Nem is unalmas egy múzeum
A velem egykorúak fejében a múzeum sokáig az az épület és/vagy tevékenység volt, amit kötelező volt megtekinteni, jobbára nem érdekelt, vagy nem értettem a kiállított dolgok relevanciáját, ezért a mi fejünkben az a kép alakult ki, hogy a múzeumok zömmel dohos, kongóan üres és mindenféle jópofa és interaktív installációt nélkülöző furcsa helyek, ahol irtó sokat kell olvasni a falakon lógó szakmai szövegeket, hogy valami legalább megmaradjon az emberben.
[+]
A múzeumok változnak. Szerencsére. Ezt nyilván nem csak a Two Point Museum alapján mondom, az utóbbi pár évben jártam rengeteg kimondottan izgalmas kiállításon, ahol a látogatókat bevonják az adott terület megismerésébe, látványos, szórakoztató, egyúttal edukatív tárlatokkal teszik az ismeretterjesztést élménydússá. Így aztán nem lepődtem meg, hogy a Two Points Museum környezetében ránk bízott feladatot is akkor tudjuk a csúcsra járatni, ha sokféle, változatos és jól prezentált tárgyat állítunk ki. Ráadásul a játék elég tágan értelmezni a múzeum fogalmát, ha rendesen megugrottuk a történelmi tematikájú intézmény felvirágoztatását, akkor máris egy mélytengeri múzeumba “csöppenünk”, ahol akváriumokat fogunk kialakítani és oda bizony főleg halak kellenek.
[+]
A Two Point széria egy kórházas vonallal indult évekkel ezelőtt, amely stílusában és komolyan vehetőségében is a klasszikus Theme Hospital mintáját követte: rajzfilmszerű grafika, furcsa betegségek, furcsa gyógymódok és idegesítő páciensek fémjelezték a kórházigazgatói ténykedésünket. Ám a dolog relatív egysíkúvá tudott válni, ami aztán a Campus változatban is visszaköszönt, mintha elfogyott volna az ötletzsákból a muníció, amit a játék azzal próbált palástolni, hogy állandóan kirántotta alólunk az úgy-ahogy már működőképesre tákolt kórházat és sulit, hogy nekiálljunk egy kicsit módosított intézmény gatyába rázásának megint az elejétől. A múzeumos epizódnál viszont remek ütemben változik úgy a helyszín, hogy aztán egy ponton majd visszatérünk az előző ténykedésünk területére, aztán megint váltunk témát, várost és ingatlant. Ez pedig valahogy pont akkor történik, amikor már kezd repetitív lenni a játék.
[+]
Nagy meglepetés az elődök ismeretében nincs: ezúttal múzeumokat kell prosperáló és nyüzsgő intézményekké varázsolnunk. Van Sandbox és Campaign üzemmód, előbbi nem igazán tartogat komoly kihívást, inkább olyan, mintha legózna az ember a már egyszer összerakott és szétszedett szett összes elemével, a kampány mód viszont lépésről-lépésre vezet be minket abba a rengeteg és szerteágazó lehetőségbe, ami egy ilyen intézmény irányításához esszenciális. Itt egymás után jönnek a kipipálandó feladatok, amik teljesítése új és új lehetőségeket, tárgyakat, területek és szolgáltatásokat nyit meg. A vicceskedő stílus persze megmaradt, a hangosbemondó kizárólag kreténségeket mond, néha a Two Point Radio műsorát hallgatjuk, ami teljesen abszurd, látogatóink fura mozgásúak és néha rettentő hülyén öltöznek, a kiállított tárgyak pedig rendre teljesen elborult installációk, mint a kőkori tárcsás telefon, vagy a jégbe fagyott jeti.
DIY tárlat
Ellentétben a való életben leledző igazi múzeumokkal, amelyek a kiállított dolgokat általában megveszik, kölcsönkapják, vagy éppen adományozásokból fakadnak, a Two Point intézményeiben a munkavállalók feladata, hogy expedíciókra utazgassanak és onnan valami izgalmas izével jöjjenek haza. Ezeket zömmel a szakértőink intézik, akik különféle extra képességeket szerezhetnek idővel (és képzésekkel), amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő helyekre utazva begyűjtsék az értékes szajrét. Ilyenkor megsérülhetnek, néha meg is halnak, de ezt nem szívja mellre a játék, majd felveszünk egy másik csókát. A munkavállalóink egyik halmaza tehát a szakértők csapata, ők utazgatnak ide-oda, ők tartják karban a kiállított dolgokat és ők vezetnek túrákat a múzeumon belül, ami amúgy elég jól hoz a konyhára.
