Bevezető
Bevezető
A katonai és különböző civil laboratóriumok zárt tudományos világából a kisebb hálózatok összekötésével és az otthoni felhasználók tömeges bekapcsolódásával szabadult ki az internet, és vált mindennapi életünk szerves részévé. Ehhez mindenekelőtt megbízható összeköttetés kellett, melyet kezdetekben szinte kizárólag csak a nyilvános telefonhálózat szolgált ki. Persze a hálózatok összekötése mellett fontos volt az adatkommunikáció mindenféle formája, és nagyon fontos még ma is.
A faxmodemek dicső korszakában, mikor a fejlődés élvonalát még ők képviselték, alakult meg és vállalt úttörő szerepet a Bostoni Microcom, melynek neve nem csenghet ismeretlenül a veterán netezőknek. Ezt a céget később, 1997-ben felvásárolta a Compaq, de a Microcom termékek kizárólagos gyártója és forgalmazója a kelet-közép-európai piacon a cseh illetékességű Fincom International.
Napjainkban az adatkommunikáció terén egyre nagyobb teret kap a drót nélküli világ, közterületeken elérhető rádiós hálózatok és az egyre nagyobb számban háztartásokban kiépült Wireless LAN-ok gazdagítják a képet. Erre az újabb fejlődési hullámra válaszolt termékportfoliójának kibővítésével a Microcom, és komplett 802.11g szabvány szerinti csomagot bocsátott a piacra. Kínálatukban szerepel széles sávú rádiós router, PCI-os, USB-s és PCMCIA vezeték nélküli hálókártya. Ezen négy eszköz közül járt szerkesztőságünkben három darab, a Microcom Travel Card WiFi 11g, az USB Adapter WiFi 11g és a Broadband Router WiFi 11g névre hallgató eszköz.
Elsőként nézzük meg a hálózat központi elemét, a hozzáférési pontként is funkcionáló routert.
Hirdetés
Broadband Router WiFi 11g
Microcom Broadband Router WiFi 11g
A másik két terméktől eltérő stílusú csomagolásban került hozzánk a Microcom útválasztója, mely nemes egyszerűséggel nevében halmozza fel az általa kínált főbb szolgáltatásokat: broadband router és IEEE 802.11g (11b-vel kompatibilis) szabványú WiFi hozzáférési pont. Az egyedi csomagolás oka a gyári béta verzió érkezésével magyarázható, kereskedelmi forgalomban való megjelenésekor ő is felveszi az új arculatot. Ugyancsak a béta verziónak köszönhető, hogy a chipekre nem került még hűtés, így hosszú távon érdemes volt fedél nélkül üzemeltetni, de ne rohanjunk ennyire előre, nézzük előbb a puszta adatokat, mivel is lesz dolgunk.
- IEEE 802.11g, IEEE 802.11b szabvány
- Host interfész:
- 4 x 10/100BASE-T (RJ45) LAN,
- 1 x 10/100BASE-T (RJ45) WAN.
- Adatbiztonság: WEP 64/128 bit
- 2 dBi dipol felszerelhető beltéri antenna
- Frekvenciatartomány: 2,412 GHz – 2,4835 GHz
- Használt csatornák:
- Európa: 13,
- USA, Kanada: 11,
- Japán: 14.
- Modulációs technológia: DSSS BPSK / QPSK / CCK, OFDM / CCK
- Átviteli sebességtartomány 1 – 54 Mbps
- Hálózati adapter: külső, DC 12V / 800 mA
- Támogatott protokollok: NAT, TCP/IP, PPPoE, DHCP (kliens és szerver), PPTP kliens DSL kapcsolathoz, NTP (Network Time Protocol), RIP1, HTTP, UDP, PAP, CHAP, DDNS
- Érzékenység: min. -80 dBm
- Működési hőmérséklettartomány: 0 °C – 40 °C
- Tűzfal / Riasztás
- SPI (Stateful Packet Inspection),
- DoS támadás azonosítás és naplózás,
- Támadásvédelem (e-mail) és naplózás.
- Hozzáférés-vezérlés
- VPN pass-through: PPTP, IPSec, L2TP
- Hatótávolság:
- Nyílt terepen: 150 m @ 11 Mbps, 250 m @ 5,5 Mbps vagy kisebb
- Épületen belül: 25 m @ 11 Mbps, 100 m @ 5,5 Mbps vagy kisebb
Tápegység, rögzítő csavarok és felhasználói kézikönyvet tartalmazó CD társaságában érkezett a mintadarab, vizsgáljuk meg közelebbről is...
