Bevezető

Az NVIDIA első próbálkozása az alaplapi chipkészletek piacán részben kudarcba fulladt. Az nForce első verziójának bukását leginkább a magas ár és a driverek kiforratlansága okozta; utóbbinak köszönhetően a chipsetben megbúvó tartalékok is kiaknázatlanok maradtak. Nem mellékesen a gyenge tuningolhatóság (tuningolhatatlanság) is hozzájárult az nForce visszafogott népszerűségéhez.

Mint később kiderült, az NVIDIA ebbe nem nyugodott bele, és komolyabb fejlesztésbe kezdett, ami az AMD platformon a mai napig is a legjobb teljesítményt nyújtó és mára már piacvezetővá vált nForce2 chipkészlet megalkotásához vezetett. Akárcsak a legtöbb lapkészlet, az nForce2 is két hídból áll, amelyeket azonban az NVIDIA -- talán különcködésből -- "fantáziadús" nevekkel illetett.

nVidia nForce2 SPP és IGP

• Az nForce2 SPP - System Platform Processor - az északi híd, amely kétcsatornás DDR400 memóriavezérlővel van ellátva, így 6,4 GB / mp-es elméleti sávszélességet biztosít, továbbá támogatja a 400 MHz-es rendszerbusszal rendelkező AMD Athlon XP processzorokat és a 8x-os AGP szabványt.

• Az nForce2 IGP - Integrated Graphics Processzor - az nForce2 SPP integrált Geforce4 MX GPU-val ellátott változata.

nVidia nForce2 MCP-T és MCP

• Az nForce2 MCP-T - Media & Communications Processor - a déli híd, amelyre maximum négy ATA 133/100/66/33-as eszköz köthető, két 10/100-as Ethernet vezérlőt (StreamThru DualNet Technology), hat USB 2.0-ás és két Firewire portot támogat, ezen felül pedig a vevőcsalogató APU-val (Audio Processing Unit) is felszerelték, amely lehetővé teszi a valós idejű Dolby Digital 5.1-kódolást (NVIDIA SoundStorm) hatcsatornás analóg és SP/DIF kimeneteken keresztül.

• Az nForce2 MCP (T nélkül) az MCP-T butított változata, nem tartalmazza az APU-t és csak egy hálózati vezérlőt támogat.

Az északi és a déli hídat az AMD által kifejlesztett 16 bites HyperTransport link köti össze, amely 800 MB/másodperces sebességet garantál.

A kétcsatornás DDR400 memóriavezérlőnek köszönhetően az északi híd 128 biten, legfeljebb 6,4 GB / mp sebességgel kommunikál a memóriával. A megoldásból származó sebességtöbblet azonban elhanyagolható a processzor szempontjából, hiszen az csak 3,2 GB / másodperces sebességgel éri el a memóriavezérlőt, 400 MHz-es rendszerbusz-sebesség mellett. A két memóriacsatorna előnye inkább akkor mutatkozik meg, ha használatba vesszük az integrált GeForce4 GPU-t.

Az nForce2 esetében sebességfölényét nem csupán a kétcsatornás memóriavezérlőnek köszönheti, hanem a DASP-nak (Dynamic Adaptive Speculative Pre-Processor) is. A DASP az nForce2 SPP/IGP-ben kapott helyet. A DASP logika a processzor memóriakéréseinek sémáit elemezve és a busz üresjáratait kihasználva saját cache-ébe tölti a processzor által valószínűsíthetően igényelt adatokat. Ezáltal tovább csökken a memória elérésének ideje abban az esetben, ha az előbehívás sikeres volt, hiszen ilyenkor elég az északi híd gyorsítótárához fordulni.

Az nForce2 SPP az idők folyamán átesett kisebb átalakításokon. A chipset első revíziója még nem támogatta a 400 MHz-es rendszerbuszt, azonban az AMD új processzorainak kiadásának hatására ezt a hiányosságot pótolta az NVIDIA: így született meg az nForce2 Ultra 400 chipset. A későbbiekben a vállalat kiadott egy olcsóbb chipkészletet is, amely az nForce2 400 nevet kapta (az Ultra elhagyásával), amely csupán egycsatornás memóriavezérlővel rendelkezik. A második csatorna elhagyása a gyakorlatban (amint az a tesztünkből is kiderül) nem okoz teljesítménycsökkenést, miközben csökkenti a lapok előállítási költségeit.

A VIA KT600-as chipkészletet korábbi cikkünkben már kiveséztük, azonban akkor elmaradt az nForce2-vel való összehasonlítás (nem véletlenül). Ebben a tesztben e hiányosságot pótoljuk, és az alábbi táblázatban bemutatjuk a két chipkészlet közötti különbségeket.

Blokkdiagramok

A cikkben bemutatásra kerülő alaplapok nem minden esetben a gyártók legteljesebb ("legfullosabb") megoldásait reprezentálják, tehát találkozhatunk majd olyan alaplapokkal is, amelyek irodai munkára lettek kitalálva, illetve olyanokkal is, amelyek egy gyártó teljes termékcsaládjának legkisebb tagjaként vannak számontartva. A következőkben bemutatjuk az Abit, Albatron, Aopen, ASUS, Chaintech, DFI, Gigabyte, MSI és a Soltek különböző megoldásait.

Abit NF7-S

Az Abit NF7-S mint oly sokszor, a szokásos puritán dobozban érkezik, a piros-fekete színkombináció ismét azt jelenti, hogy az alaplap az AMD termékvonalat erősíti.

Az alaplap bordó nyákra épül, full ATX méretű, három memóriafoglalat, öt PCI bővítőhely és egy AGP foglalat található rajta. A tápcsatlakozó a chipsettel egy szintre került, ami a tápkábelek elvezetésénél gondokat okozhat, ennek következtében a szellőzés sem lesz a legmegfelelőbb a processzor környékén. Az alaplapon helyet kapott egy +12V-os tápcsatlakozó is, amely a processzor stabilabb feszültségellátását hivatott betölteni. A használata nem kötezelő (ha nem dugunk rá tápot, akkor is elindul az alaplap), de javasolt.

A processzorfoglalathoz nincs túl közel egy alkatrész sem, így a legvadabb léghűtéssel rendelkezők is könnyedén felszerelhetik hűtésüket, ugyanakkor a foglalat körül megtalálható a négy lyuk, tehát a vízhűtés sem kizárt.

Az északi híd aktív hűtést kapott, amelynek a bordázata meglehetősen kicsire sikeredett, talán éppen ezért a ventilátor süvítő hangot ad ki, hiszen nagyon magas fordulaton pörög.

A videokártya beszerelésével nincs gond, viszont a hosszabb videokártyával rendelkezők duplán rosszul járnak. Először is később csak a videokártya kivétele után lehet memóriát bővíteni, másodsorban az IDE-csatlakozók is nem sokkal a memóriafoglalatok alá kerültek, tehát nagyon nehézkes az IDE-kábelek ki-bedugása ha a videokártya már a gépben van.

Az integrált ALC650 hangkódek az MCP-T délihíddal karöltve megkapta a SoundStorm minősítést.

Az Abit nem élt a StreamThru DualNet technológiával, és csak egy hálózati vezérlőt épített az alaplapjára, ezt a funkciót a Realtek RTL8201BL látja el.

Az alaplapon az NVIDIA MCP-T kapott helyet, azonban ennek a hiányossága miatt az Abit egy SATA-vezérlőt is "mellékel" a Silicon Image Sil3112 személyében.

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, két USB 2.0 port, egy RJ-45 csatlakozó, illetve hat hang ki-bemenet (SP/DIF Out, Speaker, Line-in, Mic-in, Center/Sub, Surround Speaker).

