Pénzkidobás-e az Optane memória?

Bevezetés

Már több éve piacon van az Intel-Micron közös fejlesztése, amelyet jelenleg Optane márkanév alatt vásárolhatunk meg, és korábban inkább a vállalati, HPC és hasonló szegmensekben találkozhattunk vele. Az első, már egyszerű földi halandóknak is megfizethető Optane-meghajtók tavaly érkeztek meg, leginkább a meglévő SSD-k és HDD-k mellé szerelhető, M.2 csatolós gyorsítók formájában, és ezek második generációja az, amelynek hatását most alaposabban is megvizsgáljuk.

[+]

Erre leginkább azért érdemes időt szakítani, mert hamarosan megjelenhetnek a boltokban azok a notebookok, amelyekben a gyárilag beépített merevlemezt ilyen Optane modul gyorsítja majd – egy nemrég tartott sajtóesemény kapcsán pedig az is kiderült, hogy az Intel kiemelt partnere ebben nálunk a Notebook.hu lesz, akik elsősorban a back to school időszakra szeretnék időzíteni ezt az akciót. Ennek keretében elsősorban a 180-200 000 forintos, tipikusan 1 TB-os HDD-vel szerelt notebookokba kerülne 15 000 forintos felárral Optane memória, amely az ígéretek szerint aztán SSD-hez hasonló élményt adna, miközben a tárkapacitás is megmarad. Írásunkban annak járunk utána, hogy mi teljesül ebből a valóságban.

Az Optane Memory M10

Arról, hogy mi az az Optane memória és mire képes, a bejelentéskor már írtunk, így ezeket nem ismételjük meg itt. Tesztünk alanya az Optane M10, amelyet az Intel nemes egyszerűséggel Optane Memorynak hív, tulajdonképpen az idén tavasszal Optane SSD 800P néven kiadott adattároló testvére: míg a 800P 58 és 118 GB-os kapacitással érhető el, addig az M10 16, 32, illetve 64 GB-os méretben létezik. Mindkét család 128 Gb-es, 20 nm-es 3D Xpoint chipekre és Intel vezérlőre épül, és M.2-2280-as formátumú, PCIe 3.0 x2 interfésszel rendelkező, NVMe 1.1 protokollt ismerő modulként vehetjük kézbe.

[+]

Érdekesség, hogy mind a 800P, mind pedig az M10 bevethető akár különálló tárolóként, akár bootlemez-gyorsítóként, sőt az új illesztőprogramokkal már a bootlemez helyett egy második HDD felgyorsítására is használhatjuk őket – utóbbihoz feltétel, hogy gépünk minden feltételnek megfeleljen (ezek: SATA adatlemez, 8. generációs vagy újabb Intel Core CPU és Intel 300 vagy újabb lapkakészlet, megfelelő BIOS-támogatással persze). Ez persze inkább asztali gépeknél érdekes, amit egy későbbi írásunkban veszünk majd szemügyre, jelen cikk ugyanis a notebookokkal, és a legkisebb, 16 GB-os Optane Memory áldásos – vagy éppen nem áldásos – hatásával foglalkozik.

Beépítés, az Optane képességei

Beszerelés

Bár a sajtóeseményen igyekeztek az Intel és Notebook.hu együttműködésének fontosságát kihangsúlyozni, az Optane M10 természetesen bárki által beépíthető, legyen szó másik boltról vagy éppen a felhasználóról – a lényeg természetesen az, hogy legyen szabad M.2 foglalat a notebookban, illetve legalább hetedik generációs Core processzorral és megfelelő BIOS-szal és Windows 10 x64 operációs rendszerrel rendelkezzen a szóban forgó noteszgép. A beszerelés a burkolat megbontásával is járhat, ami sok esetben garanciavesztéssel jár – már csak ezért is lehet, hogy egy új notebook esetében megéri a bolti beépítést választani.

