Arctic Cooling Freezer 7 Pro

Manapság a legnagyobb és legerősebb processzorhűtőkön hatalmas, 12 centiméteres ventilátor szellőzteti az óriási, tömegben egy kilogrammot közelítő bordákat. Korábbi tapasztalataink szerint az ekkora szörnyetegek gyakran összeütközésbe kerülnek az alaplap alkatrészeivel, ráadásul a legerősebb processzorok kivételével nincs szükség a teljesítményükre. Sokkal szerencsésebb kialakításúak a 92 mm-es ventilátorral felvértezett modellek. Ezekkel nem szokott elhelyezési gond lenni, tömegük fél kilogramm környékén mozog, teljesítményük is elegendő. Ma három újdonság birkózik meg az eddigi legjobb 92 mm-es ventilátorú processzorhűtővel, a Coolink U8-92-1900-zal.

Az Arctic Cooling Freezer Pro kisebb súlycsoportból hízott fel a 92-esek közé, ezért is kapta a Pro utótagot. Elődjére érdekes ventilátora, jó teljesítménye és nem utolsó sorban kedvező ára miatt emlékezhetünk. Ahogyan a régi modell, úgy a profi is foglalatspecifikus változatokban kapható. Létezik K8 platformhoz való Freezer 64 Pro, és LGA775-ös Freezer 7 Pro; nálunk ez utóbbi járt. Sajnos az Arctic Cooling tovább szűkítette a támogatott foglalatok sorát, így a Socket A után a Socket 478 is kegyvesztett lett.

Az új Freezer formája frenetikus. Bár a svájciak is a „végy három hőcsövet, egy magas bordát, réz alapot, és keverj hozzá 92 milliméteres ventilátort” recept alapján főztek, ám az alpesi fűszerezés nagyon jól sikerült. A ventilátor alakja és felfogatása is szokatlan. A kissé ellapított, ovális védőrács egyben a tartókeret szerepét is eljátssza. A három hőcső nagyon közel került egymáshoz és a lamellák is sűrűek. Érdekesség, hogy az alsó három lamella légterelőt formálva az alaplapi alkatrészek felé fordul.

A hűtő érdekessége, hogy felfogatóján némileg oldalra billenthető. Mint később kiderült, ennek a funkciónak praktikus haszna nincs, viszont a Freezer Prót a legfotogénebb processzorhűtővé teszi. Már beüzemelés előtt kiérdemelt egy „tetszett” díjat. Megdöntve jól láthatóak a lefordított alsó lamellák és a hagyományos LGA775-ös rögzítő, amihez nem kell kiszerelni az alaplapot. A szokatlan formájú ventilátor egy műanyagkerettel kapaszkodik a fémhez.

Nagyszerű a ventilátor felfogatása. Sarkaiban finom gumitüskék tartják, melyeket kis lengéscsillapító támogat. A dupla felfüggesztés nagyjából 2 milliméteres úton jár és minden rezgést elnyel.

A ventilátort leszerelve megelégedéssel nyugtáztuk, hogy kis teljesítményű motorja van, ami legfeljebb 2500-at fordul percenként, így valószínűleg nagyon halk lesz. Érdekesség, hogy, a gyártó szerint 300-as fordulatszámra is képes.

A talapzat ismerős lehet a korábbi Freezerről. A réztömbbe most kettő helyett három csövet szereltek. A jobb hőátadást valamilyen kötőanyag segíti. A processzorral érintkező felület gyárilag pasztázott.

A felszerelés zökkenőmentesen zajlott. A ventilátor szellős rácsán keresztül kényelmesen hozzáfértünk a rögzítőkhöz, leszerelésnél sem kellett ügyeskednünk. A 92 mm-es ventilátor szokásosnál szélesebb váza éppen hozzáért az északi hídhoz.

A processzorfoglalat mögötti alkatrészek pontosan az alsó lamellákkal terelt levegő útjában álltak. Ennek különösen a hőcsöves északihíd-hűtéssel rendelkezők örülnek majd, hiszen annak hőleadóját ebbe a régióba szokták telepíteni.

Főbb paraméterek:

Gigabyte G-Power Lite

Ahogyan az Arctic Cooling Freezer 7 Pro, úgy a Gigabyte G-Power Lite elődje is járt már nálunk korábban, és az is nagyon jól szerepelt. Teljesítménye és kedvező ára miatt a legjobb alaplap felé fújó processzorhűtők közé sorolható, ráadásul sokféle foglalatra felszerelhető. A Lite verzió 92 milliméteres ventilátorával nagyszerűen beleillik mai témánkba.

