Pon-pon-felújítom?

A PlayStation első stúdiója természetesen Japánban alakult, és azt kevéssé fantáziadús módon Japan Studio névre keresztelték. Szerencsére a tényleges munka terén sokkal nagyobb kreativitást mutatott fel a csapat, és számos különleges alkotás fűződik hozzájuk – olyan klasszikusok, mint az analóg karok lehetőségeit bemutatni hivatott majomkergetős Ape Escape, a gravitációmanipulálós Gravity Rush-duó vagy éppen a zenés PaRappa the Rapper. Az azóta sajnos bezárt stúdió innovatív játékai között találjuk az 2007-ben PSP-re kiadott Patapont is, ami a ritmusjátékokat értelmezte át, és ehhez lenyűgözően stílusos látványvilágot használt. A játék folytatást kapott, majd trilógiává vált, és egy évtizeddel később PS4-en nagyobb felbontású formában tért vissza. Azóta egyetlen hangot sem hallottunk a parányi háborújukat vívó karakterekről; mint kiderült, a háttérben jogi manőverek zajlottak, így most a Bandai Namco gondozásában, multiplatform címként tért vissza az első két Patapon.

Már az elején fontos tisztázni, hogy ha játszottál az eredeti verziókkal, netán a PS4-es újrakiadásokkal, akkor sok újdonságra nem szabad számítani – a játékok szemernyi bővítést, javítást vagy átalakítást sem kaptak, egyszerűen egy új csomagban, új platformokon váltak elérhetővé. Ha viszont kimarad az életedből ez a széria, akkor egyedi élményekben lehet részed velük, egy olyan kor szórakoztató alkotásaiként, amikor még a nagyvállalatok is jóval inkább mertek kísérletezni. Ugyan a harmadik epizód érthetetlen módon sajnos kimaradt a gyűjteményből, az első két felvonásban is könnyen elkap majd a ritmus és a lendület.

[+]

Bár nem úgy néz ki, és sokszor mintha másként is viselkedne, a Patapon valójában egy ritmusjáték. A címadó, rajzfilmszerű, antropomorfizált szemgolyólények harci isteneként kell győzelemre vezetni kiválasztott népünket, ehhez pedig a kontroller gombjaihoz kötött dobkészletet kapunk eszközként. A játék négyütemű parancsok rendszerére van felhúzva, ahol a megfelelő gombkombinációk ritmusos bevitelével irányíthatjuk a sereget – így lehet őket mondjuk támadásra vagy védekezésre felszólítani. PlayStationön például a négyzet a „Pata”, míg a kör a „Pon” szónak, ütemnek felel meg. A vonulás parancsa a „Pata-Pata-Pata-Pon,” így az állandóan kattogó ritmusnak megfelelően kell bevinnünk a „négyzet-négyzet-négyzet-kör” kombót. Ha sikerül, akkor követőink a következő négyütemben végrehajtják a cselekedetet, és közben vígan kántálják is nótájukat. Ha sorozatosan precízen találjuk el ezt az oda-visszát, akkor „lázas” állapotba kerülnek, amivel minden cselekedetük jóval hatékonyabbá válik: az íjászok például három nyilat lőnek ki, a lándzsások szökkenve hajítják erősebben és messzebbre dárdáikat, míg a közelharci katonák hatékonyabban sóznak oda.

[+]

A kalandot eredetileg kizárólag PSP-re készítették a gép tényleges megtervezőivel szoros kapcsolatot ápoló fejlesztők, így maximális precizitással volt kalibrálva a parancsbevitel. Mivel most a játék számos platformon, millió eltérő kijelzőn keresztül érhető el, ráadásul az oly fontos hangrendszerekből is rengeteg akad, könnyen előfordulhatnak késleltetésből származó problémák, amik egy ritmusjátékot könnyen felboríthatnak. Vannak ugyan kalibrálási opciók, de ezek nagyon körülményesek, ugyanis egy-egy megváltoztatott beállítást csak a játékba ténylegesen belépve lehet ellenőrizni, ha pedig még mindig nem működik az egész, újra vissza kell lépni a főmenübe és tovább hangolni a dolgokat. Ez elég frusztráló, főleg, hogy kötelező, hiszen a teljes játék a tökéletes ritmuskövetésen múlik: az ütemvesztés teljes vereséget jelenthet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!