A router kívülről
A Microcomra jellemző kék borítást kapott az amúgy elég kicsire sikeredett útválasztó, és bár a mellékelt csavarokkal falra is szerelhető, 16 cm-es szélességével kényelmesen elfér álló gépünk tetején is, ez pozitív.
A készülék alján a sorozatszámon túl általános információkat találtunk.
Felül fehér téglalapra került a messziről is felismerhető márkajelzés, kár hogy oldalról kevésbé jól látszik az állapotokról informáló LED-sor. Ez egyébként a tető jobb elülső sarkán kapott helyet, külön LED-del minden hálózati szegmenshez, a rádiós kapcsolathoz, az internetporthoz és a bekapcsolt állapot jelzéséhez. A linkaktivitást jelző LED-ek élő kapcsolat esetén világítanak, míg a hálózati forgalomról villogással tájékoztatják a felhasználót.
Az útválasztó hátán a szokásos kép fogad, a tápkábel csatlakozója, a négy LAN- és egy – ezúttal „Internet” névvel illetett – WAN-csatlakozó, a reset gomb, valamint az antenna aljzata, melyhez akár saját antennát is illeszthetünk. A reset gomb a szimpla újraindításon kívül képes a gyári beállítások visszaállítására is, szerencsére a teszt alatt egyik funkciót sem kellett használnunk.
A ház enyhén ívelt vonásaival és mégis éles töréseivel elegáns és modern képet ad. A kétoldalt található bordák és a fent középen elhelyezett bemélyedések egyelőre csak esztétikai szerepet töltenek be, a forgalomba kerülő verzión várható a ház szellőzőnyílásokkal való ellátása is.
Ezek hiányában, no meg az chipek hűtőbordáinak elmaradása miatt kaptuk a megkötést, hosszabb használat idejére vegyük le a gyári béta verzió tetejét. Nos, túlzottnak tűnt ez az elővigyázatosság, egyszer sem melegedett fel az átlagosnál jobban, de ha már szétszedtük, hát jobban megvizsgáltuk mit rejt a router belseje. (Figyelem! Kedves olvasóinknak kifejezetten nem tanácsoljuk, hogy otthon felnyissák saját routerük fedelét. Azon túl, hogy könnyen tönkretehetik a készüléket, ezzel a garanciát is automatikusan elveszítik.)
Nem meglepő, hogy a rádiós chipset fémburkolata minden titkot elrejt a kíváncsi tekintetek elől, ugyanakkor jól megkülönböztethető a memóriamodulok mellett a 8 megabájtos AMD flash memória (bootszektoros), a 4 portos switchlapka és a wireless alapállomás/MAC-chip.
Ennyire a mélyére ásva, nézzük, mit kínál a router belső világa.
A router – működés közben
A router – működés közben
Routerünket bármely böngészőből könnyedén beállíthatjuk, alapesetben a 192.168.1.254-es IP-címen elérhető webalkalmazás segítségével, természetesen ez a cím megváltoztatható, és távoli menedzselhetőséget is engedélyezhetünk.
[+]
Az internetkapcsolatra vonatkozó nélkülözhetetlen adatokat egy varázsló segítségével adhatjuk meg, míg az ennél részletesebb beállításokat az alap weboldalon végezhetjük el.
Tetszett, hogy nagyon sok opcióhoz hozzáférhetünk, ugyanakkor az összkép kicsit kidolgozatlannak tűnik. A baloldali menüszerkezetben a főbb pontok ki vannak emelve, míg a részletesebb beállítások és az adminisztrációs menü faszerűen nyitható le, a fenti pontoktól eltérő stílusban. A konkrét tulajdonságokat a jobb oldali mező változó méretű területein módosíthatjuk.
[+]
Kicsit zavart még az egyedi nyelvezet. Láthatóan a kezdő felhasználók számára próbálták minél érthetőbbé tenni az egyes funkciókat, ez becsülendő, ugyanakkor a hálózatok területén picit rutinosabbakat zavarhatja az egyedi terminológia és szemlélet. „Tűzfal”, illetve „Filter” helyett „Access Control”-lal találkozhatunk, ahol blokkolási szabályokat adhatunk meg, míg az „Internet” menüpont alatt kapott helyet a porttovábbítás (Port Forwarding), melyet „Communication Applications” névvel illettek.
