Külvilág, ergonómia

Alapkategória ide vagy oda, az Olympus FE 5020 ötszörös átfogású optikája a ritkaságszámba menő 24 mm (ekvivalens) gyújtótávolságról indul, s érdekes, 3D hatású borítással is rendelkezik. A gyártónak a FE család a belépő-, azaz alapkategóriája, így a tetszetős külső azért nem annyira tökéletes, mint például a Mju sorozat tagjainál. A felhasznált anyagok minősége átlagos, az összeszerelés minősége valamivel afölötti.

A fényképezőgép műanyag felépítésének köszönhetően kis tömegű, méreténél fogva fogása pedig inkább a kisebb markúaknak kényelmes.
Az előlapon csak a kisméretű villanó, a mikrofon, és az optika található. A vaku ablakában egy köralakú, narancssárga fényt kibocsátó LED kapott helyet; ez akkor világít, ha időzítős kioldást használunk.
Az objektív körüli, fényes króm hatású foglalat csupán esztétikai célokat szolgál, mivel nem lecsavarható, nem is rejt menetet, amelyre adaptergyűrűt csavarhatnánk fel.

A hátoldalon a szintén alapkategóriás paraméterekkel rendelkező LCD fölötti kis pötty a kijelző fényerejét szabályzó rendszer érzékelője. Ez méri a környezeti fényviszonyokat, s mondja meg a rendszernek, mikor milyen fényereje legyen az LCD-nek.
Ultrakompakt gépről van szó, így nem csoda, hogy a kezelőszervek sem óriásiak. Hiába vannak összezsúfolva, a gombok nyomópontja kellően kemény, ezért ritka, hogy véletlenül egy nem kívánt funkciót indítunk el. Azonban használatuk csak akkor kényelmes (és lehetséges nyakatekert mutatványok nélkül), ha a masinát két kézben fogjuk. Ilyenkor hüvelykujjunkkal kényelmesen elérjük az összes funkciót.

A mikró USB csatlakozó a fenéklapra került, ám a szennyeződések ellen nem védi semmi. Az állványmenet műanyag, az akkufedél törékeny, melynek retesze csak körömmel nyitható, csukható.

A váz tetejére csak a bekapcsoló és az exponáló került. A bekapcsoló nagyon kicsi, s egyáltalán nem lóg ki a gép burkolatának síkjából. Működtetni azonban mégsem nehézkes - amúgy a fényképezőgépet a hátoldali képvisszanézés és módválasztó gombokkal is be lehet kapcsolni.

Röviden: A szép külső ellenére, első kézbevételkor azért fel lehet ismerni a készülék hovatartozását. Szó sincs slendrián összeszerelésről, vagy gagyi anyagok használatáról, de aki már tartott a kezében egy Mju-t, az rögtön látja és érzi a különbséget. A fényképező ergonómiája se nem jó, se nem rossz - hozza a kategória átlagát.

Adatlap

Működés

Bár csúnya a szóhasználat, mégsem pejoratív értelemben értendő: a FE 5020 működése egyszerű, mint a faék. Tulajdonképpen belekerült minden, ami egy ilyen kategóriába tartozó gépnél elvárható. Szerintünk az egyik, ha nem a leghasznosabb szolgáltatása a gépnek mindenképp az ideális átfogást nyújtó optika. A kellemesen nagylátószögről induló, s kistelének is jól használható gyújtótávolsági tartomány az általános fotózási szokásokat tökéletesen kiszolgálja - kisfilmes mércével kifejezve 24 és 120 mm közti értékekkel gazdálkodhatunk.

Másik hasznos szolgáltatás a négy "mágikus" szűrő: pop art, tűlyuk, halszem és vázlat. Ezek a szűrők egyre több fényképezőbe kerülnek be, így hosszadalmas utómunkálatok nélkül is elérhetünk olyan hatásokat, melyek egy-egy adott téma, pillanat hatását képesek dramatizáltan visszaadni.

