Az IBM sajtóközleményben jelenti be az IBM 7030 típusú szuperszámítógépének fejlesztését. A később a termékvonalról csak Stretchként ismert, 64 bites adatátvitelű gép volt a cég első tranzisztoros szuperszámítógépe.
Forrás: essentialsns.com
Az IBM bejelenti a 701-es nevű számítógépét, melyet később „védelmi számológépként” emlegettek. A kártyaolvasós, katódsugárcsöves (elektrosztatikus) memóriájú, háttértárként mágnesdobot és mágnesszalagot használó gépet az év végére készítették el, s 1953. április 7-én mutatták be hivatalosan. Végül összesen 19 darabot adtak el belőle kormányzati szerveknek, nagyvállalatoknak, illetve kutatóintézeteknek.
Az IBM megjelentette az IBM 1301-es tárolóegység első két modelljét. Az egység minden modulja 25 lemezt tartalmazott (jellemzőik: 50 TPI, 520 BPI), egy modul tárolókapacitása 28 megabájt volt (az 1-es modell egy, a 2-es két modult tartalmazott). Az olvasófejek a percenként 1800-at forgó lemez feletti légpárnán lebegtek. A korábban egy másodperchez közeli elérési idők ezen a meghajtón 180 milliszekundumra csökkentek.
Az amerikai Brigham Young Egyetemen lekapcsolják az utolsó IBM 7030 (Stretch) számítógépet. A tudományos kutatások számára 20 évvel korábban megalkotott gép maga ugyan nem volt kiugró siker, ám olyan megoldások jelentek meg benne (teljesen tranzisztorizált volt, nagy és gyors merevlemezek több fejjel, gyors – 2 megabájtos – mágneses memória, pipelining, multitask, hibajavítás stb.), melyek nagy hatást gyakoroltak a későbbi fejlesztésekre.
Az IBM bejelenti a System/360 mainframe-családot, a világ első olyan flexibilis számítógép-architektúráját, amely egymással kompatibilis, de eltérő teljesítményű változatokban volt megvásárolható. Ez lett a vállalat legsikeresebb terméke: teljes életciklusa alatt több mint 100 milliárd dollár árbevételt hozott. Az rendszer számos újítása – például a 8 bites byte, a 32 bites szó vagy a mikrokódos CPU – később általánosan használt standarddá vált.
Az iowai Estherville-ben megszületett Cuthbert Hurd, a számítástechnika egyik úttörője. A matematikus végzettségű Hurd 1949-ben csatlakozott az IBM-hez az alkalmazott tudományok részleg vezetőjeként. Komoly része volt abban, hogy a cég kifejlesztette első általános célú számítógépét, a későbbiekben pedig vállalkozó szelleme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az IBM a világ egyik vezető IT-vállalata lett.
A Harvard Egyetem és az IBM aláírják azt megállapodást, melynek alapján elkezdődtek az első általános célú számítógép, a Mark I (más néven: ASCC – Automatic Sequence Controlled Calculator) megépítésének munkálatai. A Howard Aiken vezetésével zajló projekt 1944-ig tartott, ekkorra készült el a körülbelül öt tonna súlyú, több mint 750 ezer alkatrészt tartalmazó „Óriás Agy”.
