Bevezető

Az elmúlt hetekben folyamatosan a piac változásait figyeltük; cikkünk szempontjából főleg az új kétmagos Athlon 64-ek érdekeltek minket, annak is bizonyos tulajdonsága, nevezetesen a lábak száma. Egy-egy új chipsetet és/vagy foglalatot igénylő CPU bevezetésekor a gyártók kibabrálnak a felhasználókkal, igencsak korlátozva meglévő rendszerük továbbfejlesztésének lehetőségeit. A változások ugyanakkor tesztjeink tervezését is érintik, hiszen szándékunk szerint igyekszünk bemutatni az aktuális termékeket és trendeket, márpedig ahány gyártó van, legalább annyi új alaplap jelenik meg egy-egy újdonság bevezetésekor. Az sem mindegy azonban, hogy egy új platform milyen hosszú életű lesz, és hogy az ehhez kapható alaplapok mikor válnak szélesebb körben is elérhetővé, illetve mikor válnak már elavulttá (vagyis továbbfejleszthetetlenné) – ezt nézve se a Socket 754 (teszt első és második rész), se az Intel 915-ös lapok (teszt első és második rész) nem tartoznak az igazán hosszútávú befektetés kategóriába. Egy szó mint száz, arra voltunk kíváncsiak, hogy a kétmagos Athlon 64-ek végülis Socket 939-es tokozásban kerülnek-e piacra. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az első kétmagos Athlon 64-ek 939 tűvel fognak érkezni, így belevágtunk egy Socket 939-es alaplapokat bemutató tesztbe, mégpedig a legnépszerűbb, nForce4 chipset SLI-s változatával szereltek lettek a szerencsés kiválasztottak.

Tesztünkben tehát azok az nForce4 chipsetes alaplapok mutatkoznak be, melyek támogatják az SLI technológiát, nevezetesen a DFI, a Gigabyte és az MSI istállójából kaptunk bemutatópéldányokat, azt azonban ne feledjük, hogy januárban már írtunk az Asus A8N-SLI Deluxe-ról, így a mezőny nem három-, hanem négytagú. Létezik még az Epoxnak is nForce4 SLI chipsetes lapja, azonban ezt Magyarországon kvázi lehetetlen beszerezni (nekünk sem sikerült), így mostani cikkünkből is kimarad.

Mivel az nForce4 Ultra és az nForce4 SLI csak egy tulajdonságukban térnek el (nevezetesen az nForce4 SLI képes két NVIDIA chipes VGA meghajtására egyszerre), így a teljesítménytesztek során megmutatkozó értékeket akár felfoghatjuk úgy is, mintha az adott gyártó nForce4 Ultra chipsetes alaplapját tesztelnénk. A tesztelést a már bevált programokkal végeztük, viszont az PATA- és SATA-, az USB- és Firewire-teszteken némileg változtattunk. A PCMark2004 lefutását követően csak a végső pontszámot jegyeztük fel, viszont az USB és Firewire esetében kiegészítettük a teszteket egyszerű olvasási és írási műveletekkel, a PATA és SATA esetében pedig felhasználtuk az Intel PEAK meghajtótesztelésre kifejlesztett szoftverét. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, mellyel minden IO-műveletet úgymond rögzíthetünk/felvehetünk (mint egy scriptet), így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, ezáltal minden futtatáskor szektorról-szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval, következésképpen ez tökéletes egy merevlemez tesztelésére. Ha 1000-rel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott script alatt. A scriptet mi magunk készítettük el, megtalálható benne egy kis Doom 3-azás, egy kis Far Cry-ozás, Windows Commander alatt könyvtár másolása, Adobe Readerrel fájl megnyitása és olvasása, könyvtár törlése, egy kis tömörítés WinRAR-ral, 3ds max renderelés, eközben pedig ATI Control Center elindítása és a VGA beállításainak átállítása.

DFI LanParty nF4 SLI-D

DFI LanParty UT nF4 SLI-D specifikációk:

Első résztvevőnk a DFI LanParty UT nF4 SLI-D, mely nevéből következően a LAN-partik szerelmeseinek számára is tartogat meglepetést, ám – korábbi alaplapbemutatóink tapasztalatai alapján – nem csak számukra nyújt kiemelkedőt. A csomagolás átlagosnak tekinthető, sőt, már megszokottnak, hiszen minden LanParty UT lapot egy ehhez hasonló dobozba csomagolnak.

Hozzávalók [+]

Az alaplap mellett található eszközök mennyisége nem ad okot a hüledezésre, csak a legszükségesebbeket és egy-két pluszt kapunk. A felhasználói kézikönyv ötnyelvű (angol, francia, német, spanyol, orosz), azonban rendkívül felületes, ám ez nem meglepő, hiszen a LanParty lapok célközönsége amúgysem a kézikönyvből lesi ki a processzor foglalatba helyezését. A kézikönyv mellett megtalálható egy CD, melyen meghajtóprogramokat találunk, illetve egy floppylemez, melyen RAID-driverek találhatóak. Két IDE-csőkábel, és egy kerek floppykábel citromsárga színben rikít, nem beszélve a két SATA-kábelről. A csomagban találunk még egy SATA-tápkábel-átalakítót, egy hátoldali takarólemezt, egy, a LanParty UT 915P-T12-nél is megismert külső „integrált” audiokártyát (ezt a DFI Karajan Audio modulnak hívja), egy SLI összekötő nyákot, néhány jumpert és egy jumper-csipegetőt, melyre szükség is van, később meglátjuk, hogy miért.

DFI LanParty UT nF4 SLI-D [+]

Az alaplap fekete színű, a rajta található citrom- és narancssárga foglalatok pedig szinte rikítanak, nem véletlen tehát a kábelek színe sem. A DFI gondoskodott az érdekes elrendezésről, már ami az alaplapon található komponenseket illeti, hiszen a processzorfoglalat az alaplap „közepére” került, felette közvetlenül a memóriafoglalatokat találjuk (ez a meleg levegő áramlásának szempontjából nem túl szerencsés), alatta pedig közvetlenül PCIe foglalatokat. A nagy tápcsatlakozó a kis csatlakozóval egyetemben így az alaplap szélére került, alatta pedig az IDE-foglalatokat találjuk, egyik sem a legszerencsésebb elhelyezés, hiszen a kábeleket így merevlemezek és optikai meghajtók mögött/mellett kell elvezetni. Az IDE-csatlakozók alatt található a floppycsatlakozó, melyet a gyártó kiforgatott 90 fokkal, mellette négy SATA-csatlakozó következik, tehát a kábelkavalkád valószínűleg elkerülhetetlen ezen a helyen. A processzorfoglalat alatt egy x4-es, két x16-os és egy x1-es PCIe, illetve két PCI foglalat található. A DFI az SLI üzemmód kiválasztását érdekesen oldotta meg, a két x16-os foglalat között egy jumpersor található, mely egyik állásban nem-SLI, másik állásban pedig SLI-üzemmódot jelent (tehát erre kellett a jumper-csipegető és a néhány plusz jumper). Az alaplapon leginkább melegedő alkatrészek, FET-ek mindenhol egy kisebb alumínium hűtőbordát viselnek, ami szerencsés döntés volt a DFI részéről, és nem is véletlen, hiszen az nF4 SLI-D a tuningosok számára született, ezt később be is bizonyítja; márpedig ahol tuning van, ott melegedés is van. Ezek után már nem is csodálkozunk azon, hogy az alaplap nem kevesebb, mint hat ventilátoraljzattal szolgál (beleértve a chipsetét is).

