Hirdetés

Olympus E-M5 - máris modern klasszikus?

Felépítés és ergonómia - a folytatás

A szépen ívelt, de nem túlzottan mély markolat meglepően jó fogást biztosít; a kényelmet persze nem kis mértékben fokozza a váztest hátoldalán kialakított csúszásmentes kemény gumi hüvelyktámasz. Ha már a hátlapnál járunk, érdemes egy kicsit megvizsgálni az itt található kezelőszerveket.

Ami kapásból szemet szúr, az a váztest méreteihez képest aránytalanul nagy OLED kijelző, amely 3”-os átlóval és 610 000 képpontos felbontással rendelkezik. Ez az egység lefelé körülbelül 45°-ban, felfelé pedig olyan 85°-ban dönthető, de nem forgatható el, nem hajtható ki. Fölötte találjuk az Olympus VF-2-vel megegyező specifikációjú elektronikus keresőt, melynek működése menüből állítható: ha a szemérzékelőt kikapcsoljuk, akkor az EVF jobboldalán található kapcsolóval válthatunk kijelző/EVF képemegjelenítés között, ha bekapcsolva hagyjuk, akkor alapvetően a kijelzőn jelenik meg az élőkép, ami átvált a keresőbe, ha közeledünk felé arcunkkal.

Ugyan nem nevezhető különösebben hosszúnak a kijelző/EVF közti váltás ideje, de használat közben, ha gyorsan kellene egy fényképet rögzíteni, akkor kicsit hátráltatja a fotóst. Az elektronikus kereső háromféle „stílusban” képes megjeleníteni az élőképet. Az első esetben egy fekete keret veszi körül a látottakat, amiben alul kék háttér előtt jelennek meg az expozíciós adatok. A második stílus gyakorlatilag ugyanez, annyi csak a különbség, hogy a fekete keret a keresőkép alatt is fekete marad, azaz nem kap kék háttérszínezést. Végül a harmadik megjelenési módnál a teljes felületet kitölti a keresőkép; itt az összes információ az élőképre vetül. Még egy említésre érdemes dolog az elektronikus keresővel kapcsolatban: kiválaszthatjuk, hogy keresőképe automatikusan alkalmazkodjon a környezet fényviszonyaihoz, vagy a beállított expozíciós értékeket tükrözze.

Röviden visszatérve az OLED kijelzőhöz, illetve annak kissé aránytalan méretéhez: ha a mi kezünkbe adták volna a rajzceruzát a tervezőasztalnál, akkor maximum 2,5”-os képátlót álmodtunk volna ekkora mérethez. Így ugyanis nagyon aprók lettek a cseppálló kivitelezés miatt amúgy is kissé „ragadós” nyomáspontú gombok, ami leginkább a kurzoroknál zavaró. Továbbá kényelmetlen a lejátszás és a Fn1 gomb kezelése, de a hátsó tárcsához is - kisebb kezűeknél - fogásváltásra van szükség, ami szemhez emelt fényképezőnél mindenképp megszokást igényel.

Kisebb probléma, de mindenképp említést érdemel, hogy az USB és a HDMI aljzatok csak akkor hozzáférhetőek, ha hátradöntöttük előbb a kijelzőt - ezeknek a védősapkája ugyanis csak belülről nyitható (a kijelző alatt található a körömnek kialakított rés).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés