Alienware nagybetűs GAMER notebook

Alienware M17x

Nemrégiben volt olyan szerencsénk, hogy kipróbálhattuk az Asus nagyon egyedi, G73Jh játékos notebookját, amivel kapcsolatban felmerült, hogy esetleg hozza az Alienware nagyfiújának, az M17x-nek a szintjét. Ez eddig csak feltevés volt, most viszont lehetőségünk nyílt megbizonyosodni erről. A teljes pompájában előttünk terpeszkedő M17x-en végignézve egyaránt mellbevágó a formája, a mérete és a súlya. Külső borításának nagy részét alumíniumból készítették, de nem akármilyenből, hanem 4 milliméter vastagból. Emiatt több mint 5,3 kilogrammot nyom, súlyos egyéniség a masina. Formája szerintünk azért nem annyira hivalkodó, mint az Asusé, de súlyával és nagyszerű anyagával párosulva az M17x-et tartjuk komolyabb jelenségnek. Tesztgépünk teljes feketéje mellett a fém részek ezüstszürkében és vörösben is rendelhetők.

Elölről és hátulról is brutálisan mutat a nagy Alienware gép. Csatlakozó nincs, marcona nyílás viszont annál több. Elöl a két hangszóró, hátul a szellőzés két rácsa látható. A faron érdekes részlet a majdnem középre helyezett tápcsatlakozó, illetve a megszokottnál szűkebben elrendezett zsanérok.

Oldalról ugyancsak durván fest az M17x ferdén vágott elejével és hátuljával. Ezt a részt jól megraktak csatlakozókkal. Balra egy mini FireWire kezdi a sort, amit egy eSATA-USB, majd két 90 fokkal elforgatott USB követ. Ezután a kellemesnél kissé közelebbre helyezve jön az Ethernet aljzat, majd három monitorkimenet: DisplayPort, HDMI és D-Sub. A sort egy újabb szellőzőnyílás és a Kensington zár felfogatója zárja. Tessék megfigyelni, milyen pengevékony a felső és alsó rész közötti hézag! Jobb oldalon tálca nélküli optikai meghajtó kezdi a sort, fölötte lakozik az ExpressCard és a kártyaolvasó nyílása. Utánuk jön még két USB (így összesen öt van) és egy újabb szellőzőnyílás fölött négy hangcsatlakozó.

Tán félig kinyitva a leglátványosabb az M17x. Ilyenkor látszanak jól élei, fémfelületei, külső részletei. Maga a nyitás művelete is nagyon élvezetes, mert a masszív zsanérokon trezorajtóként fordul el a súlyos felső panel. Szóval ilyen géppel LAN-partin játszva nagyon vigyázzunk, nehogy valamelyik ellenfelünk a kezünkre csapja a fedelét; komoly sérülést okozhat. Apropó, LAN-parti. Olyat is tud a masina (szoftveresen), hogy a webkamerán keresztül figyeli a felhasználó arcát. Ha távozik a géptől, automatikusan zárolja azt, majd ismét megnyitja, ha újból észreveszi gazdáját. Több profilt felvéve az arcok cserélődésével váltogat a felhasználói fiókok között.

Visszatérve a külső jegyekre. Már az Asus G73 is nagyon össze volt rakva, de az M17x masszívsága, minimális illesztési hézagai és kiváló anyaghasználata szinte egy más dimenziót képvisel. Sarkainál fogva elcsavarni szinte lehetetlen, egyetlen veszélyt az jelenthet, hogy váratlanul nagy súlya miatt elejti a felelőtlen emelgető. A gép maximális nyílásszögével is meg voltunk elégedve.

Belül is impozáns látvány fogadott. A szemet szinte vonzza a hatalmas, fehér keretes gombokból felépített billentyűzet. Az Alienware-nél tudják, hogy a játékosok számára ez a legfontosabb beviteli eszköz, szóval nem a divatot követték, nincsenek szigetes gombok. A klaviatúra alatt hatalmas csuklótámasz nyújtózik, mely sajnos olcsó hatású, kopogós műanyagból készült.

Nagy gonddal tervezték meg az M17x fenéklemezét. Mondani sem kell, hogy szintén a fent látott, masszív alumíniumból vágták ki. Hátsó része szinte teljes mértékben rácsozott, amit látványos kopoltyúnyílásokkal hangsúlyoztak ki még jobban. Egyedi részlet a picike fémtábla is, amibe a vásárló kívánsága szerinti szöveget írnak a gép fedelén látható földön kívüli nyelvén.