[+]

Az nForce4-es chip-„set” igencsak forrófejű, így sajnos szinte az összes gyártó aktív hűtéssel szereli alaplapjait a leégést megelőzendő. A DFI sem kivétel ez alól, ám ez alapján még nem kell leírni ezeket a hűtéseket, hiszen egy aktív chipsethűtő is lehet halk, legalábbis halkabb, mint például a processzor hűtője, és akkor már senkit sem zavar. A DFI lapján található kis ventilátor alapértelmezés szerint 6000 rpm-en pörög (emlékezzünk az Asus 8000-es fordulatszámára!), ám hiába ez a magas fordulat, mégis igencsak halk a kis szerkezet, sőt, a négytagú mezőnyben a DFI ventije volt a leghalkabb (szubjektív véleményünk szerint). Ha ez nem lenne elég, meg kell említenünk, hogy a BIOS-ban hőmérséklettől függően szabályozható az alaplapra kötött ventilátorok fordulatszáma, így például üresjáratban, 3000 rpm körül szinte hangtalan a kis ventilátor. Egyetlen probléma van vele, az elhelyezkedése, pontosan egy síkban van a PCIe x16 foglalatba helyezett videokártyával, így lecserélni szinte esélyünk sincs. Probléma lehet még, hogy a ventilátor és a videokártya nyákja között alig 1-2 mm hely van, tapasztalatuk szerint egy kis mozgolódás is elég ahhoz, hogy a videokártya beleérjen a ventilátorba. A chipset mellett egy plusz molex csatlakozó található, ami jól jön abban az esetben, ha két SLI-be kötött videokártyával lepjük meg magunkat, ekkor a PCIe foglalatok által szolgáltatott áramerősséget kiegészítendő ide is csatlakoztathatjuk a tápot.

[+]

A processzorfoglalat körüli alkatrészek akár egy tájképbe is beleillenének. Fekete-citrom-narancs színek váltogatják egymást, nem beszélve a szürke MOSFET-hűtésekről, melyek tekintélyt parancsoló méretűre sikerültek. A kétcsatornás működés előfeltétele a két azonos memóriamodul, ezeket azonos színű memóriafoglatokba kell helyezni, ekkor a processzor és a memória közti sávszélesség megduplázódik az egycsatornás 3200 MB/s-hoz képest.

Ez-on/Ez-touch és a ledek [+]

Az alaplap alján megtalálható két kis gomb, melyek Ez-on és Ez-touch névre hallgatnak. Ez is inkább tesztelők vagy állandóan a gépükben matató felhasználók számára lehet hasznos tulajdonság, egy gombnyomással ki/bekapcsolhatjuk vagy újraindíthatjuk a számítógépet. A legalsó PCI foglalattól balra találunk négy pici ledet is, melyek működés közben folyamatosan tájékoztatnak a számítógépben lezajló folyamatokról, így egy meghibásodás esetén könnyebb kiszűrni a hibát.

[+]

Az alaplap alsó felén találjuk meg az alaplapra épített speakert, két USB-kivezetést, az Ez-gombokat, két ventilátoraljzatot, egy COM-port kivezetést és a LanParty UT nF4 SLI-DR-en található Silicon Image SATA RAID-vezérlő helyét, ami mellesleg nem más, mint a két alaplap közti összes különbség.

A hátlapon két PS2-port található az egér és a billentyűzet számára, hat USB-port, két RJ45 aljzat, egy Firewire-aljzat és két S/PDIF RCA jack – az egyik a ki-, a másik a bemenet. A Karajan Audio modulon további hat audio jack található. Párhuzamos port nincs, haladni kell a korral (?).

IEEE1394 / LAN1 / LAN2 [+]

Ismerjük meg az alaplap szolgáltató alkatrészeit is, a VIA VT6307-es Firewire-vezérlő és a Marvell gigabites hálózati vezérlő a PCI-buszra kapcsolódnak, míg az nForce4-es gigabites hálózati vezérlő a Vitesse chipjén keresztül képes „adni-venni”. A Karajan Audio modulon Realtek ALC850 nyolccsatornás AC'97-es vezérlő biztosítja a hangzás élményét.

DFI LanParty nF4 SLI-D BIOS

PC Health Status / CMOS Reloaded [+]

A DFI lapjai az Award BIOS-ra szoktak támaszkodni, ez az nF4 SLI-D esetében sincs másképp. Korábban említettük a hőmérsékletfüggő ventilátorszabályzást, ezt a „PC Health Status” menüpont alatt találjuk meg. Emellett számos hőmérsékletet, feszültséget és fordulatszámot is kijelez a BIOS, ami egy túlhajtó számára igen fontos szempont. A szabályzás a processzor, egy másik ventilátor és a chipset fordulatszámát engedi befolyásolni. Második érdekes menüpontunk a „CMOS Reloaded”, melyet mindig szívesen látunk viszont egy alaplapon (sajnos csak a DFI hajlandó beépíteni a BIOS-ba ezt a funkciót). A CMOS Reloaded lehetővé teszi, hogy egy gombnyomásra elmentsük vagy visszatöltsük az összes BIOS-beállítást. Összesen négy „tárolóhely” adott, melyeket tetszés szerint nevezhetünk el. A fanatikus tuningosok rengeteg időt és ideget vesztegetnek el azzal, amikor a számítógép nem indul el vagy elfelejti az összes BIOS-beállítást a processzor túlhúzása esetén. A CMOS Reloadeddel ez többé nem probléma.

Genie BIOS Settings / DRAM Configuration [+]

A „Genie BIOS Setting” menüpont alatt találjuk meg a túlhúzásra szakosodott opciókat: az étlapon feszültségek, szorzók állítása és frekvenciák emelése található. Kissé szokatlan módon itt találjuk meg egyes integrált eszközök letiltását vagy engedélyezését is, illetve feltűnik egy Memtest86+ nevű opció is, melyet bekapcsolva a számítógép elindulását követően, még az operációs rendszer betöltődése előtt a memóriatesztelő Memtest86-ot láthatjuk viszont. Érdekes lépés ez a DFI részéről, hiszen így közvetlenül a túlhajtott beállítások alkalmazása után tesztelhetjük a rendszer stabilitását. Szólnunk kell a memóriaopciók hihetetlen soráról is, mely nem kevesebb, mint 26 tételből áll, szerintünk még maguk az alaplap készítői sem ismerik az összes beállítás jelentését.

