Phenom II: a megmentő?

A K10.5-alapú processzorok elődeiknél több, 758 millió tranzisztorból épülnek fel, miközben a mag mérete csökkent, 285 mm²-ről 258 mm²-re. Táblázatunkból kiderül, hogy a Core i7 alapját adó Bloomfield nagyon hasonló karakterisztikával rendelkezik, ezért kiváltképp érdekes, hogy a két rivális mire jutott a teljesítményt tekintve közel azonos mennyiségű tranzisztorból, közel azonos méretű szíliciumlapkán.

Az új architektúra első és legszembetűnőbb tulajdonsága (a megemelt órajeleket leszámítva) a 6 MB-ra növelt harmadszintű gyorsítótár, gyakorlatilag ennek tudható be a tranzisztorszám drasztikus megemelkedése. Az AMD elkapkodta a K10-et: ha már a harmadszintű gyorsítótár bevezetése mellett döntöttek, tudniuk kellett volna, hogy 2 MB ebből a cache-ből nem lesz elég négy rendkívül adatéhes processzormag számára, márpedig 65 nm-en nem voltak képesek ennél nagyobbat ráapplikálni a lapkára, mert az már így is túl nagy volt. A K10.5-ön 6 MB-nyi harmadszintű gyorsítótárat találunk, háromszor annyit, mint elődjén. De a cache-nek nemcsak a méretét növelték meg, hanem az elérési idejét is csökkentették (elvileg 2 órajelciklusnyi idővel), ugyanakkor asszociativitási szintje 32-ről 48-ra emelkedett.

Némileg átalakították a memóriavezérlőt: az új család memóriavezérlője a DDR2-es memóriákon túl már a DDR3-as szabványt is támogatja, ráadásul a kompatibilitási lista bővítése közben végeztek némi optimalizációt is. Ezzel elvileg nőtt a processzor számára elérhető memória-sávszélesség, de arról nem szól a fáma, hogy pontosan mit csináltak, és mennyivel lett gyorsabb a memóriavezérlő.

A "Smart Cache" kifejezés már biztosan ismerős az olvasók számára innen vagy onnan, annyi bizonyos, hogy bármelyik gyártótól is származzon az elnevezés, valamiféle gyorsítótárral kapcsolatos optimalizáció áll mögötte. Az AMD-féle K10.5-ben bemutatkozó "Smart Cache, cache flush on halt" lehetővé teszi, hogy a gyorsítótárakban található információkat csak azokból a gyorsítótárakból olvashassa ki a processzor, melyek éppen működésben vannak, azaz egy adat megkeresése során egyik processzort sem "ébresztik" fel feleslegesen, már amennyiben az előtte leállt, mert nincs használatban. Erre a harmadszintű gyorsítótár ad lehetőséget: a leálló processzorok első- és másodszintű gyorsítótárjában található információk a "halt" stádium meghívása során átmásolódnak a harmadszintű gyorstárba (elvégre exkluzív cache-ről van szó), így a processzorokat később "nyugiban" lehet hagyni, ami természetesen fontos szempont az energiahatékonyság szempontjából.

A javítások listájáról nem hiányozhat a továbbfejlesztett elágazásbecslő logika sem, de arról sajnos nincs információnk, hogy pontosan mit optimalizáltak rajta. Meg kell még említenünk a load és store várakozási sor (LSU vagy LSQ) meghosszabbítását, illetve az FPU puffer kiterjesztését, igaz ez esetben sem tudjuk, hogy pontosan miről is van szó (regiszterkészlet vagy ütemezés?). Elvileg gyorsult az FP regiszterből-regiszterbe átmozgatás (mov), és javítottak a LOCK prefixek feldolgozásán.

Mindezt összegezve és magyarul:

• nagyobb és gyorsabb L3 gyorsítótár
• még több memória-sávszélesség
• enyhén feljavított, gyorsabb processzormagok
• kisebb fogyasztás és melegedés

Vegyük kézbe...

