Egyetalán nem attól függ a stabilitás, hogy mennyire van "leterhelve" egy alkatrész. Rendszerben kell gondolkozni, mert a gép egy rendszer. Van egy inputhalmaz, ahonnét a bemeneteket kapja, meg van egy outputhalmaz amik meg a kimenetei. Aztán mindekettőnek lehetnek olyan részhalmazai, amikhez hibák tartoznak, tehát ha nem stabil a rendszer, akkor van az inputtérnek egy olyan halmaza, amikhez a hibát eredményező kimenetek tartoznak ( amitől elszáll a rendszer ). Pl lehet hogy egy hidon végigtrappol egy elefántcsorda és nem omlik össze, mert az elefántok összevissza lépkednek rajta, egy pillangó meg folyamatosan a híd saját frekvenciájának megfelelő periódussal lebegteti a szárnyát a hid mellett, és egy idő múlva rezonancia miatt összeomlik( na jó ez azért elég durva példa, de elméletileg lehetséges ) Egy normális teszt mindenre kiterjed, nem csak a komonensekre, hanem a rendszerre magára teljes egészében. Persze az nem tilos, hogy bottom-up tesztelj, de az uppot se kéne lehagyni a tesztről. Egy 3D-s játék, vagy egy szövegszerkesztő egész másképp veszi igénybe a gépet mint 2 óra fft. fft pl multimédiát nem is tesztel a procin( hoppá... ). Videókártya sokmindentől elhányhajta magát: lehet azért nincs mert nem tud mit kirakni, túlcímzés van a memóriában stb.. de ilyenkor mindig kéne valami hibaüzenetet generálnia, ha másnak nem akkor legalább az oprendszernek. Ezekre kéne inkább koncetrálni, mert ha csak úgy nincs kép, és minden hibaüzi nélkül elhal az egész, akkor az olyna mint amikor sötétben tapogatózik az ember, tesz vesz, keresi a lámpát, aztán előbb utóbb lever valamit az asztalról...