[+]
A legtöbb alkalmazottunk a “janitor” szerepkörben lesz, ők nem csak takarítanak, ürítik a szemeteseket és suvickolják a klotyót, hanem karbantartók is, megszerelik a helikoptert és az elromlott berendezéseket, a műhelyben összeütnek valami extra masinát, amit ki lehet állítani, vagy éppen eloltják a tüzet, ami néha csak úgy keletkezik. Van még egy csoportnyi arc, akik az “asszisztensek”, ők állnak a pénztárban, az ajándékboltban, a kávézóban is, a negyedik halmazba pedig a szekusok tartoznak, akik elcsípik a tolvajokat, vizslatják a kamerák képét és ürítik az adománydobozokat. Ezekből rakjunk ki minél többet, vannak látogatók, akik csak úgy bedobálnak 5-600 dollárokat (a belépőjegy 75 dollár).
[+]
De ahhoz, hogy a látogatók jól érezzék magukat és adományozgassanak is bizony kell egy frankó tárlat. Elsősorban az expedíciókról begyűjtött cuccok lesznek itt, meg néha valaki felkínál valami izét csak úgy. Mindenhol érdemes mindenféle dekorációkat ledobálni, plusz szintén lényeges, hogy legyenek információs táblák is. A dekorok növelik a kiállítási tárgy “buzz” pontszámát (vagyis tetszetős lesz a közönség számára), a táblák pedig a tárlathoz kapcsolódó tudásszintet növelik, amik szintén fontosak a látogatói értékelések szempontjából. Persze kell majd klozet, ajándékbolt (exit through the gift shop), gyerekeknek interaktív játékok, a munkavállalóknak pihenőszoba, ahol gyógyulhatnak is, meg kell majd tréningterem, ahol a képzések zajlanak. Aztán később jöhet az étterem is.
[+]
A játék amúgy kampány módban szépen építi fel a struktúrát, megtanuljuk, hogy bizonyos kiállítási tárgyaknak spéci hőmérséklet és páratartalom kell, egyes cuccokat fel lehet pimpelni extra érdekességekkel, amiket úgy szerzünk, hogy ha mondjuk két ugyanolyan izét szedtek össze a kutatóink, akkor az egyiket beáldozzuk analízisre és az innen szerzett tudást felhasználjuk a másik kiállítása során (perk). Persze van egy sereg tapéta és padlófajta, ezekkel nulla pénzért lehet vizuálisan feldobni a helyet, érdemes letenni padokat, hogy a fáradt látogatók ne hisztisen menjen haza, hanem kis üldögélés után még maradjanak a múzeumban. Aztán ahogy haladunk előre az időben, szinteket lépünk (csillagokkal), ezek megint új opciókat nyitnak meg, lehet venni új területet új épületnek, hogy legyen elég helyünk mindenre, egy ponton vehetünk még egy helikoptert és egyszerre két expedíció is futhat, miközben majd el fognak kezdeni pampogni az alkalmazottak fizuemelésért, aztán egyre összetettebb teendőlistát kapunk ahhoz, hogy tovább bővítsük a tárlatot. Túlélési technikákat ismerő kutatónk utazik a botanikussal távoli vidékekre, hogy húsevő virágot hozzanak haza, aminek meleg és páradús levegő kell, de a következő növény beszerzéséhez nem küldhetjük megint el a botanikust, mert ha a múzeumban nem marad még egy ilyen képességű arc, akkor a fura virág megpusztul, mert senki más nem tudja öntözni.
