A résztvevők

Mai tesztünkben megismerkedünk a Samsung új sorozatával, ezenkívül szemügyre vesszük a Western Digital Caviar továbbfejlesztett változatait és a Seagate Barracuda tizedik verziójának jeles képviselőit. A Hitachi 500-asát korábban már teszteltük, és most először a Maxtor kimarad a sorból, ugyanis a márka a Seagate általi felvásárlás nyomán mind inkább kikopik a kiskereskedelmi forgalomban is elérhető meghajtók piacáról.

Mielőtt a konkrétumokra térnénk, lássuk, milyen események zajlottak le a 3,5 colos merevlemezek piacán az elmúlt közel egy évben. Utoljára 300–320 GB-os HDD-ket teszteltünk, és akkor a Maxtor még élt és virult; bár a Seagate már korábban felvásárolta, a márkanév nem tűnt el teljesen. A teszt előtt nem sokkal jelent meg a DiamondMax 11, a gyártó utolsó saját fejlesztésű merevlemeze, mellyel ha kicsit késve is, de bevezették a 125 GB-os tányérméretet. Ekkorra a sokkal nagyobb piaci részesedéssel rendelkező Seagate már a 160 GB-os tányérok (Barracuda 7200.9 80 és 160 GB-os változatai) felfuttatásával volt elfoglalva, ám ezek még nem PMR technológiával készültek. A WD és a Hitachi ekkoriban még szintén „csak” 125 GB-nál tartott, de a lemeztányérok befogadóképességének növekedése drasztikus mértékben felgyorsult, miután – a Seagate-tel az élen – elkezdték alkalmazni a PMR, azaz Perpendicular Magnetic Recording (merőleges adatrögzítés) technológiát. A Seagate először a Barracuda 7200.10-es családnál vezette be az új eljárást, és segítségével sikerült kifejlesztenie a 188 GB-os tányérokból álló, akkor még rekordméretű, 750 GB-os Barracuda 7200.10-et.

Más kérdés, hogy noha ez időtájt a Samsung még csak ott tartott, hogy a többi gyártó által már jóval korábban alkalmazott TMR (Tunnel Magneto-Resistance) fejekkel lássa el a Spinpoint T133-as családot, mára viszont, mint látni fogjuk, a Spinpoint T166-asokkal a koreaiak nemcsak behozták a lemaradásukat, hanem fel is adták a leckét vetélytársaiknak. Mindezt úgy, hogy a PMR-t még csak most implementálják a Spinpoint F1 szériába, nem kisebb mint 334 GB-os tányérokkal. Miközben a piacvezető Seagate 250 GB-os (7200.11), a harmadik helyezett Hitachi pedig 200 GB-os (7K1000) lemeztányérokkal "bohóckodik".. A WD legnagyobb kapacitású 3,5 hüvelykes merevlemezeinél továbbra is a négytányéros felépítésre esküszik (emlékezzünk az igen sikeres Caviar SE16 és RE 400 és 500 GB-os változataira 100, illetve 125 GB-os tányérokkal), ebből pedig sejthető, hogy a cég legnagyobb méretű Caviar SE16 asztali merevlemezében (750 GB) már 188 GB-os lemezeket használ, ami egyben az első PMR-es diszkük is. Rögtön hozzá téve, hogy ezzel a mérettel is versenyképes a WD-alternatíva.

Napjainkban tehát már mindenki használja a PMR-t, az összes gyártó támogatja a SATA-300-as interfészt, a Native Command Queuingot (NCQ), így elsősorban a teszteredmények és az ár válik igazán fontossá. Árlistákat böngészve úgy vettük észre, manapság a 400 és 500 GB-os merevlemezek már igen jó áron kelletik magukat, a 400-asok 24–25 000, az 500-asok pedig 30–32 000 forintba kerülnek, ami kapacitás/ár viszonylatban a legjobbak közé emeli őket. Ezért döntöttünk úgy, hogy e két kategóriából fogunk tesztelni. Kilóg a sorból a WD Caviar RAID Edition, amely 32–40 000 forintért kapható – nem véletlenül, hiszen inkább belépőszintű szerverekbe és munkaállomásokba ajánlja a gyártó, cserébe hosszabb garanciát és plusz funkciókat kínál a versenytársakkal szemben.

