A Connect Box sztori

Nincsenek könnyű helyzetben a szolgáltatók, amikor hálózati eszközt kell biztosítani egy új előfizető számára. Régen elegendő volt, ha csak egy modemet biztosítottak a végponton, de azóta nagyot változott a világ. Jó példa erre, hogy míg korábban a szolgáltatók tiltották az otthoni internetelőfizetések megosztását, manapság már ők forszírozzák azokat a kombinált eszközöket, amelyek képesek több klienst kiszolgálni. Érthető az igyekezet, mivel ma már nem egyetlen gép, azaz "A családi PC" körül csoportosul az egész család. Ma a több számítógép, legyen az asztali vagy notebook, egyáltalán nem ritka jelenség, a Wi-Fi pedig egyáltalán nem luxus, mindenbe belepakolják, ami csak létezik. Ebből fakadóan egy otthoni kapcsolaton lóghat több PC, a család összes okostelefonja és táblagépe, a konzolok és akár a tévé(k) is, de kis túlzással lassan már hűtőszekrény és termosztát sem kapható Wi-Fi nélkül. Ma tehát a jelszó a szolgáltató részéről, hogy "egy szimpla modem nem elég".

Noha modemből is lehet ócskát adni, a kombinált szolgáltatói eszközökre gyakrabban van panasz a felhasználók részéről, ami oda vezet általában, hogy a kapott "modemroutert" csak modem funkciókra korlátozza az előfizető, mögé pedig ráaggat egy másik routert, ami jó eséllyel megoldja a problémákat. Ez persze plusz kiadás (routertől függően nem is kevés), utánajárás, sokan pedig nem értenek, mi több nem is akarnak érteni az egész hóbelevanchoz, nekik csak az a lényeg, hogy működjön az internet, ha már egyszer "beszálltak" (ahogy Vágási Feri mondaná). Ráadásul ez a szolgáltató számára is kényelmesebb, hiszen elméletben csökkenti a hibalehetőségek számát, távolról is be tudnak avatkozni, illetve könnyebben adnak eligazítást telefonban, ha műszaki segítségre szorul az előfizető. Hangsúlyozzuk, ez utóbbi az elmélet.

A gyakorlat viszont korántsem fekete és fehér, mivel előfordul, hogy a szolgáltatók úgy váltogatják a modem és kombinált Wi-Fis modemrouterek beszállítóit, mint más az alsóneműjét. Ennek oka többrétű lehet, például a korábbi modell nem képes kiszolgálni a nagyobb internetsebességet, jobb Wi-Fi szabványra váltanak, vagy egyszerűen csak lejárt a beszállítóval a megállapodás és nem sikerült újból szerződni, netán jobb ajánlatot kaptak. Nyilván ez utóbbi vastagon közrejátszik az egész folyamatban, hiszen a szolgáltató nem kér pénzt vagy csak minimálisat az eszközért cserébe, így nem mindegy, hogy mennyi a bekerülési költség, ez pedig könnyen visszaüt – akárcsak az, ha a beszállító nem javítja a hibákat.

UPC Connect Box [+]

A UPC-nél úgy gondolták, hogy ideje saját kézbe venni az előfizetőkhöz kihelyezett hálózati eszközök ügyét, és egy olyan megoldást eszeltek ki, amivel hosszabb távú megoldást találhatnak a problémára, nem utolsósorban házon belül oldhatják meg az időközben felmerülő igényeket, gondokat. Ez lenne a Connect Box névre hallgató eszköz, mely kábelmodem és vezetékes oldalon gigabites, vezetéknélküli oldalról pedig ac szabványú Wi-Fi router egyben. A fehér doboz 2015 ősze óta van a piacon, de a vállalat csak 2016-ban tette széles körben (értsd 500 Mbps-nál kisebb sávszélességű előfizetésekhez) elérhetővé, illetve mostanra került olyan állapotba, hogy érdemes legyen vele komolyabban foglalkozni. A szuperfegyver, vagy ahogyan a szolgáltató emlegeti, "saját fejlesztésű routerük" teljesen más konstrukcióban készül, mint többi eszközük, amit kiadnak az ügyfeleknek.

