalmaz, amennyit kihasznál: három vertex egységgel és négy pixel-futószalaggal szolgál; a 110 nm-es gyártástechnológia is csökkent a költségeken; az újfajta memóriakezelés pedig nemcsak a kártyára ültetett RAM-modulok számának/kapacitásának visszafogását eredményezi, de a kezelésükért felelős áramkörök egyszerűsödését is.
Mindemellett a 129 dollár alatti árkategóriában a GeForce 6200 igen népszerű lehet azzal, hogy támogatja a DirectX 9.0c (Shader Model 3.0) specifikációt, és – gyártótól, típustól függően – VGA, DVI és tévékimenettel is szolgál. Főleg mini-PC-tulajdonosok számára lehet érdekes, hogy a GPU hűtése passzív módon, vagyis teljesen zajmentesen oldható meg.
Az NVIDIA által szabadalmi eljárás alá bocsátott TurboCache technológia jóvoltából a GeForce 6200 kártyák csupán 16, 32 vagy 64 MB saját memóriával vannak ellátva, amely jószerével csupán a kimenő videojel számára szükséges Frame Bufferként, illetve részben grafikus cache-ként funkcionál. A Render Buffer elhelyezése és a textúrák tárolása a rendszermemóriában történik. Ennek érdekében a GPU egy speciális MMU (Memory Management Unit) egységgel rendelkezik, amely a PCI Express interfészen keresztül foglal a rendszermemória parlagon heverő területeiből (idle pages).
Az AGP-kártyákkal ellentétben az MMU nem statikusan foglal a fő-RAM-ból, hanem igény szerint, ha pedig már nem kell valamennyi lefoglalt lap, akkor fel is szabadítja azokat. Problémás lehet persze a rendszermemória nagyobb késleltetése miatti esetleges várakozás, azonban az NV44 érintett részeit úgy tervezték újra, hogy a futószalagok lehetőleg ne álljanak üresen adathiány miatt.
Hagyományos 3D futószalag
3D futószalag TurboCache-sel
Amint az XFX példája is mutatja, kisebb zavar várható a memóriainterfészre, az adatátviteli sebességre és a támogatott memóriakapacitásra vonatkozó adatok tekintetében, hiszen a rendszermemória igénybevétele miatt mindhárom nagyobb, mint amit ténylegesen megtalálunk a videokártyán. Egy 32 bites buszra csatlakozó RAM-chip 350 MHz-es órajel mellett például csupán 2,8 GB/s elméleti sávszélességet biztosít, de a PCI Express áteresztőképességét is hozzászámolva ez további 4, illetve 8 GB/s-mal növekszik.
A TurboCache-sel ellátott GeForce 6200-asok ellenfelei leginkább a Radeon X300-asok – egy 32 MB-os, 64 bites memóriával rendelkező GeForce könnyen felveszi a versenyt egy 128 MB fedélzeti RAM-mal ellátott X300-zal. Nem nehéz megjósolni azt sem, hogy a technológia a noteszgépek piacán is szép jövő elé néz, hiszen itt különösen fontos az alacsony ár, a kompakt felépítés, a kis fogyasztás és a jó teljesítmény szempontjai között egyensúlyozni. Nem véletlen, hogy az ATI elsőként éppen Mobility Radeon X300-as vezérlőinél vezette be a TurboCache-hez hasonló HyperMemory megoldást.
