Sebesség és lefedettség

Egy szál önmagában méregetni a Connect Box tudását nem sok értelme lett volna, így a már régóta szolgáló, szintén a UPC kötelékéből származó Cisco EPC3925-ös modemroutert és egy AC1900-as szabványt ismerő TP-Link Archer C9-est tettük a Connect Box mellé.

A Connect Box egyik kihívója a UPC által biztosított régebbi Cisco EPC3925 Wi-Fis modem volt [+]

A UPC igényeinek megfelelően kialakított szoftverrel működő Cisco EPC3925-ről tudni kell, hogy Gigabit Ethernet portjai mellett beépített kétsávos, IEEE 802.11n szabványú Wi-Fi vezérlővel is rendelkezik, de nagy hátránya, hogy nem képes a 2,4 és 5 GHz-es sávokon szimultán szolgáltatni jelet, azaz el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk használni, és akkor csak azon fog szolgáltatni (ellenben aa Connect Box-szal, mely tudja szimultán kezelni a sávokat.).

[+]

A másik versenyző, az igazi kihívó a közkedvelt TP-Link-től származik, azon belül pedig az Archer C9-es modell, ami az Ethernet és Wi-Fi szabványokat tekintve is ugyanazt tudja, mint a Connect Box, tehát AC1900 osztályú besorolással rendelkezik, természetesen ez is szimultán többsávos működés mellett.

Az AC1900 teszteléséhez az ASUS USB-AC68 adaptert, míg az IEEE 802.11n szabvány 2,4 és 5 GHz-es méréseihez a D-Link DWA182 USB-s adaptert használtuk [+]

Kliens oldalon több adaptert is használtunk. Eredetileg csak az AC1900 szabvány kihasználására alkalmas Asus USB-AC68 lett volna az alany, de szoftveresen még voltak vele galibák, így például nem tudtuk átkapcsolni IEEE 802.11n sávra 5 GHz-es tartományban, 2,4 GHz-en pedig bizonytalannak éreztük, ezért csak az IEEE 802.11ac szabványú méréseket bíztuk rá, ahol viszont kiválóan ment. A másik két említett mérést (IEEE 802.11n 2,4 és 5 GHz-en) a felsorolt okok miatt a D-Link DWA182-es USB-s adapterrel végeztük el.

[+]

A tesztelés ugyanabban kb. 60 négyzetméter alapterületű társasházi lakásban teszteltük, ahol korábban a powerline-t, de mivel ez nem lett volna elegendő arra, hogy pontos képet kapjunk a tudásáról, ezért nehezítettünk a pályán. Az első pontnál közvetlen rálátás volt a routerre, kb. 7 méteres távolságból, míg a második sem volt messze, de itt már fal és egy egy zárt ajtó is akadály volt, illetve behúzódtunk a sarokhoz, ahol korábbi routerünknél gyűjtött tapasztalataink alapján tudjuk, hogy gyengébb szokott lenni a jel. A hármas pont lakáson kívül, de még a folyosón volt, nagyjából 15 méterre a routertől, így a jelnek egy 25-ös téglafalon és/vagy egy zárt acélajtón keresztül kellett áthatolnia a mérési pont eléréséhez. A negyedik mérési hely már a kertben volt, két emelettel lejjebb, ahol viszont falak kevésbé, inkább csak műanyag tokos üvegablakok képeztek fizikai akadályt.

Nem lepődtünk meg azon, hogy a régebbi Cisco router nem tudta tartani a lépést azokon a szabványokon sem, amelyeket ismer, így a legtöbb helyen jócskán le van maradva, illetve voltak mérési pontok, ahol már kevés volt, és annyira alacsony tempót diktált (<300 kBps) és instabil volt, hogy nem adott érvényes mérést. Ami viszont sokkal inkább meglepetést okozott, az a Connect Box brillírozása, ugyanis 1-2 mérést leszámítva sikerült a külső antennás TP-Linket megvernie, hol éppen hogy, hol pedig jobban, pedig a feltételek és a Wi-Fire vonatkozó beállítások teljesen azonosak voltak, és a legújabb firmware-t használtuk. Azt azért megjegyeznénk, mivel mégiscsak Wi-Firől beszélünk, könnyen elképzelhető, hogy más környezetben más lenne a végeredmény.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!