Bevezető

Előző processzortesztünkben a 15–45 000 forint között kapható kétmagos asztali CPU-kkal foglalkoztunk (összesen 16 darabról esett szó), most viszont az alsó határt 30 000 forintnál húztuk meg, a felső határ pedig a csillagos ég volt. Nem mi tehetünk arról, hogy ezúttal főleg az Intel lapkáiról esik szó, ugyanis az AMD 45 000 forint felett csak az FX-eket kínálja, ezeket (FX-72, FX-74) azonban nem sikerült beszereznünk. Egyébként is, Magyarországon az Intel és az AMD csúcsprocesszorai hiánytermékek, halvány sejtelmünk sincs, hogy ez minek köszönhető... Az Intel processzorai azonban éppen 40 000 forint fölött kezdenek érdekesek lenni. Először is itt találjuk a 4 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkező, az első időkben bevezetett Conroe magos Core 2 Duókat, melyek még 266 MHz-es FSB-vel rendelkeznek. Ezenkívül a nemrégiben megjelent, 333 MHz FSB-vel kiadott Core 2-esek is innen indulnak, és akkor még nem esett szó a négymagos Core 2 Quadokról, melyek mindeddig nem igazán voltak elérhető szinten magasra szabott áraikkal, most viszont az Intel árcsökkentéseinek hála a legkisebb, 2,4 GHz-en üzemelő Core 2 Quad Q6600 is a megfizethető kategóriába került. Sok felhasználó szeme felcsillant emiatt, elvégre mégis csak négy magról van szó, amit ha nem is az összes program, de jó pár képes kihasználni. Lássuk tehát a mai menüt.

Az Intel újabb offenzívája az AMD ellen: az E6x50-es széria [+]

Alig két hónapja jelentek meg a 333 MHz-es FSB-vel, azaz 1333 MHz-es QPB rendszerbusszal rendelkező Core 2-es processzorok melyek az E6550 (2,33 GHz), E6750 (2,66 GHz) és E6850 (3 GHz) típusjeleket kapták, majd egy hónappal később jött a négymagos QX6850 is, az Intel processzorok jelenlegi királya, melyben 3 GHz-es órajelen működik a négy mag, és ezek szintén 333 MHz-es FSB-n keresztül kapcsolódnak az északi hídhoz. Mint láthatjuk, az Intelnek nem volt szüksége az órajel drasztikus emelésére (holott megtehette volna), hiszen az AMD így sem tud kiállítani komoly ellenfelet. Az Intel inkább úgy döntött, hogy a magórajel növelése helyett az FSB órajelét fokozza, ezzel növelve a teljesítményt, miközben a fogyasztás továbbra is 65 watt közelében marad (kivéve a négymagos processzorok esetében).

Az új, 50-es végződésű Core 2 processzorok a gyorsabb rendszerbuszon kívül a mag revíziójában is eltérnek elődeiktől, az új CPU-k már mind G0 steppingesek, amely az Intel állítása szerint az L2/B2-nél kicsit jobban skálázódik, és kisebb a fogyasztása, illetve a hőtermelése is. Hogy ebből mi igaz, az később ki fog derülni. Az új processzorok működéséhez két dologra van szükségünk: egy 333 MHz-es FSB-t támogató alaplapra (P35/G35 vagy nF680i chipset – hivatalosan), és egy olyan BIOS-ra, amely felismeri az új, G0-s steppinget. A komolyabb márkák termékei minden probléma nélkül megbirkóznak az új processzorokkal, míg azon gyártók alaplapjaival, amelyek félévente adnak ki új BIOS-t, meggyűlhet a bajunk. A P965 és a 975X hivatalosan nem támogatja a 333 MHz-es processzorokat, de előfordulhat, hogy egy-két nagyobb gyártó kiad egy új BIOS-t ennek orvoslására.

A rendszerbusz órajelének 25%-os megemelése korábbi tesztjeink szerint a kétmagos processzorok esetében nem jár különösebb, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy látható előnnyel, ellenben a négymagosok esetében szükség lehet a megnövelt sávszélességre, hiszen a Core 2-es processzorok Achilles-sarka az AGTL+ busz, amely nagyobb adatmennyiségek megmozgatása során szűkös lehet.