Csomagolás: Phenom II X4 940 Black Edition [+]

Fentebb látható az újonnan megjelent Phenom II X4 940 Black Edition csomagolása, ami éppen olyan, mint az elődöké. AM2+ foglalatba illeszkedik, tehát csak a DDR2-es memóriákat támogatja, bár az AMD azt ígérte, hogy a termékskála februárban kibővül az AM3-as processzorokkal, melyek már támogatni fogják a DDR3-as modulokat is(!) és visszafelé kompatibilisek lesznek, tehát passzolnak majd az AM2+-os alaplapokba is. A most bejelentett két új processzor belsőleg – az órajelüket és a szorzózárat leszámítva – nem különbözik semmiben, a chipsethez kapcsoló HyperTransport-link sebessége továbbra is 1,8 GHz, az északi híd (memóriavezérlő plusz harmadszintű gyorsítótár) órajele pedig szintén 1,8 GHz, ami enyhe visszalépés az eredeti Phenomokhoz képest, hiszen a magasabb órajelű változatokban már 2 GHz-en ketyegett ez a részegység, de az AMD megígérte, hogy az AM3-as processzorokban már az északi híddal sem lesz probléma (már csak az a kérdés, hogy akkor minek adták ki az AM2+ processzorokat, mikor az AM3 visszafelé is kompatibilis lesz, és gyorsabbnak is ígérkezik). Elvileg az AM3-asok termékskáláján újra feltűnnek majd a hárommagos Phenomok, melyekben három aktív processzormagot találunk (a gyártó nyilván a hibás processzoroktól akar így megszabadulni).

A processzor [+]

A gyári hűtés [+]

A Phenom II X4 külsőre semmiben sem különbözik az elődeitől, az AM3-asokkal némileg változik a helyzet, mert azokon kettővel kevesebb lábbal találkozhatunk majd. A processzorhoz gyárilag csomagolt hűtő nem különösebben figyelemre méltó, rézbetét érintkezik a processzorral, két hőcső segít átvezetni a meleget az alumíniumlamellákon; a ventilátor fordulatszáma szabályozható, de alapon sem hangos.

CPU-Z [+]

A tesztelés során egy AMD 790-es lapkakészletre épülő Asus M4A79 Deluxe alaplap segítségét vettük igénybe, a beüzemelést követően a CPU-Z szépen felismerte a processzort, és azonnal láthattuk a változásokat a korábbi Phenomhoz képest: a megnövekedett harmadszintű gyorsítótárat, és az alacsonyabb órajelű északi hidat. A processzor alapfeszültsége 1,35 V, ami picit magasnak tűnik az Intel 45 nm-es lapkáinál megszokott értékekhez (1,20-1,28 V) képest. Az AM2+ lábkiosztású Phenom II-esek kompatibilisek az összes korábbi AM2-es alaplappal, csak egy BIOS-frissítésre van szükségünk (vagy még arra sem) a beüzemeléskor. Ilyenkor elválik, hogy melyik alaplapgyártó igazán felhasználóbarát... Megkötések sajnos vannak, ugyanis be kell érnünk az 1 GHz-es HyperTransport-órajellel és a kevésbé dinamikus energiamenedzsmenttel, de ez már az első Phenom megjelenésekor tudvalevő volt.

Az AMD nyilván tudja, hogy a most bejelentett új Phenomok még mindig nem elég gyorsak ahhoz, hogy versenyre keljenek egy Core i7-tel, ezért igyekszik kihangsúlyozni az adott platform ár/teljesítmény mutatóját, amiben a zöldek (saját maguk szerint) jobban állnak. Kétségtelen, hogy a gyártó által előkészített konfigurációk összehasonlításában az AMD ezen a téren előrébb jár (a Dragont egy Core i7, X58-as alaplap és DDR3 memóriapár kombinációjával hasonlítják össze), de azért legyünk őszinték, lássuk először a Phenom II teljesítményét; könnyen lehet, hogy inkább egy Core 2-es rendszerrel kellene az összehasonlítást elvégezni. Az AMD mellett szól a visszafelé kompatibilis infrastruktúra, az tény, hogy az AMD ebből a szemszögből sokkal inkább felhasználóbarát. Legalábbis annak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a Core i7-nek sem véletlenül volt szüksége egy gyökeresen átalakított foglalatra (elvégre a Core 2-Core i7 váltás kb. olyan volt, mint az Athlon XP Athlon 64 általi leváltása), míg a Phenom II és a Phenom között gyakorlatilag nincs architektúrális eltérés, mondhatni nem jelentősek a különbségek, tehát az lett volna csak az igazán kirívó eset, ha az AMD most foglalatot vált (a Penryn megjelenése után sem kellett alaplapot cserélni). A Core 2 mellé is vehetünk DDR2-es alaplapot (azaz megelégszik a DDR2-es memóriákkal), ami semmivel sem lassabb, mint a DDR3-asok. Ezeket úgy gondoltuk, hogy meg kell említenünk, mert a különböző gyártói diák sokszor félrevezetőek, kb. annyira, mint a 80%-ról kezdett grafikonok...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!