Képminőség I.
Bár az Olympus titokban tartja az E-M5 „új” szenzorjának gyártóját, feltételezhető, hogy az a Panasonic gyártósorairól került le (erről árulkodik a Live MOS marketingnév is), és már korábban, feltehetően már szűrőkkel, de azonos alapokon a DMC-G3-ban, illetve a DMC-GX1-ben is megcsodálhattuk. Mivel épp kéznél volt egy Panasonic GX1, ezért egy az egyben összehasonlíthattuk a két masina teljesítményét. Vizsgálódásunkhoz mindkét vázban kikapcsoltuk a zajszűrési funkciókat. A nyers képek feldolgozását az Adobe Lightroom 4.1 RC2 64-bites változatával és az Adobe Photoshop CS5 12.0.4. 64-bites kiadásával (Camera RAW 6.7.0.319 béta) végeztük. Az összehasonlító zajos képekhez a Panasonic 20 mm F1.7 objektívjét használtuk mindkét fényképezőgépen rekeszprioritásos módban F4.0 rekeszértékre állítva, manuális élességállítással, stabil háromlábról, természetes fény mellett, körülbelül 110 centire a tesztábrától.
Első körben a gépekből kipottyanó tömörített állományú JPEG képek minőségére voltunk kíváncsiak. A vizsgálódást megelőzően mindkét készüléknél a legnagyobb képméretet (felbontást) és a legjobb képminőséget állítottuk be teljesen semleges egyéb értékek (élesítés, kontraszt, színtelítettség stb.) mellett. Fotózás során RAW+JPEG mentést alkalmaztunk. A tesztfotóknál minden esetben az Olympus E-M5 fotói láthatóak baloldalt, míg a Panasonic DMC-GX1-é a jobboldali sávban.
A JPEG fotóknál vegyes képet kaptunk az E-M5 teljesítményéről zajt illetően. A két masina láthatóan hasonló zajszintet hozott, ám az Olympus E-M5 valamivel részletgazdagabb képeket alkotott. A JPEG tömörítés által keletkezett képi devianciák („maszatok”) az Olympusnál szebbek voltak, ha lehet így fogalmazni. Széljegyzetként meg kell említenünk, hogy míg a GX1-nél háromszor is neki kellett veselkedni a fehéregyensúly elrontása miatt (automata fehéregyensúly) a tesztábra fotózásának, addig az E-M5 kapásból a helyes színvilágot választotta.
Valamelyest változott a kép a nyers fájlok előhívásánál, ahol mindkét gép határozottan jobban teljesített. Érdekes, hogy a készülékek belső JPEG motorjai nem képesek olyan jó eredmény elérésére, mint az Adobe szoftverei.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