Core 2 Duo E6750: nem is olyan drága, mint hinnénk [+]

Az E6x50-es szériához adott processzorhűtő [+]

Szerkesztőségünk ezúttal egy E6750-et tesztelt le (a többi processzor órajelét egy szorzólocktalan Core 2-essel állítottuk elő), ez különösebben nem tér el a korábbi Core 2-esektől. A kupakon jól látható, hogy egy 1333-as CPU-ról van szó, amely éppen olyan órajelen jár, mint az E6700, így a két típust közvetlenül összevetve kiderülhet, hogy a gyorsabb FSB-nek milyen hatása van a teljesítményre. A Core 2 Duo E6750-hez ugyanolyan processzorhűtőt kaptunk, mint a többi 2 és 4 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkező Core 2-eshez, ennek ventilátora maximálisan körülbelül 2800-at forog percenként, és rézbetét található a közepén.

Az átláthatóság kedvéért ár szerint rangsoroltuk az újonnan tesztelt processzorokat, és mint látható a táblázatban, az AMD-nek 45 000 forint felett egyelőre nincs igazán versenyképes alternatívája, hacsak nem a még meg sem jelent Athlon 64 X2 6400+-t vesszük. Általában 50 000 forint az a lélektani határ, amit még sokan hajlandóak kifizetni egy processzorért, ez alatt találjuk az újonnan megjelent E6550-et és E6750-et is (alig 4–5000 forint a különbség), illetve a jelenlegi (2007. augusztus 14.) árlistákon itt található még az E6600 is, amelynek valószínűleg csökkenni fog az ára (vagy kivonják a forgalomból), hiszen az E6750-nel szemben azonos áron nem versenyképes. A nemrégiben bekövetkezett árcsökkentés hatására már 60 és 70 000 forint közé süllyedt a Core 2 Quad Q6600, amely ugyan csak 2,4 GHz-es, de már négymagos. Ez egy átlagos felhasználó számára nem biztos, hogy túlságosan vonzó tulajdonság, de aki dolgozik is a gépén, és ezt olyan programokkal teszi, melyek már fel vannak készítve a kettőnél több maggal bíró processzorokra is, nos, számára valóságos megváltást jelenthet – és mivel a Core 2 Duo E6600-zal szemben (amely szintén 2,4 GHz-es) csak alig 35–40%-os felárral kapható, egészen vonzó ajánlatnak tűnik. A Core 2 Duo E6700 jelen pillanatban még szintén felül van árazva (hasonlóan az E6600-hoz), az ennél drágább processzorok pedig már mind négymagosak, és ha a Q6600-hoz viszonyított órajelüket nézzük, nagyon drágák, ezek csak érdekességképpen kaptak szerepet tesztünkben.

Tesztkonfiguráció, fogyasztás, memóriatesztek

Tesztünkben elsősorban az 50-essel végződő Core 2 Duo, illetve a leglassabb Core 2 Quad processzorok teljesítményére vagyunk kíváncsiak, de az érdekesség kedvéért szerepelnek a korábban már tesztelt AMD (2 x 1 MB L2 cache-sel) és Intel processzorok is, illetve a jelen pillanatban a leggyorsabb asztali processzor címét birtokló (ezt megelőlegezzük neki) QX6850 is. A Core 2 Duo E6550 az Athlon 64 X2 5600+ és 6000+, az E6750 pedig a 6000+ ellenfelének tekinthető, de az E6550 érdekes beárazása folytán harcot vív még házon belül az E6420-szal is, míg az E6750 az E6600-zal küzdhet meg, legalábbis jelenlegi áruk alapján, de az igazi kérdés, hogy az E6700-hoz hogyan viszonyul. Érdekességként érdemes figyelni a Core 2 Quad QX6800 és QX6850 közti különbséget is, hiszen ezek négymagosak, és órajelüket tekintve majdnem megegyeznek (2,93 és 3 GHz), viszont az FSB az utóbbi esetében már 333 MHz.