[+]
Ugyancsak itt adhatunk meg DMZ-hostokat és állíthatjuk be az URL-szűrést. Ez utóbbi funkció kifejezetten hasznos, IP-címre és domainnévre egyaránt adhatunk ki tiltó szabályokat, ezzel óvva például családunk kiskorú tagjait. Virtuális szervereket egy újabb menüpont alól adhatunk meg. Tetszett, hogy a legnépszerűbb alkalmazásokat és az általuk használt portokat ismeri a router, így sokkal könnyebb beállítani mind ezeket, mind például a tűzfalszabályokat.
[+]
A kezdeti varázslón kívül a „WAN port” menüpont alatt hangolhatjuk az internetkapcsolatunkat, itt picit megint zavaró, hogy fizikailag a routerre „Internet”-et írtak mind az RJ45 csatlakozó, mind az ennek állapotáról tájékoztatást adó LED mellé.
[+]
További nagyon hasznos funkciókat találunk az „Administration” fül alatt. Kifejezetten tetszett a részletes naplózási lehetőség, mellyel nyomon követhetjük hogy ki milyen irányból és merre járt át házi birodalmunk határán. Megfelelő beállítások mellett ezt a jelentést bizonyos időközönként postaládánkba helyezi a rendszer. Ugyancsak hasznosnak találtuk a diagnosztikai eszközként feltüntetett ping és nslookup funkciók router oldali elérhetőségét. A továbbiakban beállítható még sok fontos paraméter az útválasztástól kezdve a biztonságon át a VPN-támogatásig, melyek az eddig felsoroltakkal együtt igen előnyös megoldásként fájlba menthetők és saját gépünkre tölthetők, – biztos, ami biztos – egy esetleges helyreállításra gondolva. A rádiós kapcsolatok biztonsága érdekében 64 vagy akár 128 bites WEP áll rendelkezésre, sajnos ugyanakkor már WPA-t nem választhatunk.
A wireless kapcsolatok előkerülésével tekintsük meg, mivel rendelkezünk a „túloldalon”...
USB Adapter WiFi 11g
USB Adapter WiFi 11g
A gyakran gépet váltó mobil felhasználók számára kínálja a neve alapján szintén könnyen azonosítható, USB-s vezeték nélküli adapterét a Microcom, de az asztali gépüket szétszerelni nem kívánó felhasználók is könnyen varázsolhatnak vele hálózatot. Nézzük, miről árulkodnak a puszta adatok.
- IEEE 802.11g, IEEE 802.11b szabvány
- 54 Mbps átviteli sebesség (akár 108 Mbps a Turbo G opcióval)
- Host interfész: USB 2.0
- Adatbiztonság: 64/128 bit WEP, WPA (segédalkalmazás szükséges hozzá)
- Beépített antenna
- Frekvenciatartomány: 2,412 GHz – 2,4835 Ghz
- Használt csatornák:
- Európa: 13,
- USA, Kanada: 11,
- Japán: 14.
- Modulációs technológia: DSSS BPSK / QPSK / CCK, OFDM / CCK
- Kimeneti teljesítmény:
- 11g: 13,5 dBm,
- 11b: 16,5 dBM.
- Bithiba valószínűsége: 802.11b és 802.11 g szabványok szerinti
- Érzékenység:
- -70 dBm @ 54 Mbps,
- -82 dBm @ 11 Mbps.
- Energiaszükséglet:
- Üzemi feszültség: 5 V DC
- TX fogyasztás: 250 mA (max.),
- RX fogyasztás: 150 mA (max.)./li>
Az új dizájn szerinti csomagolásból egy nagyobbacska pendrive méretű, a cégtől megszokott kék színű eszköz került elő. Kellemes meglepetésként egy átlátszó borítású USB-hosszabbítókábelt is mellékeltek hozzá, melyre bizony szükség is lehet a szorosan egymásra pakolt USB-kapuk esetén. A csomagban találtunk még egy drivert és felhasználói kézikönyvet tartalmazó CD-t, 2 évről kiállított garancialevelet és egy magyar nyelvű gyorstelepítési útmutatót.
A szállítást hivatott segíteni, hogy egyik sarkán kicsi fület képeztek ki az alkotók, de nyakba akasztót már nem adtak hozzá, persze 25 grammos súlyával a zsebünket se nagyon húzza le, no meg aztán nem is hétköznapi dolog wireless adapterekkel flangálni az utcán. Felületén világosszürke hátterű besüllyesztésre került a logó és terméknév, melyeken kívül egy zöld LED kapott még itt helyet. Ez a parányi fény hivatott a kapcsolatról és az aktuális forgalomról tájékoztatni a felhasználót, sajnos azonban laposabb szögből már kevésbé látszik.