A résztvevők

Hitachi Deskstar E7K500 [+]

A Hitachi a Deskstar 7K500 megjelenése óta mindössze egy asztali termékcsaláddal lépte túl az 500 GB-ot, a 7K1000-rel, melyben 200 GB-os tányérokat találunk; ebből azonban nem létezik 500 GB-os változat, 750 GB-os a kisebb és 1 TB-os a nagyobbik verzió. Tesztünk szempontjából érdekesség, hogy a HDS725050KLA360 típusjelű merevlemez korábban 7K500 névre hallgatott (ezt teszteltük is), azonban ez idővel megváltozott, és jelen pillanatban a 7K500 típusjele HDS725050KLAT80, ami párhuzamos ATA interfészt és csak 8 MB cache-t takar. A korábbi 7K500 most az E7K500-asként fut, ebből újabban az 500 GB-os mellett létezik 400 GB-os verzió is (Magyarországon még nem találkoztunk vele). Ahogy korábban a 7K500, úgy a E7K500 is öt darab 100 GB-os tányérral rendelkezik, ezeket 10 fej olvassa, 16 MB-os a cache, és csak SATA csatolóval kerül forgalomba. Az E7K500 tehát lényegében megegyezik a korábban tesztelt 7K500-zal, 100 GB-os tányérjaival végeredményben tesztünk legelavultabb tagja. A Hitachi még a T7K500-as termékcsaládon belül kínál 400 és 500 GB-os változatokat, de ezeket nem sikerült beszereznünk. Ezekben 166 (500 GB), illetve 133 GB-os (400 GB) tányérok pörögnek, vagyis minden valószínűség szerint gyorsabbak, hűvösebbek és halkabbak az E7K500-nál, ami nem véletlen, hiszen míg a T7K500-at inkább a teljesítményre hegyezték ki, addig az E7K500 folyamatos működésre lett tervezve, tekintve az 1 millió órás MTBF-t.

Samsung Spinpoint T166 400 és 500 GB [+]

A Samsungtól korábban a T133-as és P120-as merevlemezeket teszteltük, a T133-tól nem voltunk elragadtatva, azonban a P120 jól sikerült, sok is fogyott belőle. A Samsunggal kapcsolatban számos felhasználónak korábban az volt a problémája, hogy bár a megvétel után közvetlenül halk a winchester, idővel a motor elkezd valamiféle sípoló hangot hallatni. A motorhang persze a motor gyártójától is függ; a Samsung korábban két beszállítóra támaszkodott, feltűntek JVC és NIDEC motorok is. Ezúttal NIDEC motoros háttértárakat teszteltünk, méghozzá a Samsung már boltban is kapható fejlesztései közül a legújabbat, a T166-ot (az F1 sajnos még nem érhető el). Nevéből arra következtettünk, hogy a T166-ban 166 GB-os korongok találhatók, azonban egy kis kutakodás után szomorúan vettük tudomásul, hogy az általunk tesztelt változatok közül ez csak az 500 GB-os verzióra igaz, a 400 GB-osban 133 GB-os tányérok vannak. Kérdés, hogy ez hogyan hat a teljesítményre.

A T166-osból 80 GB-tól egészen 500 GB-ig találunk különböző változatokat, SATA és PATA csatolóval, 8 és 16 MB pufferrel. Hogy az adott változatban hány tányér van, az a Samsung merevlemezek esetében egészen egyszerűen kideríthető: ha a típusjelzésben a szám mögött L betűt találunk, akkor hat író-olvasó fej került a merevlemezbe, tehát a tányérok száma három. A K öt fejet, a J négy fejet, az I három fejet, a H két fejet, a G pedig egy fejet jelent. Ebből következően a piacon elérhető 320 GB-os változat (HD321KJ) öt fejjel rendelkezik, tehát 133 GB-os tányérokból épül fel (3 x 133 GB-os tányér, ezeket 5 fej olvassa, vagyis az egyik tányér egyik oldala láthatatlan, így marad 332 GB) – mindez szintén nem passzol a T166-os elnevezéshez.