A UPC ugyanis csak a hardvert veszi, amelyet állítólag gondos versenyeztetés után választott ki magának, a szoftvert már házon belül fejlesztik. A – véleményünk szerint – formás doboz a tajvani Compal terméke a UPC igényeire igazítva, és valóban nem tűnik rossznak, bár a SoC nem ismert, azt lehet tudni, hogy 512 MB DDR3 memóriával és 128 MB SLC NAND tárhellyel gazdálkodik. A DOCSIS (kábelmodem) részért az Intel CE2652 chip, míg a Wi-Fiért a Celeno CL242 (2y2) és CL2330 (3x3) felel beépített antennákkal. A LAN portok mindegyike Gigabit Ethernet szabványú, tehát a csúcs átviteli tempó 1000 Mbps, míg Wi-Fiből az AC1750 szabványt hozzák. A CL242 2,4 GHz-en legfeljebb 300 Mbps átvitelt tud IEEE 802.11n szabványon 40 MHz-es csatornát használva, míg a CL2330 5 GHz-en maximum 1,3 Gbps tempót kínál IEEE 802.11ac szabványon, 80 MHz-es sávot használva. Egyik Wi-Fi rádió sem a létező leggyorsabb, de ebből a szempontból mégis időtállónak mondható eszközt ad a UPC: IEEE 802.11n szabványon a 2,4 GHz-es sávon a 300 Mbps-ra képes vezérlők a legelterjedtebbek, így itt szinte felesleges lett volna erősebbet használni, míg az 5 GHz-et használó ac szabványból ugyan létezik combosabb, de kliensoldalon jelenleg az 1,3 Gbps átvitelre alkalmas vezérlők képviselik jelenleg az elérhető csúcsot, ám ezeket is csak az utólag, külön megvásárolható adapterek tudják, így időbe telik, mire az eszközökbe integrált vezérlők is ki tudják használni a Connect Box ac szabványú vezérlőjében rejlő lehetőséget. Lássuk, ezekből mit lehet kihasználni élesben!

Beüzemelés és kezelőfelület

[+]

A telepítést követően irány az adminisztrátori menü! Az első beüzemelésnél egy varázsló fogad minket, nem tudunk azonnal mély vízbe ugrani, előbb mindenképpen végig kell zongorázni a lépéseket.

[+]

Ezek a lépések az adminisztrátori felület jelszavának megváltoztatásából és a Wi-Fi hálózatok SSID-jének megadásából, valamint titkosításából állnak. Valószínűleg egyeseket idegesíteni fog, de véleményünk szerint jó ötlet, hogy a Connect Box csak olyan jelszavakkal etethető meg, ami megfelel bizonyos minimális követelményeknek (kis- és nagybetűk, minimum egy szám), ezzel pedig a leendő, pláne a hozzá nemértő felhasználók hálózati biztonságát kívánják növelni.

[+]

Az első bejelentkezés: az ablak nem kér felhasználónevet, csak jelszót, de rossz pont jár azért, hogy a jelszó látható formában jelenik meg a boxban, így lényegében bárki lelesheti a kijelzőről.

[+]

Ahogy azt a beállítás során is sejteni lehetett, a Connect Box menüje nem az a hagyományos, katonás felépítésű, mint amit az évek során megszoktunk, belépés után ez az érzés csak fokozódik: egy kis animáció itt, egy kis áttűnés ott, ami nem néz ki rosszul, de egy router esetében mindenképp szokatlan. A kezdőlap egyfajta főmenü, ahol elvégezhetünk pár gyors beállítást (megváltoztatható a Wi-Fi jelszó, beállítható a vendég hálózat) és ellenőrizhetjük az eszköz státuszát, mely szolgáltatások aktívak, kik/milyen eszközök vannak a hálózaton, valamint rendelkezésre áll egy diagnosztika is, ami megpróbálja felderíteni, hol lehet a hiba, ha valami nem működik rendesen.

