Képminőség

Nagyon kíváncsiak voltunk már a Nikon 1 V3 képminőségére; egyrészt a zajra, hiszen egy 1”-os képérzékelőn úgy elhelyezni 18,4 MP-t, hogy a kapott kép ne „kompaktos” legyen, az nem kis teljesítmény (gondoljunk csak bele, ez egy 36 x 24 mm-es szenzorra vetítve kb. 134 MP-t jelentene), másrészt a dinamikára, a színvilágra vonatkozóan szerettünk volna képbe kerülni. Szokás szerint, a fényképezőgépen belül minden lehetséges zajszűrést kikapcsoltunk, a képminőséget a legjobbra állítottuk, RAW és JPEG állományok mentését egyaránt kértük. A RAW fájlok feldolgozását az Adobe Camera RAW 8.4.0.199-es változatával végeztük a gyári értékeket használva. Zajos képeinket stabil háromlábról, manuális élességállítással és 2 mp-es önkioldóval lőttük rekeszprioritásos módban, fix F5.6-os rekeszértékkel, 16 mm-es (ekv. 43,2 mm) gyújtótávolságot használva. Balra a JPEG, jobbra a RAW konverziók láthatóak:

A JPEG képeknél azt vettük észre, hogy a minőségromlás ISO 800 környékén kezdődik, majd ISO 1600-nál már zavaróbbá válik (itt a finom részletek kezdenek elveszni), s végül ISO 6400-tól felfelé már a durvább képrészletek is összemosódnak. RAW fájlok használatával kb. 1 FÉ-t nyerünk, ami a részletek megtartását illeti, cserébe ISO 6400-tól felfelé a színek összemosódásával számolhatunk. Külön öröm volt látni az 1 V3 stabil fénymérését és fehéregyensúlyát, melyek a teljes érzékenységi skálán konstans pontossággal remekeltek.

Örömünkre szolgált, hogy a bebukott és kiégett képi részleteket is szépen vissza lehetett hozni (persze értelmes határok közt). A „felvilágosított” árnyékok alap ISO értéken is némi színes zsizsiket mutattak, de cserébe az elveszettnek hitt információ ismét visszakerült a helyére. Sávosodással nem találkoztunk.

A géphez kapott 10-30 mm PD Zoom objektív is meglepően jól muzsikált: színhibákkal szinte egyáltalán nem találkoztunk, és a geometriai torzításkorrekciót kikapcsolva sem láttunk a gyújtótávolsági tartomány két szélén különösebben kimagasló hordó- vagy párnatorzítást. A Nikon 1 V3 képminőségével összességében nagyon elégedettek voltunk általános használat után. Aki viszont sötét alagutakban szeretné vele megkeresni azt a bizonyos elgurult Negró cukorkát, az válasszon inkább nagyobb (modern) szenzoros fényképezőgépet, vagy gyújtson villanyt – az 1 V3 ISO 800 fölött már kissé kezd kiesni szerepéből.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!