Seagate Barracuda 7200.10 500 GB [+]

A Seagate a Barracuda 7200.10-es családban többféle tányért használ fel, de esetében nem is emelhetünk kifogást ez ellen, hiszen a típusjel nem ígér semmilyen tányérméretet. A most tesztelt 400 és 500 GB-os változatokban egyaránt 166 GB-os lemezeket találunk, és ezek a tárolók a gyártói specifikációk alapján elérési és keresési időben is verik a mezőnyt (4,16, illetve kevesebb mint 8,5 ms). Érdekes egyébként ez utóbbi adat, ugyanis a 7200.9 esetében a gyártó éppen azért specifikált igen magas, 11 ms-os keresési időt, mert a nagy tányérkapacitás miatt, bár nőtt az egységnyi területre eső adatmennyiség, ezzel együtt megnőtt a fejpozicionálási idő is. A Seagate a merevlemezpiac legnagyobb szereplője, amit inkább korával és megbízhatóságával, mintsem asztali merevlemezei sebességével sikerült kiharcolnia magának.

WD Caviar SE16 400 GB és Caviar RE2 400, illetve 500 GB [+]

A Western Digital csak az elmúlt pár évben kezdett el feltörni, korábban nem igazán termett babér a számára. A vetélytársaktól eltérő felfogása ellenére is sikeres tud lenni, ez pedig a felhasználók számára jót jelent, hiszen minél több gyártó közül tudunk választani, annál nagyobb a verseny. A WD szolid termékpalettával képviselteti magát a szerverpiacon is, és érdekes, hogy több, eredetileg szerverekbe, munkaállomásokba szánt meghajtója (Raptor, RAID Edition) is nagy siker lett az otthoni gépépítők körében. A fő húzóerőt persze a 7200 rpm-es asztali merevlemezek közül a Caviar SE és SE16 jelenti.

Korábbi tesztjeinkben a WD merevlemezek mindig jól sikerültek valamilyen szempontból, általában a zajszintjük miatt voltak ajánlásra érdemesek, hiszen a felhasználók többsége értékeli, ha egy merevlemez picit lassabb, de jóval halkabb vetélytársainál. A csúcs anno a 400 GB-os változat volt, amely gyors volt és emellé halk is; ez a HDD négy tányérral rendelkezett, a specifikációk alapján semmi különössel nem kecsegtetett, mégis lekörözte vetélytársait. Ezúttal olyan WD tárolókat tesztelünk, melyek elődeit már volt szerencsénk kipróbálni, azóta azonban eltelt egy kis idő, és mivel a WD sem ül a babérjain, a merevlemezek, ha kívülről és nevükben nem is nagyon, belülről sokat változtak. A WD5000YS a Caviar RE2 500 GB-os változatának a régebbi verziója, ezt ezúttal is leteszteltük azért, hogy meglegyen az összehasonlítási alap korábbi cikkeink felé. A Caviar RE2 újabb változata WD5000ABYS névre hallgat, ezt azonban nem sikerült beszereznünk, szemben a 400 GB-ossal (WD4000ABYS), amely teljesen új belső felépítésű, elődjével szemben 166 GB-os tányérokat tartalmaz (a 400-asban öt, az 500-asban pedig hat fej található). Már ugyanerre a belsőre épülnek a Caviar SE16-osok is, melyek jelzése AAKS-re vagy AAKB-re végződik.

A Western Digital RAID Edition merevlemezeit belépőszintű szerverek és munkaállomások számára kínálja a Raptorral egyetemben, és olyan funkciókkal ruházta fel őket, melyek a megbízhatóságot és az adatok biztonságát garantálják – mindennek köszönhetik magasabb árukat. Elsőként szót érdemel az 1,2 millió órás MTBF (akár a hét összes napján napi 24 órás használat mellett is), és egy úgynevezett Time Limited Error Recovery (TLER) funkció támogatása, ami javítja a merevlemez és a RAID-vezérlők közötti kompatibilitást, illetve megakadályozza, hogy a merevlemez hibajavítással töltött idejét esetleg végleges meghibásodásnak értékelve a RAID-vezérlő kidobja a tárolóegységet a RAID kötetből. Ezeket egészíti ki újabban a Rotary Acceleration Feed Forward (RAFF), ami egyfajta vibráció-kiegyenlítő technológia, melyre soklemezes RAID-köteteket tartalmazó környezetben, ahol egymáshoz közel helyezik el a merevlemezeket, szükség lehet.

