ELSŐ OLDAL
Mindenki szereti a Star Wars univerzumot. Pontosabban, ha nem is szereti, legalább ismeri vagy hallott róla. A két trilógiát átölelő legendás kalandnak vannak sötét foltjai. Az egyik ilyen rész az a közel 20 év, ami a harmadik és a negyedik epizód között játszódik. Tudjátok, miközben Luke felnő. A LucasArts ha már filmet nem is készít erről az időszakról (bár aztán ki tudja...) a játékdivíziónak azért feladta vele a leckét. Igazából tökéletes a játék időzítése hiszen a már ismert történet játékadaptációi régóta elérhetőek, az előzmények pedig a Bioware / Obsidian gondozásában (Kotor I-II) fel lettek már dolgozva. Valamint már régóta kiáltott a nép egy igazi akció-kaland játék után, mert az igazán jól sikerült Jedi Academy óta nem nagyon kényeztettek el minket Star Wars és videójáték rajongókat.
Egy messzi-messzi galaxisban
A történetünk ott kezdődik amikor Anakin már Darth Vaderként szisztematikusan pásztázza a galaxist az utolsó Jedik után kutatva. Egy ilyen “kiruccanás” alkalmával talál rá egy aprócska fiúra akiben rögtön megérzi az erőt. És nem is akármilyen szinten. Egy hirtelen gondolattól vezérelve nem pusztítja el rögtön, hanem teljes titokban magához veszi, hogy tanítványaként egy igazi Sith-et faragjon belőle. A kis Starkiller (az SW univerzum genetiésben járatosaknak ismerős lehet a név - Skywalkeréket hívták így a korai szkriptekben) megtalálását végig is játszhatjuk az első - gyors oktató-móduszként is funkcionáló - pályán. Nálam már itt kapott egy hatalmas piros pontot a játék, hiszen Darth Vaderként megállíthatatlanul zúzni elég sok Star Wars fan nedves álma. A Sötét Nagyúr úgy pusztítja a vukikat, mint én a nagymuter almás lepényét. Öröm nézni. Mármint Darth Vadert:) Nagyon nehéz a történetről spoiler mentesen írni, legyen elég annyi, hogy Starkiller meséje tökéletesen illeszkedik a Star Wars univerzumba, szóval a kétkedők is megnyugodhatnak, nem történt szentségtörés. Sőt! A jó és a rossz között vívódó, árva, emberi kapcsolatokkal nem rendelkező fiatal fiú evolúcióját követhetjük nyomon, aki elveszíti a maradék hitét is eddigi életében és rádöbben, hogy minden amiben eddig hitt, amiért eddig élt hazugság volt. Ettől a ponttól indul el a Star Wars hullámvasút amire kötelező jegyet váltani és nincs róla leszállás. A vége pedig, hát igen nehéz szavakba önteni. Rám nagy hatással volt, remélem rátok is azzal lesz. Persze attól függően, hogy a két befejezés közül melyiket választjátok.
Pixel fénykard
A demó után őszintén szólva némi zavart éreztem az Erőben. Habár az tisztán érezhető volt, hogy átjárja, nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldalt érzem az erősebbnek. Szerencsére a teljes verzió megadta a választ a kérdésre. Már első ránézésre is látszik, hogy a demóhoz képest elég sokat változott a program. Teltebb és letisztultabb lett az összkép, felkerültek a végleges effektek, szóval jobban néz ki az egész. Ha az első pálya alapján kellene megítélni a játék grafikáját, akkor nem nagyon lehetne egy erős közepesnél jobbat adni rá. A Tie-Fighter gyár - bár tökéletesen megegyezik a filmekben is látott birodalmi belső-építészeti irányelvekkel (funkcionálisan minimalista) - nem igazán egy szemkápráztató látvány. Persze nem is az a célja, egyszerűen bevezet minket az irányítás és az erő kezelésének a fortélyaiba. Viszont a pálya végi durván látványos kis boss-fight vagy pontosabban Jedi vs. Sith csata már előrevetíti, hogy bizony fog még itt lógni az állunk. Fog bizony egészen pontosan már rögtön a második pálya legelején. Nehéz szavakba önteni azt a látványt ami ott elénk tárul. A Raxus “droid-temető” Prime bolygó valami egészen elképesztően jól néz ki. Felnézvén az égre mindenhol csak roncsokat látni, amik az ipari gázoknak köszönhetően sárgára festett atmoszférában hódolnak be a gravitáció erejének és térnek valamelyik feldolgozó üzemben örök nyugovóra. Minden mocskos, minden kopott, a legjobb kifejezés rá, hogy tele van élettel. Árad belőle a hangulat.
A későbbi pályák is nagyjából hozzák ezt a színvonalat, elég változatosak de sajnos kevés van belőlük. A karakterek kidolgozásában én nem nagyon találtam kivetni valót, nyílván nem állnak 3milliárd poligonból, mint a Gears Of Warban Marcus bal hüvelykujja, de tökéletesen illeszkednek a látványba és az animációjuk is teljesen rendben van. A fénykardok szépen csillognak, sőt, ha feltöltjük őket villámmal még csíkot is húznak maguk után mozgás közben. Az Erő effektek zseniálisak, szó szerint érezni az előtörő vibráló energiát a kezeinkből.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