DRAM Frequency Set [+]

Ezek közül említésre méltó a memória órajelének sokszínűsége, illetve hogy a CAS Latency-t 1,5-re is állíthatjuk.

Memtest86 [+]

Szóljunk néhány szót az alaplappal együtt töltött időről is, röviden és tömören a DFI lapjával nagyon meg voltunk elégedve. A stabilitással nem volt problémánk, emellett a feszültségek is megközelítőleg tartották a referenciaértékeket, talán a 12 V-os ág terhelés alatti minimális ingázása volt az egyetlen negatívum. A fordulatszám szabályzása nagyon szépen működött. Érdekességként megfigyeltük, hogy a memória órajele 2,6 V helyett alapértelmezés szerint 2,7 V, ami a növeléssel még tovább nőtt, ez pedig memóriatuning esetén sokat segít a felhasználón. A Cool'n'Quiet 2 és 4 memóriamodullal is stabilan működött, egyetlen kikötés 4 modullal DDR400-as órajelen a Command Rate (Command Per Clock) 2T-re állítása.

DFI-vel a csúcs: 350 MHz-es FSB, és CAS 1,5 [+]

A DFI nem titkoltan a tuningosokat állítja célkeresztbe, amikor a LanParty UT lapokat megtervezi, és ez meg is látszik a BIOS-on, de vajon a valós életben is jól teljesít? A válasz igen, alapfeszültségen 5x HT sebességgel 240 MHz-ig, 4x HT sebességgel 295 MHz-ig, 3x HT sebességgel pedig 350 MHz-ig sikerült túlhajtanunk a chipsetet! Az már más kérdés, hogy 1,65 V-on sem ment 350 MHz fölé a chipset (1,5 V az alap), ami valószínűleg a hűtés elégtelenségét jelzi – nem mintha ne lenne elég 350 MHz-es FSB, ami a mezőnyben a rekord is egyben.

Gigabyte K8NXP-SLI

Gigabyte GA-K8NXP-SLI specifikációk:

Következő versenyzőnk a Gigabyte istállójából kerül ki; a K8NXP-SLI már némileg ismerős lehet egyes olvasók számára, hiszen a Gigabyte ezt a lapot Gigabyte GV-3D1-gyel együtt is árusítja, melyről a PH! már írt korábban. A K8NXP-SLI kétségkívül napjaink egyik legjobban felszerelt alaplapja, hiszen minden megtalálható rajta, amire szükségünk lehet (SATA-vezérlő, LAN, Firewire), sőt még annál több is. Nem véletlen, hogy a doboz nem egy, hanem két dobozból áll össze, a hozzáadott kellékek így már nem csak degeszre tömve férnek bele a dobozokba, ahogyan azt korábbi Gigabyte lapoknál megszokhattuk.

Kellékek [+]

Mit is kapunk? Az első egy nagyon részletes felhasználói kézikönyv, mely angol nyelven íródott, egyetemben a szintén „ennél már részletesebb nem is lehetne” SATA RAID-leírásnál, mely ugyancsak angol. Emellett kapunk egy meghajtóprogramokat tartalmazó CD-t, illetve egy másik CD-t, melyen az opcionális Wi-Fi kártya driverei találhatóak, egy hátlapi takarólemezt, két IDE és egy floppykábelt, nem kevesebb, mint nyolc (!) SATA-kábelt (elvégre nyolc port van az alaplapon), ezekhez négy SATA tápkábelelosztót (nyolc SATA-végződéssel), három hátoldali kivezetést összesen hat USB-porttal, és két Firewire porttal, és a kihagyhatatlan SLI nyákot, mely két videokártya összekötésére rendeltetett.

DPS-modul és Wi-Fi kártya [+]

Ha ez valakinek nem lenne elég, akkor van még itt egy Dual Power System modul is, mely az alaplapba helyezve kéken világít, hangos ventilátorral van felszerelve, de túlhúzás esetén a stabilitást növelendő került a csomagba, illetve egy (elvileg) külön is megvásárolható Gigabyte GN-WPKG névre hallgató PCI-os Wi-Fi adapter található még a pakkban, mely 802.11b/g csatlakozással maximálisan 54 Mbit/s-os átvitelre képes. Később kiderül, hogy ez a gyakorlatban mennyire állja meg a helyét.

Gigabyte K8NXP-SLI [+]

Rátérve az alaplapra, a K8NXP-SLI a Gigabyte szokásához híven kék színű nyákra épül, a rajta található komponensek pedig sárga, kék, piros és zöld színben pompáznak. A processzorfoglalat sajnos a DPS-modul tartózkodási helye miatt a lap közepefelé található, emellett egymáshoz nagyon közel van a négy memóriafoglalat, melyeknél egy színkód jelent egy memóriapárt kétcsatornás működés esetén. Az alaplap olyan széles, hogy a memóriafoglalatok mellett még van hely két IDE és egy floppycsatlakozónak is, ezt az elhelyezést mi nem szeretjük, a kábelek csatlakoztatása nehézkes. Efölött található a tápcsatlakozó, a kis +12 V-os tápcsatlakozó pedig az alaplap túloldalán, a DPS foglalat mellett. A memóriafoglalatok alatt kapott helyet négy SATA-csatlakozó, egymás felett helyezkednek el. A processzorfoglalat és a legfelső PCIe foglalat között két BIOS-chip van, mely a DualBIOS névjegye. A K8NXP-SLI összesen két PCIe x1 és két x16 foglalatot nyújt, ezenfelül két PCI foglalat várja a bővítőkártyákat. A chipsetventilátoron kívül maximum három ventilátort csatlakoztathatunk az alaplapra, ez nem túl sok (látva a DFI öt csatlakozóját), de elég.

Chipset / SLI-selector / DualBIOS [+]

Sajnos a K8NXP-SLI esetében is a videokártyával egy síkba került a chipset. A kis chipsethűtő bordácska aranyszínűre festett alumínium, a benne található ventilátor pedig süvítő hangon képes csak lehűteni a chipsetet, a fordulatszámról nem sikerült információkat kapnunk, mert az alaplap azt nem jelzi ki. Hozzá kell tennünk, hogy ha a kis rácsot leszedjük a bordáról, akkor a légáramlatok által keltett zajok jórésze megszűnik, így sokkal csendesebb hűtésben részesülhetünk, de még így is a DFI-n található a halkabb. A két PCIe x16 foglalat között található az SLI-módválasztó nyák, ahogyan azt az A8N-SLI Deluxe esetében is láthattuk. Ezzel a módszerrel az SLI üzemmód kb. fél perc alatt beállítható (nem mintha a DFI-on a jumperek átrakosgatása tovább tartana, de ez mégiscsak elegánsabb megoldás). A processzorfoglalat és a felső PCIe x16 foglalat között van a két BIOS-chip, melyek DualBIOS névre hallgatnak. A DualBIOS segít csökkenteni a félresikerült BIOS-frissítésekből adódóan tönkrement alaplapok számát, hiszen rossz BIOS-frissítés esetén a pótchip lép életbe.