Pár csavar oldása után eltávolítható a középső, rácsos rész, ami alatt nem sok érdekeset látni. További fedelek rejtik a két merevlemezt, illetve a két memóriamodult. Az elég méretes, 85 wattórás akkumulátort előre helyezték.

Platform - CPU, RAM, HDD

Milyen hardver lapul a brutális külső alatt? Természetesen brutális! Processzorból Intel Core i5-ös és Core i7-es modelleket választhatunk, hozzájuk akár 8 GB memória rendelhető. A két merevlemezhelyet már láttuk, ezekbe akár RAID 1 tömbbe is telepíthetjük a merevlemezeket, vagy kérhetünk SSD-t. Egy játékos notebook legfontosabb része a grafikus kártya. Az aktuális M17x-et egy vagy két Radeon HD 4870-nel szerelik. Ez a VGA ugyan nem támogatja a DirectX 11-et, mint pl. az Asus G73 Radeon HD 5870-e, de szintén 800 számolóegysége van. Memóriavezérlője szélesebb, 256 bites, végén 1 GB GDDR5 memória csücsül. A 17 hüvelykes kijelzőből 1440x900-tól 1920x1080 pixelesig többfélét rendelhetünk, akárcsak optikai meghajtóból, ahol DVD-írótól Blu-ray-íróig terjed a kínálat. Természetesen n-es a Wi-Fi adapter és van Bluetooth modul.

Nálunk az alapból 1,60 GHz-es, virtuálisan nyolcmagos Core i7-720QM processzorral, 4 GB DDR3-1333 memóriával, egy Radeon HD 4870-nel és egyetlen, percenként 7200-at pörgő, 320 GB-os merevlemezzel felszerelt konfiguráció járt, aminek hazai árát nem ismerjük. Jelenleg csak egyetlen, nagyon durva konfiguráció árát tudjuk. Az alapból 1,73 GHz-es Core i7-820QM processzorral, 6 GB memóriával, 1920x1200 pixeles kijelzővel, egy Radeon HD 4870-nel, két 500 GB-os merevlemezzel, DVD-íróval és 64 bites Windows 7 Home Premiummal ellátott változat három év garanciával – most tessék megkapaszkodni – 797 900 forintba kerül. Annyit tennénk csak ehhez hozzá, hogy ez a konfiguráció a német Dell online boltjában sem olcsóbb, szóval nem a magyar árszabással van a gond. Az Alienware egyszeren ennyi pénzt kér csúcsmodelljéért. Persze egy szolidabb Core i5 processzorral és kevesebb merevlemezzel akár kétszázezer forinttal olcsóbban is megúszhatjuk, de az SSD-s Core i7 Extreme processzoros csúcskonfiguráció ára már az egymillió forintot közelíti.

Egyértelmű, hogy mivel kell összehasonlítani az Alienware M17x-et. A hazai piacon egyedül az Asus G73Jh lehet konkurense, melyet szintén Core i7-720QM processzorral, de 8 GB memóriával és Radeon HD 5870 grafikus kártyával próbáltunk ki. Fontos megjegyezni még azt, hogy az Alienware gépen 32 bites, az Asuson 64 bites Windows 7 futott.

Az Intel dinamikus órajelkezelése, illetve a konfigurációk kisebb eltérései miatt az azonos processzorral szerelt gépek közül egyszer az Alienware, másszor az Asus volt jobb, de a különbségek kicsik voltak. Aki notebookos vonalon komoly CPU-teljesítményt keres viszonylag jó áron, annak pillanatnyilag az Intel Core i7-720QM a legjobb választás. Játékhoz viszont fölösleges ez az erőgép, ott a grafikus kártya a meghatározó.

Western Digital és Hitachi 320 GB-os merevlemez percenként 7200-as fordulattal

Merevlemez terén viszont rosszul választottak az Alienware-nél, legalábbis, ami tesztgépünket illeti. Ugyan a felhasznált Western Digital merevlemez percenként 7200-at pörög, így gyorsabb az 5400-as konkurenseknél, de az Asus G73Jh Hitachija mögött alaposan lemaradt. Persze sokkal jobb adattároló résszel is rendelhető az M17x, bár a legjobb, SSD + nagy wincheter variáció még nincs a kínálatban.