Tesztkörnyezet

Tesztprogramok

• HDTach
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• WinRAR 3.7
• Everest UE 4.0

Minden merevlemezt az alaplap déli hídjáról (ICH7R) működtettünk, nem kapcsoltuk be az NCQ-t, ugyanis ezzel kapcsolatban már többször bebizonyosodott, hogy asztali felhasználás esetén inkább lassít, mint gyorsít a tempón. A HDTach és az IPEAK tesztek particionálatlan állapotban lettek lefuttatva. Az összes többi teszt esetében NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk le. Formatálás után az 500 GB-os merevlemezeken 465, a 400 GB-osokon pedig 372 GB szabad hely maradt.

HDTach és PCMark

A HDTach és PCMark2005 szintetikus tesztekben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez valós tudását.

Az összes merevlemez 12,9 és 14,1 ms közötti értéket ért el, így ha a 4,16–4,2 ms-os elérési idővel számolunk, akkor gyakorlatilag egyik gyártó esetében sem passzol tökéletesen a megadott keresési idő, az összes gyártó „tévedett” 0,3–1 ms-ot, a legnagyobbat a Samsung.

Az átlagos lineáris olvasás teszt arra ad választ, hogy a merevlemez az első szektortól az utolsóig átlagosan milyen sebességgel olvassa az adatokat, ez pedig általában előrevetíti a másolási tesztekben elért helyezéseket. Talán ez a legfontosabb a három teszt közül. Nagyon úgy tűnik, hogy itt az a nyerő, ha minél nagyobb a tányérméret, 65,4 és 68,4 MB/s között találjuk a 166 GB-os lemezekből felépülő szereplőket, majd őket követik a 125, 133 és 100 GB-os tányérokból felépülő WD, Samsung és Hitachi háttértárak. Korábbi tesztjeinkben csak a WD Raptor volt képes ennél magasabb átlagsebességre (78,1 MB/s).

Feljegyeztük a burst átviteli sebességet is, amely meghatározza egy adatcsomag adott időn belüli átszállításának a sebességét a merevlemez alrendszeren keresztül. Mint látható, SATA-300-as merevlemezekről van szó, így 189,6 MB/s a legkisebb érték, ami bőven a SATA-150-es határérték felett van. Mindez azonban nem jelent túl sokat, inkább csak tájékoztató jellegű teszt ez.

Lássuk a PCMark05 eredményeket, melyek a víruskeresésen kívül általában megbízható támpontot adnak egy merevlemez sebességéről. Az XP boot tesztben az E7K500 lett a nyerő, de előnye alig 4%-os az őt követő WD-kkel szemben. Az utolsó helyre a Samsung 400 GB-os változata ért be. Az alkalmazások betöltése tesztben ismét a Hitachi állt az élre, de előnye itt még kisebb, mint előzőleg. Ezúttal a Barracudák értek be utoljára a célba. Fájlírásban már jóval nagyobb különbségeket sikerült kimérni, a 166 GB-os tányérokból felépülő Samsung és WD merevlemezek kerültek az élre, őket a szintén 166 GB-os tányérokra támaszkodó Seagate-ek követik, majd a kisebb lemezre épülő HDD-k következnek. A sorrend majdnem megegyezik a HDTach átlagos olvasási tesztjében látottakkal. Az általános merevlemezhasználat tesztben már több minden szól bele az eredménybe, és talán ez az a részeredmény, amely a mindennapi alkalmazásokra leginkább jellemző.