Az alaplap mellé nem kapunk semmi sallangot, csak a szükséges eszközöket: egy felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t illetve egy driver floppyt a SATA-vezérlőhöz, egy-egy IDE- és floppykábelt, egy hátlapi panelt, egy hátlapi kivezetést, egy SATA kábelt, egy Serillelt és a hozzávaló tápkábel-átalakítót.

A hátlapi kivezetésen két további USB 2.0 portot és egy Firewire portot találunk.

Az Abit Serillel egy Parallel ATA-Serial ATA átalakító, amelynek segítségével az alaplapon található SATA kivezetésekre csatlakoztathatjuk PATA meghajtóinkat.

BIOS és tuning

Az Abit a jól bevált és szokásos SoftmenuIII-at használja ezen az alaplapon is, amely a Phoenix-Award BIOS-ra épül.

AGP / FSB / SZORZÓ

VCORE / VDDR / VAGP / VCHIPSET
Katt a képekre a nagyításért!

A SoftmenuIII jó szokásához híven ismét elkényeztet minket a tuningbeállítások garmadájával. Az FSB 100 és 300 MHz-es intervallumban, a szorzó 5x és 22x között, a processzormag feszültsége 1,1 V és 2,3 V (!) között, a memória feszültsége 2,6 V és 2,9 V között, az AGP feszültsége 1,5 V és 1,8 V között, míg a chipset feszültsége 1,4 V és 1,7 V között állítható be, amely a magasabb FSB elérésénél játszik fontos szerepet.

Nem szóltunk az AGP órajelének beállításáról, amely ezen az alaplapon 66 és 99 MHz között állítható. Ezzel az NF7-S nincs egyedül, ugyanis minden nForce2-es alaplapon fixálható az AGP / PCI órajele, tehát akármilyen FSB-vel járatjuk rendszerünket, nem kell, hogy a standard 66 / 33 MHz-től eltérjünk. Ez egy nagyon örvendetes tény; a KT600-nál (és úgy általában a VIA-chipseteknél) ez sajnos nincs megoldva. Természetesen az AMD platform következménye, hogy ajánlatos az FSB-t és a memóriákat szinkron módban üzemeltetni (az FSB és a memória órajele megegyezik), hiszen így érhetjük el a legmagasabb teljesítményt.

Tehát bármilyen magas FSB-t is érünk el nForce2-es alaplapunkal, akkor sem károsítjuk a PCI eszközeinket vagy a videokártyánkat. Az Abit alaplapon 239 MHz-ig (!)jutottunk el, ami a későbbi eredményeket figyelembe véve rekord! Meg is lepődtünk, hogy a Corsair ramjaink eddig bírták a tempót.

Albatron KX18D Pro II

Az Albatron KX18D Pro II egy zöldeskék dobozban szunnyad.

Az alaplap kék nyákra épül, három memóriafoglalatot találunk rajta, amelyek közül kettő zöld színnel van kiemelve, utalva a kétcsatornás működés mikéntjére. Ezen felül hat PCI foglalatot és egy szintén kék AGP foglalatot találunk rajta, illetve az egyik IDE-csatlakozó (a Master) piros színnel lett kiemelve. A tápcsatlakozó helye szintén nem túl szerencsés (lásd Abit NF7-S), itt azonban nem találjuk meg a +12V-os tápcsatit. Az alaplap mérete 305x244 mm.

A processzorfoglalat környékén nincs zavaró tényező, tehát a hűtés feltétele a processzorra akadálymentes, bár két kondenzátor a tápcsatlakozó felől kicsit talán közel került hozzá, így egy nagyobb hűtőborda feltétele esetén lehet, hogy érintkezni fognak az alkatrészek. Az Albatron sajnos lehagyta a négy lyukat erről az alaplapról.

A northbridge aktív hűtést kapott, ám a hűtőborda nem annyira kicsi, mint amit az Abiton láthattunk, ezért a ventilátor nem forog olyan nagy fordulaton, tehát halkabb annál.

Az AGP foglalat közelében a bütykölés közben nincsenek zavaró kondenzátorok, azonban javasolt, hogy a memóriákat a videokártya előtt helyezzük az alaplapba.

A SoundStorm hangzást itt is az ALC650 hatcsatornás hangkódek biztosítja az MCP-T-n keresztül.

Az alaplapon nem találunk hálózati vezérlőchipet, ugyanis a KX18D Pro II az MCP-T által felkínált NVIDIA MAC 10/100-as vezérlőt használja.

A SATA RAID-et a Silicon Image Sil3112 biztosítja, hasonlóan az Abit lapjához.

A Gigabyte és az Aopen után már az Albatron is törekszik a biztonságra, ezért két BIOS IC található az alaplapon (BIOS Mirror), amelyek közül az egyik a tükörképe a másodiknak, persze nem akkor, amikor az egyik meghalt.

A lapon találhatunk egy DIP-kapcsolósort, amelynek szerencsére nincs köze a tuninghoz. Ezekkel a kapcsolókkal a SATA-t, a Mirror BIOS-t kapcsolhatjuk ki és be, illetve a Voice Genie nyelvét állíthatjuk be. A Voice Genie a szokásos, hibák esetére kitalált sípolások helyett van: ha valamelyik hardverkomponens meghibásodik, akkor az alaplap a hangszórón keresztül "elmondja a problémáját".

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, egy-egy soros és párhuzamos port, két USB 2.0 port, egy RJ-45 csatlakozó, illetve a szabványos hangkimenetek meg a gameport.

A mellékelt kellékek között szerepel egy-egy felhasználói kézikönyv az alaplaphoz és az SATA-hoz, egy driver CD, két IDE- és egy floppykábel, egy SATA-kábel és a hozzávaló tápkábel, illetve egy hátlapi kivezetés két Firewire porttal, mégegy négy USB 2.0 porttal, illetve egy SP/DIF in/out kivezetést.

BIOS és tuning

A KX18D Pro II is a Phoenix Award BIOS-ra épül, és az Albatront ismerve nem kell csalódnunk a túlhajtást segítő beállításokat illetően.

FSB / SZORZÓ / VCORE

VDDR / VAGP / VCHIPSET
Katt a képekre a nagyításért!

Az FSB 100 és 300 MHz-es intervallumban, a szorzó 5x és 24x között, a processzormag feszültsége 1,1 V és 1,9 V között, a memória feszültsége 2,7 V és 3 V között, az AGP feszültsége 1,5 V és 1,8 V között míg a chipset feszültsége 1,6 V és 1,9 V (!) között állítható.

A tuningbeállítások a processzornak adható feszültségen kívül még az Abit NF7-S-nél is jobbak, főleg a chipsetnek adható 1,9 V az, ami nagyon jól jön az FSB-emelésnél. Nemhiába, a KX18D Pro II-vel stabil 236 MHz-es FSB-t tudtunk elérni, ami kitűnő eredmény, hasonlóan az Abitéhoz. Különös, de az Abitból kisebb chipsetfeszültséggel is picit többet tudtunk kisajtolni.

Albatron KM18G Pro

Az Albatron KM18G Pro az egyik kakukktojás a cikkben, hiszen ez egy microATX-es alaplap, nem arra tervezték, hogy nagyteljesítményű rendszereket hozzunk vele létre, a tuningról nem is szólva.

Az alaplap kék nyákra épül, microATX méretű: 244x244 mm. Megtalálható rajta a szokásos három memóriafoglalat, a piros-fehér IDE-csatlakozók, a kék AGP foglalat, és a microATX-es kategóriában nem szokatlan három PCI foglalat.

A processzorfoglalat hajszálra ugyanúgy néz ki, mint a KX18D Pro II alaplapon.

