Hirdetés
30 év, 30 játék, 1 csomagban
A videojáték-történelem egyik legvitatottabb mozzanata volt, amikor az akkor még újonc Microsoft elképesztő összegért kivásárolta a brit Rare fejlesztő stúdiót a Nintendo kötelékéből. Sokan érthető okokból eretnekséget kiáltottak, és az az érdekes, hogy a pesszimista jóslatok később beigazolódni látszódtak: a csapat Xbox konzolokon nem tudta megismételni korábbi sikereit, az alapítók kiléptek, később pedig ráálltak a még érthetetlenebbnek tartott Kinect játékok fejlesztésére. Úgy tűnt, az igazi Rare-nek vége, az egykori rajongók pedig el is temették magukban a céget.
Pedig hogy lássuk, mennyire elfuserált volt az az elképzelés, hogy a Rare kizárólag Kinect címeket gyártson, ahhoz elég csak ránézni a twycrossi fejlesztők korábbi portfóliójára. Egyik rajongói kedvencet adták ki a másik után tulajdonképpen évtizedeken keresztül, ami szemmel pedig még az Xbox 360-as hagyományos (tehát nem mozgásérzékelős) játékaik is igazi gyöngyszemeknek tűnnek. Phil Spencer, miután átvette az Xbox részleg irányítását, eldöntötte, hogy a legendás stúdiót is vissza kell vezetni a kreativitás és a szerethetőség útjára. Ennek első lépése pedig a Rare Replay, egy óriási gyűjtemény a cég múltjáról, amely kereken 30 játékot tartalmaz rendkívül kedvező áron (a magyar Xbox Áruházban mindössze 5990 forintért beszerezhető).
Maga a gyűjtemény úgy van felépítve, mintha egy színház dicsőségfalát nézegetnénk. A fő menüpont maga a játéklista, amelyből az egyes címek indíthatók. Technikailag viszont egy kissé zavaros lett a csomag kialakítása. Az Xbox 360 korszak előtti játékok egyben, magában az alapcsomagban foglalnak helyet, míg az Xbox 360-as címek külön-külön, visszafelé kompatibilis játékokként kerülnek fel az Xbox One merevlemezére. Ez ugyan magára a telepítésre nincs hatással (mind a digitális, mind a lemezes változat tartalmazza az összes címet), de azért zavaró, mert a játéklista emiatt teleszóródik az Xbox 360-as játékok ikonjaival. Ennek a felépítésnek az előnye viszont, hogy ezeket egyenként le is törölhetjük, így nem szükséges a teljes, 50 GB körüli tárhelyet lefoglalni, ha úgysem játszanánk mindennel.
A játékkínálatra egyáltalán nem lehet panasz, tényleg szinte mindent felölel, amiről a Rare híres, persze azért nem harminc teljes értékű címről beszélünk. Az 1980-as évek játékai inkább csak érdekességnek jók, mai szemmel ugyanis már nemcsak látványban, de játékmenetben is nehezen értékelhetőek. Az olyan darabok, mint az eredeti Jetpac, az Atic Atac vagy mondjuk a Sabrewulf, egyszerűen ma már nem nyújtanak tényleges játékélményt. És bizonyára számos olyan játék lesz, amit a régi rajongók hiányolnak majd, de ennek igazából jogi okai vannak. Azok a fantasztikus címek, amiket a Rare a Nintendo égisze alatt fejlesztett, értelemszerűen a japán konzolgyártóhoz tartoznak, így Xbox konzolokon kiadhatatlanok.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
