Működés

„Lásd: Olympus E-3”. Akár így le is lehetne tudni az E-5 működésének leírását, de azért kicsit árnyaltabb a dolog. A már bevált és megfelelő szintű szolgáltatások nem változtak; maradt az E-3 AF rendszere, amihez csupán arcfelismerést és AF finomhangolást (az AF érzékenységét lehet több lépésben paraméterezni, de az objektívek és a váz összehangolását is elvégezhetjük +/-20 fokozatban) adtak. A 11 mezős fókuszrendszer minden pontja keresztszenzoros (teljesen biaxiális rendszer) és fázis alapú. Élőképes használat során azonban a jóval lassabb kontrasztérzékeléses mód él, ami azt jelenti, hogy a masina akár másodpercekig is elszüttyöghet az élességállítással (a 12-60/2.8-4 SWD optikával átlagosan 1-1,4 mp-es időket mértünk). Dedikált AF segédfény még mindig nem jár a géphez, a beépített vakuval villoghatunk, ha sötétben szeretnénk élességet állíttatni a fényképezővel.

Ami a sebességet illeti, némileg furcsálltuk, hogy már egy-két fotó elkészítése után, a menübe lépve, pár funkció egészen addig nem elérhető, amíg a fényképezőgép ki nem írta az összes adatot a memóriakártyára. Ilyen például a képi stílus, tehát adott esetben több másodpercet várni kell, mire ismét „miénk a gép”. 16 GB-os, Class 10-es SDHC memóriakártyával (Apacer AP16GSDHC10) egy Szuper Finom Nagy felbontású JPEG + RAW képpáros 2,57 mp alatt, egy Szuper Finom Nagy JPEG egyedül 2 mp alatt, egy RAW fájl pedig 1,5 mp alatt íródott fel. Ugyanez a sor egy 4 GB-os Transcend 266x CF kártyával (TS4GCF266, nem UDMA-s): Szuper Finom Nagy JPEG 1,25 mp, RAW 1,45 mp, Szuper Finom Nagy JPEG + RAW pedig 2,45 mp alatt megvolt. Az Olympus E-5 többféle sorozatfelvételi módot kínál fel: L, azaz lassú, itt 1-4 kép/mp lehet a sorozat sebessége (ezt mi a menüben határozhatjuk meg), valamint H, azaz gyors, ami 5 kép/mp sebességet jelent. A gyártó valószínűleg fukarkodott a puffer méretével, mert sorozatfelvételnél RAW-ban kb. 9-10 kép után kezd el belassulni a képkészítés, SzFN JPEG-nél pedig bő 20 kép után.

Természetesen többféle képsort is készíthetünk az E-5-tel. A listán szerepel a fehéregyensúly (sárga-vörös, vagy zöld-magenta tartományok felé 2, 4, vagy 6 lépéskülönbségben), az ISO sorozat (3 kép 1/3, 2/3 vagy 1 FÉ lépésben), végül a vaku sor, ahol szintén három fotót készít a masina választható 1/3, 2/3, illetve 1 FÉ lépésközzel. Sajnos, a kisebb modellekben megismert fókuszsorozat nem érhető el, ez pedig makrózáshoz nagyon jól jött volna.

A beépített képstabilizátorról a gyártó azt állítja, akár 5 FÉ-nyi előnyt is élvezhetünk segítségével. Nos, próbáink során ha az ötöt nem is, de a kb. négy FÉ-nek megfelelő értéket elértük, ami igen jónak számít. A képstabi három módban működhet: IS1 – automata, itt a gép maga észleli a mozgást és függőleges, valamint vízszintes irányban is kompenzál, IS2 – csak a függőleges irányú elmozdulásokat stabilizálja, IS3 – csak a vízszintes bemozdulást javítja.

Az E-5 összesen tíz művészi szűrőt kínál: kereszthívás, dioráma, lágy szépia, világos tónus, halvány és világos szín, lágy fókusz, popművészet, pinhole, szemcsés film és talán a legizgalmasabb, a drámai színek. A szakma keménymagja, a „hagyományőrzők” persze hőböröghetnek, hogy minek ez a sok csicsa, de ha a felsorolt szűrőkkel sikerül már gépen belül olyan fotót készíteni, ami vagy saját magunknak, vagy megrendelőinknek örömet okoz és tetszik, akkor minek kínlódnánk a számítógépes utómunkálatokkal? Ráadásul az E-5 szűrői komoly minőségűek, nem keverendő egyik sem az 50 ezres kompaktok színhatásaival. Pluszként az i-Enhance említendő, amivel egy adott fotó árnyékos részeiben (bebukott terület) szabadíthatunk fel részleteket. Ezt a szűrőt gyenge, normál és erős fokozatban lehet használni.

A több helyen méltán dicsért „drámai színek” szűrővel valóban drámai hatás érhető el. Persze, nem árt, ha a fotósnak jó szeme van és felismeri a megfelelő témát, de a szűrő használható „bután” kattintgatva is; nagyszerű képek készülhetnek főleg a felhős égboltról.

Már az E-P1-ben is találkozhattunk a többszöri expozíció fogalmával. Az E-5 képes egy képkockára akár 4 képet (2, 3, vagy 4) összegezni. Bekapcsolhatjuk az egyes képek áttetszőségének automatikus beállítását, így az első kép után következők egyre halványabb formában kerülnek rögzítésre.

Tesztünk során sokat nyúztuk a fényképezőt, hosszasan merengtünk a menürendszer mélységeiben, nézegettük az elkészült képeket és gyakran hagytuk hosszú percekig üresjáratban a gépet. Nem egyszer vittük ki magunkkal a hidegbe (-3 és +5 fok közti hőmérsékletek) és töltöttünk kint vele akár fél órát egyhuzamban. Ennek ellenére az akku tisztességesen helytállt, bő 500 képet készíthettünk egy töltéssel, ami egy ilyen kisméretű akkumulátortól nem rossz teljesítmény. Az Olympus E-5 kapott pár valóban hasznos és jópofa újítást elődjéhez képest, ezek között mindenképp említést érdemelnek a művész szűrők, csakúgy, mint a filmfelvétel lehetősége.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!