[+]

Az alaplap alsó felén rengeteg alkatrészt találunk, nem véletlen ez, hiszen a K8NXP-SLI rengeteg integrált vezérlővel is rendelkezik. Ezen a területen találjuk meg az nForce4-es (piros) és a plusz RAID-vezérlő (narancssárga) által szolgáltatott SATA-csatlakozókat is (összesen nyolcat), USB-kivezetéseket (citromsárga), Firewire-kivezetéseket (lila) és a számítógépházba bekötnivaló tüskéket is (sokszínű).

A hátoldalon két PS2 port áll rendelkezésre az egér és a billentyűzet számára, egy soros és egy párhuzamos port, négy USB-port, két Ethernet aljzat, hat analóg audioport és két S/PDIF RCA-aljzat (ki/bemenet).

LAN1 / LAN2 / AUDIO [+]

A K8NXP-SLI két hálózati vezérlővel szolgál a tulajdonos számára, ám nem mindennapi ez a két vezérlő. Az első a jól megszokott nForce4-es integrált vezérlő (MAC) egy, a DFI-nál is látott Vitesse adó-vevő chipen (PHY) keresztül gigabites sebességgen kommunikál a külvilággal, számára dedikált busz áll rendelkezésre, így a PCI-buszt nem terheli. A modern alaplapokon egyelőre még szokatlan, de egyre elterjedtebbek a PCIe sávon keresztül csatlakozó integrált eszközök, főleg hálózati vezérlők, mint amilyen a K8NXP-SLI esetében a Marvell 88E8053-as vezérlő is, mely így nem terheli a PCI-busz forgalmát és szűkös, 133 MB/s-os sávszélességét, tehát a K8NXP-SLI kisebb munkaállomásnak vagy egyprocesszoros szervernek is beállítható, amennyiben a hálózati vezérlők minősége meghatározó szempont. Az integrált hangzásért a jól megszokott Realtek AC'97-es kodek felel.

IEEE1394 / SATA [+]

További pozitívum, hogy a K8NXP-SLI már IEEE1394b csatlakozást kínál, azaz 400 helyett 800 Mbit/s-os sebességet biztosít a rákapcsolódó eszközök számára, ez gyorsabb adatátvitelt és alacsonyabb késleltetéseket is jelent. A „szokásos” SATA RAID-vezérlő szerepét a Silicon Image 3114-es chip tölti be, mely ismeri a RAID 0,1, 0+1, 5 és JBOD módokat is, azonban egy merevlemezt önmagában nem kezel, csak RAID-ben működtethető.

Gigabyte K8NXP-SLI BIOS

PC Health Status / Advanced Chipset Features [+]

A Gigabyte is az Award BIOS-ra támaszkodik, azonban az óvatlan kezek elől egy rakás opciót rejtve tart, mindaddig, amíg a főmenüben nem használjuk a CTRL+F1 billentyűkombinációt, ekkor ugyanis rengeteg finomhangolási menüpont és opció bújik elő. Első utunk a „PC Health Status” menüpontba vezet, ahol csalódottan kell tudomásul vennünk, hogy bár fel lett tüntetve egynéhány feszültség, fordulatszám és hőmérsékleti érték, ezek összességében kevesen vannak, a feszültségeknél pedig mindösszesen egy „OK” jelzés áll arra utalván, hogy az adott érték normális. Ezt a módszert egy tuningos lélek nem igazán tolerálja, ellenben egy „összerakom, hadd menjen” felhasználó ezzel is kiegyezik. Az „Advanced Chipset Features” menüpont alatt találjuk meg a memória beállításait, erre már nem mondhatjuk, hogy kevés lenne.

Integrated Peripherials [+]

Az „Integrated Peripherials” menü a Gigabyte lapok egyik specialitása tesztelői szemmel, ez a menüpont tartalmazza az összes alaplapon található vezérlő és eszköz ki- illetve bekapcsolását, nagyon szépen összeszedett, átlátható rendszerben.

MB Intelligent Tweaker [+]

Az „MB Intelligent Tweaker (M.I.T.)” menüpont nevezhető akár a Gigabyte Softmenüjének vagy a DFI „Genie BIOS Setting” menüpontjának is, itt van az összes túlhajtást segítő opciót, melyek a K8NXP-SLI esetében manapság nem nevezhető kiemelkedőnek egy Abit vagy DFI mellett, de mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet. Talán csak a memória feszültségének maximális korlátja tűnik kicsit alacsonynak, a többi opcióval minden rendben. Érdekes még az „M.I.B.2” menüpont is, ahol előre meghatározott memóriamárka/memóriamodul típusokat állíthatunk be rendszerünk számára, mellyel tovább növelhető a stabilitás vagy a túlhajtás sikeressége.

Végül pár szót az alaplappal töltött órákról. Ahogy a DFI esetében, úgy a Gigabyte-tal sem tapasztaltunk semmilyen instabilitást, viszont az alaplap sehogyan sem akart megbékélni a Logitech vezeték nélküli billentyűzetünkkel, az alaplap újraindítás után sokszor vagy nem látta a billentyűzetet, vagy először látta, de a BIOS-ba belépve már nem működött az. Más alaplapokkal ilyen problémát nem tapasztaltunk. A stabilitásra visszatérve az alaplap DPS-sel és DPS nélkül is szépen tartja a feszültségértékeket (Speedfannel nézve), viszont a processzor feszültsége alapértelmezés szerint a beállított 1,5 V helyett 1,55 V, ami egy esetleges tuningversenyben számíthat. A BIOS-ban beállítható „CPU Smart FAN Control” esetünkben semmilyen változásokat nem eszközölt az alaplapra kötött ventilátorok esetében, ami nem túl jó jel, hiszen senki sem szereti feleslegesen maximumon járatni ventilátorait, amikor a processzor nincs terhelés alatt. A Cool'n'Quiet a K8NXP-SLI esetében is működött kettő és négy memóriamodullal, és ahogy a DFI-nál, úgy a Gigabyte-nál is négy memória esetében vissza kellett vennünk a Command Rate értékét DDR400-as sebességen 2T-re.

Hogy essen szó a tuningról, a K8NXP-SLI az FSB-emelgetősdi tesztben jól teljesített, hiszen 5x HT-val 215 MHz-et, 4x HT-val 290 MHz-et ért el, de se 3x HT-val, se feszültségemeléssel nem sikerült feljebb tornászni az órajelet, ezenfelül nem győzött meg minket arról, hogy tuningra jó választás lenne, ugyanis FSB-emelés közben folyamatosan újraírta a BIOS-t, így pedig nem lehet tuningolni. Lehetséges, hogy egy új BIOS-verzióval ezt a problémát kiküszöböli a gyártó.