[+]

Mélyebbre túrni a beállításokban a bal oldalon található menüből lehet. További részletek nyerhetők a csatlakoztatott kliensekről, módosíthatjuk a DHCP beállításokat és kioszthatunk fix címeket, hozzányúlhatunk a beépített tűzfal beállításaihoz, valamint átállíthatjuk a Connect Boxot modem módra. Utóbbinál az eszköz csak kábelmodemként funkcionál, a router funkciókat letiltja, így ezeket rábízhatjuk egy másik routerre.

[+]

A vezeték nélküli részleg nincs túlbonyolítva, de minden, átlagfelhasználó számára fontos beállítás fellelhető, kezdve az alap konfigurációtól (SSID, SSID elrejtés, titkosítás, csatornabeállítások) a WPS-en át a Wi-Fin kapcsolódó eszközök MAC szűréséig. Vendég hálózat létrehozására is van lehetőség természetesen.

[+]

A további funkciókat tekintve is jól áll a Connect Box, ha az átlagfelhasználó igényeit nézzük: MAC szűrés, IP- és portszűrés, időzített internet-hozzáférés szabályozás, port forward, port trigger, uPnP, DMZ, távoli hozzáférés, diagnosztikai eszközök (ping, traceroute). Ami viszont nincs és egyeseknek hiányozhat, az a HTTPS hozzáférés, QoS beállítási lehetőség, VPN, DDNS, és mélyebben sem kutakodhatunk a Wi-Fi lelkivilágában.

Sebesség és lefedettség

Egy szál önmagában méregetni a Connect Box tudását nem sok értelme lett volna, így a már régóta szolgáló, szintén a UPC kötelékéből származó Cisco EPC3925-ös modemroutert és egy AC1900-as szabványt ismerő TP-Link Archer C9-est tettük a Connect Box mellé.

A Connect Box egyik kihívója a UPC által biztosított régebbi Cisco EPC3925 Wi-Fis modem volt [+]

A UPC igényeinek megfelelően kialakított szoftverrel működő Cisco EPC3925-ről tudni kell, hogy Gigabit Ethernet portjai mellett beépített kétsávos, IEEE 802.11n szabványú Wi-Fi vezérlővel is rendelkezik, de nagy hátránya, hogy nem képes a 2,4 és 5 GHz-es sávokon szimultán szolgáltatni jelet, azaz el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk használni, és akkor csak azon fog szolgáltatni (ellenben aa Connect Box-szal, mely tudja szimultán kezelni a sávokat.).

[+]

A másik versenyző, az igazi kihívó a közkedvelt TP-Link-től származik, azon belül pedig az Archer C9-es modell, ami az Ethernet és Wi-Fi szabványokat tekintve is ugyanazt tudja, mint a Connect Box, tehát AC1900 osztályú besorolással rendelkezik, természetesen ez is szimultán többsávos működés mellett.

Az AC1900 teszteléséhez az ASUS USB-AC68 adaptert, míg az IEEE 802.11n szabvány 2,4 és 5 GHz-es méréseihez a D-Link DWA182 USB-s adaptert használtuk [+]

Kliens oldalon több adaptert is használtunk. Eredetileg csak az AC1900 szabvány kihasználására alkalmas Asus USB-AC68 lett volna az alany, de szoftveresen még voltak vele galibák, így például nem tudtuk átkapcsolni IEEE 802.11n sávra 5 GHz-es tartományban, 2,4 GHz-en pedig bizonytalannak éreztük, ezért csak az IEEE 802.11ac szabványú méréseket bíztuk rá, ahol viszont kiválóan ment. A másik két említett mérést (IEEE 802.11n 2,4 és 5 GHz-en) a felsorolt okok miatt a D-Link DWA182-es USB-s adapterrel végeztük el.