Tesztprogramok

• Szintetikus tesztek
  • Lavasys Everest Ultimate Edition v4.0
  • Sciencenmark 2.0
• Konvertálás-kódolás
  • TMPEGEnc XP v4
  • VirtualDub v1.6.19 + DivX 6.6.1
  • QuickTime 7.1
  • Windows Media Encoder + Advanced Profile
  • iTunes v7.0.1
  • L.A.M.E. MT v3.97b2
• Tömörítés, fotó-és filmfeldolgozás, illetve szövegfelismerés
  • 7-Zip v4.48
  • WinRAR v3.7
  • Adobe Photoshop CS3
  • Adobe Premier Pro v2.0
  • Sony Vegas 7.0
  • ABBYY FineReader v8.0
• Renderelés
  • POV-Ray v3.7 beta16
  • Cinebench 9.5
  • 3ds max 9
  • Lightwave 9
  • Maya 8
• Játékok
  • Prey
  • Far Cry
  • The Elder Scrolls: Oblivion
  • Test Drive Unlimited
• Webszerver tesztek
  • Apache v2.2.3
  • Web Application Stress Test

A tesztszoftverek sorát frissítettük régebbi tesztjeinkhez képest, a tesztcsokorba bekerült az Everest legújabb verziója, a DVDShrink helyett a VirtualDubot teszteltük, a TMPEGEnc-et is frissítettük, ugyanígy tettünk a tömörítőprogramok, illetve a Photoshop esetében, és a játékokat is lecseréltük. A CPU–VGA párosokkal foglalkozó cikkeinkből már jól ismert, hogy játékok alatt inkább a VGA a szűk keresztmetszet, ezért hogy ezt kivédjük, a játékokat kis felbontásban teszteltük, hogy valóban a processzorok teljesítményét tükrözzék a grafikonok.

Természetesen először a fogyasztás kérdését forszíroztuk, és ezen a téren pozitív élményekkel gazdagodtunk, ugyanis mint kiderült, a G0 steppinges Core 2 Duo tényleg kevesebbet fogyaszt, mint az őt megelőző B2 stepping. Ahogy látható, üresjáratban 6% a különbség. Az EIST-et és C1E-t bekapcsolva ennél kisebb, csak 4%-os, de ez a magasabb FSB-nek tulajdonítható, azaz míg a Core 2 Duo E6700 2,66 GHz-ről 1,6 GHz-re (6 x 266) csökkenti az órajelét, addig a Core 2 Duo E6750 2 GHz-re (6 x 333). Üresjáratban a Core 2 Quad Q6700 sem fogyaszt vészesen sokat ahhoz képest, hogy egy négymagos processzorról van szó.

Terhelve némileg módosult a végeredmény. Igaz, a G0 stepping változatlanul kevesebbet fogyasztott a B2-nél (5–6%), viszont a Core 2 Quadnak sikerült beérnie az Athlon 64 X2 6000+-t, amely ráadásul egy nForce 590 SLI-s alaplapban dolgozott (ez önmagában kb. 20 wattal többet fogyaszt az AMD RD580-nál). Igaz, egy négymagos processzorról van szó, tehát nincs min meglepődni. Érdekesség, hogy a Q6700-es rendszer 59–62 wattal fogyasztott többet, mint az E6700, amiből arra lehet következtetni, hogy egy Core 2 Duo E6700 körülbelül 60 watt körüli fogyasztással bír, ez éppen megfelel az Intel által specifikált TDP-nek, ami 65 watt.

Az Everest memóriatesztjében a Core 2 processzorok az FSB órajelének megfelelően szerepeltek, a 333 MHz-es FSB-s Core 2-esek olvasásban 17, írásban pedig 25%-kal voltak gyorsabbak 266 MHz-es társaiknál. Érdekesség, hogy írásban a 200 MHz-es Core 2 Duo E4400 szintén az FSB-beli lemaradásnak megfelelően, 33%-kal alacsonyabb eredményt ért el, mint a 266-os Core 2-esek. A négymagos processzorok ugyanolyan gyorsak voltak, mint kétmagos, azonos órajelen járó megfelelőik.

Sciencemark alatt ugyanezt figyelhettük meg, a 25%-os FSB órajelemelés 19%-os memóriasávszélesség-növekedést eredményezett.