IPEAK és fájlmásolás teszt

Következzen az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett PEAK szoftvere. A programcsomagban található Win32 Disk Tracing Kit egy memóriarezidens program, mellyel minden I/O műveletet rögzíthetünk, akár egy szkriptet, így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, ezáltal minden futtatáskor szektorról szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha 1000-rel elosztjuk a RankDisk végeredményét, megkapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott szkript alatt. A szkripteket mi magunk készítettük. Ez a teszt adja talán a leghitelesebb eredményeket a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtatunk, teszteltünk.

Az első szkript egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne egy kis szövegszerkesztés Office 2003 Wordben, Excel táblázatkezelés, Paint, Internet Explorer-es böngészés több ablakban, Outlook Express-es levélfogadás/olvasás/írás, Windows Commander alatti másolgatás ide-oda egy merevlemezen belül, Adobe Readerrel fájl megnyitása és olvasása, ACDSee-vel képek nézegetése, filmnézés Windows MediaPlayer 9-cel és QuickTime Playerrel, regisztrációs adatbázis Norton SystemWorksszel való kijavítása, víruskeresés Norton Antivirussal, könyvtártörlések, tömörítés WinRAR-ral, 3ds max renderelés, Windows Media Encoder 9 fájlkonvertálás – mindezek több esetben szimultán végrehajtva. Itt az abszolút befutó a Samsung T166 500 GB-os változata lett, a kisebb tányérokra épülő 400 GB-os változat 11%-kal lemaradt. Kissé meglepő a WD-k gyenge szereplése.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar jeles képviselőit találjuk meg, úgymint Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick. Ezúttal nem voltak túl nagy különbségek, az első és utolsó közti 9%-os differencia a mindennapi használat során (játékok alatt) nem érezhető.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép bootolását rögzítettük, a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Esetünkben egy elég komolyan leharcolt (több mint egyéves) rendszerről van szó, és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows startja után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogram-irtó – tekintélyes a lista. A Hitachi és a WD RE2 lett a befutó, őket szorosan követi a Samsung és a WD SE16. A 400-as Caviar RE érthetetlen módon lassabb volt az ugyanolyan belső felépítésű SE16-nál, és a Seagate-ek sem büszkélkedhetnek nagyon ezzel az eredménnyel.

Végül bevetettünk néhány vírusirtót, és azt rögzítettük, ahogy ezek a programok végigfésülik a rendszerben található merevlemezeket. Ebben a tesztben a Samsung 500-asa volt a nyerő, de nem sokkal maradt le a Seagate és a WD sem. A 400-as Samsung és a Hitachi elég komoly hátránnyal ért célba.

A jól bevált FC-Test helyett ezúttal az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk ide-oda, ugyanis a programban megtalálható eredeti példák már nagyon kevésnek bizonyultak ezeken a winchestereken. Az FC-teszt programmal előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző sémák szerint. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600–700 MB-osak, azaz CD-méretűek), MP3 zenék (2–10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig) és így tovább. Természetesen ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott fájlokat később szintén a programmal egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi időt töltött, MB/s-ben megadva a műveletvégzés sebességét is.

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, amelyek a következők voltak.

• MP3 – 270 darab 2–10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO – 3 darab 4–700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN – 9006 darab 1 kB–1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtatuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb! A teszt, mint már említettük, annyiban módosult, hogy az FC-test által létrehozott fájlmennyiség háromszorosát másolgattuk át.

Elsőként átlagos MP3-méretű fájlokat másoltunk a merevlemezen belül, és a Samsung T166 500 GB lett a befutó. Őt 6 és 11 másodpercen belül követte a Hitachin kívül az összes többi merevlemez.

A CD méretű fájlok másolásában is a Samsung T166 lett a nyerő a WD 400-asaival egyetemben.

A sok pici fájlt átmásoló tesztben újra megismétlődött ugyanez, viszont ezúttal kirívóan gyenge eredményt értek el a Seagate merevlemezei.

Egyéb alkalmazások, játékok

Következő tesztünkben az FC-Test által létrehozott 9006 darab 1 kB és 1 MB közötti méretű fájlt tömörítettünk be, és mindeközben mértük az időt. Mint látható, a tömörítés során nem tudtunk kimérni komoly különbséget.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a becsomagolt állományok kibontása mennyi idő alatt történik meg az egyes merevlemezeken, és itt már komolyabb mértékű különbségek jöttek ki. A két 400-as WD Caviar lett a legjobb, őket követték kisebb lemaradással a többiek, kivéve a Seagate-eket, melyek a másolási teszthez hasonlóan itt is elvéreztek.

A Ghost32-vel egy közel 6 GB méretű image fájlt (amely egy teljes Windows XP rendszert tartalmazott) töltöttünk fel a tesztlemezre, és ennek a műveletnek az időigényét jegyeztük fel. A Samsungok itt is jól szerepeltek, és így tett a Hitachi, illetve a két 400-as WD is. Az 500-as WD már komolyabb mértékben, 33%-kkal maradt le, míg a Seagate-ekkel ezúttal is nagyon csúnyán elbánt a teszt, utolsók lettek, időeredményük majdnem kétszerese az első Samsungénak. Ghostolásra a Seagate merevlemezei nem igazán ajánlhatók. :)

Melegedés és zajszint

A teljesítménytesztek után a melegedéssel és a zajszinttel foglalkoztunk. A lemez hőmérséklete nyomon követhető egyrészt egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal, és/vagy külsőleg egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

A merevlemezek külsőleg némileg különbözőek, ezért egy közös ponton mértük le a hőmérsékleti értékeket, ez a hely pedig a merevlemez üres oldala lett. Úgy vettük észre, hogy az itt mért értékek állnak legközelebb minden merevlemez esetében a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez. A tesztek időpontjában a környezeti hőmérséklet 28–30 fok volt.

Üresjáratban a két Samsung és a két 400 GB-os WD Caviar melegedett legkevésbé, míg az 500-as WD és a Hitachi lett az utolsó. A legnagyobb különbséget a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott és az infrás hőmérő által jelzett értékek között a Samsungok esetében jegyeztük fel, a Samsung vagy szereti hűvösebbnek feltüntetni merevlemezét, vagy az integrált hőmérő teljesen más helyen méri a hőmérsékletet.

Terhelés közben nem változott a helyzet, ezúttal is a Samsung és a 400-as WD-k voltak a leghűvösebbek, igaz, a Seagate-ek sem maradtak le komolyabban. A legmelegebbnek ezúttal is az 500-as WD és Hitachi bizonyult.

A zajszinteket szintén a meghajtók üres oldalán mértük, azoktól 3 mm-re helyeztük el a zajszintmérő eszközt. A merevlemezeket egy kis tárgyra tettük rá, hogy a motorzaj teljes mértékben hallható legyen, de a rezonancia ne szóljon bele a végeredményekbe.

Üresjáratban (ami a legfontosabb) a két Samsung volt a leghalkabb. Esetükben pontosan ugyanolyan értéket sikerült kimérnünk, ami végülis érthető, hiszen a tányérméreten kívül ugyanolyan belsejük van. Őket a két 400-as WD követte, de a különbség nem kevesebb mint 2,4 dB-es volt, ami egy merevlemez esetén már elég sokat számít. Az 500-as WD sem maradt le túlságosan, de sok kicsi sokra megy. Igazából úgy vettük észre, hogy az 500-as WD-től felfele az összes merevlemeznek már erősen hallható, süvítő hangja van, a két Samsung és (jóindulattal) a két 400-as WD még elviselhető volt.

Terhelve nem változott sokat a kép, fejmozgatás közben továbbra is a Samsung és a WD viszi a prímet. Érdekes, hogy az 500-as WD Caviar RE2 esetében mértük ki a legkisebb zajszintnövekedést az üresjárati értékhez képest, ez annak köszönhető, hogy a süvítő hang elég szépen elnyomja a fejmozgás hangját, ami végülis a Seagate-ek esetében volt a leghangosabb, még az ötlemezes, tízfejes Hitachit is képesek voltak lepipálni.