A chipset ugyanolyan aktív hűtést kapott, mint a nagytesó. Szerencsére ez sem villog, és még csak nem is süvít.

A hűtés alatt az nForce2 IGP lapul, tehát a KM18G Pro az nForce2 IGP északi hídra épül, R-GO integrált Geforce4 MX grafikus maggal van ellátva. A Dual Channel letesztelésére itt a kíváló alkalom: elviekben az integrált GPU-val sem szabad jelentősen csökkenie a teljesítménynek.

Az AGP foglalat környéke is egy az egyben megegyezik a KX18D Pro II-nél látottakkal, tehát ha lehetséges, akkor a memóriabővítést a videokártya behelyezése előtt végezzük el.

A hatcsatornás hangzást az ALC650 biztosítja, azonban nincs MCP-T, tehát SoundStorm sem.

A hátlapon található egy-egy PS2 port a billentyűzetnek és az egérnek, egy-egy soros és párhuzamos port, két USB 2.0 port, egy RJ-45 csatlakozó, amely az NVIDIA-féle MCP 10/100-as vezérlőjére épül, egy VGA-kimenet, és a szokásos audio ki-bemenetek és egy gameport.

Az alaplap mellé kapunk egy felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t, egy-egy IDE- és floppykábelt, illetve egy kétportos USB hátlapkivezetést. Ez nem mondható bőséges körítésnek, de mivel az alaplap nem a hardcore felhasználókat célozza meg, hanem inkább az irodai gépekben lehet jó helye, ezért elfogadható (mi más kéne?).

A BIOS.

A KM18G Pro a KX18D Pro II-höz hasonlóan Phoenix Award BIOS-al rendelkezik, azonban nagytesójához hasonló tuningbeállításokat ne keressünk a BIOS-ban.

FSB / AGP / RATIO
Katt a képekre a nagyításért!

Az AGP órajeleit továbbra is fixálhatjuk, az FSB-t maximálisan 200 MHz-ig emelhetjük, illetve az FSB/memória arányokat változtatgathatjuk, azonban feszültségeket ne is keressünk. Az alaplap egyébiránt 200 MHz-es FSB-vel el sem indult, stabilan mindössze 175 MHz-ig tudtuk tuningolni, így beigazolódott a gyanúnk, hogy az északi híd még az A2-es vagy A3-as revizióra épül, tehát nem egy tuningbajnok, de ez nem is gond egy ilyen alaplapnál.

Aopen AK79D-400 Max

Az AK79D-400 Max az Aopen nForce2 chipkészletre épülő népes családjának legfelszereltebb tagja.

Az alaplap fekete nyákra épül, melyen a három memóriafoglalat közül kettő kékkel lett megjelölve, utalva a kétcsatornás működés mikéntjére. Ezenkívül az IDE-csatlakozók sárga színnel különülnek el a többi alkatrésztől, a barna AGP foglalat alatt öt PCI bővítőhelyet találhatunk, illetve egy ACR portot. Ezen keresztül külön készített modemet vagy hálózati kártyát csatlakoztathatunk a számítógéphez. A tápcsatlakozó olyan helyre került, ahol a tápkábel nem zavarja egyik eszközünket sem a levegőáramlásban. Az alaplap méretei 304x244 mm.

A processzorfoglalathoz a chipset felől közel került néhány kondenzátor, amelyek egy nagyobb hűtőborda felszerelésénél bosszúságokat okozhatnak, azonban ezen kívül nincs semmilyen alkatrész a közelben. A foglalat körül megtalálható a négy lyuk is, amelyek jól jönnek, ha vízhűtést vagy komolyabb léghűtést tervezünk használni.

A chipseten egy jókora hűtőborda kapott helyet, amelyen nincs ventilátor, tehát nincs plusz zajforrás. A borda lefogatása érdekes módon a Pentium 4 chipseteknél látott módon történik.

Az AGP foglalathoz nagyon közel került egy kondenzátor, amely a videokártya ki-berakosgatásánál gondot okozhat. Ezen felül memóriafoglalatok is egy szinten vannak az AGP porttal, tehát memóriáinkat a videokártya előtt helyezzük az alaplapba.

Az 5.1 csatornás hangzásért a Realtek ALC650 a felelős.

A hálózatot a Realtek RTL8201BL chip szolgáltatja, amely az NVIDIA 10/100-as külső vezérlőjeként funkcionál.

Az Aopen egy SATA+PATA RAID-vezérlőt is épített az alaplapjára, amely a Promise PDC20375 chip.

A déli hídra is került egy passzív hűtőborda.

Az Aopennél szokásos DIE-HARD BIOS, amely a hibás BIOS-frissítés hatására lép életbe.

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, négy USB 2.0 port, egy-egy soros és párhuzamos port, egy RJ-45 csatlakozó, és három audió port (Audio In/Out/Microfon).

Az Aopen nem szokott fukarkodni a körítéssel: az alaplap mellé kapunk egy használati útmutatót, egy driver CD-t, egy Norton Antivirus 2003 CD-t, egy SATA-driver floppylemezt, két IDE- és egy floppykábelt, egy SATA adatkábelt, egy hátlapi panelt, illetve három hátlapi kivezetést is, amelyeken megtalálható két USB 2.0 port, két Firewire port, egy Gameport, illetve az SP/DIF ki-bemenetek.

BIOS és tuning

Az AOpen AK79D-400 Max a Phoenix Award BIOS-ra épül, tuninglehetőségei az elitek mezőnyébe emeli a lapot.

AGP / FSB / SZORZÓ

VCORE / VDDR / VAGP / VCHIPSET
Katt a képekre a nagyításért!

Az FSB 100 és 255 MHz-es intervallumban, a szorzó 5x és 23x között, a processzormag feszültsége 1,1 V és 1,85 V között, a memória feszültsége 2,5 V és 2,8 V között, az AGP feszültsége 1,5 V és 1,65 V között, míg a chipset feszültsége 1,4 V és 1,7 V között állítható.

Látva a tuningopciókat, azonnal magas elvásárásokat támaszottunk az Aopen lapja elé az FSB emelgetésekor, azonban nem volt hajlandó a stabil működésre 216 MHz felett, és ez bizony kicsit meglepő, mert egy igencsak tuningbarát alaplappal van dolgunk.

ASUS A7N8X Deluxe

Ötödik és egyben utolsó "A" betűvel kezdődő, bemutatkozásra váró alaplapunk az ASUS A7N8X Deluxe egy sokat mondó dobozban érkezett, amelyen minden feature fel van tüntetve.

Az A7N8X nyákja az ASUS-nál szokásos barna színre épül, telizsúfolt mindennel. Három memóriafoglalatot találhatunk rajta, egy AGP és öt PCI bővítőhelyet, a nyák alsó félteke az integrált szolgáltatások garmadáját sejteti. Az ATX tápcsatlakozó bár jó helyre került, a floppycsatlakozót tehették volna máshova is. Az alaplap méretei 305x245 mm.

A processzorfoglalathoz közel került egy sor kondenzátor, amelyeknek köszönhetően a hűtőborda lefogatása nehézkes tud lenni. A foglalat körül megtalálható a négy lyuk is, ami jó hír a vízhűtéssel rendelkezőknek.

A chipseten egy nagy passzív hűtőborda trónol, ami szerencsére nem jelenti azt, hogy a lap tuningolhatatlan lenne; gondoljunk csak az ASUS A7V600-ra.

A videokártya behelyezése ezen az alaplapon a legkönnyebb, hiszen nincs semmi pöcök vagy hasonló, amit be kéne hajlítgatni vagy tologatni a helyére, ugyanakkor a memóriafoglalatok egy szintel feljebb kerültek, aminek hatására a későbbi RAM-bővítés sem fog gondot okozni.

