Képminőség II. – élet a zajon túl

Persze, még számtalan példával és méréssel lehetne a zajszinteken csámcsogni, de értelmét nem láttuk – annál inkább érdemes viszont az Olympus E-5 képminőségét egyéb szempontok alapján is megvizsgálni. Íme képmintáink:

Nagyon tetszett a gép kiszámíthatósága, ami az expozíció helyességét, a fehéregyensúly következetességét jelenti. Az E-5 igazán jó indulatú munkagépnek mondható, fénymérése mindig inkább picivel alul-, mintsem túlexponált képeket eredményezett. A fehéregyensúlyra sem volt panaszunk, műfény mellett, a legsötétebb körülmények között tért el csupán az elektronika a valóstól (vöröses-sárgás felé). Aki fontos eseményekre használja majd a masinát, az amúgy is RAW-ban lövi a képeket, onnan pedig csak egy mozdulat a korrekció. Semleges képi hatást használva sem kiégett, sem bebukott színcsatornáktól nem kell tartani (JPEG), valóban gyönyörű a végeredmény. Érdemes azonban óvatosnak lenni, a kijelző valamivel hidegebbnek (képfüggő, kb. 500-1300 K fokkal) mutatja majd a képeket, mint azok valójában.

A legendás Olympusos színeket az E-5-tel is megkapjuk; egyik konkurens gyártó sem tudott ezekhez hasonlóan szépet alkotni (hosszas RAW manipuláció nélkül). A színek valósághűek, mégis van bennük valami, amit leírni szavakkal nem lehet. A kék árnyalatok például olyan mélyek, olyan jellegzetesek, hogy akár tucatnyi fotó közül is azonnal ki lehet szúrni, melyik készült Olympus masinával.

Azonban az sajnos igaz, hogy a 4/3 rendszer számos előnye mellett némi hátránnyal is indul a teljes Leica képkockás gépekkel szemben. Így például a már korábban is szerephez jutott Canon 5D Mark II-höz hasonlítva, az E-5 képein kiégett területek az 5D Mk II fotóján még vígan mutatnak részleteket. A nagyobb mélységélesség, ami makró- és tájfotózásnál, de akár az állatvilág megörökítésénél inkább előny az E-5-nek, az egyben hátrányt is jelent például portrézásnál, vagy más olyan területen, ahol a téma kiemelése, szeparálása a lényeg.

Aki nem szeret sokat bíbelődni nyers fájlok manipulálásával, annak nagyon jó választás lehet az E-5. A jó fénymérésnek, a valósághű színeknek köszönhetően csak a zajszűréssel kell időt tölteni – azt is csak ISO 3200 fölött. Mindenképp érdemes a váz belső szűrése helyett külső szűrési megoldásokat alkalmazni. Egyelőre csak az Olympus saját szoftvere és az Adobe Camera Raw volt képes az E-5 ORF fájljait beolvasni; az ACR messze szebb JPEG képeket „épít”, mint az Olympus Master, vagy zaj szempontjából a fényképező saját JPEG motorja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!