Értékelés

A Hitachi Deskstar E7K500 a 7K500-hoz hasonlóan viselkedett tesztünkben, nem véletlenül, hiszen ugyanarról a merevlemezről van szó. A probléma csak az, hogy míg korábbi tesztünkben a 7K500-nak még volt keresnivalója abban a közegben, addig az E7K500 számára csak a tisztes helytállás lehetett cél ebben a megújult mezőnyben, ez végül sikerült neki. Az E7K500 felett eljárt az idő, sebessége átlagos, emellé hangos és nagyon melegszik, így az újonnan megismert HDD-k mellett megvételre már nem tudjuk ajánlani. Az igazi az lett volna, ha a T7K500-at teszteljük le, de azt nem sikerült beszereznünk.

A Samsung Spinpoint T166 tesztünk egyik győztese, legalábbis az 500 GB-os méretű merevlemezek között a T166 kiemelkedett a mezőnyből. Sebességével, ha nem is maradéktalanul, de sikerült félreállítania a most bemutatott ellenfeleit, emellett viszont ebben a mezőnyben a leghalkabb és egyben a leghűvösebb is volt, ami tekintve, hogy 400 GB-os merevlemezeket is teszteltünk, elég nagy szó. A T166 400 GB-os változata is jól szerepelt, de kisebbfajta csalódás, hogy az 500-asnál kisebb tányérmérettel kerül forgalomba, ennélfogva pedig lassabb annál. Ettől függetlenül a zajszintet és a melegedést tekintve ugyanolyan jó mindkét merevlemez, így a T166 400 és 500 GB-os változatát ajánljuk.

A Seagate Barracuda 7200.10 már-már megszokott módon nem igazán győzött meg minket arról, hogy feltétlenül őt kellene választanunk. Igaz, közepes-gyenge szereplésében közrejátszik az is, hogy a 7200.10 eggyel korábbi generáció, a megfelelő az lett volna, ha a 7200.11-et tesztelhetjük, melyet viszont itthon egyelőre még sehol nem láttunk. A 7200.10 400 és 500 GB-os változata elég sokat gyengélkedett, legyen szó teljesítményről vagy zajszintről. Voltak megugrásai, de a nagy átlagot nézve van nála jobb választás.

A Western Digital Caviarjai ezúttal jól szerepeltek, igaz, ez inkább a 400 GB-osokról mondható el, az 500-as RAID Edition nem nyűgözött le minket, ahogy korábban sem. A WD5000YS teljesítménye az 500-asok között a második-harmadik helyre volt elég ebben a mezőnyben. A Samsung T166-osa gyorsabb nála, a Hitachi E7K500 már egy igencsak koros fejlesztés, a Seagate Barracuda 7200.10 pedig nem volt komoly ellenfél. Melegedés és zajszint tekintetében sem volt éppen nyerő pozícióban, ezért a WD5000YS-t nem tudjuk ajánlani. A WD5000ABYS komolyabb ellenfele lett volna mindenkinek; ami egészen biztos látva a WD4000ABYS és WD4000AAKS eredményeit, hogy a 400 GB-osok között a Samsung T166-osával egyetemben vételre ajánlható merevlemezekről van szó. A Caviar RE2 jóval drágább az SE16-nál, így ezt csak simán ajánlani tudjuk, főleg a megbízhatósága és a RAID Edition családra jellemző speciális tulajdonságok miatt, melyeknek belépőszintű szerverek vagy munkaállomások esetében hasznát vehetjük.

Western Digital Caviar SE16 400 GB (WD4000AAKS) Samsung Spinpoint T166 500 GB (HD501LJ)	Western Digital Caviar RE2 400 GB (WD4000ABYS) Samsung Spinpoint T166 400 GB (HD403LJ)

fLeSs

A tesztben szereplő WD és Hitachi merevlemezeket az Expert Computer Kft., a Samsung merevlemezeket a Samsung Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.

További képanyag

Hitachi Deskstar E7K500 [+]

Samsung Spinpoint T166 500 GB [+]

Samsung Spinpoint T166 400 GB [+]

Seagate Barracuda 7200.10 400 GB [+]

Seagate Barracuda 7200.10 500 GB [+]

Western Digital Caviar SE16 400 GB [+]

Western Digital Caviar RE2 400 GB [+]

Western Digital Caviar RE2 500 GB [+]