A hangért a már szokásosnak tekinthető ALC650 a felelős, az alaplap SoundStorm-kompatibilis, hiszen a déli híd az MCP-T.

A tesztmezőnyben elsőként mutatkozik be az a StreamThru DualNet technológia, hiszen az A7N8X Deluxe-on két hálózati vezérlő kapott helyet. A Realtek 8201BL az MCP-T-vel, míg a Broadcom AC101L a 3COM-mal karöltve szolgáltat.

Realtek 8801B Firewire-vezérlő + MCP-T

Silicon Image Sil3112 SATA-vezérlő

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzetnek és az egérnek, négy USB port, egy-egy soros és párhuzamos port, két RJ-45 csatlakozó, egy audió I/O, egy SP/DIF kimenet, egy Surround Jobb/Bal audio jack és egy CNTR/LFE.

Az A7N8X Deluxe doboza dagad a kellékek garmadájától. Felhasználói kézikönyv, gyors üzembehelyezési útmutató, driver CD, Intervideo WinCinema DVD-lejátszó, két IDE- és két SATA-adatkábel, egy floppykábel, hátlapi panel USB és gameporttal, illetve Firewire kivezetéssel és a hozzávaló kábelekkel, plusz a hátlapi panel - mindez egy dobozban.

Firewire kivezetés

BIOS és tuning

Az ASUS A7N8X Deluxe a szokásos AMI BIOS-szal jelentkezik, tuninglehetőségei alapján a biztonságos túlhajtást támogató alaplapok közé sorolható.

AGP / FSB / SZORZÓ

VCORE / VDDR / VAGP
Katt a képekre a nagyításért!

Az FSB 100 és 233 MHz között állítható, a szorzó 6,5 és 17 között állítható, az AGP órajele 50 és 100 MHz között változtatható, a processzor magfeszültsége az alapértéktől csak felfelé térhet el egészen 1,85 V-ig, a memóriának 2,6 V és 2,8 V között adhatunk plusz feszültséget, az AGP-nek pedig 1,5 V és 1,7 V között. A chipsetfeszültség állítására nincs mód ezen az alaplapon.

Ennek ellenére 226 MHz-es FSB-ig jutottunk el, ami szintén nagyon szép eredmény, bár az Albatron és az Abit lapja ebben jobbnak bizonyult.

Chaintech 7NJL4 Summit

A Chaintech az egy chipset köré épülő alaplapjait családokba szokta rendezni. Legfelszereltebb alaplapjai a Zenith jelzőt szokták kapni, a közepes, tartalmukban némileg visszafogottabb alaplapjai az Apogee-t, míg a leglecsupaszítottabb lapjaik (minden értelemben: felszereltség, BIOS) a Summit márkanevet. A 7NJL4 "Chaintech-éknél" az nForce2 chipset köré épülő alaplapok legalsóbbika.

A 7NJL4 fekete nyákra épül, megtalálható rajta a szokásos három memóriafoglalat, öt PCI foglalat és a 8x-os AGP foglalat. Mindenesetre ránézésre nem tűnik túlságosan lecsupaszítottnak. Az alaplap méretei 305x200 mm.

A processzorfoglalat és a chipset között néhány szép lilaszínű kondenzátor foglal helyet, amelyek a processzorhűtő felrakásakor igencsak útban vannak. Ezen kívül viszont nincs semmi hűtőfelrakást gátoló tényező a foglalat körül, és a Chaintech még a vízhűtéssel rendelkezőkre is gondolt, hiszen a négy lyuk is megtalálható.

A chipsetre egy passzív hűtőborda került, ami ránézésre nagyon jól bordázott, azonban a bordácskák kicsit alacsonynak tűnnek.

Ejnye. Az AGP foglalat környéke kész katasztrófa. Kondenzátorok mindenütt, ráadásul a memóriafoglalatok egy szinten vannak az AGP foglalattal, tehát a memóriabővítés is húzós pillanatokat szerezhet.

A hangfelelős a CMI9739A chipje, SoundStorm nincs

10/100-as Realtek 8101L hálózati vezérlőchip

Tetszetős megoldás, hűtés a southbridge-en is

A hátoldalon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzetnek és az egérnek, két USB port, egy RJ-45 csatlakozó, két soros és egy párhuzamos port, illetve a szokásos három audió és egy gameport csatlakozó.

Hát igen, itt látszik meg leginkább a leglecsupaszítottabb jelző miértje, hiszen az alaplaphoz mindössze egy kézikönyvet, egy driver CD-t és egy-egy IDE-, illetve floppykábelt kapunk. Lássuk a BIOS-t!

BIOS és tuning

A 7NJL4 a Phoenix AwardBIOS-ra épül, és sajnos nem kápráztat el minket tuninglehetőségeivel.

AGP / FSB / MEMO / POST
Katt a képekre a nagyításért!

Mindössze az FSB-t állíthatjuk a 100 és 250 MHz-es tartományon belül, illetve az AGP órajelét az FSB-től függetlenül 50 és 100 MHz között. A negyedik képen a POST képernyőt látjuk, a Chaintech egy érdekes megoldása látszik: a bootolás folyamata közben a képernyőn mindig látható egy hibakód, ami végülis megfeleltethető az Epox alaplapokon látható P80P kétdigites kijelzőn látható kódonak.

Lévén a szorzót és a feszültségeket nem állíthatjuk, az FSB emelésének eredménye teljes mértékében a processzorra van bízva, hiszen egy 2500+ jelölésű processzor már 200 MHz-es FSB mellett is rendesen tuningolva van. A Chaintech lapon 213 MHz-ig jutottunk el, igaz, az inkább a procinkat jellemzi, hogy alapfeszültségen képes volt 2300 MHz felett stabilan működni.

DFI LanParty NFII Ultra

A DFI egy eddig inkább az olcsóságáról ismert márka volt, főleg az OEM piacra szánt alaplapjairól volt híres, azonban a LanParty logóval és bőséges szolgáltatással ellátott termékeik a nagyok mezőnyébe tartoznak. A DFI LanParty NFII Ultra kifejezetten egy olyan alaplap, amely a küllemével és extráival igyekszik elkápráztatni a leendő vásárlót.

Az alaplap fekete nyákra épül, és a három memóriafoglalat, az öt PCI sín és az AGP foglalat olyan sárgás színt kapott, amely a sötétben is fluoreszkál. Az alkatrészek szépen vannak elrendezve a nyákon, ránézésre is látszik, hogy egy "fullos" alaplappal van dolgunk.

A processzorfoglalat környékén egy olyan alkatrészt sem lehet találni, amely hátráltató tényező lenne a hűtő felszerelésekor, tehát a DFI ezt a problémát tökéletesen oldotta meg, igaz, a négy lyuk sajnos hiányzik az alaplapról.

A chipsetet egy jókora darab hűtőborda fedi le, amely szinte azonos az ASUS-on láthatóval.

Az AGP foglalat környékén nincs olyan alkatrész, amely problémát okozna a videokártya beszerelésénél, illetve a memóriafoglalatok is kellő távolságra kerültek tőle, azonban ezek alatt kondenzátorok trónolnak, melyeket egy óvatlan mozdulattal akár ki is törhetünk a helyükről, tehát vigyázzunk erre.

A SoundStorm hangkódekje az ALC650

Az alaplapon két integrált hálózati vezérlő található, az egyik a 10/100-as Realtek RTL8101L-re épül, míg a másik a déli hídnak (nForce2 MCP-T) köszönhetően van jelen.

Az NFII Ultra lapon egyetlen egy SATA-csatlakozó kapott helyet, melynek a vezérlője a Marwell 88i8030 Serial ATA Bridge.