A készlet ismét bőséges, de sajnos az Athlon XP tulajdonosokat el kell szomorítanunk, a kisebb változat már nem kompatibilis a Socket A foglalattal. A G-Power Pro verzióhoz előlapra vagy hátlapra szerelhető fordulatszám-szabályzó is járt, a Lite-hoz csak egy lassító ellenállást kaptunk, ami az eredeti, 2450-es percenkénti fordulatot 2000-re veszi vissza. Véleményünk szerint a kisebb A64 processzorokhoz erősebb „fojtószelep” is jó lenne.

A hűtő le sem tagadhatná közeli rokonságát nagyobb testvérével. A koncepció a régi: hőcsövekkel megemelt borda magasan a processzor fölött. Eltérés méretben és a csövek számában van. A ventilátor 12 centiméteresről 9,2 cm-esre zsugorodott, négy cső helyett három vezeti el a meleget. A borda lamellái továbbra is sűrűek, ez inkább nagyobb légszállításnál hatékony. A vaskos, ezúttal világosszürke ventilátortámasztók nagyobbnak láttatják a szerelvényt, mint amekkora valójában.

A ventilátort leszerelve megtaláltuk számításunkat. A szürke vázú, kék lapátos légkavaró szokás szerint az Everflowtól származik, és pontosan akkora, mint 92 milliméteres Papstunk, vagyis szabványos méretű. A számkód alapján egy csúszócsapágyas, közepes sebességű modellt azonosítottunk. A Gigabyte eddigi szokásával szakítva egyetlen kéken világító LED-et sem szerelt a lájtos G-Powerre. Hogy ez előny vagy hátrány, azt mindenki döntse el maga; mi nem könnyeztük meg a kis kék lámpácskákat.

A szabványos méret előnye, hogy a ventilátort igény vagy kopás szerint cserélhetjük. A sarkakra kapaszkodó elemek ugyan merev műanyagból vannak, de nem sok rezonanciát továbbítottak a borda felé.

A G-Power Lite processzorral érintkező része rézből készült és nikkel bevonatot is kapott; felülete lehetne egyenletesebb is. Az alsó lemezhez két erős csavarral szorították a három hőcsövet. Forrasztásnak vagy egyéb hőátadónak nyomát nem találtuk.

Mai tesztünkhöz egy LGA775 foglalatos Asus alaplapot használtunk. Ez az egyetlen foglalattípus, amihez ki kell szerelnünk az alaplapot, ha a Gigabyte hűtőt akarjuk rávarázsolni. Aki ismeri a gyártó korábbi hűtőit, tudhatja, hogy a művelet nagyon könnyen elvégezhető, nem kell feszegetni, szorítani, plusz két kezet növeszteni a művelethez. A legegyszerűbb dolga Athlon 64 vagy Sempron (K8 platform) processzorral rendelkező tulajdonosoknak lesz.

A kiálló hőcsövek miatt gondot okozhat a túl közeli északi híd. Mivel az LGA775 foglalat teljesen szimmetrikus, négy szerelési irány közül választhattunk; el is fértünk kényelmesen.

Az alaplap felé irányuló szellőzésből a foglalat körüli FET-ek és egyéb melegedésre hajlamos alkatrészek is profitálnak. Különösen hasznos ez a modern, hőcsöves hűtésű alaplapoknál, ugyanis ezeken a foglalat környékére szokott kerülni a chipkészlet hőleadója is.

Főbb paraméterek:

GlacialTech Igloo 5700MC

A GlacialTech már korábban is kacérkodott hőcsövekkel megtámogatott, alaplappal párhuzamosan szellőztetett bordával és 92 milliméteres ventilátorral is. Az Igloo 5700 MC és 7700 MC a két dolgot tudja egyszerre. Az előbbi – mostani tesztalanyunk – LGA775 foglalathoz, az utóbbi K8 platformhoz való, vagyis a GlacialTech továbbra is tartja azt a hagyományt, hogy egyes hűtői csak meghatározott foglalattípust támogatnak.

Az építőkészlet az egyfajta aljzat ismerete miatt nagyon egyszerű, de az LGA775 verzió rögzítéséhez ki kell vennünk az alaplapot. A több mint fél kilós tömeg és a magas súlypont hátsó tartóelemet igényel. Az Igloo 5700 MC-hez jár előlapi fordulatszabályozó is.

A hűtőt körüljárva a korábbi Igloo 5600 izmosítását látjuk. A megnövelt méret mellett háromra nőtt az U alakú hőcsövek száma, és finomabb vonalvezetést kapott az alsó kis borda. Ezt a kétbordás megoldást már csak a GlacialTech termékein látjuk, nemsokára kiderül, hatékony-e. A felső, nagyobb borda lamellái ritkábbak lettek, ez kisebb légszállításnál lehet jó. Ahogyan a Cooler Master Hyper 6+ esetében, az Igloo 5700 MC-nél is hullámos a fémlapok éle. A hasonló bordákra jellemzően itt is légterelő irányítja a szellőzést. A piros keretben – a K8-as Igloo 7700 MC kerete kék – átlátszó műanyaglap van.