MSI K8N SLI Platinum

MSI K8N SLI Platinum specifikációk:

Harmadik és egyben utolsó most bemutatásra kerülő alaplapunk az MSI-től származik, a nagysikerül K8N Neo széria olcsóbbik SLI-s alaplapjával volt dolgunk, a K8N SLI Platinummal. A K8N Diamond ettől egy plusz hálózati vezérlőben és SATA RAID-vezérlőben tér el. A K8N SLI Platinum is főleg a nagy tuningosok számára készült, ám ezt MSI-s minőséggel és felszereltséggel (illetve árral) vegyítve mégis kicsit különbözik az előzőleg bemutatott két alaplaptól. A doboz a Platinum széria esetében megszokott külsővel lett felruházva.

Kellékek [+]

A lap mellé a csak éppen szükséges eszközöket kapjuk meg, semmi sallang vagy felesleges/használható plusz. A hozzáadott felhasználói kézikönyv angol nyelvű és szinte minden részletre kiterjed. Emellett találunk egy kisebb füzetecskét is, ami egyfajta kompatibilitási listának is felfogható, benne videokártyák, merevlemezek, memóriák, optikai meghajtók és processzorok, melyek a gyártó állítása szerint garantáltan problémamentesen együttműködnek ezzel az alaplappal. Emellett találunk egy meghajtóprogramokat tartalmazó CD-t, egy Creative Sound Blaster Live! CD-t (vajon mihez?), egy SATA RAID-vezérlőt tartalmazó floppylemezt, egy-egy IDE- és floppykábelt csőbe gyűrve (kicsit olcsófeeling), két SATA-kábelt, egy SATA-tápkábel-átalakítót, egy MSI D-Bracket 2-t és egy SLI-hidat. A gyártó oldala szerint egy Firewire kivezetéseket tartalmazó Bracket is jár az alaplap mellé, ilyet mi nem láttunk a dobozban.

MSI K8N SLI Platinum [+]

Az alaplap az eddig bemutatott Platinumokhoz hasonlóan fekete nyákra épül, elrendezettség és felépítés szempontjából az Asus után a legszimpatikusabb számunkra. A processzorfoglalat az alaplap felső részén található, alatta bőven van hely az első PCIe foglalatig, mellette pedig a memóriafoglalatok foglalnak helyet. A színkódok megtévesztőek, ugyanis amíg a Gigabyte K8NXP-SLI esetében az egymás melletti foglalatok azonos színűek voltak, addig itt eltérőek, ettől függetlenül a memóriamodulokat egymás mellé kell behelyezni, már amennyiben kétcsatornás módban kívánjuk használni a rendszert. A memóriafoglalatok mellett található a tápcsatlakozó, emellett a floppycsatlakozó (amit így nehézkes cstlakoztatni), alatta a két IDE-csatlakozó. A kis +12 V-os tápcsatlakozó a processzorfoglalat túlsó oldalán található. Az IDE-csatlakozóktól kellő távolságra van négy SATA-csatlakozó egymás felett. A K8N SLI Platinum két PCI x16 foglalatot és három PCI foglalatot kínál fel, tehát külön PCIe x1 foglalat nincs, ámbár a PCIe foglalat kialakításából következően, ha csak egy videokártyát használunk, akkor a második x16-os foglalat x1-esként is üzemeltethető. A legalsó PCI foglalat azért különül el narancssárga színnel, mert az abban használt eszköz nem osztozik azonos IRQ-n egy másik eszközzel. A K8N SLI Platinum a chipsethűtővel együtt összesen négy ventilátoraljzatot tartalmaz, ami a Gigabyte-hoz hasonlóan egy átlagos szám.

[+]

A chipset (ahogy már megszokhattuk) az MSI esetében is aktív hűtésűre sikeredett, a kis légkeverő alapértelmezés szerint 6700 rpm körül fordul, ezen a sebességen egy picit hangosabb a DFI-on található ventilátornál, de BIOS-ból ez is szabályozható, így üresjáratban például szinte hangtalanul is üzemeltethetjük. Elhelyezkedése némileg jobb, mint a DFI-on vagy a Gigabyte-on, mivel a felső PCIe x16 foglalatnál – így kis szerencsével a videokártyán található hűtőbordánál – lejjebb fekszik, és leleményességünktől függően le is cserélhető a hűtés, ám mi ezt nem javasoljuk, mert egyrészt garanciavesztéssel jár, másrészt pedig nincs rá szükség, mert annyira azért nem hangos az a ventilátor.

A processzorfoglalat mellett található az MSI által Active MOS névre keresztelt „technológia”, mely a processzor feszültségellátásáért felelős MOSFET-ek hűtéséért felelős: egy passzív hűtőborda van odacsavarozva, alján egy hővezető réteggel. Ez elméletben növeli a stabilitást, az élettartamot és a tuningeredményeinket.

CoreCell [+]

A legtöbb MSI lapon (de a Platinum sorozaton mindig) manapság már fellelhető az MSI saját fejlesztésű chipje, amely a CoreCell nevet kapta. A CoreCell chip az Abit μGuruhoz hasonlóan egy olyan második processzor az alaplapon, amellyel feszültségeket, hőmérsékleteket és fordulatszámokat állíthatunk be, illetve monitorozhatunk. A CoreCell négy szolgáltatással dicsekedhet:

• Speedster: maximális tuning

• PowerPro: energiatakarékos üzemmód

• LifePro: a hőmérséklet állandó szinten tartása, ventilátorfigyelés

• BuzzFree: hangmenedzsment

A chip kihasználásához az MSI saját készítésű programot kínál, melynek neve CoreCenter. A félreértések elkerülése végett jó tudni, hogy az a téglatest nem maga a CoreCell chip, csupán annak hűtőbordája. Jobbra látható képünkön egy, a DFI-on található Ez-on gombhoz hasonló találmány látható, segítségével a CMOS tartalmát állíthatjuk alapállapotba.

[+]

Az alaplap alja nagyon sok fontos szolgáltatás lelőhelye, itt találhatóak a SATA-portok, USB-kivezetések, Firewire-interfészek (melyekhez mi nem kaptunk hátoldali kivezetést).

A hátoldalon kapott helyet egy-egy PS2 port az egér és a billentyűzet számára, egy-egy soros és párhuzamos port, négy USB-port, egy Ethernet-aljzat, egy Firewire-port, öt audiojack és egy-egy optikai és koaxális S/PDIF audiokimenet.

AUDIO / LAN / IEEE1394[+]

Következzenek az integrált szolgáltatások. Az MSI ezen a téren egyedülálló a mezőnyben, hiszen a világon elsőként integrált az alaplapra Creative audioprocesszort, méghozzá egy 24 bites/96 kHz-es mintavételezésre képes SB Live!-ot! A gigabites hálózati vezérlő esetében a többi versenyzőhöz hasonlóan az MSI választása is elsődlegesen az nForce4 beépített vezérlőjére esett, melyet egy Marvell adó-vevő chip egészít ki. A Firewire kivezetésekért egy VIA VT6306-os chip felel.