[+]

Amennyiben mégis a saját kezű beszerelést választjuk egy már meglévő notebook esetében, az M.2 meghajtó beépítése és a gép bekapcsolása után először le kell töltenünk az Intel oldaláról az illesztőprogramot és telepíteni. Ez el fogja végezni nekünk egyrészt a valószínűleg AHCI üzemmódban dolgozó SATA vezérlő átkapcsolását RST-be, az ennek használatához szükséges driver telepítését, majd pedig az Optane Memory konfigurációját gyorsítótárként. Az egész művelet nem vesz igénybe többet 5 percnél és 4-5 kattintásnál.

Optane M10 sebességmérés

Annak érdekében, hogy tisztában legyünk az Optane Memory modul saját képességeivel, adattároló-tesztjeinkhez használt gépünkben egyszerű háttértárként is megvizsgáltuk. Ez a PC a következő konfigurációval rendelkezik:

Mérésként a megszokott programcsomagunkat vetettük be, elsőként a HD Sentinellel, amely rendesen detektálta a meghajtót, kiolvasva a fontosabb paramétereket. Ezután következett a sebességmérés, amelynek eredményeiből látszik, hogy mind olvasásnál, mind írásnál tökéletesen egyenletes teljesítményre (800-850, illetve 160 MB/s) számíthatunk a meghajtó teljes területén, komoly melegedés nélkül.

[+]

Ugyanezeket az adatokat kaptuk az AIDA64-gyel is, mind lineáris, mind véletlenszerű elérés esetén.

[+]

Szintetikus méréseinket a CrystalDiskMarkkal, az AS SSD-vel, illetve az Anvillal folytattuk – a képlet egyik esetben sem változott.

[+]

„Természetközelibb” méréseink, így az AS SSD másolási tesztje, illetve a PCMark 8 általános és kiterjesztett meghajtóvizsgálata során azt tapasztalhattuk, hogy míg általános fájlmásolási folyamatoknál az Optane Memory sebessége elmarad például a szintén PCIe 3.0 x2 interfészt használó Kingston A1000 SSD mögött, addig a PCMark 8 jóval általánosabb, írást és olvasást vegyítő tesztjének esetében az alaptesztek során gyakorlatilag azonos teljesítményt nyújtott.

[+]

A PCMark 8 extended tesztjének lapos grafikonja a korábbiak fényében nem okozott meglepetést: az Optane működési elve eltér a NAND flashmemóriától, így például garbage collectionre nincs szükség, ezért sincs különbség a degrade, a steady state és recovery értékek között.

Gyorsan összegezve tehát a 16 GB-os Optane Memory tudását, azt látjuk, hogy sima háttértárként használva egy nem különösebben gyors SSD-ként viselkedik, amely főleg az elérési időben jó – és persze abban, hogy telítettségtől és terheléstől függően folyamatosan ugyanolyan olvasási és írási sebességet produkál.

Optane M10 notebookban

A tesztben szereplő 16 GB-os modul persze túl kicsi ahhoz, hogy háttértárként használjuk – és nem is ez a célja, hanem hogy – ahogy a bevezetőben is említettük – a HDD-vel szerelt középkategóriás notebookok merevlemezét gyorsítsa. Ennek ellenőrzésére két darab egyforma, Lenovo Ideapad 320s notebookot vetettünk be, az egyikben beépített Optane M10-zel.

Mindkét gépet minimalista Windows 10 telepítéssel használtuk, azaz eltávolítottuk az összes gyártói ajándék- és segédprogramot. Harmadik versenyzőként egy SSD-t is beállítottunk (az Optane nélküli Lenovo IdeaPad 320s-be szerelve, a HDD helyére): azt a Toshiba TR200-at, amely nem éppen sebességéről lett ismert nálunk, viszont 240 GB-os modellje a maga 17 000 forintos árával nagyon közel van ahhoz, amit az Optane modulért kérnek majd tőlünk.

[+]

Méréseinket a PCMark 8-cal kezdtük, melynek általános tesztjeiben látható, hogy az Optane kifejezetten jól teljesít, a HDD-vel szerelt notebookot valóban az SSD-s megoldás szintjére hozza fel. A siker attól függ, hogy mennyire adatigényes az adott teszt: a sok fájlt egymás után megnyitó Office 2013-ban kevésbé sikerült utolérni az SSD-t, míg az adattárolót kevésbé igénylő Home tesztnél a három megoldás gyakorlatilag fej-fej mellett haladt.