[+]

A tesztelés ugyanabban kb. 60 négyzetméter alapterületű társasházi lakásban teszteltük, ahol korábban a powerline-t, de mivel ez nem lett volna elegendő arra, hogy pontos képet kapjunk a tudásáról, ezért nehezítettünk a pályán. Az első pontnál közvetlen rálátás volt a routerre, kb. 7 méteres távolságból, míg a második sem volt messze, de itt már fal és egy egy zárt ajtó is akadály volt, illetve behúzódtunk a sarokhoz, ahol korábbi routerünknél gyűjtött tapasztalataink alapján tudjuk, hogy gyengébb szokott lenni a jel. A hármas pont lakáson kívül, de még a folyosón volt, nagyjából 15 méterre a routertől, így a jelnek egy 25-ös téglafalon és/vagy egy zárt acélajtón keresztül kellett áthatolnia a mérési pont eléréséhez. A negyedik mérési hely már a kertben volt, két emelettel lejjebb, ahol viszont falak kevésbé, inkább csak műanyag tokos üvegablakok képeztek fizikai akadályt.

Nem lepődtünk meg azon, hogy a régebbi Cisco router nem tudta tartani a lépést azokon a szabványokon sem, amelyeket ismer, így a legtöbb helyen jócskán le van maradva, illetve voltak mérési pontok, ahol már kevés volt, és annyira alacsony tempót diktált (<300 kBps) és instabil volt, hogy nem adott érvényes mérést. Ami viszont sokkal inkább meglepetést okozott, az a Connect Box brillírozása, ugyanis 1-2 mérést leszámítva sikerült a külső antennás TP-Linket megvernie, hol éppen hogy, hol pedig jobban, pedig a feltételek és a Wi-Fire vonatkozó beállítások teljesen azonosak voltak, és a legújabb firmware-t használtuk. Azt azért megjegyeznénk, mivel mégiscsak Wi-Firől beszélünk, könnyen elképzelhető, hogy más környezetben más lenne a végeredmény.

Interjú

PROHARDVER!: A UPC az évek alatt rengeteg típusú modemet, köztük Wi-Fi képes routert telepített a felhasználóknál, mi volt az oka a gyakori váltásoknak, miért nem próbáltak stabilan egy beszállítóval hosszabb távra megegyezni, hiszen akkor a menedzselés és a hibakezelés is egyszerűbb lett volna?

UPC: Az eszközök mindig az aktuális portfólióhoz igazodtak: ahogy nőtt a sávszélesség, és a fogyasztóknál is egyre inkább előtérbe kerültek a Wi-Fi-s eszközök, modemeinket is ennek függvényében választottuk ki. Azonban a típusok közti átmenet nem egyik pillanatról a másikra történik, azok gyakran egy ideig párhuzamosan élnek egymás mellett, ennek köszönhető diverzifikált eszközportfóliónk.

PROHARDVER!: Mi alapján zajlott eddig a kábelmodemek, routerek kiválasztása?

UPC: A kábelmodemek kiválasztásakor mindig az aktuálisan érvényes, és a tervezett internetportfólió szolgált alapul, mivel az a célunk, hogy előfizetőinket olyan eszközökkel lássuk el, amelyekkel kihasználhatják a szolgáltatásukban rejlő lehetőségeket. A Wi-Fi térnyerésével ezt már nem csak vezetéken, de vezeték nélkül is szeretnénk minél biztosabban nyújtani.

PROHARDVER!: A UPC rendszerén csak a UPC-által adott/engedélyezett kábelmodem típusokat lehet használni, vagy más gyártóét is? (Például AVM-féle Fritz! eszközök, melyek népszerűek más országokban is).

UPC: A szolgáltatások csak az általunk engedélyezett eszközökkel használhatók, hiszen így tudjuk biztosítani, hogy csak az arra jogosult előfizetők vehessék őket igénybe, valamint így tudunk minőségi garanciát vállalni.