Video- és zenekonvertálások

A VirtualDubbal és a DivX legújabb verziójával egy DV-t (digitális videót) konvertáltunk át DivX-be, és itt úgy tűnik, hogy a gyorsabb FSB nem jár előnnyel, inkább az órajelen van a hangsúly. A DivX-nek köszönhetően a Core 2 Quad Q6600 13%-kal verte a 3 GHz-es Core 2 Duót. A TMPEGEnc alatt ugyanezt a videót MPEG-2-be konvertáltuk, ebben a programban már kicsit nagyobb hangsúlyt kapott az FSB órajele, de az eltérés még mindig csak 1–2%. Ez a program is kihasználta az összes processzormagot, így a Q6600 ezúttal is 13%-kal volt gyorsabb, mint a Core 2 Duo E6850. QuickTime alatt szintén egy DV-t konvertáltunk át, ezúttal H.264-be, az FSB itt nem számított semmit. Az eredményből jól látható, hogy a konvertálás során a program kihasználta mind a négy magot, de a gyorsulás „csak” 25%-os a Core 2 Duo E6600-hoz képest. Windows Media Encoder alatt sem nyertünk túl sokat a gyorsabb FSB-vel, ellenben a négy mag itt is nagyon jól jött, azonos órajelen a gyorsulás nem kevesebb, mint 63%-os volt. Ezek olyan programok, melyekben a számolási sebesség a perdöntő (úgynevezett streaming jellegű alkalmazások), tehát a cache mérete és az FSB órajele nem túl mérvadó.

Az audiokonvertáló programokban úgy tűnt, hogy csak és kizárólag a magórajel számít, hiszen se az FSB órajelének, se a cache méretének, se a magok számának emelésével nem gyorsult a konvertálás. A több processzormag kihasználása a programozókon múlik, a többi inkább az adott feladattól függ.

Tömörítés, fotó- és filmfeldolgozás, szövegfelismerés

A tömörítőprogramok jól szoktak reagálni mind a rendszerbusz órajelének, mind a cache méretének növekedésére, és a magok számának gyarapodása is látható következményekkel jár, de ezek a programok még nem profitálnak túl sokat a második pár processzormagból. Kivéve a WinRAR benchmark részét, de sajnos nem ezzel szoktunk tömöríteni, így ez nem bír különösebb jelentőséggel. Az FSB órajelének 25%-os megemelése alig 1–2%-os gyorsulást eredményezett, ennél kicsit többre számítottunk, de már tudjuk, hogy a kis különbség a DDR3-as memóriák magas késleltetésének tudható be.

Photoshop alatt egy igen hosszú, 99%-ban a többmagos működést is kihasználó action-sorozatot futtatunk le, és végül ennek a végrehajtási idejét jegyeztük fel. Az FSB megemelése itt is csak picit számít, ellenben a processzormagok száma már inkább befolyásolja a végeredményt, hiszen a Q6600 19%-kal volt gyorsabb az E6600-nál.

Az Adobe Premier Próval HD (1440x1080) WMV-ből kivágott jeleneteket rendereltünk. Itt a plusz két mag nem jár komoly előnnyel.

A Sony Vegasszal egy HD WMV videót konvertáltunk MPEG-2-be, ez a művelet (illetve program) már inkább igénybe vette a plusz processzormagokat, viszont az FSB emelése itt sem okozott jelentős gyorsulást.

A FineReaderrel egy PDF fájl háttérfelismerését végeztettük el. Ez a program abban az esetben, ha háttérfelismerést végzünk, teljes mértékben kihasználja az összes processzormagot, ez jól látható az eredményeken is. Ugyanakkor az FSB emelése itt sem okozott gyorsulást.

Renderelés

A két népszerű render benchmark közül inkább csak a Cinebench esetében látható némi gyorsulás a gyorsabb FSB-nek köszönhetően, ellenben a CPU-magok számának megduplázódásával a POV-Rayben kétszeres sebességet értünk el, és Cinebench alatt is 67%-ot mértünk ki, ami nem rossz eredmény. A renderelőprogramokat mindig alaposan felkészítik a minél több mag kihasználására, így nem véletlen, hogy ez az a terület, ahol a négymagos processzorok népszerűek lehetnek.

A 3ds max 9-re is jellemző ez, ennek megfelelően 65–90%-ot gyorsul a render a plusz két magnak köszönhetően. Ugyanakkor a magasabb FSB-órajelhez nemhogy gyorsabb, de lassabb tempó társul, bár valószínűnek tartjuk, hogy ez a DDR3-as memóriák hatása, nem a rendszerbusszal van kapcsolatban.