MSI K8N SLI Platinum BIOS

PC Health Status / Cell Menu / DRAM Configuration [+]

Nem meglepő, hogy az MSI is az Award BIOS-ra építve alkotta meg alaplapját, ahogyan a többi bemutatott alaplapgyártó is tette. A különbségek ettől függetlenül tettenérhetőek, hiszen amíg a DFI a tuningra és a rendszermonitorozásra fektette a hangsúlyt, addig a Gigabyte a stabilitásra és az áttekinthetőségre. Az MSI esetében a DFI-nál emlegetett tuningról és precízségről számolhatunk be, ha a BIOS-ra kerül a sor. A „PC Health Status” menüpont alatt megtaláljuk a rendszer főbb hőmérsékleteit, fordulatszámait és feszültségeit, ezenkívül hőmérsékletfüggő fordulatszámszabályzás is van (kép nélkül). A „Cell Menu”-ben találjuk meg a túlhajtást segítő opciókat, melyek az MSI esetében intervallumukat tekintve pont az arany középutat testesítik meg ha a DFI a felső, a Gigabyte pedig az alsó határ. A memóriákkal kapcsolatos beállítások a DFI lapjánál látottakhoz hasonlóan az MSI esetében is nagyon sokrétűek, ritka az olyan felhasználó, aki ezeket az opciókat és jelentésüket fejből vágja...

A K8N SLI Platinummal kapcsolatban csak pozitív élményeink vannak. A stabilitásban ismét nem tapasztaltunk hibát, és a feszültségekkel is tökéletesen elégedettek voltunk. Egyet meg kell említenünk, a processzor feszültsége a Gigabyte lapjával ellentétben az MSI-n alapértelmezés szerint kicsit alacsonyabb volt a gyári 1,5 V-os értéknél, ez ha a hűvösről és csendről van szó, jól jön, de túlhúzáskor már nem az igazi. A Cool'n'Quiet az MSI lapján is tökéletesen működött kettő és négy modullal is, DDR400-as beállítás mellett négy modullal viszont csak 2T-vel indul el (ahogy a többi alaplap is).

Tuning terén az MSI nem érte utol a DFI-t, viszont lehagyta a Gigabyte-ot, és azzal ellentétben az MSI tuningra nagyon is bevált. 5x HT-val 225 MHz-et, 4x HT-val 305 MHz-et, 3x HT-val pedig 315 MHz-et értünk el (láthatóan a HT sebességének csökkentése nem lendített sokat), 3x HT-val 1,65 V-ra emelt feszültség mellett pedig 330 MHz-et értünk el, ami nagyon jó eredmény, és egy nem túlságosan elborult tuningos számára bőven elegendő (a DFI 350 MHz-et bírt).

Tesztkonfig, memóriasebesség

A teszthez használt Corsair modulok Samsung TCCD chipes memóriákat takarnak, melyek DDR400-on bírják a CAS 2-5-2-2-1T időzítéseket is (sőt, még a CAS 1,5-et is), azonban ezekkel a chipekkel lehet kapni sok más márkájú memóriát is (OCZ, Kingston, GeIL, Twinmos, PQI, talán még Kingmax is), tehát az összehasonlítás nem lehetetlen.

Lássuk először az FSB-értékeket. Szerencsénkre mind a három gyártó 200,9 MHz-ben állapította meg a referenciaórajelet, tehát azonosan csalnak, vagyis az elkövetkezendő tesztek összehasonlíthatóak lesznek.

Az Everest memóriasebesség-értékek kisebb megdöbbenést váltottak ki belőlünk, hiszen eddig az Asus A8N-SLI volt az etalon, márpedig őt a Gigabyte és a DFI is megelőzte főleg a memóriaírási sebességben, 2700 MB/s-nál többet mértünk DDR400-as órajelen! Erre jelenleg csak az Athlon 64 képes, a Pentium 4 írásban 2300-2400 MB/s körül ír DDR2-667-es memóriákkal is. A memóriakésleltetési értékek is hasonlóan alakultak, itt azonban az Asus már a DFI-nál gyorsabban végzett, igaz előnye minimális. Nagyobb (2 nanosec) lemaradásban az MSI van.

Alkalmazástesztek, játékok

Az alkalmazástesztekben nem ritkán inkább a processzorerő dominál, ezt láthatjuk a 3ds max 7 és a Cinebench 2003 tesztjében is. Azonban ott, ahol a memóriasebesség nagyobb befolyást szerez, már van különbség, így a DFI és a Gigabyte felül tud kerekedni az Asuson és az MSI-n.

A játéktesztek minden esetben az MSI vereségét hozzák, az első helyért a másik három alaplap küzd. A DFI háromszor nyer, az Asus pedig kétszer, a Gigabyte itt már nem szól bele a versengésbe, holott a memóriatesztekben az Asus előtt tanyázott.

Összességében egyik alaplap sem számottevően gyorsabb a másiknál, hiszen azonos chipsetre épülnek, 1-2 másodperc vagy 1-2 fps még nem befolyásol semmit, ne ez alapján döntsük el, hogy melyiket válasszuk.

PATA-, SATA-, USB- és IEEE1394-sebesség

IDE-vezérlő

Az IDE-vezérlő tesztjében is az azonos chipsetes lapokat bemutató írásainkban megszokott kép fogad, a négy alaplap közel azonos eredményeket ér el. Ami egyértelműen megállapítható, hogy a PATA-vezérlő picit lassabb a SATA-vezérlőnél, ez látszik a PCMarkban és az IPEAK tesztben is.

USB-vezérlő

Az USB-vezérlők tesztjében is megszokott, hogy azonos chipsetes lapok szinte egyenlően szoktak teljesíteni is. Legalábbis eddigi PCMark tesztjeink ezt a képet mutatták, most azonban másolási teszteket vettünk elő. Létrehoztunk egy 512 MB-os RAMDRIVE-ot, és erre felmásoltunk egy kb. 500 MB-os fájlt. Ezt a fájlt átmásoltuk az USB vagy Firewire vezérlőn csüngő merevlemezre, így született meg az írási eredmény, majd a vezérlőn csüngő merevlemezről visszamásoltuk a fájlt a RAMDRIVE-ra, így megkaptuk az olvasási eredményt. A RAMDRIVE-ra azért volt szükség, hogy a merevlemez sebessége még véletlenül se legyen szűk keresztmetszet. A másolást a Disk Bench nevezetű programmal végeztük el, mert ez a program a másolás végén képes átlagolni a másolás sebességét.

Most kissé szokatlan eredményeket kaptunk, melyek szerint a DFI és a Gigabyte lapokon található USB-vezérlők, bár azonosak az Asuson és az MSI-n találhatóval, mégis kicsit lassabbak azoknál. A különbség olvasásban és írásban is 2 MB/s körüli, tehát nem véletlen, lehetséges, hogy egyes gyártók nem tudják a maximumot kihozni az adott chipsetből.