PROHARDVER!: Mi változott most, azaz mi vitte rá a céget, hogy kézbe vegye az irányítást modem-router fronton?

UPC: Az előfizetői igények, és felhasználói szokások. Egyértelműen látszik, hogy előfizetőink egyre több és több eszközzel csatlakoznak a világhálóhoz vezeték nélkül, egyre nagyobb a sávszélesség iránti igényük, az internet pedig abszolút higiéniás faktorrá kezd válni, melynek stabilitása és megbízhatósága az egyik leglényegesebb szempont. A Connect Boxszal ezt a stabilitást és megbízhatóságot, valamint a nagyobb sebességet kívánjuk biztosítani előfizetőink számára.

PROHARDVER!: Publikus, hogy mely gyártók voltak eredetileg versenyben a Connect Box beszállítói posztért?

UPC:Nem publikus.

PROHARDVER!: Milyen szempontok szerint került a Compal terméke kiválasztásra?

UPC: A sebesség, lefedettség és stabilitás voltak a legfőbb szempontok a Connect Box megalkotásakor.

PROHARDVER!: Az új felállásban pontosan mi az, amit a beszállító csinál, és mi az, amiért a UPC felel?

UPC: A Compal a gyártó, de anyavállalatunk, a Liberty Global állította össze azokat a paramétereket, amiket fontosnak tartott előfizetői szempontból egy új generációs, felhasználóbarát modem kialakításához. Ez alapján több eszközt és potenciális beszállítót is megversenyeztetett, melyek közül a Compal eszköze bizonyult összesítésben a legjobbnak. A lényeg, hogy a mi specifikációnk alapján készült a Connect Box Wi-Fi modem, mely más szolgáltatóknál éppen ezért nem lesz elérhető.

PROHARDVER!: Hol zajlik a Connect Box szoftveres fejlesztése, és milyen visszajelzések alapján dolgoznak?

UPC: A szoftveres fejlesztésre egy többlépcsős folyamatot alkalmazunk, hiszen számos ország használja ugyanazokat a firmware-verziókat. A folyamatot természetesen a Liberty Global fogja össze, aki saját központi igényein túl beépíti az egyes országokból érkező kéréseket is. A fejlesztéseket pedig külső beszállító végzi, melyek az élesbe állás előtt természetesen számos teszten átesnek.

PROHARDVER!: A UPC kínálatában lassan már egy éve jelen van, mikorra tervezik a biztonsági rések betömését? Csak egy egyszerű példa: bejelentkezésnél látható jelszó láthatatlanná tétele, esetleg felhasználónév és jelszó páros bevezetése? De a cookie-kezelés is problémás állítólag.

UPC: A javítások és fejlesztések folyamatosan érkeznek. Arról, hogy egyes biztonsági rések pontosan mikor kerülnek betömésre, nem tudunk bővebb információt adni.

PROHARDVER!: Tervezik-e, hogy a teljes internetszolgáltatás-portfóliójukat csak Connect Boxszal szolgálják ki a jövőben, vagy ez marad prémium szolgáltatás?

UPC: Hosszú távon természetesen az a cél, hogy minél több előfizetőnk számára a legjobb internetélményt biztosító modemet tegyük elérhetővé.

PROHARDVER!: Terveznek-e olcsóbb/drágább Connect Boxot, mint ahogy például a Cisco EPC modemből is volt egyszerűbb, csak vezetékes, illetve Wi-Fi képes modell? Például egy-két USB-vel kiegészített kiadás?

UPC: Az időben „visszamenni” semmiképpen nem szeretnénk, tehát új telepítést már csak Wi-Fi képes eszközökkel végzünk. Az, hogy a jövőben tervezünk-e extra képességekkel rendelkező modemet bevezetni, nagyban függ az előfizetői igények alakulásától is.

PROHARDVER!: Mennyire volt fontos a dizájn és mennyi beleszólása volt ebbe a UPC-nek?

