H​ir​de​tés​

2017. december 12., kedd

Útvonal

Tesztek » Digicam rovat

Nikon 1 V3 – izmos MILC fényképező új gúnyában

A Nikon 1 V3 képében a japán gyártó csúcs MILC gépének harmadik reinkarnációjához volt szerencsénk.

H​i​rde​t​és

Külsőségek, ergonómia

A két nagy japán fényképezőgép-gyártó kissé elaludt, ami a tükör nélküli rendszerkompaktokat illeti, de szerencsére – úgy tűnik – kezdenek észhez térni és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy felzárkózzanak. A Nikon nem egész három éve ezért egy teljesen új gép- és szenzorkategóriát hozott létre, amely az FX (full frame) és a DX (APS-C) fotómasinák mellett versenyezhet a vásárlók kegyeiért. A Nikon CX formátumában 1”-os képérzékelővel felszerelt vázak állnak a rajtvonalhoz – a szokásosnál (értsd: APS-C vagy 4/3) kisebb méretű és felbontású lapkát fejlett szolgáltatásokkal és funkciókkal egészítették ki a mérnökök. Az „ősi” 1 V1 ráadásul az első olyan készülék volt, amely hibrid, fázis- és kontrasztérzékeléses autofókuszrendszerrel rendelkezett és nem csak fotózás közben, hanem mozgóképfelvételkor is gyors, pontos automata élességállítást tett lehetővé.

Az 1 V1-et anno igen sok kritika érte: volt, akinek a csupán 10 MP-es felbontás szúrta a szemét, de a legtöbben a hiányzó dedikált kezelőszerveket és a nem létező módválasztó tárcsát rótták fel a Nikonnak. Aztán másfél évre rá jött az 1 V2, ami két vezérlőtárcsával és végre fizikai módválasztóval is rendelkezett. Sőt a mérnökök pofás, kissé férfias vonalvezetést is adományoztak az 1 V2-nek, ami immár úgy nézett ki, mint egy miniatürizált dSLR váz. Apropó: mind az 1 V1, mind az 1 V2 beépített elektronikus keresővel volt megáldva. De a finnyás közönségnek ez sem tetszett, ők kisebb, akár zsebre is vágható készüléket akartak kihajtogatható kijelzővel és még nagyobb felbontással. Íme hát a japánok válaszlépése, az 1 V3, amibe már 18 MP került ugyanakkora szenzorméretre. Megkaptuk a dönthető kijelzőt is, sőt már három paraméterező tárcsával irányíthatjuk a gépezetet, és aki nagyon akarja, (kabát)zsebre is vághatja a V3-at a legújabb 10-30 mm-es palacsintazoommal.

Ezekért a változásokért azonban nem kis árat kellett fizetnie a rajongóknak: lemaradt a nagy, kényelmes markolat (opcionálisan pótolható) és az elektronikus kereső, ami ezek után szintén a külön megvásárolható kiegészítők közt kereshető. Igazi vakusaru nincs, csak a kis beépített villanó, vagy az egyedi csatlakozású rendszervaku áll rendelkezésünkre.

A Nikon 1 V3 nagyon masszív, tömör kis dög, feketében igazi rosszfiúként fest; fogása nem túl kényelmes (lásd a kategória hasonló gépeit), de a jól tapadó gumibevonatnak hála legalább biztos. Az előlapon a bajonett és a markolat között látható az a bizonyos harmadik tárcsa, amivel először talán a CoolPix P7100-nál találkozhattunk (majd a Nikon Df-nél ilyen formában). Ennek kezelése kapcsán mindig egy kissé elbizonytalanodtunk, hogy most középső-, vagy mutatóujjunkkal kellene tekergetni, hiszen mindkettővel el lehet érni, de egyikkel sem igazán kényelmesen.

A bajonett másik oldalán az AF segédfénye és az infravörös (pl. távkioldó) egység ablaka lett elhelyezve.

A vas hátoldalán a kezelőfelület jelentős részét a roppant vékony, de meglepően merev, kihajtható érintőképernyő bal oldalára helyezték a szakemberek. Két funkciógomb és a második vezérlőtárcsa a multifunkciós egység köré lett rendezve – ezeket csakis kétkezes géphasználat mellett lehet működtetni, különben kiesne kezünkből a fényképező. A csatlakozók egy része a markolatba került: itt látható a HDMI, az USB és a memóriakártya foglalata is.

Igen, mindenki jól látta, a Nikon 1 V3 immár nem SD, hanem microSD formátumot kezel. A kis méret és tömeg mellett mi egyelőre más előnyét nem tudtuk felfedezni ennek a formátumnak; cserébe sikerült a tesztidőszak alatt egyszer behelyezéskor majdnem eltörni, majd egyszer majdnem elveszíteni az apróságot.

Kellemes meglepetést okozott, hogy a Nikon gondolt a videózni vágyókra, így ennek szellemében felkerült egy 3,5 mm-es mikrofoncsatlakozó is a készülékre. Ezt – hátulról nézve – a váz bal oldalán találjuk.

Az akkumulátort továbbra is a váz alján, a markolati részbe kell becsúsztatni. Meglepő volt a kis áramforrás jó teljesítménye, ugyanis több olyan time lapse felvételt is tudtunk készíteni (egymás után), ahol több száz fotót lőttünk az 1 V3-mal. Pontos számot nem tudunk mondani, de 500 felvétel után még mindig kb. félig töltött volt az akku (legalábbis a kijelző szerint). A fém állványmenet pontosan az optikai középvonal alá került, ami további piros pontot jelent.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Gyártók, szolgáltatók

Hi​r​detés​

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.