Az alaplapon található egy RAID-chip is, amely a HPT 372-es megoldására épül.

További érdekességképpen az alaplapon található két kapcsoló is, amely a POWER és a RESET gombok funkcióját hivatottak betölteni. Néhány esetben hasznos lehet.

Az alaplap hátlapján megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, négy USB port, két RJ-45 port és további három audiokimenet.

Jöjjön az alaplap további erőssége, a hozzácsomagolt kellékek tömkelege. A dobozban az alaplap mellett találhatunk négy további dobozt (Round Cable, Accessory Kit, FrontX, PC Transport), amelyekben más-más kellékek rejtőznek…

illetve a használati útmutatókat, amelyek szintén nem lettek elaprózva, kettőt találunk belőlük, és még nem szóltunk a driver CD-ről, a RAID-driver floppyról és az InterVideo Wincinema CD-ről.

Az Accessory Kit dobozban találhatóak meg az általános hozzávalók, a hátlapi panel, a SATA-kábel a hozzávaló tápkábellel, a gameport kivezetés és az USB kivezetések, illetve még kapunk egy zacskó szilikonpasztát is.

A Round Cable dobozban találhatjuk meg a cső IDE-kábeleket.

A FrontX egy érdekes találmány. Egy olyan 5,25-ös helyre illeszthető előlappal van dolgunk, amelybe tetszőlegesen helyezhetjük bele a hozzákapott USB, Firewire és audio ki-bemeneteket.

Mielőtt lenyitnánk

Lenyitás után

A PC Transport dobozban pedig egy olyan zsákot találunk, amelyben számítógépünket könnyedén elszállíthatjuk, tehát nem véletlen a LanParty kifejezés.

Ezt ki is próbáltuk...

BIOS és tuning

Az alaplapi extrák tömkelegétől függetlenül szerencsére a DFI nem feledkezett el a túlhajtókról sem. Az alaplap a Phoenix Award BIOS-ra épül.

AGP / FSB / SZORZÓ

VCORE / VDDR / VAGP / VCHIPSET
Katt a képekre a nagyításért!

Az FSB 100 és 300 MHz-es intervallumban állítható, a szorzó 5 és 22 között, az AGP órajele 50 és 100 MHz között az FSB-től függetlenül, a processzor feszültsége 1,1 V és 2 V között variálható, a memória feszültségét 2,5 V és 2,8 V, illetve az AGP feszültségét 1,5 V és 1,8 V között módosíthatjuk, és a chipsetnek is adhatunk plusz kakaót 1,6 V és 1,9 V között.

Tehát a DFI alaplapja tuning szempontjából is előkelő helyen áll, ennek megfelelően 226 MHz-es FSB-ig jutottunk el vele. Ez ugyanannyi, mint amit az ASUS lapjával értünk el, annak ellenére, hogy ezen az alaplapon a chipsetnek lehet adni plusz feszültséget, míg az ASUS-on nem.

Gigabyte GA-7N400-L

A Gigabyte nagyon sokáig tétovázott az nForce2 chipsetes alaplapjai kiadásával, valószínűleg az ATI-val kötött megállapodása miatt, azonban mára már tudható, hogy nem nyúlt mellé, amikor mégis piacra dobta ezen alaplapjait, hiszen így egy nagyon jól sikerült szériát indítottak útjára, gondoljunk csak a 7NNXP-re. A Gigabyte 7N400-L a 7NNXP kissé lecsupaszított, lebutított változata.

Az alaplap a Gigabyte hagyományait követi, kék nyákra épül, szélei le vannak kerekítve, míg a csatlakozók különféle színekkel vannak elkülönítve egymástól. Megtalálható rajta a 8x-os AGP foglalat és öt PCI bővítőhely. A processzor stabilabb áramellátásának érdekében pedig egy +12V-os tápcsatlakozó is felkerült az alaplapra, melynek méretei 305x244 mm.

Érdekességképpen négy memóriafoglalat kapott helyet az eddig szokványos három helyett, azonban ez nem azt jelenti, hogy összesen több memóriát pakolhatnánk bele (maximum 3 GB), mindössze több modult.

A processzorfoglalat 90 fokkal el lett forgatva, ennek előnyeként a hűtő lefogatását nem a chipset felöli oldalán kell elvégezni, hanem teljesen szabadon. A foglalathoz szerencsére nincsenek túl közel alkatrészek, viszont a négy lyuk lemaradt erről az alaplapról.

A chipseten egy igencsak kicsire sikeredett hűtőborda található, remélhetőleg nem a tuning rovására.

A Gigabyte észrevételeink szerint figyel az AGP foglalat és a memóriafoglalat által befogott területre, hiszen ezen az alaplapon sincsenek kondenzátorok ezen a környéken, illetve a memóriafoglalatok eléggé messze kerültek tőle, hiszen a videokártya nem gátolja meg a későbbi memóriabővítést.

A hangért az ACL650 chip a felelős, azonban a sima MCP-nek köszönhetően nem kapta meg a SoundStorm minősítést

Realtek 8100C 10/100-as hálózati vezérlő

Az alaplapon jól látható, hogy a Gigabyte GA-7N400 Pro2 butított változatával van dolgunk, ami a Gigabyte GA-7NNXP DPS modul nélküli változata.

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, négy USB port, két soros és egy párhuzamos port, egy RJ-45 port és három audiocsatlakozó.

A mellékelt kellékek között megtalálható egy felhasználói kézikönyv, egy driver CD, egy hátlapi panel, egy-egy IDE- és floppykábel, egy USB hátsó kivezetés és egy tápcsatlakozó-átalakító.

BIOS és tuning

A 7N400-L a Phoenix Award BIOS-ra épül.

AGP / FSB

VCORE / VDDR / VAGP
Katt a képekre a nagyításért!

A BIOS-ban számos finomhangolási opció található: az AGP órajelét 50 és 100 MHz között állíthatjuk az FSB órajelétő függetlenül, ami 100 és 300 MHz között variálható. A processzor feszültségét 5, 7,5 vagy 10%-kal növelhetjük meg, míg a memóriának 0,1 vagy 0,2 V-ot adhatunk, az AGP-nek pedig 0,1, 0,2 vagy 0,3 V-ot.

A BIOS-ban a szorzót nem állíthatjuk át, ezt a Gigabyte-nál szokásos DIP-kapcsolókkal kell elvégezni. A nyákra rá van szitázva az egyes állások jelentése, tehát nem túl bonyolult a feladat, ennek ellenére a BIOS-os állíthatóság szerintünk már alapkövetelmény.

A 7N400-L annak ellenére, hogy a BIOS-ban nem található a chipset feszültségét állító opció, képes volt stabilan működni 230 MHz-es FSB-vel, ami nagyon jó eredmény.

MSI K7N2 Delta-ILSR

Az MSI K7N2 Delta-ILSR az MSI legfelszereltebb nForce2 chipset köré épülő alaplapja. Az ILSR rövidítéseket feloldása: I=IEEE1394 (Firewire), L=Lan, S=SATA, R=RAID.

Az alaplap piros nyákra épül, három memóriafoglalat található rajta 2+1-es felosztásban, egy AGP 8x-os kompatibilis foglalat, öt PCI bővítőhely és egy ACR (Advanced Communication Riser) slot társaságában; utóbbi kék színnel különül el. Az alaplapon, melynek mérete 305x230 mm, megtalálható egy +12 V-os tápcsatlakozó is.

A processzorfoglalat és az északi híd között kondenzátorok nehezítik meg a hűtő felfogatását, és sajnos a négy lyuk is hiányzik erről az alaplapról.