Játékos képességek

Lássuk hát, mire képes egymás ellen a Radeon HD 4870 és utódja, a HD 5870! Elvileg nincs köztük olyan nagy különbség, mindkettőnek hasonló a felépítése és 800 számolóegységgel rendelkeznek. A frissebb modellnek magasabb az órajele (700 MHz az 550 MHz ellenében), és DirectX 11-támogatása révén a modernebb játékokban sokat nyerhet. Az idősebb modellnek viszont szélesebb, 256 bites a memóriavezérlője, míg az utódnak csak 128 bites jutott. Mivel a két mobil VGA fizikailag nagyon hasonló kialakítású, nem lennénk meglepődve, ha az Alienware M17x-ben is rövidesen feltűnne a HD 5870. Már csak azért is, mert a HD 5870 40 nm-es csíkszélességgel készül, így kevesebbet fogyaszt, mint az 55 nm-es HD 4870. Annyit említenénk még meg az fps értékek ismertetése előtt, hogy játékos gépbe fölöslegesnek tartjuk a sokmagos, sokat fogyasztó Core i7 processzorokat. Jobban illik beléjük a Core i5 széria, mely még mindig ki tudja hajtani a nagy VGA-kat. Ráadásul a processzor mellé tokozott grafikus magnak köszönhetően 2D-ben vagy filmnézés közben a sokat fogyasztó diszkrét VGA teljesen kikapcsolható.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. A Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és Far Cry 2 játékokban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

Radeon HD 4870 - Alienware M17x: Intel Core i7-720QM, 1,60 GHz, Mobility Radeon HD 4870 550/900 MHz, 4 GB RAM

Radeon HD 5870 - Asus G73Jh: Intel Core i7-720QM, 1,60 GHz, Mobility Radeon HD 5870 700/1000 MHz, 8 GB RAM

Radeon HD 4870 X2 - Asus W90: Intel Core 2 Duo T9800 CPU 2,80 GHz, Mobility Radeon HD 4870 X2 550/850 MHz, 6 GB RAM

GeForce 8800 GT 512 MB - Desktop: Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB RAM

Méréseinket Full HD, vagyis 1920x1080 pixeles, vagy ahhoz nagyon közeli felbontáson végeztük.

Unreal Tournament 3-ban minden bizonnyal a szélesebb memóriabusz katapultálta a HD 4870-et a HD 5870 elé. Csupán a szintén 256 bites vezérlővel ellátott GeForce-ok tudták megelőzni, azok is csak egy hajszállal. Mondani sem kell, hogy mindent maximumra húzva is bőven játszható tempót kaptunk minden felsőkategóriás mobil VGA-tól.

Oblivion világának erdejében már az újabb Radeonnal szerelt Asus kép fickándozott az élen. Az Alienware kb. 10%-kal maradt el mögötte, ami kisebb órajelük különbségénél. Az M17x most is bőven játszható tempót produkált csúcsra állított grafikával. A két Radeon közé befért a GeForce GTX 260M, a GTX 280M pedig minden bizonnyal az élen végzett volna.

Autós tesztünkben már a mezőny végére szorultak a GeForce-ok. A két nagy Radeon párharcából ismét az újabb HD 5870 jött ki győztesen. Ezúttal előnye már órajelbeli fórjának mértékét vette fel, 20% körüli volt. A másodpercenként kigyártott képkockák száma most is elfogadható szinten mozgott.

Ez viszont már nem mondható el stratégiai játékunkról. A World in Conflict DirectX 10-es vizuális hatásaihoz már a legkomolyabb mobil grafikus kártyák sem bizonyultak elegendőnek. Itt a felbontást és a képminőséget is vissza kellett vennünk a játszható tempóhoz.

Végezetül a Far Cry 2-ben visszaállt a megszokott rend. Utódhoz illően, az Asus G73Jh-ba szerelt Radeon HD 5870 megelőzte az Alienware M17x HD 4870-ét. Bizony, ha a megjelenés mellett teljesítményben is király akar lenni az ufófejes vas, akkor fejleszteni kell. Persze most is áll a korábbi helyzet, hogy maximális grafikai részletességnél is folyamatos képet kaptunk Full HD felbontásban.

