Spectra teszt

Játékmenet, összegzés

A játék irányítása egyébként nagyon élvezetes. Az Xbox One irányító ilyen szempontból telitalálat, a puha analóg karral szinte milliméter pontosan, nüánsznyi finomsággal kezelhetjük az űrhajót, és ha belejövünk a ritmusba, bámulatos módon kerülgethetjük az akadályokat, akár végig ütközés nélkül. Ilyen szempontból tehát nincs gond a játékkal – jóval nagyobb gond, hogy a kihívást ilyen mesterséges (és valljuk be, kissé csaló) módon csavarják feljebb, ahogy haladunk előre.

A tíz pálya sem sok, ráadásul ezek tényleg csak a zenében térnek el, hiszen a játéktér minden alkalommal ugyanolyan. Nem változik sem felépítésben, sem színekben, pedig jót tenne neki némi változatosság. Ha teljesíteni ugyan nem is, megnyitni viszonylag könnyen lehet őket, és miután mindegyikbe belehallgattunk, eléggé unalmassá és okafogyottá válik szenvedni velük. Ez a Spectra másik nagy hibája: alig van benne tartalom. Tíz zene, és tulajdonképpen ennyi. Tipikusan mobiljáték-kategória a legegyszerűbb fajtából. De még világranglisták sincsenek, hogy akár barátainkkal összemérhetnénk a tudásunkat, pedig ez igazán nem lett volna nagy feladat, egy ilyen játék esetében pedig szinte kötelező. Az újrajátszási faktort mindössze az Xbox Live achievementek jelentik, amik kisebb-nagyobb kihívásokat állítanak elénk. Ezek hajkurászása csempészhet némi szavatosságot az egyébként „csont és bőr” játékba.

Túlságosan mélyen nem elemezhetjük a Spectra grafikáját, néhány sematikus alakzaton és egy kellemes narancsos-lilás színskálán kívül ugyanis nem sok mindent tartalmaz. Az összhatás kényelmes a szemnek, gyorsan, 1080p-ben és 60 fps-sel fut, de az lenne csak a botrány, ha ez egy ilyen játék esetében nem így lenne.

Jóval nagyobb dicséretet érdemelnek viszont a zenék. A chiptune olyan stílus, amit vagy kedvel valaki, vagy szívből utál, a 8 bites korszakot idéző dallamokból, berregésekből és prüttyögésekből viszont határozottan ütős soundtrack állt össze, ami egyértelműen a Spectra csúcspontját jelenti. Ezek miatt érdemes játszani vele, ha úgy tetszik, egy tíz számból álló interaktív nagylemezt vásárolhatunk meg. Innen közelítve a dolgot akár vonzóbb is lehet az egész csomag. A zeneszerző előtt mindenképp le a kalappal.

Sokkal több lehetőség van a Spectra koncepciójában, mint amit ez a nehézkesen kiadott játék végül kihasznál. Túl kevés benne a tartalom és a változatosság ahhoz, hogy néhány óránál tovább lekösse az embert, a precíz, kiváló irányítást pedig az igazságtalanul felcsavart nehézség ellensúlyozza negatívan. Amíg tart, addig kellemes szórakozás, de ebben sokkal több volt. Így hamar a süllyesztőben végzi majd, a többi jobb sorsra érdemes indie „gyöngyszem” között.

Pro:

• Precíz, pontos irányítás
• Alapvetően kellemes látványvilág
• Kiváló soundtrack

Kontra:

• Nagyon kevés tartalom
• Frusztrálóan nehéz
• Alapvető funkciók hiányoznak belőle

60

dreampage