Intelligens automata módban a készülék képes a téma és környezete alapján automatikusan felismerni, hogy mely az az ideális működési mód, séma, amely a leginkább illik az adott fényképezési szituációhoz.
Az Olympus FE 5020 arcfelismerése képes legfeljebb 16 személy arcának azonosítására, s ezek alapján a megfelelő expozíciós értékek, valamint az élesség beállítására. Az árnyékkompenzáció ezen felül segít az alul- és a túlexponált területeken található részletek megőrzésében.

Bár képszerkesztési funkcióinak tárháza nem oly széles, mint a magasabb kategóriákba tartozó gépeknél, a FE 5020-ben is van rá lehetőségünk, hogy a már rögzített képeken utólag javítsunk. Képvisszanézéskor, ha megnyomjuk a menü gombot, elénk tárul a "lejátszás menü", ahol a "képjavítás" almenüjébe lépve választhatunk az utólagos árnyékkompenzálás és a vörösszem javítás közül. Lehetőségünk van csak az aktuális, vagy az összes képre alkalmazni a kiválasztott javítást.

Az Olympus FE 5020 általános működési sebessége nem a leggyorsabb, bekapcsolást követően 3.22 mp a kényszerpihenő, mire elkészíthetjük első képünket. Két legnagyobb, legjobb felbontású kép között 3.46 másodpercet kell várnunk, a teljes zoom átfogást pedig 1.21 mp alatt szánkázza végig az optika.

Csekély mérete ellenére erős fényű a masina vakuja. Deríteni, félhomályos szobában fotózni untig elég a teljesítménye.

A gyártó a FE 5020 műszaki adatai között azt írja, hogy az AF élességállítási tartomány 1 cm-ről indul (szuper makró mód). A valóságban nekünk nem sikerült 5 cm-nél rövidebb tárgytávolságról éles képet készítenünk, fenti két példa is inkább a 10-15 cm-es tartományból merített.

Összefoglalva: Alap gép alap funkciókkal - azonban az optika ideális gyútáv tartománya és a négy mágikus szűrő nagyban segítenek feledtetni a fejlettebb funkciók hiányát. A Beauty mód hiánya azonban fájó.

Menürendszer

A FE 5020 menürendszere is már az újabb, ráncfelvarrt, részben grafikus felületet kapta. Magyarul tud, átlátható és könnyen kezelhető. Már sokszor írtunk róla, újat nem tudunk hozzáfűzni a témához.

A menü főoldala, itt választhatunk a mágikus szűrők, a képminőség, a visszaállítás (reset), a fényképező, a beállítások, a csendes mód, s a fényképezőgép üzemmódjának átkapcsolása közül.

Mivel a fényképezőgép működési módja a hátlapon található dedikált gombbal is kiválasztható, ezért elsőre fölöslegesnek tűnhet az, hogy ezt menüből is megtehetjük. Nos, az is. Komolyan. Semmi plusz funkciót, szolgáltatást nem vettünk észre a két átváltási mód között, amely az egyik, vagy a másik kizárólagos használatát indokolná.

A kijelzőn látott információk alapszintűek, láthatjuk az aktuális üzemmódot, a vaku állapotát, a néma módot (ha kiválasztottuk a menüben), az ISO értékét, a felbontást, a képminőséget, s a készíthető képek számát. Apró plusz a segédrács.
Az ok/func megnyomására előbukkan a szerény gyorsmenü: a fehéregyensúly, az érzékenység, a felbontás, a képminőség paramétereit állíthatjuk be.

Pár szóban: "Az Olympus már megszokott, ráncfelvarrt, s könnyen kezelhető, nem túl bonyolult menürendszerét akár kezdők is gyorsan kiismerhetik."

Képminőség

Alap gép alap funkciók - alap képminőség? Egy biztos: a gyártó nagy valószínűséggel ennél a készüléknél már alkalmazza a geometriai torzulások ellen kifejlesztett, s újabban igen divatba jött digitális hókuszpókuszt, hiszen a 24 mm-es nagylátó csöppet sem lett hordó alakú:

A torzulásokat eliminálta a gyártó, de a becsillanásokkal és a színi hibákkal nem csinált semmit. Főleg nagylátón tapasztalható a szép, erős flare hatás, valamint a lilás-zöldes szellem-élek képződése (CA, PF).

