Grafika, zene, irányítás, összegzés
| Sonic The Hedgehog 4 Episode 1: | |
|
|
|
Grafikát tekintve nem lehet panaszunk, a SEGA remek munkát végzett, színes, szagos, látványos minden tekintetben. Nagyon gyönyörűek a színek, látványosak az animációk, az árnyékok és fényhatások is a helyükön vannak. A megvalósítás természetesen 3D, ettől függetlenül nem egyszer fogunk találkozni a régmúltat idéző kameraállásokkal, amik a klasszikus Sonic-ok látványát hozzák el nekünk, nyilván mai színvonalon. A különféle kameraállások mesterien vannak vegyítve, jó arányokat találtak a készítők, mint ahogy ez magukra a pályákra is elmondhatóak. Egy pályán belül is elégedettek lehetünk a felépítéssel, de a játék egészére nézve is kellemesen változatosak és jól bejárhatóak a területek. Vannak kevésbé érdekes, kevésbé látványos, kevésbé jól kivitelezett részek is, de összességében elégedettek lehetünk.
Legalább ennyire jól összerakott része a Coloursnak a zenéje. Illenek a játék világához és a látványhoz, valamint az adott helyzetekhez. Tehát igazán fülbemászó dallamokat sikerült összehozniuk a fejlesztőknek, amik hosszú távon sem válnak idegesítővé, bár ez nyilván az egyéntől is erősen függ. Alább két példa a játékban szereplő zenékre, érdemes belehallgatni mindkettőbe.
Sonic terelgetésére számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre. Irányíthatjuk elforgatott Wii Remote-tal, Remote + Nunchuk párossal, Classic irányítóval és még Gamecube controllerrel is. Szóval szinte „bármivel” száguldásra bírhatjuk a SEGA kabaláját, bár minden bizonnyal a második felállás a legjobb megoldás. Bármelyiket is válasszuk az irányításba történő beletanulás nem jelent különösebb problémát, rövid időn belül megszokható, és a szoftver is sokat segít játék közben.
Ami felróható neki az a viszonylagos rövidsége, amit ugyan enyhíthet az, hogy érdemes újra visszatérni a korábbi pályákra, és azok maximális teljesítése azért eltart egy darabig, de a fő szál befejezése után azért még sokan szívesen játszottunk volna pár órát. Ezt a multiplayer mód sem enyhíti, amit Eggman's Sonic Simulator néven találhattok meg „világtérképen”. Itt lehetőség van másfél és kétjátékos partikra is, de ezek minősége bőven elmarad a fő játéktól. Egy próbát megér, de ne várjatok tőle sokat.
Összességében elmondható, hogy végre egy jó Sonicot kaptunk. Remek hangulattal, szép grafikával, jó zenékkel és hanghatásokkal. Ezekhez társul egy viszonylag rövid játékidő, egy kevésbé jól működő multiplayer és az, hogy ez a játékmenet nem feltétlen jön be mindenkinek. Ettől függetlenül az elmúlt időszak legjobb Sonic játékával van dolgunk, és akár azt is mondhatjuk, hogy a közelmúlt Wii-s kínálatának is az egyik gyöngyszeme.
| Értékelés | |
| 8.5 |
Játékmenet: Klasszikus Sonic hangulatot idéző játékmenet, mégis friss és üde. Egyeseknek talán túl egyhangú lehet. |
| 9 | Hangulat: Régóta vártuk már, hogy Sonic egy ennyire jó hangulatú játékban térjen vissza, talán a játék egyik legerősebb része. Persze ehhez nem árt némi elfogultság Sonic iránt. |
| 8.5 | Grafika: Nagyon szép a grafika, szinte minden a helyén van, olykor talán némi belassulás figyelhető meg. |
| 9 | Hangok: Nehéz lenne rosszat mondani a játék zenéire és hangjaira. Nagyon passzolnak a játékmenethez és a látványvilághoz. |
| 8.7 | Összességében: Szeretjük Sonic-ot, és végre van miért szeretni! Csak remélni tudjuk, hogy ezen a vonalon haladnak tovább a fejlesztők. Aki valaha is rajongó volt, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia, de aki az elmúlt időszak Sonic játékai miatt még soha nem szeretett bele a kék sündisznóba annak is érdemes egy próbát tenni. Az elmúlt év egyik legjobb Wii-s játéka. |