[+]
Vagyis egy idő után meglepően komplex lesz a játék, tök sok dologgal kell egyszerre foglalkozni úgy, hogy néha kapunk biztonsági ellenőrzés, néha elküldhetjük expedíció helyett kikapcsolódni a tudósainkat, néha meg egy iskoláscsoport lepi el az ingatlant. A mélytengeri vonalon is kell majd hideg és meleg vízű akvárium, a műhelyben spéci hálót érdemes gyártani, ha ritkább halakat akarunk szerezni az expedíciókon, aztán elfajul majd eléggé minden, amikor a paranormális tárlat szellemeire kell vigyázni, vagy éppen az űrből hozunk relikviákat (mert majd oda is fel lehet jutni). Ez így talán nagyon zúzósnak és kaotikusnak hangzik, de a játék kifejezetten átgondolt kezelőfelülettel segít, a fokozatosan adagol új funkciók mellett pedig vannak extra tárgyak is, amiknek a feloldásához kudosh pontok kellenek, ezeket pedig a sikeres feladatokért osztja a játék, aztán lehet majd aranyruhába öltözött bolti eladónk, szikla alakú hangszórónk a hangulatzenéhez és irtó nagy íves interaktív táblánk is — tényleg végtelennek látszik a használható tárgyak listája.
[+]
Azt hittem, hogy a Two Point Museumot bedarálom pikk-pakk, mert ez csak egy skin lesz a kórhazás verzióhoz. Ehhez képest van benne eddig 20 órányi időm és még mindig van olyan múzeum, amit fel sem oldottam. Szóval számomra igazi meglepetés volt, hogy a Two Point széria legfrissebb darabja ennyire más, ennyire komplex és ennyire jól balanszírozottan játszható. Van néha némi holtidő, de addig lecseréltem a padlószőnyeget márványra és megnéztem, hogy a látogatóim mit gondolnak az intézményről, változtattam az elrendezésen, leraktam egy-két új dekorációt, aztán már vissza is ért az expedíció egy új cuccal, aminek hideg környezet kell és azt írták, hogy sokat dob a “buzz” faktoron, ha melléteszek egy mű-jégcsapot. Akkor lesz jégcsap, hát rajtam ne múljon. Közben elkészült a dínós játszótér a műhelyben, pont jókor, mert jön az iskoláscsoport, valami statot pedig épp kimaxoltam, ezért megnyílt annak a lehetősége, hogy építsek egy biztonsági szobát és felrakjak ide-oda pár kamerát, csak kiderült, hogy ehhez az is kell, hogy az egyik szekus jóembert ki kell képezni a kamerás szoba használatára… Vagyis zajlik az élet a játékon belül, nyüzsögnek a látogatók, dobálják az adományokat és vásárolgatnak a poszterboltban is ezt-azt, márpedig kell a bevétel, mert az expedíciók egyre drágábbak és… tudnám folytatni. És folytatom is: a Two Point Museum egy olyan játék, amivel azután is el fogok tölteni némi időt, hogy ezt a cikket befejeztem.
[+]
Azt mondják, hogy konzolon is remekül játszható. Nekem maradt a Steam, ahol PC-re és Mac-re is elérhető, sajnos azonban az utóbbinál vannak optimalizációs problémák, scrollozásnál csúnyán szaggat a játék, ami elég zavaró, de ami ennél jóval idegesítőbb, hogy a lerakandó tárgyak forgatása bugos, sok bosszankodás után lehet csak irányba állítani a cuccot. Zene jobbára nincs, a hangok viszont jópofák és passzolnak a hangulathoz. A grafika inkább bohókás, mint realisztikus, el tudom képzelni, hogy gyengébb PC-n már lehet némi akadozás, ha sok jóember jött okulni az intézményünkbe. Már kint van amúgy az első DLC is, amely további expedíciós extrákkal és dekorációkkal kecsegtet — ebben a vonalban pedig végtelen extra lehetősége adódik a kiadónak, hogy némi melóval további zseton elköltésére vegye rá a játékosokat.
A Two Point Museum PC-re, Mac-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra érhető el.
A Two Point Museum legfőbb pozitívumai:
- Sokféle múzeumot lehet irányítani;
- sosem unalmas, mindig van teendő;
- fokozatosan válik egyre komplexebbé.
A Two Point Museum legnagyobb hiányosságai:
- Néha túlzsúfolt a felület, csak kapkodjuk a fejünket;
- kicsit túl sok a vicceskedés.
Bog