Meglepő módon azonban a kis masina optikájának mindkét végállásában jónak nevezhető felbontással, részletességgel büszkélkedhet. Nem lehet ugyan a többszázezres optikákkal készített képekkel összehasonlítani a lentebb láthatóakat, de azért le a kalappal, ebben a kategóriában sikerült kellemes meglepetést okozni.
Nagylátón a kép sarkai felé haladva - részben a digitális képegyengetésnek köszönhetően - azért lágyul, s romlik a képminőség, de középen nincs semmi baj.

A 120 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő értéken készített kép mindenhol jó felbontással, részletgazdagsággal bír. Persze, itt is jelen van a CA, miért is ne rontaná el az összképet.

A készülék színvilága élethű, a színek nincsenek túlszaturálva, a fehéregyensúly konstans. A következő zajos képeinken látható, hogy a fénymérő hiába tenné jól a dolgát, ha a gép legfeljebb 1/4 másodperces expozíciót enged "P" módban.

Hiába alacsony az ISO értéke (ISO 64 és ISO 100), magas a színzaj a sötétebb homogén felületeken. Amint megszűnik az alulexponáltság, úgy csökken a zaj szintje. ISO 400-ig elfogadható a képek minősége, azonban ISO 800 és magasabb értékeken a monokromatikus zsizsik válik zavaróvá. Dicséretes azonban, hogy a zajszűrő algoritmus nem agresszíven dolgozik, így legalább nem mosódnak össze a finom részletek (a vonalas képen, ISO 1600-on is jól láthatóan elkülönülnek a függőleges vonalak).

Pár további kép, melyek az Olympus FE 5020-szal készültek:

Pár mondatban: Meglepően részletgazdag, és élethű színvilágú képeket készít a FE 5020. Az optika ideális átfogást nyújt, azonban nem mentes a hibáktól. A zajszűrés nem túl agresszív, így nem mosódnak össze a finomabb képi részletek.

Mozgóképek és értékelés

Legfeljebb 640 x 480 lehet a felvett film felbontása, az xD memóriakártya sebessége pedig meghatározza anyagaink hosszát: csak a leggyorsabb xD változataival vehetünk fel a memóriakártya kapacitását betöltő filmeket. Az átlagos sebességű xD kártya egyhuzamban maximum 40 másodpercet enged. Alacsonyabb felbontásokon, vagy 30 helyett 15 fps-el persze itt is csak a kapacitás szab határt.
A képminőség nem a legjobb, a hangminőség pedig gyenge. Az elektronika viszonylag gyorsan követi a fényviszonyok változásait. Sajnos, felvétel közben csak digitális zoom áll rendelkezésünkre. Tesztvideó.

Értékelés

Jópofa, tetszetős kis gépezet az Olympus alapkategóriájának jelenlegi királya, a FE 5020. Az állóképek minősége elfogadható, s bár az optika nem tökéletes, de gyújtótávolsági tartománya tökéletes a mindennapok adta témákhoz.
Aki fényképezőgépével gyakran és sokat filmezik, annak nem lesz ez a gép jó barátja, hiszen mozgókép rögzítési tudománya eléggé alapszintű.
A készülék ára átlagosan bruttó 50 ezer forint, ami szerintünk egy picit sok. 40 ezer körül hibái ellenére tudnánk ajánlani a masinát.

Ami tetszett:

• Méretéhez képest erős fényű vaku,
• 24 mm-nek megfelelő gyútávról induló optika, melynek ideális a gyújtótávolsági tartománya,
• részletgazdag képminőség.

Ami nem tetszett:

• Picit drága,
• az optika nem mentes a hibáktól (CA, PF, flare),
• erősen megkurtított filmfelvételi tudás.

Tételes értékelés:

• Ergonómia: 79%
• Képminőség: 80%
• Ár/Érték: 77%
• Összesített érték: 79.4%

Az Olympus FE 5020 fényképezőt az Olympus Hungary Kft.-től kaptuk bemutatóra.