A készülék hátulján találjuk a sorozatszámot és MAC-címet. Az USB-csatlakozó kupakja kicsit nehezen járt, de legalább biztosan nem esik le magától. Az eszköz hivatalosan USB 2.0-s illesztőfelületet igényel, de 1.1-es verziójú porton is működik. Ez utóbbi esetben természetesen naív dolog lenne a 802.11g szabvány gyorsaságára várni, 11 Mbit/s feletti sebességet eleve nem érhetünk el.
Az USB Adapter – működés közben
Az USB Adapter lelkivilága
A telepítési útmutató alapján a meghajtóprogramot előre feltelepítve dugtuk be a gép egyik USB-aljzatába a kék adaptert, melyet rögtön felismert az XP és felajánlotta automatikus telepítését. További pár kattintás és driverválasztás után máris rendelkezésünkre állt új drót nélküli hálózati interfészünk. Az operációs rendszer önmagában képes volt jól kezelni, de a mellékelt segédprogram is igen hasznosnak bizonyult.
Ez az alkalmazás felsorolja az elérhető hálózatokat, adott kapcsolatról különböző állapotinformációkat nyújt (úgymint kapcsolódási sebesség, jelerősség, ill. -minőség, szállított csomagok stb.). Természetes módon minden beállításunkat külön profilba menthetjük, ezzel biztosítva a hálózatok közötti zökkenőmentes váltást. Tetszett, hogy az alapopciókon túl (titkosítástól a fragmentációig) lehetőségünk van az energiaellátást is szabályozni. A három lehetőség közül az egyik (CAM, azaz Continous Access Mode) folytonos üzemet és maximális teljesítményt jelent, a másik energiatakarékos üzemmódot használ, míg a harmadik a kettő közt kapcsol át automatikusan a hálózati forgalom függvényében.
Az átviteli képesség felderítésére szolgáló méréseinket rögtön meglepetéssel kezdtük, a vártnál gyengébben muzsikált a jószág. Szerencsére az egykori Tünde tévéken szerzett rutinunkkal egy, a derékszögű forgatásban kimerülő gyors trükk segítségével túlléptünk a problémán, és elértük az elvárható sebességet. Ilyenkor jöhet még jól a mellékelt USB-hosszabbítókábel, így elég csak az antennát magában foglaló adapter igazgatni, gépünk maradhat az eredeti szögben.
Végül a mért eredmények sem tekinthetők rossznak. Az azonos légtérben mért 100 %-os jelerősség és 54 Mbit/s-os kapcsolat egy fallal és kb. 5 méterrel odébb 60 % / 12 Mbit/s-ra csökkent, ezen a két fal és 15 m távolság nem sokat rontott 40 % / 12 Mbit/s-os eredményével, és a 30 m plusz egy födém felállás esetén is még 10 %-os jelerősséget és 5,5 Mbit/s kapcsolatsebességet észleltünk.
Maximális jelerősség és kikapcsolt titkosítás mellett folytattunk további méréseket. Az átlagos válaszidő rádiós kapcsolaton belül minden esetben 1 ms alatti volt. A TCP szinten mért átviteli sebesség átlagosan 23,392 Mbps volt, míg az UDP csomagok 19,851 Mbps-mal áramlottak a levegőn át. A gyártó specifikációja szerint Turbo G módban a – szabványon felüli – 108 Mbit/s sebesség is elérhető, ezt a lehetőséget a hozzáférési pontbeli implementáció hiánya miatt ezúttal nem tudtuk tesztelni.
Travel Card WiFi 11g
Travel Card WiFi 11g
Tesztünk harmadik tagja nevében jobban illeszkedik a microcomos hagyományokhoz, hisz Travel Card jelzővel rendelkezik az összes PCMCIA aljzatba illeszthető modem és hálózati interfész, ugyanakkor a lényeg most is épp elég nagy hangsúlyt kapott, ismét biztosan egy vezeték nélküli eszközzel van dolgunk. Mielőtt kicsomagolnánk az immár ismerősként visszaköszönő, billentyűzetkiosztás ködébe burkolózott kopasz énekesnő képével dekorált dobozt, vessünk egy pillantást a puszta tényekre.
