FESZÜLTSÉGÁLLÍTÁS ÉS EGYEBEK
A szorzóállítás után a processzor magfeszültségének beállítása a második legfontosabb, legnépszerűbb téma.
Szerencsére ez is elég könnyen megoldható akár a processzoron is, az előbbiekben szerzett ismereteinkre támaszkodva. A helyzet annyival egyszerűbb, hogy nem kell kapcsolásokkal és ellenállásokkal törődnünk, elég a megfelelő hidak beállításait ismerni. Természetesen a legegyszerűbb, ha az alaplapunkon lehet állítani a magfeszültséget, de lássuk a manuális módszert is!
A feszültséget minden AMD proci esetében 5 híd, azaz 5 bit kódolja, csupán a hídcsoport elnevezése változott az idők folyamán. Eleinte L7 volt a nevük, újabban (Palomino/Morgan magoktól kezdve) viszont L11-nek hívják őket. A szorzóhoz hasonlóan itt is minden bitnek van egy helyiértéke, a bekapcsolt bitek értékének összegéből és egy offsetből adódik a tényleges feszültség:
Vcore = sum(bitérték x helyiérték) + 1,075 A helyiértékek pedig:
Magfeszültség kódolása a Palomino L11 hídjain
Megfejtés:
Vcore = (1 x 0,025) + (1 x 0,05) + (0 x 0,1) + (1 x 0,2) + (1 x 0,4) + 1,075 = 1,75 V
A helyiértékek a hídcsoport első hídjától lépkednek felfelé - mindig figyeljünk, hogy honnan kezdődik a számozás. Az első híd mellett egy pont vagy egy kis háromszög jelölés található. Ez különösen a Palomino és Thoroughbred esetében érdekes, mert szinte ugyanott vannak az L11 hidak mindkét procin, viszont a sorrendjük fordított.
Igazából a legfontosabb tudnivaló az, hogy ha az összes bit be van állítva, azaz mind az öt híd össze van kötve, akkor kapjuk a maximális feszültséget, ami 1,85 V. Hidakat összekötni pedig már profin tudunk...
Az 1,85 V sajnos nem valami sok, egy-két tizeddel több jót tenne a tuningnak a Thunderbird és Palomino esetében, ellenben általában bőven elég és legalább nem lehet könnyen túlfeszültséggel megsütni a processzort. Jobb alaplapok amúgy is engednek hozzáférést a feszültséghez, sőt néhány kivételes darab akár 1,85 V fölé is elmerészkedik. Természetesen, aki telhetetlen, az a neten bőven talál információt "voltage mod" témában, de ezek a forrasztgatás miatt szintén nem tartoznak a non-destruktív kategóriába, ráadásul a megoldások alaplap függőek, így most nem térünk ki rájuk. Az újabb, kisebb gyári feszültségen futó prociknak pedig ez a korlát már nem is olyan rossz. Ökölszabályként +10% feszültséget lehet biztonsággal rászabadítani egy alkatrészre.
Megjegyzendő, hogy manapság már nem csak a lehető legnagyobb feszültség beállítása lehet érdekes, hanem underclocking, azaz alulhajtás esetén akár lefelé is érdemes lépkedni a feszültséggel, ugyanis ezáltal csökkenthető a processzor hőtermelése (ami ugyebár a tápfeszültségtől és az órajeltől függ adott lapka esetén). Ellenben meglepően kevés alaplap adja meg a lehetőséget, hogy a feszültséget lefelé is állíthassuk - MSI, Gigabyte, Asus lapoknál nem divat az alultáplálás, az Abitok viszont mindig is teljes szabadságot adtak a beállításoknál.
Feszültségemelés esetén még fontosabb szempont, hogy kiváló hűtése legyen a processzornak, erről nem szabad megfeledkezni.
DUAL MŰKÖDÉS ENGEDÉLYEZÉSE
Egy ideje már kétprocesszoros Socket A rendszerekkel is boldogíthatjuk magunkat, ellenben ilyen megoldáshoz csak Athlon MP processzorokat használhatunk, a sima Athlonok (Duronok pláne) nem futnak dualban.
A jól bevált vizuális összevetés és próbálgatás ezen a területen is meghozta gyümölcsét, és ha minden igaz, akkor a Palomino esetében az L5/4 híd (L5-ben a 4.) állítja ezt a funkciót. Az MP procikon ez a híd nincs elvágva, míg az XP-ken elnyisszantják. Íme egy MP proci:
AMD Athlon MP (az első példányok még kerámiatokosak voltak, de már természetesen Palomino magosak - érdekes átmenet a Thunderbird Athlon és Palomino Athlon XP között, leginkább a Morgan Duronokra hasonlít)
Összevetve egy XP-vel, látszik az L5/4 eltérése:
Mezei XP (Palomino)
Ezek szerint a dual működéshez csupán vissza kell zárni az L5/4 hidat. Hidat zárni pedig már nagyon tudunk...
Megkockáztatható, hogy a Thoroughbredre is vonatkozik ez a megoldás, ugyanis az L5 kiosztása ránézésre teljesen azonos, csupán máshol helyezkedik el.
CACHE MÉRET ÁLLÍTÁSA
Éles szemű gyakorlatozók rájöttek, hogy a mobil AMD prociknál az L2 és L9 hidak manipulálásával lehet változtatni az L2 cache méretét. Nem tudni, hogy ez az asztaliakra is vonatkozik-e, de elképzelhető, ugyanis ezekre a hídcsoportokra egyelőre nem sikerült érdemleges funkciót dekódolni. Természetesen nem kell most arra gondolni, hogy élből tetszőleges cache méretet állíthatunk a procinknak, ugyanis ezek a beállítások valószínűleg a címezhető cache méretet állítják, azaz vagy van mögötte hardver, vagy nincs, ő nem ellenőrzi, csak megpróbálja használni. Túl sok jelentősége nincsen, ugyanis Athlonunkon eszünk ágában sincs a cache méretét csökkenteni, a Duronban pedig fizikailag kevesebb cache van, mint az Athlonban. Annyi elképzelhető, hogy mobil prociknál nincs valódi különbség a Duron és Athlon magok között, a besorolás csupán attól függ, hogy a gyárban mennyi cache-t engedélyeznek (az Intel például az Celeron procikat mind így készíti, nem vacakol két termékskálával, egyszerűen butítva adja el a jobbat). Ennek tudatában sem feltétlen érdemes nekiesni akár mobil procink cache-ét felturbózni, ugyanis könnyen elképzelhető, hogy bár van még plusz cache a magban, de azért lett kikapcsolva (és Duronként eladva), mert az a része hibás - tehát ha visszakapcsoljuk, csak gondot veszünk a nyakunkba.
Természetesen vállalkozó szelleműek nyugodtan kísérletezhetnek...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