Az északi hidat aktív hűtéssel látták el, ami szerencsénkre nem villog (más MSI lapokon már tapasztaltunk ilyen jelenséget), viszont hangos.

Az AGP foglalat mellett található néhány kondenzátor, melyek jó néhány esetben zavaróak lehetnek a videokártya behelyezésénél. A memóriafoglalatok viszont egy szinttel feljebb kerültek, tehát a későbbi memóriabővítés során nem kell kiszednünk videokártyánkat.

Agere FW803 Firewire-vezérlő

Az alaplapi hangért az ALC650 hangkódek a felelős, amely az nForce2 MCP-T-vel karöltve képes a valós idejű Dolby Digital 5.1-kódolásra, tehát megkapta a SoundStorm minősítést. Továbbá az MCP-T-nek köszönhetően az alaplapon megtalálható egy 10/100-as NVIDIA hálózati vezérlő is.

Az lapon megtalálható egy Promise PDC20376-os SATA RAID-vezérlő is.

Ennek segítségével összesen hat IDE eszköz csatlakoztatható az alaplapra, plusz két SATA eszköz, vagy átalakítóval nyolc IDE.

A hátlapon egy-egy port található az egérnek és a billentyűzetnek, egy-egy soros és párhuzamos port, négy USB port, egy RJ-45 port és három audió port.

Az MSI nem fukarkodott, amikor a kellékeket csomagolta ehhez az alaplaphoz. A dobozban találunk egy-egy leírást az alaplaphoz és a SATA-hoz, egy driver CD-t, egy Intervideo WinDVD CD-t, egy driverfloppyt a Promise vezérlőhöz, egy hátlapi panelt, két SATA-kábelt, hozzá egy tápkábelt, egy MSI Round IDE-kábelt és egy floppykábelt.

SBracket kivezetés

Továbbá a csomagban található egy DBracket kivezetés (USB), egy SBracket kivezetés (audio) és egy MSI 1394-kivezetés (Firewire).

BIOS és tuning

A K7N2 az MSI lapoktól eltérően Phoenix Award BIOS-szal rendelkezik.

AGP / FSB / SZORZÓ

VCORE / VDDR / VAGP
Katt a képekre a nagyításért!

Az opciók láttán ismét nem kell csalódnunk az MSI-ben, hiszen minden túlhajtást segítő finomhangolási beállítás megtalálható a BIOS-ban. Az FSB 100 és 233 MHz-es intervallumban állítható, ami kicsit talán kevés lehet. A szorzó 7 és 13 között működött nekünk. Az AGP órajele 66 és 120 MHz között állítható be fixen. A processzor feszültsége 1,55 V és 1,80 V között, a memória feszültsége 2,5 V és 2,7 V között, míg az AGP feszültsége 1,5 V és 1,7 V között állítható. Az értékek az ASUS-éhoz hasonlóan inkább biztonsági tuningot tesznek lehetővé, nincsenek beállítható hardcore értékek.

Talán nem is véletlen, hogy "mindössze" csak 216 MHz-es FSB-ig jutottunk el, így még a Corsair ramjainkat sem tudtuk kihajtani teljesen. Ennél többre számítottunk egy MSI lapnál.

Soltek SL-NV400-L64

Bevezetőnkben szóltunk már egyszer az nForce2 Ultra 400 chipset "butított" verziójáról, melynek neve nForce2 400, és az Ultránál csak a Dual Channel memóriavezérlő hiányában tér el. A Soltek SL-NV400-L64 e chipset köré épül, és tekinthető a Soltek SL-75FRN-L "kistesójának", melyről már korábban részletesen írtunk itt.

Az alaplap az olcsóság jegyében született, hiszen a chipset a bonyolultságából kifolyólag kevesebb rétegű nyákkal is beéri, tehát olcsóbb termékek építhetők köréje. Az NV400-L64 lila nyákra épül, megtalálható rajta a szokásos AGP foglalat, az öt PCI bővítőhely és rendhagyó módon két memóriafoglalat. Az IDE-csatlakozók citromsárga színnel különülnek el a többi alkatrésztől. Az alaplap mérete 305x210 mm.

A processzorfoglalat környékén egyetlen alkatrész sem található, tehát a hűtő felrakásának semmi akadálya. Sajnos azonban a négy lyukat keresve sem találnánk meg.

A chipsetet egy kicsike passzív hűtőborda fedi be, ami nem túlságosan bordázott, ez tehát nem túl bíztató az FSB-tuningra nézve.

A hűtőborda alatt pedig az nForce2 400 chipset található

Az AGP-foglalat környéke egy valóságos kondenzátormező, tehát a videokártya behelyezésénél óvatosan járjunk el. A memóriabővítés alkalmával ráadásul készüljünk fel a videokártya kivételére is, ha hosszabb VGA-val rendelkezünk.

SounStorm nélküli ALC650 hangkódek

Az NVIDIA MCP déli híd, amely a 10/100-as hálózati vezérlőt is tartalmazza

A hátlapon egy olcsó alaplapnál szokásos kivezetések találhatóak meg, úgymint két PS2 port, két soros és egy párhuzamos port, két USB port, egy hálózati csatlakozó (RJ-45), és a három audió meg egy gameport kombináció.

Az alaplaphoz nem kapunk túl sok kelléket: egy-egy felhasználói kézikönyvet az alaplaphoz és a programcsokorral ellátott CD-n mellékelt programokhoz, egy driver CD-t, egy hátlapi panelt és egy-egy IDE- és floppykábelt.

BIOS és tuning

A Soltek lapja is a Phoenix Award BIOS-ra épül, és minden finomhangolási és túlhajtást támogató opciót meg is találhatunk benne.

FSB / SZORZÓ / MEMÓRIA

VCORE / VDDR / VAGP / VCHIPSET
Katt a képekre a nagyításért!

Az AGP órajele 50 és 100 MHz között állítható be az FSB-től függetlenül, amelyet 100 és 250 MHz között lehet variálni. A szorzó 5 és 22 között állítható, míg a processzor feszültsége 1,1 V és 1,85 V, a memória feszültsége 2,5 V és 2,8 V, illetve az AGP feszültsége 1,5 V és 1,8 V között. Ezen az alaplapon a chipsetnek is lehet plusz feszültséget adni 1,6 V és 1,8 V között. Egyetlen negatívum jegyezhető meg a BIOS kapcsán, miszerint a memória és az FSB viszonyulását csak „Auto”-ra állíthatjuk, ellentétben bármely más nForce2 Ultra 400-as alaplappal. Észrevételeink szerint az Auto minden esetben 1:1 arányt jelent.

ABS

A Soltek lapoknak van még egy jó tulajdonsága, melynek köszönhetően a BIOS nem csak a processzor felületi hőmérsékletét méri, hanem a belső hőmérsékletét is, ami a legtöbb esetben a felületi hőmérsékletnél jóval magasabb, de a legritkább esetben azonos vele. A Soltek erre a megoldásra egy leégés elleni védelmet is épített, tehát ha a processzor belső hőmérséklete elér egy bizonyos mértéket, az alaplap lekapcsol. Ezt hívják ABS-nek, vagyis Anti-Burn Shieldnek. A funkciót mi ki is próbáltuk, és az alaplap tényleg le is kapcsolt, tehát a szolgáltatás nem csupán a marketingesek kitalációja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több alaplapon is kipróbáltuk a menet közbeni hűtőleszedést, és mindnél működött a gép lekapcsolása, tehát a processzor leégésétől már ténylegesen nem kell félni, amennyiben olyan processzorral rendelkezünk, amely már rendelkezik beépített hőmérő érzékelővel. Ilyen processzor az összes Athlon XP és az összes Duron 1000 MHz felett.