UPC: Fontosnak tartottuk, hogy egy esztétikus, a lakás díszének is beillő kábelmodemmel dolgozhassunk, szerintünk ez sikerült is. A dizájnba nagy beleszólásunk volt, mivel annak illeszkednie kell a UPC, illetve anyavállalatunk, a Liberty Global arculatába. Érdekesség, hogy Nagy-Britanniában fekete színben is elérhető a Connect Box, mert ott erős igény volt erre a felhasználók részéről.

PROHARDVER!: Merre és mikor terveznek továbblépni a DOCSIS szabványt illetően, hiszen más szolgáltatók gigabites csomagjával is versenyezni kell idővel?

UPC: A jelenleg általunk is használt DOCSIS 3.0 szabvány még tartogat magában fejlődési és bővülési lehetőségeket, de természetesen nem szeretnénk lemaradni a versenyben, és a technológiai fejlődés által támasztott kihívásoknak igyekszünk folyamatosan megfelelni.

PROHARDVER!: Mennyire "jövöálló" a Connect Box kábelmodem-oldalról, azaz lehet-e majd az új, továbbfejlesztett DOCSIS rendszerben használni (mondjuk egy firmware-frissítéssel), vagy megint csere lesz annál, aki feljebb akar lépni?

UPC: A Connect Boxot alapvetően egy időtálló eszköznek tervezzük. Arról, hogy konkrétan milyen technológiai irányba akarunk tovább haladni, illetve az ahhoz szükséges eszközről sem szeretnénk nyilatkozni. De az elmondható, hogy a mostani modemünk maradéktalanul képes kiszolgálni a legnagyobb csomagunkat.

PROHARDVER!: Van-e valamilyen képessége a modemnek szoftveres téren, amit még nem engedélyeztek, de tudja és kihasználható lenne? Például komolyabban paraméterezhető QoS, VPN, DDNS szolgáltatás beállítás, Radius?

UPC: A modem szoftveres képességei terén alapvetően az átlagfelhasználói igények kiszolgálására törekszünk, arról hogy milyen „rejtett” képességei vannak az eszköznek, nem szeretnénk további információkat kiadni.

PROHARDVER!: Mi az oka annak, hogy néhány beállítást nagyon szigorúra vettek? Például nem lehet akármilyen Wi-Fi jelszót megadni, hanem kötelezik a felhasználót nagybetű és szám használatára is? Megjegyeznénk, hogy mi örülünk neki, csak más gyártóknál ilyet nemigen láttunk. De említhetjük még, hogy a DHCP esetén csak 192.168. kezdetű IP van, másra megváltoztatni ezt sem lehet, pedig igény biztosan lenne rá.

UPC: A jelszóhasználat szigorúsága egyértelműen a felhasználók érdekében történik, így szeretnénk biztonságosabbá tenni az otthoni Wi-Fi hozzáférést, és megnehezíteni annak feltörését. Ez tehát mindenképp az ügyfelek adatforgalmának biztonságát szolgálja.

Vélemény és értékelés

Közel sem hibátlan eszköz a Connect Box, ugyanakkor a nálunk eltöltött bő egy hónapja alatt nem futottunk bele olyan hardveres problémába, ami miatt bosszankodnunk kellett volna. A stabilitás jó volt, egyszer sem volt lefagyás (egy NAS 24/7 dolgoztatta), nem dobálta a Wi-Fi jelet, nem okoztak gondot a konkurens kapcsolatok, és átviteli sebességben sem produkált véletlenszerű lassulásokat. Amire figyelmesek lettünk, hogy néha lassan töltött be az adminisztrációs oldal, és a belépés nem volt olyan pattogós, ahogy megszoktuk, de aztán volt, hogy helyreállt minden. Az interneten olvashatók olyan panaszok is, hogy bekapcsolt tűzfallal nem érhető el a maximális sávszélesség, ezt azonban nem tudjuk alátámasztani, a mi esetünkben az 500 megabit a tűzfal állapotától függetlenül lejött róla. Úgy tűnik, ezen a téren lehetett valami javítás, mert nálunk ez a probléma nem jelentkezett. Mellékesen megjegyeznénk, hogy a Cisco EPC3925 is hajlamos belassulni bekapcsolt tűzfallal, és más routereknél is tapasztaltunk már hasonlót. Olyan információkat is hallottunk, hogy stream közben véletlenszerűen leesik a sávszélesség és megakad a lejátszás, de bő egy hónap alatt se Wi-Fin, se vezetékes kapcsolaton nem találkozunk ezzel a jelenséggel.