Megjelenítés, bevitel

Többféle kijelzőt választhatunk az Alienware M17x-hez, igaz, mind TN+film technológiás. Nekünk majdnem a legjobb jutott. Felbontása 1920x1200 pixel, háttérvilágítása viszont még sima hidegkatódos, de rendelhető LED-es verzió is. Képére nagyjából ugyanolyan jelzők illenek, mint a gép legtöbb részére: nagyszerű, bámulatos, letaglózó. Oldalról és felülről csak nagyon meredek szögben romlott számottevően a képe, csak alulról fordultak át hamar a színek. Utóbbi jelenséggel rendeltetésszerű használatnál szinte soha nem találkozik majd a gép büszke tulajdonosa.

Egy ilyen képernyőn már reális igény lehet a színhelyesség, hiszen méretben és pixelszámban is megfelel képszerkesztéshez, szóval bemértük. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt az M17x csak egy kicsivel volt jobb az átlagnál, beállítás után viszont fantasztikus értékeket mértünk. Még a maximális eltérés is a szabad szemmel éppen hogy csak érzékelhető, 1 deltaE szinten maradt, az átlagos differencia pedig ennek a fele volt. Az Alienware M17x színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Mivel méretes a kijelzője és még hidegkatódos a háttérvilágítása, az M17x felső sarkainak fényereje már több mint 10%-kal alacsonyabb a középen mértnél. Nem olyan nagy baj ez, különösen azért nem, mert a maximális fényerő 284 cd/m², amihez nagyon alacsony, csupán 0,3 cd/m²-es minimum tartozik. A két értékből bámulatos, 950:1 körüli kontrasztarány jön ki, amihez hasonlót notebookon ritkán látni. Bevilágítás kapcsán is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az M17x-től. Enyhe világosodást csak a kijelző peremén láttunk.

Az Asusszal ellentétben az Alienware-nél nagyon jól tudják, hogy egy játékos notebook legfontosabb beviteli eszközét, a billentyűzetet illik rendesen kidolgozni. Ezért nincs szigetezés és egyéb divatos trükk, hanem egy hagyományos megoldást kapunk. Igaz, hogy nem egy fantasztikusan kimunkált nyomásponttal bíró, üzleti modellek szintjét hozó klaviatúráról van szó, de kategóriájában a legjobbak közé sorolható.

Ráadásul az Alienware tervezői azt az eddig lehetetlennek tűnő feladatot is megoldották, hogy egyszerre csináltak teljes numerikus padot és jól elkülönülő, teljes méretű kurzormozgatókat. Az is látszott nemzetközi kiosztású tesztgépünkön, hogy minden speciális magyar karakternek van helye.

Láttunk már olyan notebookos billentyűzetet, ami világít akár több fokozatban is, de az Alienware M17x új dimenzióba emelte a fényjátékot. Klaviatúráján négy zónában különböző árnyalatú világítást állíthatunk be, emellett fénylenek a fő gombok fölött jobbra és balra sorakozó érintőmezők, a monitor alatti ufófej, annak merevlemezzel szinkronban villogó szemei, a fölötte lévő Alienware felirat, a tapipad kerete, a hangszórók nyílásai és még a fedélen található másik ufófej is. Szerencsére ezek a fények mind, külön-külön és egyben is kikapcsolhatóak, sőt többféle fényprofilt elmenthetünk.

Azért van ám gyenge pontja is az Alienware M17x beviteli rendszerének. Nem, nem a kellemesen nagy, és finom érdesítése miatt jó tapintású touchpadról és nem is korrekten járó gombjairól van szó. A kiváló fémborításhoz és többi komponenshez szerintünk nem illik a kopogós műanyagból készült csuklótámasz, ami óriási mérete miatt eléggé felhívja magára a figyelmet. Bevonhatták volna olyan csúszásgátló felülettel, mint az Asus G73J-ét.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Már a teljesítménytesztek alatt ízelítőt kaptunk a nagy Alienware nem éppen kellemes hangjából. Nyugalmi állapotban még szép csendben, 20 dB környékén duruzsolt, ráadásul ezt is hátrafelé, a fülünktől jó messze eresztette ki fémtestéből. Felülete 24 °C-os szobahőmérsékleten nem érte el a 35 °C-ot.