Visszatérve a tuninghoz, a Soltek alaplapján a chipsetfeszültség emelésének meg is lett az eredménye, ugyanis 236 MHz-ig jutottunk el stabilan, ami az Albatronnal megosztva az Abit után a második legjobb eredmény!

POST 236 MHz-en

Tesztkonfig

A tesztelést ugyanazokkal a programokkal végeztük el, mint a KT600-as teszt esetében, ugyanazokkal a programverziókkal, ugyanazokkal a beállításokkal, tehát lehetőség nyílik az összehasonlításra. A grafikonokon az nForce2-es alaplapokon kívül minden esetben feltüntettünk egy-egy KT600-as alaplapot, mégpedig minden esetben azt, amelyik az előző cikk alapján az aktuális tesztben nyert. Voltak olyan tesztek, melyekben több alaplap is ugyanolyan eredménnyel lett első, a grafikonok ennek megfelelően lettek elkészítve.

A tesztkonfiguráció a következő volt:

Alaplapok

• Abit NF7-S BIOS ver. 19

• Albatron KX18D Pro II BIOS ver. 1.05

• Albatron KM18G Pro BIOS ver. 1.01

• Aopen AK79D-400 Max BIOS ver. 1.04

• ASUS A7N8X Deluxe BIOS ver. 1007

• Chaintech 7NJL4 Summit BIOS ver. 4.0

• DFI LanParty NFII Ultra BIOS ver. AN810718

• Gigabyte GA-7N400-L BIOS ver. F5

• MSI K7N2 Delta-ILSR BIOS ver. 7.4

• Soltek SL-NV400-L64 BIOS ver. G1.2L

Egyéb

• NVIDIA nForce Unified Driver v2.45

• Processzor - AMD Athlon XP 2500+ - 128 kB L1, 512 kB L2 Cache - 333 MHz FSB

• Memória - 2 x CMX256A-3500C2 Corsair XMS (PC-3500) CAS 2-3-3-7-1, 512 MB összesen

• Videokártya - ATI Radeon 9600Pro (400 MHz core / 600 MHz memória) 128 MB, ATI Catalyst 3.6 - az OpenGL- és a Direct3D-csúszka Performance-ra állítva

• Merevlemez - Maxtor Diamondmax Plus 9 60 GB

• Operációs rendszer - Windows XP Professional + Windows XP Service Pack 1 - DirectX 9.0a

Benchmark programok

• CPU-Z v1.18c

• AIDA32 v3.75

• Sisoftware Sandra Standard Unicode MAX 2003.7.9.73

• Futuremark PCMark2002 Build 100

• WinRAR v3.2 - 141 MB tömörítendő anyag

• az ATI driver install könyvtára + Quake III Arena a pak0.pk3 kivételével + UT2003 SYSTEM könyvtár + 59MB-os .WAV file

• Futuremark 3DMark2001SE Build 330 - default benchmark - 1024x768-32bit

• Quake III Arena PointRelease 1.32 - fastest beállítás 640x480-ban

• Unreal Tournament 2003 v2166 - 640x480-32bit

A processzort a tesztek alatt először alapórajelen -- 2500+ (1833 MHz)-on, 166 MHz FSB-vel --, majd 3200+ (2200 MHz)-on, 200 MHz FSB-vel járattuk.

A memóriabeállítások 166 és 200 MHz-en a fenti képen láthatóak voltak, ezekkel a beállításokkal az összes alaplap stabil volt. Az nForce2 esetén a Tras-t 5-re is be lehet állítani, azonban a KT600-zal való összehasonlítás miatt mi 6-ra állítottuk.

nForce2 Ultra 400 / nForce2 400

Az nForce2 driver feltelepítése után láthatóvá váltak a chipsetek közti különbségek az eszközkezelőben is, tehát mindenki leellenőrizheti a képek alapján, hogy mit vett.

Az Albatron KM18G Pro alaplapot leteszteltük az integrált videokártyával is, igaz, nem tértünk ki a Geforce4 MX teljesítményére részletesebben, elvégre ez nem egy videokártyateszt. Inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha nem külső VGA-val futtattjuk le a teszteket, akkor milyen teljesítménycsökkenés észlelhető.

Az integrált VGA tesztelésének idejére a 44.03-as Detonatort használtuk, a grafikus mag pedig 64 MB memóriát kapott az 512 MB-ból, tehát ez így elvileg egy Geforce4 MX 64 MB-tal felvértezve. Az Albatron lapját, minthogy nem indult el 200 MHz-es FSB-vel, csak 166 MHz-en teszteltük.

Tesztek I.

Sandra 2003 MAX3

Az eredmények láttán több érdekesség is elmondható. Az első, hogy az egycsatornás Soltek alaplap teljesít a legjobban, ami némileg meglepő, hiszen a kétcsatornás vezérlő elméletileg gyorsabb kellene, hogy legyen. A második a KT600 enyhén gyengébb szereplése, ha nem is óriási mértékben, de lemarad a memóriaműveletek végzése esetén. A harmadik a bekapcsolt integált videovezérlővel ellátott alaplap enyhén lassabb memóriakezelése.

AIDA32 v3.75

Az AIDA-val mért eredmények a Sandránál látottakat támasztják alá, igaz, a KT600 itt már kicsit jobban lemarad, a különbség 8-10%, amely a mindennapi alkalmazások során már látható teljesítmény-különbségeket fog eredményezni. Az egycsatornás nForce2 ismét jobbnak bizonyul dual channeles társainál.

Futuremark PCMark2002

A PCMark2002 memóriatesztje is az előző tesztekben látható eredményeket mutatja.

Tesztek II.

WinRAR v3.2

Első valós életből vett alkalmazásunkban látszanak meg először a különbségek, amelyek ugyanakkor minimálisak. Az egyértelmű, hogy az nForce2 "odaver" a KT600-nak, azonban a Soltek lap szintetikus tesztekben látott előnye köddé vált, persze szereplése itt is az elsők közé emeli. 166 MHz-es FSB esetén az eredmények nagyon együtt vannak, míg 200 MHz-es FSB-vel az ASUS lapja a nyerő.

3DMark2001SE

A 3DMark2001SE volt az egyetlen teszt, amely az Albatron KM18G Pro alaplapon nem volt hajlandó lefutni semmilyen beállítással, a program elindítása a gép újraindulását vagy fagyását eredményezte, érdekes módon még az integrált VGA bekapcsolásának hatására sem változott a helyzet. Mindemellett az eredmények nagyon kis intervallumon belül mozognak, az alaplapok között itt sincs számottevő különbség. A KT600 -- ha kicsivel is, de -- le van maradva ismét.

Quake III Arena

A Quake III eredmények ismét nagyon kis határon belül mozognak, a KT600 lemaradása itt már számottevő (~14%). Az integrált VGA-val felvértezett nForce2-es lap is lemarad egy kicsit, és mivel a Quake III 640x480-as felbontásban teljesen processzorfüggő, ezért a gyengébb eredmény a kisebb szávszélesség számlájára írható (nem a VGA bűne), ugyanis a maradékot a VGA foglalja le.

Unreal Tournament 2003

Az eredmények között ismét nagyon kicsi különbségek vannak, a KT600 pedig ismét lemarad. Az integrált Geforce4 MX-szel kapcsolatban: a Quake III mellett ebben a tesztben látszik igazán, hogy dual channel ide vagy oda, a maradék memória-sávszélesség (~4 GB/s) nem elég a Geforce4 MX számára már 640x480-as felbontásban sem, vagy csak egyszerűen nem tudja kihasználni.