Lightwave alatt szokásunkhoz híven két tesztet futtatunk le, a „Skull head newest” scene inkább a fényszóródásra koncentrálva számol, míg a „Teapot” scene inkább ray-tracinget (sugárkövetést) számol. A gyorsabb FSB ezúttal sem jut szerephez, viszont a plusz processzormagoknak hála a renderelés 41–73%-ot gyorsult (2,4 GHz-en). A Mayával valamiféle problémába futottunk, ugyanis a négymagos processzorok lassabbak voltak azonos órajelű kétmagos társaiknál, ami épp fordítottja a várt eredménynek.

Játékok

Ha valahol ki kell ütköznie a gyorsabb rendszerbusz áldásos hatásának, akkor a tömörítőprogramokon kívül a játékok ez a terület, ellenben itt a négymagos processzorok elvileg még nem akkora ászok, ugyanis a játékok sokszor még a kétmagos processzorok kihasználására sincsenek felkészítve. Az előzetes várakozással ellentétben az FSB órajelének emelése még 100%-osan processzorlimitált beállítások mellett is csak 1–2%-os gyorsulást okozott, ugyanakkor a TDU-t leszámítva a processzormagok számának növelése tényleg nem hozott magával teljesítménynövekedést. Az egyetlen játék a Quake 4 volt eddig, amelyről tudtuk, hogy támogatja a többprocesszoros működést, ám mint most kiderült, a Test Drive Unlimitednek is tetszik ez a felállás. 2,4 GHz-en 14%-os különbséget mértünk ki.

Webszerver

A játékokkal ellentétben a webszerver benchmarkok szeretik foglalkoztatni az összes processzormagot. Az Apache tesztjében 36%-os különbséget mértünk ki 2,4 GHz-en két és négy mag között. Ugyanakkor az FSB itt sem szólt bele komolyabban az eredményekbe.

A WAST-tel először csak 1250 felhasználót csődítettünk rá a két konfigurációra, userenként 3 lekérdezéssel. Ez a kis akció a kétmagos processzorokat 39–42%-ra, a négymagosokat viszont csak 30–31%-ra terhelte le. A kétmagosok között komoly különbséget nem tudtunk kimérni. Ezután 2500 felhasználót, felhasználónként 5 lekérdezést vetettünk be, itt már jobban szenvedtek a processzorok, a kétmagosokat 75–88, a négymagosokat viszont csak 50%-ra terhelte le az a művelet. Érdekesség, hogy a 4 MB-nyi másodszintű gyorsítótárral rendelkező Core 2-esek rosszabbul szerepeltek, mint a 2 MB-osak, és kissé meglepő az AMD processzorok jó szereplése is, igaz ez az Apache tesztjében is szemet szúrt.

Tuning és konklúzió

A Core 2 Duo E6750 alapfeszültségen és 1,5 V-on [+]

A korábban tesztelt Core 2 processzorok szinte mindegyikére elmondható volt, hogy jól bírták a tuningot, és végeredményben ugyanez a konklúzió az E6750 esetében is. Alapfeszültségen a gyári hűtővel 3440 MHz-ig (430 MHz FSB) sikerült tuningolni, míg 1,5 volton egy 12 cm-es ventilátorral rásegítve 3760 MHz-et (470 MHz FSB) préseltünk ki belőle, ezek a számok 29 és 41%-os túlhajtásnak felelnek meg. Ugyanakkor ha kifogunk egy jobban tuningolható, alacsonyabb órajelű E6320/E6420-at, akkor ugyanitt vagyunk, tehát az E6750 nem feltétlenül jobb választás, már csak az alacsony szorzó (8x) miatt sem, ami a gyárilag gyors FSB következménye. A Core 2 Quad tuningjáról már esett szó egy korábbi tesztünkben, akkor a Q6700-at kis feszültségemeléssel 3,3 GHz-re sikerült tuningolnunk, és nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a Q6600-ból is simán kihozható ez az órajel, csak a hűtésre jobban oda kell figyelni, mert végülis a Core 2 Quad kétszer annyit fogyaszt, mint egy Core 2 Duo.