Azonban ahogy rátapostunk a virtuális gázpedálra, azonnal megjött a gépezet hangja. Először csak 30 dB-re emelkedett hátul, amiből kb. 24 jött előre, eközben a CPU nyugalmi, 50 °C-os hőmérséklete egy tízessel megugrott. Újabb változás a harmadik percben jött 73 fokos processzornál. Ekkor még hét decibelt erősödött a hang, ráadásul jól hallhatóan két tónus – minden bizonnyal két ventilátor – szólt egyszerre, ami még zavaróbbá tette. Sajnos a félórás teszt végéig ezt kellett hallgatnunk, de legalább a processzor már nem melegedett tovább. Aggasztó, hogy a merevlemez hőmérséklete majdnem 50 °C-ig felkúszott, viszont eközben a gép felülete szinte semmit sem melegedett a kiindulási értékekhez képest. Játékra váltva még öt decibelt emelkedett a gép hangja, ezzel átlépte a 40 decibeles határt. Hátuljának bal oldala ekkor 37 °C-ig melegedett. Hűtésben az Asus G73Jh szerintünk jobban teljesített. Igaz, kicsit jobban melegedett, de sokkal halkabb maradt a hűtése.

Érdekes, hogy az Alienware M17x szinte pontosan addig bírta akkuval, mint az Asus G73Jh. Utóbbinak kisebb telepe volt, de előbbinek még nem 40, hanem 55 nm-es csíkszélességgel készült a GPU-ja. Nyugalmi állapotban valamivel több mint két óráig működött az ufófejes laptop. Videóval ez az érték úgy fél órával csökkent, teljes terhelésen pedig már csak háromnegyed óránk maradt.

A fenti akkumulátoros időkből, a 85 Wh-s telepet figyelembe véve arra jutottunk, hogy a nagy Alienware nyugalmi állapotban 37,5 wattot, videózás közben 55,5 wattot, teljes terhelésnél pedig átlagosan 112 wattot fogyasztott. Az Asus G73Jh nyugalomban szinte ugyanennyit fogyasztott, videózásnál már 5, teljes terhelésnél pedig pontosan 20 wattal igényelt kevesebb energiát.

Értékelés

Hát igen, valahogy így kell az igazi gamer notebookot megcsinálni. Az Alienware az M17x-be belesűrítette a kategória összes fontos tulajdonságát. Először is olyan brutális a megjelenése, hogy tulajdonosának nem is kell hirdetnie, hogy baromi drága volt, és jó nagy a teljesítménye. Elég a LAN-partin kitenni az asztalra, hogy a többieket megegye a sárga irigység. De nem csak látványban van ott a szeren a nagy ufófejes, minősége és kidolgozása is makulátlan – szinte. Egyedül a csuklótámaszba lehet belekötni.

Bekapcsolás után jön az újabb sokk, ezúttal fényekből. Merjük állítani, hogy gamer berkekben ezzel a színorgiával akár csajozni is sikeresen lehet. Persze a kevésbé rátartiak kikapcsolhatják vagy szolidabb keretek közé szoríthatják a fényeket. A következő taglózás sajnos már nem pozitív. Igen, ez a notebook brutális teljesítményt képvisel, de sajnos hangja is ehhez illik. Játék közben már elég zavaróan hangos volt. Melegedés terén sokkal jobbnak tűnik a helyzet, viszont a winchesteren mért, közel 50 °C-os hőmérséklet aggasztó.

Szóval akkor Alienware M17x vagy Asus G73Jh? Kinézetre mind a kettő vadító, de az Asus még akkor is csak egy műanyagcsoda, ha minősége elég korrekt. Az Alienware vastag, nemes fémjének érzésével nem ér fel a műanyag. Belül a nagyszerű billentyűzet ver köröket az Asus szigetesére. Játékos teljesítményben viszont a G73Jh a jobb, akárcsak hűtésben. Aztán itt van még az a tény, hogy az Asus az erősebb VGA-val és Blu-ray olvasóval is „csak” félmillió forintba kerül. Mindenkinek magának kell eldöntenie – lehetőleg kipróbálás után – hogy a legendás márkanév és a nemes anyagok megérik-e neki a felárat. Nekünk az Alienware M17x, mint jelenség nagyon tetszett.

További képek az Alienware M17x-ről a galériában.

Alienware M17x

rudi

Az Alienware M17x notebookot a notebook.hu bocsátotta rendelkezésünkre.