A processzorral érintkező felületen gyári paszta van, így elsőre nem kell kenegetnünk, de később kiegészítő hővezető ragacsra lehet szükségünk. A mi ízlésünknek kissé távol vannak egymástól a hőcsövek és a CPU-t érintő lemez, meglátjuk majd, hogyan muzsikál a gyakorlatban.

A piros kerethez csavar rögzíti a ventilátort, a keret pedig további csavarokkal kapcsolódik a hűtő aljához. Ez a felépítés minimalizálja a rezgést, hiszen a ventilátor vibrációja nem találkozik a kiterjedt lamellákkal. A felfogató csavarok masszívak, rugó is, karcolás ellen védő műanyag gyűrű is van rajtuk.

Az adatlapra pillantva nagyon tág fordulatszám-tartományt láttunk, ezért nem lepődtünk meg, amikor az Everflow ventilátor számkódja végén H-betűt találtunk, ami az erős sorozatra utal. Az ilyen szellőztetőkre jellemző, hogy alacsonyabb fordulaton morognak. Érdekesség, hogy a Gigabyte G-Power Lite ventilátora ugyanebből az Everflow sorozatból való, de csúszócsapágyas és közepes sebességű.

Több konkurensétől eltérően az Igloo 5700 MC fordulatszám-szabályzója nagyon kidolgozott. A vezetékek kötegeltek, végükön alaplapi háromtűs és négytűs periféria-csatlakozó is van. Tanácsos az előbbit használni, hiszen így a megfelelő program segítségével információt kaphatunk a beállított fordulatszámról.

A nagy borda és a borítás miatt kissé vállas 5700-ast nem volt nehéz felszerelni, bár a ventilátor felőli csavarokhoz csak ferdén fértünk hozzá. Az északi híd ugyan nagyon közel került, de éppen nem ütköztünk vele.

A légterelő miatt a foglalat melletti alkatrészekre nem sok levegő jut. Helyzetükön némileg enyhítenek a ventilátor házán található szellőzőnyílások.

Főbb paraméterek:

Tesztelés

Természetesen a 92 milliméteres ventilátorral szerelt processzorhűtőknek a Coolink U8-92-1900-val szemben kell bizonyítaniuk, amely a kategória legjobbja. Ha csupán a formát nézzük, az Arctic Cooling és a GlacialTech mai versenyzője is nagyon jó eséllyel indul. Mind a ketten nagyobbak a Coolinknál, bár kevesebb hőcsövük van. Az Igloo 5700 MC a borda kialakításában is hasonlít hozzá. Teljesen más utat követett a Gigabyte, meglátjuk sikerre vezet-e.

Sajnos az idő könyörtelen múlása utolérte processzorhűtéshez használatos, Socket 478-as Pentium 4 Prescott alapú tesztrendszerünket is. Kénytelenek voltunk a ma divatos LGA775-ös aljzatra átállni. Mivel tesztjeinkben mindig a lehetséges legrosszabb esetet próbáljuk szimulálni, és szeretnénk valamiféle folytonosságot is megtartani, ezért az eredetileg 3,2 GHz-es Pentium 4 processzorunkat úgy állítottuk be, hogy a Coolink U8-92-1900 teljesítménye nagyjából megegyezzen a korábbi tesztrendszerben mutatottal. Végül 3,8 GHz-es órajelet és 1,475 voltos feszültséget kellett használni ahhoz, hogy a korábbi, szivárgási árammal küszködő, 3,2 GHz-es modell hőtermelését utolérjük. Ez is jelzi, hogy az idő múlásával bizony fejlődött a Prescottok gyártási technológiája.

• Intel Pentium 4 3,2 GHz @ 3,8 GHz/1,475 V
• Asus P5DW2 Premium
• 2 x 512 MB Kingmax DDR2-800 RAM
• Gigabyte GeForce 7800 GTX
• 160 GB-os Maxtor PATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 450 táp
• Casetek CK-1020 ház hátul 9,2 centiméteres ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon.

Ugyan mai tesztalanyaink percenként 2400-as fordulatot is tudnak, ventilátoraikat egyezményesen 2000-re állítottuk. Ekkor hangjuk még elfogadható volt nagyon jó teljesítmény mellett. Hang tekintetében a picivel lassabban járó Coolinket éreztük a leghalkabbnak, de előnye a Freezer 7 Pro-val szemben minimális volt, bár utóbbinál egy kis zakatolást hallottunk. A két Everflow ventilátoros vetélytárs zajosabb volt. Az Igloo nagy sebességre tervezett szélkereke morgolódott, a G-Power Lite lamellái közül enyhe süvítés hallatszott.