[+]

Hasonló jelenséget láthatunk a PCMark 10 Extended méréssorozatánál, ahol elsősorban az alkalmazások indulásával kapcsolatos eredményre hívnánk fel a figyelmet: ez jól mutatja, hogy az Optane milyen nagy ugrást jelent a hagyományos merevlemezhez képest.

[+]

Ezen teszt során a program valódi alkalmazások – böngésző, képnézegető, szövegszerkesztő stb. – indulását szimulálja többször egymás után, amin sokat segít az Intel meghajtója, de az SSD-vel így sem tudja teljesen felvenni a versenyt. Ugyanez okozza a Productivity eltérését, ahol a LibreOffice Writer és a LibreOffice Calc játssza a főszerepet. Bár pontszámban fontos szerepet tölt be a számítási teljesítmény, a részeredmények között ott a dokumentumok betöltési ideje is.

Mérések folytatása, értékelés

Nem változott a helyzet az Adobe Photoshop CC 2015 telepítésekor sem, amelynél az alábbi eredményeket kaptuk:

[+]

Az Optane igazi erősségét a gépindításban érhetjük tetten. Ennél a mérésnél tízszer egymás után indítottuk újra a számítógépeket a gyorsítótár inicializálást követően. Látható, hogy az M10 modul három indítás alatt az SSD szintjére hozta le a Windows 10 betöltési idejét – élőben kifejezetten impozáns a gyorsulás.

[+]

Van azonban egy pont, ahol az Optane Memory beszerelése kifejezetten rosszat tesz, és ez az üzemidő. Ezt a notebookos írásainkban megszokott, Office 2013-ra épülő, tehát könnyed irodai munkát szimuláló tesztünkkel ellenőriztük, és azt találtuk, hogy az Optane beszerelése közel 13 százalékkal csökkenti ezt az értéket, míg a HDD SSD-re cseréjével körülbelül 14 százalékot nyerünk.

[+]

Értékelés

Sajnos hiába az Intel igyekezete, az Optane M10 modult, különösen annak 16 GB-os változatát csak speciális esetekben tudjuk jó szívvel ajánlani – és a 200 000 forintos, már komolyabb felhasználásra is alkalmas notebookok nem tartoznak ezek közé. Ahogy méréseinkből is látszik, ha nincs szükségünk az 1 TB tárhelyre (és sok esetben tényleg nincs), akkor még azzal is jobban járunk, ha egy alsó kategóriás, 2,5”-es SATA SSD-vel váltjuk ki a merevlemezt. Amennyiben pedig szükségünk van a tárhelyre, akkor vásárolhatunk M.2-es SATA modellt is, de például az általunk tesztelt, NVMe csatolós Kingston A1000 240 GB-os modellje is beszerezhető 21 000 forintért, erről pedig nemcsak az OS indul gyorsan, de a fontos szoftverek is.

[+]

De akkor kinek lehet mégis szüksége erre az Optane gyorsítóra? Sajnos a jelenlegi árak mellett erre a kérdésre nehéz válaszolni. Könnyebb lenne a dolgunk, ha jóval – 50-60 százalékkal – olcsóbb lenne az Intel terméke, de így, az SSD-kkel összemérhető áron nehéz olyan noteszgépet és felhasználási formát találni, aminél ne lenne jobb választás egy flash meghajtó beépítése.

[+]

Több létjogosultsága lehet olyan, csúcskategóriás játékra készített notebookoknál, ahol legalább két M.2 foglalat és egy 2,5”-es hely található a gépben: ebben az esetben egy nagy kapacitású NVMe SSD és egy több terabájtos HDD mellé, az utóbbi gyorsítására már lehet értelme egy 32 vagy akár 64 GB-os Optane Memory beszerelésének, ahelyett, hogy egy második SSD-vel RAID tömböt építenénk ki.

Wombath

A Lenovo Ideapad 320s 14 notebookokat a Notebook.hu bocsátotta rendelkezésünkre.