Konklúzió

A 333 MHz-es FSB-vel rendelkező Core 2 processzorok bevezetése összességében örvendetes tény még akkor is, ha a rendszerbusz órajelének emelése egy-egy alkalmazást futtatva gyakorlatilag elhanyagolható előnyt hozott a Core 2-esek számára. Az új processzorok egy új steppingre épülnek, amely amellett, hogy magasabb órajelekre lett tervezve, kevesebbet fogyaszt és kevésbé is melegszik, mint elődje. Az Intel árképzésének hála ezek az új processzorok nemhogy drágábbak, de még olcsóbbak is lettek, mint a hozzávetőleg azonos órajelű korábbi Core 2-esek, ez pedig tovább nehezíti az AMD helyzetét. Igaz, az új processzorokhoz sok esetben új alaplap megvétele szükséges, így pedig nem lesz mindenki számára egyértelműen vonzó egy ilyen processzor, talán ezért is szabott ki ilyen alacsony árakat az Intel. Ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzük, az AMD az árcsökkentésekkel olyan pozícióba hozta saját processzorait, hogy egyáltalán nem csodálkoznánk, ha sokan inkább az AMD Athlon X2-ese mellett döntenének.

Szólnunk kell még a Core 2 Quad Q6600-ról is, melyet végeredményben a programok jelentős része már képes volt kihasználni. Észre kell azonban venni, hogy mi direkt úgy állítottuk össze a tesztprogramokat, hogy a többmagos processzorokban rejlő lehetőségeket minél jobban be tudjuk mutatni, viszont még mindig sok olyan szoftver létezik, melyek nemhogy négy, de még két processzormagot sem képesek leterhelni – ilyen például a legtöbb játék. Így hát aki többmagos processzor vásárlására adja a fejét, jól gondolja át, hogy mire fogja használni azt a számítógépet. A jövőre való tekintettel mi a kétmagos processzorok elterjedése mellett vagyunk, de a mindennapi használathoz nincs szükség 3–3,5 GHz-es Core 2-re, szerintünk megteszi egy Athlon 64 X2 4000+-szintű CPU is. A Core 2 Quad Q6600 (illetve az efölöttiek) jó szolgálatot tehetnek azon felhasználóknak, akik olyan programokkal dolgoznak a mindennapok során, melyek képesek kihasználni a plusz két magot. Ha valaki így tesz, számára a gyorsulás többletbevételt is eredményezhet, de – őszintén szólva – egy átlagos felhasználó számára egyelőre feleslegesnek tűnik egy négymagos CPU. A tendencia az egyre több maggal rendelkező processzorok elterjedése felé mutat, de mi úgy hisszük, hogy ezeket akkor lesz érdemes megvenni, amikor kisebb csíkszélességen fogják őket gyártani, vagyis kisebb lesz a fogyasztás, olcsóbb lesz az előállítás, és addigra talán több lesz az ezt kihasználó programok száma is.

A Core 2 Quad/Extreme Q6700, QX6800 és QX6850 megvételét nem javasoljuk annak ellenére sem, hogy ezek jelenleg a leggyorsabb processzorok a PC-s mezőnyben, hiszen a 3 GHz-es órajelet egy Q6600-ból is könnyedén kihozhatjuk. A QX6850 piacra dobása, ha a teljesítményt nézzük, elég felesleges lépés volt, ez a processzor ugyanis alig 2–3%-kal gyorsabb, mint a QX6800, ez a különbség pedig nem indokolja egy új Extreme Edition létét. Ugyanakkor a QX6850 megjelenése bizonyos szempontból egyfajta „pszichológiai hadviselés” megnyilvánulása, elvégre ez az első 3 GHz-es, Core architektúrára épülő négymagos processzor, ami azt sugallja, hogy jelenleg nincs ellenfele az Intelnek. Csak fokozza az AMD gyötrelmeit, hogy mindez egy új magrevíziónak köszönhető, amely kevesebbet fogyaszt, és magasabb órajelet is elbír, mint elődje – az AMD most nem tud mit lépni, a Phenom megjelenéséig kénytelen elviselni ezt a helyzetet.

Intel Core 2 Duo E6x50 Intel Core 2 Quad Q6600

fLeSs

A tesztben szereplő Athlon 64 X2-es processzorokat az AMD, a Core 2 Duo processzorokat pedig az EndWare Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.