Az eszköz gyenge pontjának egyébként szoftver tűnik. Kissé aggályosnak tartjuk azt, hogy csak jelszót kér a belépésnél, és azt is, hogy ez és az admin felületen a Wi-Fi jelszó látható a monitoron. Sajnos ezt a kezdetek óta nem javították. A Connect Box amúgy biztonság szempontjából egyébként sem remekel, ahogy arra rámutattak az erre irányuló, sérülékenységet vizsgáló tesztek. A UPC-nek tehát még sok tennivalója van ezen a téren. Üzleti felhasználásra épp ezért nem annyira jó ötlet a Connect Box beszerzése, de egy komolyabb cég úgyis csak modemet igényel, mögötte pedig saját infrastruktúráját használja.

[+]

A helyi hálózati sebességet illetően elégedettek voltunk, a LAN oldalon 950 Mbps feletti átvitelt mértünk, a WLAN értékek pedig magukért beszélnek. Ezen a téren sem akadt probléma a stabilitással, nem volt véletlenszerű jelvesztés vagy indokolatlan belassulás sem, de ezek például a TP-Link esetében sem fordultak elő, mely hasonlóan nagyon stabilnak bizonyult, míg a Cisco modem WLAN téren például nem volt ennyire megbízható.

Nem húznánk hosszúra az értékelést, hiszen az eddig leírtak alapján egyértelműen látszódik, hogy mit tud, vagy éppen mit nem tud a Connect Box. Mi úgy látjuk, hogy amennyiben új Fiber szolgáltatásra fizetünk elő és még nincs otthon Wi-Fi-s routerünk vagy csak nagyon elavult, akkor nyugodtan elfogadhatjuk a Connect Box opciót, hiszen egyes csomagokhoz (120, 240 és 500 Mbit/s) ingyen jár, tehát egyértelmű spórolás, ha nem kell még routert is venni. Aki már rendelkezik legalább 120 megabites Fiber Power csomaggal, az utólag is kérheti a fehér dobozt 5000 forintért cserébe, vagy 500-as csomagra váltás esetén térítésmentesen. Szerintünk ez sem rossz opció annak, aki a Cisco EPC-ről vagy valamely más gyártmányú modemről váltana, hiszen ár/teljesítményben ez az 5000 forint abszolút megéri, ha azt nézzük, hogy a TP-Link Archer C9 40 000 forintról indul.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az Archer C9 tudja mindazt, amit a Connect Box nem, és biztonságosabb is, az USB portok előnyét pedig külön megemlítendő, ami elég nagy kihagyott ziccer a UPC részéről véleményünk szerint. Aki tudja és ki is akarja használni ezt a többlettudást a TP-Link esetében, és nem csak dísznek kellenek a funkciók, azok számára nyilván a UPC Connect Box nem alternatíva, ami leginkább az átlag otthoni felhasználót célozza meg, arra viszont bőven jó. Ha mégsem tetszik, vagy nem vagyunk elégedettek, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy csak modemként egy tetszőleges routerrel megtoldva használjuk.

UCP Connect Box
TP-Link Archer C9

Daywalker

A UPC Connect Boxot a UPC Magyarország, az ASUS hálózati kártyákat az ASUS magyarországi képviselete, a TP-Link Archer C9 routert pedig a TP-Link hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.