Star Wars: The Force Unleashed - teszt

Hirdetés

MÁSODIK OLDAL

Maga a játékmenet borzasztó egyszerű. Szépen megyünk előre a (sajnos) teljesen lineáris pályákon és szobáról/helyszínről, szobára/helyszínre megküzdünk az előttünk álló akadályokkal. Amik 90%-ban azt jelenik, hogy le kell gyaknunk egy rakat birodalmi katonát. Erre a legjobb eszközünk a hőn szeretett fénykardunk, amit a játék során fel turbózhatunk különböző erőkristályokkal és átszínezhetünk különböző színkristályokkal. Az elsődleges célunk, hogy fejlődjünk. Ehhez pedig pontokat kell szereznünk. Pontokat szerezhetünk úgy, hogy egyszerűen szintet lépünk, ami után bizonyos mennyiséget szabadon eloszthatunk. A szintlépéshez azonban stílus pontokat kell szereznünk, amit úgy érhetünk el, hogy a lehető leglátványosabban írtjuk az ellent. Ha ez még nem lenne elég, akkor felszedhetjük a minden pályán adott számban elrejtett hologramokat, amik szintén upgrade vagy stílus pontokat illetve fénykard kristályokat rejtenek. Az egész rendszer egy jól kitalált ciklikusságon alapszik, hiszen minden pályán vannak elsődleges és másodlagos feladataink. Na most ezek általában annyit tesznek, hogy gyűjts össze adott mennyiségű stílus pontot, és találd meg az összes hologramot. Ergo gyűjtögetés közben is kapjuk az upgrade pontokat, és ha teljesítjük a másodlagos feladatokat, akkor azoknak a jutalma is pár elosztogatható pontocska. Na de mire is lehet ezeket felhasználni? Alapvetően 3 fejlődési fa van amire költhetjük őket. Az első természetesen az Erő képességeink fejlesztése. Minél erősebb legyen a Force Push, minél több embert tudjunk felemelni stb. A következőnél az alapvető tulajdonságainkat növelhetjük, mint a maximális életerő, milyen sebességgel töltődjön vissza az erő csíkunk, mennyire bírjuk az ütéseket és hasonlók. Az utolsó pedig a kombókat rejti, amiknek meglepően nagy a repertoárja. A vége felé amikor már majdnem mindenünk maximumra van fejlesztve nem nagyon állhat senki sem az utunkba.

A harc nagyon jóra sikeredett igazából az viszi el az egész játékot a hátán. Nagyon ügyesen lehet használni a különböző képességeinket, és nagyon be kell osztani az erő csíkot, mert pár rossz mozdulat és halottak is vagyunk. No persze nem normál fokozaton. Mert normálon úgy haladunk előre mint fénykard a vajban. Minden pályán vannak kisebb boss harcok, amik abban nyilvánulnak meg , hogy le kell győznünk pár nagyobb Ragnar-t vagy lépegetőt. Ezeket lehet a hagyományos ütöm ameddig mozog módón, vagy ha már megfelelően legyengítettük őket akkor egy QTE (tudjátok, megfelelő gombot a megfelelő pillanatban) rendszernek köszönhetően látványosan kivégezhetjük őket. Ugyanez a metódus van a Boss harcok végén is, csak ott mindenképpen így kell “kivégezni” őket. A részletesség a másik dolog ami miatt egy nagy vállon veregetést érdemelnek a fejlesztők. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi minden apróságra oda figyeltek. Például amikor egy ajtón megyünk át és protagonistánk egy egyszerű csukló mozdulattal nyitja majd zárja azt be. A kis robotok szaladgálása, a birodalmiak kiabálása, a tökéletesen autentikus környezet, a rengeteg féle ellenfél, köztük olyan birodalmiak is akikkel én még sehol sem találkoztam. Az egészből üvölt a Star Wars hangulat mert minden aprócska részlet (többek között a zseniális zenei aláfestés) a helyén van. Megemlíteném még a szerintem nagyon jóra sikerül checkpoint rendszert, érezni, hogy nem akartak minket szívatni a készítők. Nem nagyon kell majd az állás visszatöltéssel szenvednünk.

Azért nem fürdőzhetünk gondtalanul az erő szebbik oldalán. Kezdjük a kényes témával ami már sok vitát szült itt az oldalon. A nehézség. A játék normal fokozaton is nagyon könnyű, ez köszönhető egyrészt annak, hogy nagyon erősek tudunk lenni már a végére, másrészt meg annak, hogy még a minimális kihívást is kihagyták a játékból. Ott van például a fentebb is említett QTE rendszer. Ezen is könnyítettek egy nagyot, hiszen más játékokban ha elrontottuk a gomb nyomkodást, akkor sérültünk egy embereset az ellenfél kapott egy adag energiát, és kezdhettük elölről az egészet. Itt, kérem szépen, ha rontunk, akkor sérülünk egy minimálisat és folytathatjuk rögtön ugyanonnan a procedúrát. Tehát még az sincs, hogy elölről kéne kezdeni a gombnyomkodást mert elég csak az utolsót megismételni. Mondanom sem kell, hogy mekkora könnyítés ez így. Ott van még a logikai feladványok teljes hiánya. Megértem én, hogy nem ez volt a fő irányvonal a játék design tervében de azért igazán kihasználhatták volna azt a potenciált, hogy bármilyen tárgyat bárhova mozgathatunk a játéktéren. Pláne, hogy a fizikai motor, ami a játék engine alatt duruzsol zseniális lett. Persze vicces, hogy a készítők mennyit mutogatták azt a “ficsört” amikor három birodalmi katonát táncoltatunk meg a levegőben, a végleges játékban meg ezt szinte soha nem fogjuk használni, hiszen szépen lelőnek minket, miközben megpróbáljuk táncra bírni őket. Ott van még, hogy a játék pofátlanul rövid, 8 óra alatt kényelmesen végigjátszható. Ez még a hologram gyűjtögetéssel egy plusz alkalommal kitolható, de ez így elég sovány.

A fentebb említett hibáktól függetlenül is bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a Star Wars univerzumot, mert ők egy tökéletes élménnyel lesznek gazdagabbak. 8 órányi tömör gyönyör ez, ami újfent elkalauzol a csillagok közé. Olyan mint egy akciódús interaktív film, remek történettel, remek körítéssel és fantasztikus hangulattal. Az a rész, amikor Proxyval a robotunkkal küzdünk, és átalakul a végső formájába... Hát úristen, ott hangosan sikongattam. Szerintem “AZ” a karakter volt minden idők egyik legjobb Sith lovagja. Olyan mintha a készítők kitalálták volna a gondolatainkat, hiszen olyan helyszíneket és olyan ellenfeleket raktak bele a játékba amikről eddig csak álmodni mertünk. Az értékelés ennek megfelelően SW rajongót feltételez - aki nem sorolja magát ebbe a táborba, nyugodtan kanyarítson le belőle egy pontocskát. Az Erő legyen veletek!