Konklúzió

Jobb későn, mint soha alapon tehát elkészült az nForce2-es beszámolónk is, és végre megtapasztalhattuk, hogy a chipset mire képes. Az egyértelműen kiderült, hogy az nForce2 gyorsabb vetélytársánál, a több mint fél évvel később kiadott KT600-nál. Az is egyértelműen kiderült, hogy az nForce2 ereje nem a Dual-Channel architektúra, hanem a nagyon jól eltalált DASP, tehát a VIA-nak nem ebbe az irányba kéne kapálódznia, hanem egy olyan chipsetet kéne inkább létrehoznia a KT880 "személyében", amely például valamilyen szinten alacsonyabb késleltetéssel vagy jobb előrejelző logikával rendelkezik. Bár mi nem vagyunk a VIA mérnökei, ők ezt biztosan jobban tudják.

Végül, de nem utolsósorban az is kiderült, hogy a különböző implementációk között nincsenek lényeges különbségek a teljesítmény terén, tehát ha a vásárló számára csak a "pure-power" a lényeg, akkor mindegy, hogy melyik alaplapot választja. A választás elősegítése érdekében a KT600-as cikkben már látott táblázatot készítettünk, amelyben az alaplapok főbb szoláltatásainak listája található meg, illetve a tuning terén felmutatott BIOS-opciók.

Összegzés

Az Abit NF7-S egy olyan alaplap, amely már az Abittól megszokott sémára épül fel. A szokásos feature-ök megtalálhatóak rajta, különösebb extrák nélkül, talán a Serillel2 átalakító tekinthető egyedinek. A tuning területén jeleskedő alaplap bruttó 26 000 forint környéki árával nálunk az erősen ajánlott kategóriába tartozik. Ha nincsen szükségünk az APU-ra és a SATA-ra, akkor a sima NF7 bruttó 20 000 forint körüli árával még jobb választás lehet, hiszen egy, a K7 platformon nagyon jól teljesítő alaplapot kapunk ezért az árért.

Az Albatron KX18D Pro II szintén egy nagyon jól eltalált alaplap, amely a BIOS Mirror funkcióval többet is kínál az Abitnál, ennek megfelelően drágább is nála, ugyanis ~31500 forintos bruttó pénzért vesztegetik. Mindenki döntse el maga, hogy a biztonság, no meg a 3 év garancia megéri-e neki a plusz 6500 Ft felárat, és ennek megfelelően válasszon. Az alaplap az ajánlott kategóriába tartozik, mert bár az Albatron egy jó márka, kicsit drágán mérik. A KX18D Pro (II nélkül) a nagytesótól a Firewire, az APU és a SATA hiányában különbözik, amely bruttó 24 000 Ft körüli áron megvehető.

Az Albatron KM18G Pro - tervezésének hála - egy olyan alaplap, amely irodai számítógépek ideális alapja lehet. A csomagban kapunk egy alaplapot, egy hangkártyát és egy Geforce4 MX videokártyát, amely igazából nem a teljesítményével próbál meg elvarázsolni bennünket, hanem a használhatóságával, bár játékra is alkalmas bizonyos korlátokon belül. A bruttó 30 000 Ft-os ár talán soknak tűnik egy microATX-es alaplapért, amely az integrált grafikus kártyán kívül rendkívül feature-szegény, ezért csak átlagosnak tudjuk minősíteni.

Az Aopen AK79D-400 Max szép körítéssel és impozáns szolgáltatáslistával rendelkezik: SoundStorm, SATA/PATA-RAID, Dual BIOS, Firewire, LAN és széleskörű tuningbeállítások a BIOS-ban. Ha ezt ~33 000 Ft-os bruttó áron kapjuk meg (ennyibe kerül az Albatron is!), akkor azt kell, hogy mondjuk nagyon ajánlott vétel lehet. Az AK79D-400 1394 nem tartalmaz SATA-t, az AK79D-400VN-ről továbbá hiányzik a Firewire, az AK79D-400V-ről pedig ezen felül az integrált LAN is, tehát ennek alapján kiválaszthatjuk a nekünk legmegfelelőbbet.

Az ASUS A7N8X Deluxe a cikkben szereplő alaplapok közül a legtöbb integrált szolgáltatással rendelkezik, mindemellett nagyon sok kelléket is kapunk hozzá, ráadásul a tuning területén is nagyon szépen teljesít. A DFI mellett ez az alaplap az egyetlen, amelyen két hálózati vezérlő is megtalálható, tehát az nForce2 chipset ezen tulajdonságát ténylegesen kihasználja. Az A7N8X Deluxe-ot ~33 000 forintért lehet megkapni, ami nekünk azért jó, mert az Albatron és az Aopen lapja is ennyibe kerül, tehát hozzájuk lehet hasonlítani. Ezek alapján az alaplap erősen ajánlott. Az A7N8X Deluxe egy hálózati vezérlővel szerelt, APU, SATA és Firewire nélküli változata, a sima A7N8X 25 000 Ft környéki árával pedig szintén jó vétel lehet azoknak, akik ezen feature-öket nem használják ki.

A Chaintech 7NJL4 Summit minket nem igazán fogott meg. Az alaplap kellékanyaga nagyon szegényes, az integrált szolgáltatásoktól sem duzzad, ráadásul a tuningolásra teljességgel alkalmatlan, illetve emellett a számítógépünk alapvető tulajdonságait (hőmérsékletek, feszültségek) sem jelzi ki. Az alaplap 20 000 forintba kerül, ezért az árért jobbat is kapunk, gondoljunk az Abit NF7-re. Ezek alapján a Chaintech lapja átlagon aluli.

A DFI LanParty NFII Ultra rengeteg szolgáltatással és kellékkel szolgál, ráadásul tuning szempontjából is igencsak ajánlott. A 40 000 forintos ár viszont már kicsit talán túlzásnak tekinthető, és csak azoknak ajánljuk, akik tényleg használják például a táskát is, ugyanis véleményünk szerint ez dobja meg ennyire az árat.

A Gigabyte 7N400-L egy átlagos szolgáltatásokkal bíró, a mellécsomagolt kellékek tekintetében szintén átlagos alaplap. A termékről lerí, hogy egy megkopasztott alaplappal van dolgunk, tehát ha ennél több feature-re van szüksége a vásárlónak, akkor csak jobban körül kell néznie a Gigabyte háza táján, és megtalálja a neki megfelelőt. A 7N400-L 24 000 forintos áron jó vétel, ezért ajánlott, bár ugyanilyen szolgáltatásokkal olcsóbban is találunk alaplapot más gyártók kínálatában.

Az MSI K7N2 Delta-ILSR az AOpenhez hasonló felszereltséggel és kellékanyaggal rendelkező alaplap, amely árban is hasonló, tehát ~33 000 Ft. Ennek megfelelően az MSI is nagyon ajánlott, bár kinek a pap, kinek a papné, tehát szimpátia kérdése a választás. A K7N2 Delta-L nem tartalmaz Firewire-t és SATA RAID-et, tehát akinek e szolgáltatások nem fontosak, 24 000 forintért az olcsóbbik változatot is választhatja.

A Soltek NV400-L64 a cikk egyik meglepetése és kakukktojása, hiszen kiderült, hogy az egycsatornás nForce2 is szépen teljesít, épp ezért a lapot nagyon ajánljuk. A terméket ugyanakkor Magyarországon nem lehet kapni, de ennek oka van: a forgalmazó a jobban felszerelt Soltek SL75-FRN3L nForce2 Ultra 400-as megoldást kínálja, 23 500 forintos áron, ami jó vételnek minősül a mi olvasatunkban.

fLeSs

A teszthez az alaplapokat az Expert, a Sowah, a Ramiris, a CO-Run és a Flash-Point, valamint az Albatron, a DFI és a Soltek biztosította. Köszönjük.