Bizony, váratlan dolog történt az első tesztmenetben: kikapott a Coolink U8-92-1900! Ráadásul lemaradása nagyobb mértékű volt, mint amit a picivel alacsonyabb ventilátor-fordulatszám sejtet. A GlacialTech eggyel kevesebb hőcsővel, de ügyesebb tervezéssel biztosan uralta ez első helyet. Az Arctic Cooling újdonsága is szorosan eddigi bajnokunk nyakában loholt, és a lájtos G-Power 5 fokos lemaradása sem jelentős, különösen azt figyelembe véve, hogy ő volt a mezőny legolcsóbb darabja.

A ház szellőzését lekapcsolva még jobban kihallatszott a ventilátorok hangszíne. Ebben egyértelműen a Coolink volt a legjobb, őt követte a Freezer Pro, majd lemaradva a süvítős G-Power Lite és a morgós Igloo 5700 MC. Az utóbbira jó lett volna valami kevésbé erős ventilátor. A kiegészítő szellőzés megszüntetése legnagyobb hatással a sűrű lamellájú Freezer Próra volt. Az előző körhöz képest több mint öt fokkal tovább melegedett alatta a processzor, így leszakadt az U8-ról és a 3-4 fokkal gyengülő G-Power Lite-tal csatázott. Az élen a sorrend és a távolság sem változott. Az Igloo továbbra is 4-5 fokkal a Coolink előtt maradt, hőemelkedésük egyaránt 2 fok körüli volt.

A szellőzés átvariálásával, visszakapcsolt házventilátorral és lelassított CPU hűtővel az alaplappal párhuzamosan levegőző hűtők egy hajszálnyival jobban szerepeltek, mint az előbbi tesztkörben, a G-Power Lite viszont kicsit romlott. Az első helyen változatlan maradt a felállás, továbbra is 4-5 fokkal vezetett az Igloo, A Freezer Pro pedig 4 fokkal lemaradt a Coolink mögött.

Nem hozott meglepetést az utolsó, nagyon izzasztó menet sem. Az Igloo 5700 MC bravúros teljesítménnyel, 60 fok alatt tartotta az alaposan meghúzott processzort, így ismét 4-5 fokkal verte korábbi 92 milliméteres bajnokunkat. Sajnos a hangjáról már nem lehet ilyen jókat mondani; nagy pörgésre tervezett ventilátora erőteljesen morgott, és a mezőny leghangosabbja volt. Ugyan csak egy hajszállal, de ismét a negyedik helyre szorult a G-Power Lite, és a hangja is csak a harmadik helyhez volt elegendő. Teljesítményben harmadik, hangban második lett a Freezer Pro.

Értékelés

Pusztán a teljesítményt figyelembe véve mai győztesünk egyértelműen a GlacialTech Igloo 5700 MC volt. Letaszította trónjáról az eddigi legerősebb 92 milliméteres ventilátorral ellátott hűtőt, a Coolink U8-92-1900-et. Az összképhez viszont hozzátartozik az is, hogy az új Igloo ventilátora valamivel hangosabb a kelleténél, de ezt egy gyors cserével könnyű orvosolni. 8400 forintos árát figyelembe véve a GlacialTech Igloo 5700 MC különösen ajánlott minősítést érdemel.

Az Arctic Cooling Freezer 7 Pro kétségkívül a legfotogénebb processzorhűtő a mai mezőnyben. Egyedi ventilátorfüggesztése nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, sajnos kissé zakatol a szélkavaró motorja, de ez a hang egy kis kopással talán elmúlik. Az atipikus forma miatt a ventilátor cseréje szinte kizárt. Az árcédulán virító 7000 forint alatti szám és a korábbi bajnokot közelítő teljesítmény miatt az Arctic Coolink Freezer Pro a legtöbb Pentium 4 tulajdonosnak ajánlott, a komoly tuningosoknak viszont célszerű valami erősebbet keresniük.

Mai tesztünk legolcsóbb résztvevője, a Gigabyte G-Power Lite az erős mezőnyben ugyan végig a negyedik helyen maradt, de produkciója így is nagyszerű, hisz lemaradása a korábbi bajnokhoz képest legfeljebb 6-7 fok volt, amit bőven ellensúlyoz 3500 forinttal alacsonyabb ára. A Gigabyte G-Power Lite költséghatékony, de jó teljesítményű hűtésre vágyóknak ajánlott.

GlacialTech Igloo 5700 MC	Arctic Cooling Freezer 7 Pro Gigabyte G-Power Lite

rudi

Az Arctic Cooling Freezer 7 Pro hűtőt a Klavio Kft., a Gigabyte G-Power Lite-ot a Co-Run Kft., a GlacialTech Igloo 5700 MC-t a Senerit Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.