Firewire-vezérlők

A Firewire-vezérlők tesztjét is ezen a módon végeztük el, ez esetben is érdekes eredményeket kaptunk. Bemutatónkból tudjuk, hogy a Gigabyte-on található vezérlő már 800 Mbit/s-ra is képes, ám úgy tűnik, hogy ezt sajnos nem tudtuk kimutatni, lehetséges, hogy a rackünk nem képes ennél több adat átvitelére, legalábbis ezt gondolhatnánk az olvasási teszt eredményeiből. Igen ám, de az írási tesztben a Firewire-vezérlők rosszabbul teljesítettek, mint az USB-vezérlők (ez is kissé furcsa), így ezt a lehetőséget akár ki is zárhatjuk. Mindenesetre a sorrend azonos olvasásban és írásban is, a Gigabyte az első, a DFI a második, majd az Asus és az MSI következik (az Asus-ról már korábbi bemutatónkban meg is jegyeztük, hogy kissé lassúcska a többiekhez képest). Olvasásban tehát a Firewire nyerő, írásban az USB, processzorterhelésben viszont a Firewire az egyértelmű győztes.

Ethernet-sebesség

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga. A szervergép egy 2,4 GHz-es Pentium 4 processzor és egy Asus P4C800-E Deluxe alaplap kombójából áll, az alaplapon található integrált Intel 82547EI gigabites hálózati vezérlő dedikált linken (266 MB/s) keresztül fér hozzá a processzorhoz.

A sebességtesztek jól mutatják, hogy az nForce4 gigabites hálózati vezérlője milyen sebességre képes, hiszen ez a vezérlő mind a négy alaplapon megtalálható, és mind a négy alaplap közel azonos (kb. 930-950 Mbit/s) sebességet ér el. A Gigabyte-on található PCIe-es Marvell chip képes egyedül felvenni a harcot az nForce4-es vezérlővel, eredménye szintén 940 Mbit/s körüli, ami a PCI-os, szintén Marvell chipek 720-730 Mbit/s-os eredményéhez képest kiemelkedő.

A CPU-terhelési teszt is szépen kirajzolja az egyes vezérlők teljesítményét. A két PCI-os vezérlő 27 %-os terhet ró a processzorra, az nForce4 beépített vezérlője 33-35 %-ot, míg a nagyon gyors PCIe-es Marvell vezérlő értéke kissé magas, 48 %-osan terheli a processzort.

Gigabyte Client Utility / QCheck [+]

A Gigabyte-hoz kapunk egy Wi-Fi adaptert is, ezért úgy gondoltuk, hogy illik ezt is letesztelni, bár a Wi-Fi kártyákat nem iszonytató mennyiségű adatok mozgatására szokás használni. A Gigabyte saját készítésű, rendkívül egyszerűen kezelhető programjával (Gigabyte Client Utility) kapcsolódtunk egy „légköri” hálózathoz, majd megkezdtük a tesztelést. Ezúttal az NTDDK-ból ismert NTTTCP mellett egy kimondottan Wi-Fi adapterek tesztelésére készített kis programot is bevetettünk, melynek neve QCheck.

NTTCP-vel 16,97 Mbit/s-os sebességet mértünk (a teszt majdnem egy óráig futott), melyet 3,47 %-os processzorterhelés mellett tudott prezentálni a kártya (nem mondható magasnak). A QCheck kicsit alacsonyabb, kb. 13 Mbit/s-os sebességet mért TCP és UDP szinten is, ez a sebesség pedig bőven elegendő arra a célra, amire a kártya hivatott (egyszerű internetezés, hálózatra kapcsolódás, kis letöltögetés).

Audiominőség

SoundBlaster Live! már integrálva is [+]

Az audiotesztek előtt meg kell említenünk, hogy a sok átlagos Realtek és C-Media hangkodek között az MSI az egyetlen, mely kiemelkedik alaplapjának Creative hangkeltőjével, először és egyedüliként a világon. Nem kis lépés ez, hiszen manapság még mindig az Intel-féle High Definition Audio és az anno bevezetett nForce2-es SoundStorm számít etalonnak, melyek közül egyik sem közelíti meg analóg hangminőségben a SoundBlastereket. Vajon egy integrált SB Live! hogyan viszonyul egy kártyán megtalálható SB Live!-hoz?

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

A tesztek után elmondható, hogy az MSI K8N SLI Platinumon található SB Live! szinte egy az egyben egy PCI-os SB Live! szintjét hozza analóg kimenetre kötve. További pozitívum, hogy az alaplapon található chiphez megfelel egy sima SB Live! meghajtóprogram is. Ami újabb pluszpont, hogy 16 biten és 24 biten is képes ugyanazt a minőséget nyújtani a chip. A másik három alaplapon található Realtek ALC850-es kodek hozza a „szintet”, melyet már sok-sok alaplaptesztből megismerhettünk, csodákat ne várjunk egyiktől sem, természetesen ezek hangzása nem veszi fel a versenyt egy SB Live!-val, de a Realtek szorgosan dolgozik az újabb driver-verziókon, melyekkel egyre jobb és jobb lesz a hangzás illetve a kompatibilitás.

A processzorteszt az, amiben kissé csalódtunk, az MSI lapon található Live!-tól azt vártuk volna, hogy itt is „agyonüti” a mezőnyt, de tévedtünk, a processzorterhelés mind a négy alaplapon közel azonos, 24-28 % körüli.

Konklúzió

Vegyük sorra, hogy az alaplapok hogyan teljesítettek, és hogy árukhoz mérten megfelelő szolgáltatásokkal látnak-e el minket.

A DFI LanParty UT nF4 SLI-D az első hallásra elrettentően ható 45000 forintért kapható, azonban ha rápillantunk a többi alaplap árcédulájára, rögtön láthatjuk, hogy egy SLI-s lapért bizony ennyit kell kipengetni, tehát ez az átlagár. Mit is kapunk ezért a DFI-től? A csomagolás milyensége nemigazán árulja el, hogy mi lakozik a dobozban, úgy is mondhatnánk, hogy egy egyszerű dobozról van szó. Az alaplap mellé csomagolt kellékek tekintetében sem különösebben igyekezett a DFI, csak a legfontosabb alkatrészeket kapjuk meg az alaplap mellé. Az alaplap felépítésével nem voltunk maradéktalanul elégedettek, főleg a processzor elhelyezkedésével és az ebből adódó légáramlással van problémánk (a videokártya melege rászáll a processzorra, ennek a melege pedig a memóriákra). Nem értjük, hogy jelenleg mi szükség van egy plusz PCIe x4-es foglalatra, ehelyett a PCIe x16-osokat feljebb lehetett volna tolni, és eggyel több PCI-nak lett volna hely. A chipset hűtését a DFI oldotta meg a legjobban, ez pluszpont, de csak zaj szempontjából, sajnos a chipset hűtése épphogy nem ér hozzá a videokártyához, ez egy mínuszpont. Pluszpontot érdemel a MOSFET-ekre rakott hűtőbordácskákért, mindezt azért, mert az UT nF4 SLI-D a tuningosok számára lett kitalálva, ettől függetlenül kis bordácskák nélkül is meglennénk. Pluszpont jár az Ez-on és Ez-touch gombokért, de csak az örök buherátorok számára jelent ez előnyt, nem nekünk. Az integrált eszközök vezérlői esetében a DFI általában jól választott, a Firewire-vezérlő a Gigabyte-on található után a leggyorsabb, a PCI-os Marvell pedig az Asus-on található vezérlővel teljesít egy szinten. Az audiokodekről nincs mit mondani, manapság ez az alap, sajnos még várni kell arra, hogy minden alaplapon integrált SB Live! legyen. BIOS szempontjából a DFI üt mindent és mindenkit, legalábbis ha tuningra kerül a sor (a BIOS más szempontból nem túl érdekes), így a DFI az igazi tuningosok alaplapja. Mindezek alapján (és a másik két alaplap összegzését látva) a DFI LanParty UT nF4 SLI-D „csak” ajánlott, mert bár egyéni képességei nagyon jók, ez az árcédulán is nagyon meglátszik.