- IEEE 802.11g, IEEE 802.11b szabvány
- 54 Mbps átviteli sebesség (akár 108 Mbps a Turbo G opcióval)
- Host interfész: 32 bites CardBus
- Adatbiztonság: 64/128 bit WEP, WPA (segédalkalmazás szükséges hozzá)
- Két különböző antenna támogatása
- Frekvenciatartomány: 2,412 GHz – 2,4835 Ghz
- Használt csatornák:
- Európa: 13,
- USA, Kanada: 11,
- Japán: 14.
- Modulációs technológia: DSSS PBCC / BPSK / QPSK / CCK, OFDM
- Bithiba valószínűsége: 802.11b és 802.11 g szabványok szerinti
- Energiaszükséglet:
- Üzemi feszültség: 3,3 V
- TX fogyasztás: 520 mA (max.),
- RX fogyasztás: 425 mA (max.).
A PCMCIA hálózati kártya mellé az USB-s eszközhöz hasonlóan mellékeltek (többek közt) magyar nyelvű gyorstelepítési útmutatót, 2 évről szóló garanciakártyát, drivert, illetve segédprogramot és kézikönyvet tartalmazó CD-t.
Ezenfelül egy BKV-bérletszelvénytartó tokot is találunk még a csomagban, melynek eredeti célja valószínűleg a kártya laptopon kívüli védelme lehet, nos lássuk be, arra is kitűnően alkalmas.
A Travel Card első oldalán található kék matrica hirdeti az eszköz nevét, hogy mindig tudjuk, mivel állunk szembe. A biztonság kedvéért egy LAN feliratot is elhelyeztek a lelkes tervezőgárda tagjai, jelezvén hogy helyi hálózathoz csatlakozhatunk ezen adapter segítségével. Hogy a háttérben feltűnő billentyűzet hogy került a képbe, nem tudjuk, de minden hasonló termékükön ott van, és tényleg nem néz ki rosszul. A WiFi logó hirdeti, hogy ez az eszköz bármely más, hasonló logóval ellátott masinával képes az együttműködésre.
A kártya hátoldalán találjuk az általános információkon túl a sorozatszámot és MAC-címet.
Az aljzaton kívül eső rész ezúttal egészen sötétkék műanyag borítást kapott. A kártya a gépház szélétől ívelten vastagodik, jótékonyan elrejtve az alatta meghúzódó antennát. Ezen a részen kapott helyet a működésről tájékoztató két LED is: az alap üzemállapotot jelző narancssárga „Power” és a forgalomra figyelmeztető zöld „Act”. A külső összhatás pozitív, különösen tetszett, hogy a LED-ek, melyekre kifejezetten érzékenyek vagyunk, a mély süllyesztés ellenére oldalról is könnyen megfigyelhetők.
A Travel Card – működés közben
Cardbus adapter lelkivilága
Ezzel eljutottunk PCMCIA-s WLAN hálókártyánk kipróbálásához. Először is, mielőtt gépbe tettük volna, telepítettük a mellékelt CD-ről a szükséges meghajtóprogramot. Ezután a kártyát behelyezve az automatikus felismerés és a végső telepítés hamar megvolt. A teszthálózatot rögtön megtalálta, és az elérhető maximális sebességgel csatlakozott is hozzá.
A mellékelt segédalkalmazás kicsit eltér az USB-adapterhez adottól. Az elérhető hálózatok listáját felsorolja a program, és az aktuális kapcsolatban levőről különböző információkat nyújt. Ellenőrizhetjük a hálózati azonosítót, az elérhető csatornák számát, a hálózat típusát és a kapcsolódási sebességet. A kapcsolat minőségéről külön „progress bar” nyújt tájékoztatást, de egyszavas magyarázat (pl. „Normal” vagy „Good”) is tartozik hozzá. Az aktuális küldési és fogadási sebességet is szemmel tarthatjuk, és a könnyebb áttekinthetőség érdekében még egy grafikonon is nyomon követhetjük ezek alakulását. Természetesen az alapadatokon, illetve -beállításokon kívül részletesebb információkhoz is hozzájuthatunk az aktuális IP-címtől kezdve az energiafogyasztás típusáig.