A Gigabyte GA-K8NXP-SLI 45000 forintért a mezőny legfelszereltebb alaplapja. A csomagolás milyenségével és a dobozokban található eszközökkel elégedettek voltunk, ebben a Gigabyte nagyon erős, hiszen az átlagon felüli mellékelt kelléktárhoz még Wi-Fi adaptert és DPS-modult is kapunk. Előbbi egy hasznos plusz, utóbbi használhatóságában már inkább kételkednénk. Az alaplap felépítése nem igazán nyerte el tetszésünket, ami főleg a DPS erőltetésének köszönhető: ha nem lenne, az alaplapon lehetne egy PCI foglalattal több, így feljebb kerülne a felső PCIe x16 foglalat, nem zavarna a chipset, és a processzorfoglalat is lehetne fentebb. Mindez a DPS miatt. Apropó, chipsethűtés, talán a legnagyobb baja az alaplapnak az a süvítő kis ventilátor. Az integrált eszközök minőségével elégedettek vagyunk, sajnos csak egy Realtek kodek jutott a K8NXP-SLI-re, de ez a legtöbb modern alaplapra igaz, be kell érnünk ezekkel a kodekekkel. BIOS-szinten a lap vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk. Egyrészt nagyon tetszett a letisztultsága, átláthatósága, és a Gigabyte stabilitásra való törekvése, ugyanakkor talán ennek tudható be, hogy tuningra nem igazán alkalmas a lap, illetve a kis bakik tovább rontják az összképet (Microsoft billentyűzetes mizéria, fordulatszámszabályzás milyensége, hőmérsékletek/feszültségek kijelzése). Mindezek alapján a K8NXP-SLI ajánlott minősítést kap (felszereltsége és ára miatt nem lehet átlagos), főleg azok számára ajánlott, akik nem foglalkoznak a tuninggal, és képesek megbarátkozni a chipsetventilátor hangjával, illetve duál-LAN képességének köszönhetően kisebb munkaállomásokba vagy egyprocesszoros szerverekbe is ajánljuk.

Az MSI K8N SLI Platinum ismét egy remekmű az MSI kezéből, ahogyan azt az nForce3-as és a 915-ös Platinum esetében is láthattuk. Az alaplap mellé csomagolt eszközök mennyiségétől nem ájultunk el, ugyanakkor ez a mennyiség az épp elég kategória. Az alaplap felépítésével talán csak az MSI esetében voltunk maradéktalanul elégedettek, helyén van a procifoglalat, a memóriafoglalatok is, a PCIe foglalatok és a chipset is. Örömünket fokozza, hogy a chipsetventilátor halk (a mezőnyben a második leghalkabb), és még szabályozható is, ahogyan további két ventilátor, ez a szemünkben nagyon nagy plusz. Az Active MOS számunkra inkább csak egy marketingfogás, passzív chipsethűtés nélkül is megvan egy Athlon 64-es alaplap, tehát nem ez a legfőbb szempont vásárlásnál. A CoreCellt, és ezzel összefüggésben a BIOS-ban található túlhajtást segítő opciókat „arany középútnak” neveztük már korábban is. Az integrált eszközök minőségével kapcsolatban két dolgot jegyeznénk meg: a hangprocesszor a legjobb, a Firewire-vezérlő a legrosszabb, ezt azonban elnézhetjük abban az esetben, ha a leendő tulajdonos a Firewire-t nem tartja túl szükségesnek, zenét biztosan fog hallgatni, márpedig az integrált SB Live! mellé felesleges plusz hangkártyát venni. A BIOS-szal kapcsolatban a precizitás és a túlhajtás illenek az MSI-re, így e tekintetben is elégedettek vagyunk az alaplappal, és ezt a gondolatmenetet a túlhajtási tesztben meg is erősítette bennünk a K8N SLI Platinum. Az ára? Mintegy 43000 forintért a Gigabyte-nál jobb felépítésű, tuningra alkalmasabb lapot kapunk, komolyan használható integrált hanggal, viszont gyengébb minőségű Firewire-vezérlővel, és csak egy hálózati vezérlővel. Az MSI K8N SLI Platinum nálunk különösen ajánlott minősítést kap.

Összegezve mind a három alaplap érdemes a megvételre, de az MSI nyerte el leginkább a tetszésünket. Ha mi magunk állítanánk össze egy alaplapot, akkor az a következőképpen épülne fel (az Asus-t nem vettük számításba, mert arról egy külön cikk keretében már beszámoltunk).

• doboz, körítés: Gigabyte GA-K8NXP-SLI,

• felépítés: MSI K8N SLI Platinum,

• integrált audiovezérlő: MSI K8N SLI Platinum (SB Live!),

• integrált hálózati vezérlő 1: mindegyik jó, az nForce4 beváltotta a hozzá fűzött reményeket,

• integrált hálózati vezérlő 2: Gigabyte GA-K8NXP-SLI (Marvell 88E8053-NNC),

• integrált Firewire-vezérlő: Gigabyte GA-K8NXP-SLI (Texas Instruments SN081BA3),

• stabilitás, problémamentesség: MSI K8N SLI Platinum,

• BIOS felépítése: Gigabyte GA-K8NXP-SLI,

• túlhajtás (BIOS): DFI LanParty UT nF4 SLI-D,

• ventilátorok szabályzása (BIOS): MSI K8N SLI Platinum és DFI LanParty UT nF4 SLI-D,

• sebesség: teljesen mindegy,

• színek: MSI K8N SLI Platinum,

• ár: MSI K8N SLI Platinum.

Ezen szempontok alapján úgy tűnik tehát, hogy az MSI K8N SLI Platinum állt a legközelebb a mi elképzelésünkhöz, mögötte pedig a Gigabyte következik egy picivel lemaradva.

MSI K8N SLI Platinum	Gigabyte GA-K8NXP-SLI DFI LanParty UT nF4 SLI-D

fLeSs

A tesztben szereplő alaplapokat az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre:

• DFI Lanparty UT nF4 SLI-D és MSI K8N SLI Platinum: Expert Computer Kft.
• Gigabyte GA-K8NXP-SLI: CO-RUN Export-Import Kft.
• Asus A8N-SLI Deluxe: ASUS