A „Privacy” fül alatt állíthatjuk be a titkosítást – ha nem szeretnénk az egész utcát saját adatainkkal elárasztani, érdemes a lehetőséggel élni. A számok megszállottjai és a rendszergazdák számára hasznos a statisztikai oldal, amely tételes eredményeket közöl a fogadott és küldött csomagok számától kezdve az elveszett vagy visszautasított adategységekig sok mindenről.
Méréseink során ezúttal kifejezetten pozitív értékeket kaptunk. A válaszidő természetesen 1 ms alatti volt minden esetben, míg 100 % jelerősség mellett, 54 Mbps kapcsolati sebesség esetén átlagosan 24,169 Mbps sávszélességet mértünk TCP és 19,231 Mbps-ot UDP protokoll szinten.
A kapcsolati sebesség alakulása is tetszetős, az egy fal, 5 m 36/48 Mbps-ra csökkenést, a két fal, 15 m 24/36 Mbps-ot jelent, végül a födém plusz 30 m is még 2/5,5 Mbps-ot tett lehetővé. (Ez utóbbi esetben felhasználói alkalmazásból 702,556 kbps-os letöltést értünk el, míg a maximális sebességnél 18,692 Mbps-ot.)
Összegzés
Összegzés
Az eszközök teszteléséhez Fujitsu-Siemens LifeBook S7010-es laptopot használtunk, Windows XP Professional SP1 operációs rendszerrel. Összességében meg voltunk elégedve, nem kellett csalódni a régi nagy névben. A viszonyítási alap kedvéért a routerhez mértük a noteszgép integrált WLAN adapterét is, mely TCP szinten 24,024 Mbps-ot, míg UDP esetében 20,151 Mbps-ot produkált.
Az USB-s adapter egy hajszállal gyengébb teljesítményt mutatott, de az aprócska méret ellenére így is szép eredményt ért el. Ami nem tetszett, az a gyengén kivehető LED, ez egy kicsit lehetett volna informatívabb is. Ez az eszköz hasznos lehet mindazoknak, akik egyszerűen és gyorsan szeretnének minden barkácsolás és gépszerelés nélkül rádiós hálózathoz jutni, vagy pedig gyakran cserélnek gépet (pl. a munkahelyi noteszüket és otthoni gépüket felváltva használják). 9000 Ft körüli nagykereskedelmi ára nem mondható soknak, pláne annak tükrében, hogy az eszköz támogatja a 108 Mbps-ra képes Turbo G üzemmódot is, és 2 év garancia jár hozzá.
Summa – Microcom USB Adapter WiFi 11g: ajánlott.
A cardbusos egység egy árnyalattal szinte le is előzte az Intel-féle integrált verziót, teljesítménye elismerést érdemel. A mellékelt segédalkalmazás könnyen kezelhető, tetszett a kicsi grafikonja, esetleg jó lenne, ha százalékos eredményt is nyújtana a jelerősségről. A támogatott Turbo G mód, a 9000 Ft körüli nagykereskedelmi ár és a 2 év garancia itt is pozitív érvként sorolható fel. Hasznos lehet mindazon notebook-használó embereknek, akik a teljes körű mobilitást szeretnék kihasználni.
Értékelésünk szerint a Microcom Travel Card WiFi 11g: ajánlott.
Tesztünk harmadik szereplője, a router, szintúgy becsülettel helytállt. Kár, hogy nem támogatja a Turbo G üzemmódot, így a hozzá csatlakozó többi eszköz esetleges többlet teljesítőképessége kihasználatlan marad; de ami késik, nem múlik, a gyártó december végére ígéri az újabb firmware-t. Kevésbé tetszett a hagyományos terminológiától helyenként eltérő nyelvezet, bár teljesen kezdőknek ez hasznos lehet. Tetszett ugyanakkor az igen gazdag funkcionalitás, a beállítási lehetőségek széles skálája állt rendelkezésünkre. Megjelenése tetszetős, teljesítménye kitűnő. A megbízhatóságról pár napos tesztünk után pozitívan tudunk nyilatkozni, és talán hosszú távon is bízhatunk a márkától megszokott minőségben, illetve a 2 év garanciában. Ára közepesnek tekinthető, például az egyik nagy áruházlánc polcairól 2 darab USB-s adapterrel együtt cirka 35 ezer forintért vihetjük haza.
A Microcom Broadband Router WiFi 11g ugyancsak ajánlott.
Microcom Broadband Router WiFi 11g
Microcom USB Adapter WiFi 11g
Microcom Travel Card WiFi 11g
zoliw
A Microcom termékeket a Fincom International bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére.
