A szerelem fáj. A nagy szerelem nagyon fáj
A masszív, több tucat, vagy akár száz órát felölelő, nyílt világú szerepjátékok és kalandok között kifejezetten üdítőek tudnak lenni a rövidebb, feszesebb, kompaktabb élmények. Az ilyen alkotások a gigászi lakomák közti frissítőként hatnak, magukkal ragadó, finom, de nem túltolt falatkákként. A független szcéna kiváló termőtalaja az ilyen jellegű projekteknek, és hasonló babérokra tör a Lovish is, egy picike kaland hatalmas szívvel, remek humorral és a régi nagyok előtti hódolattal. Hősünk Sir Solomon, egy eltökélt lovag, aki csapatával elindul a Démonkirály kastélyába, hogy megmentse Tsuna hercegnőt. Hamar elkezd azonban azon aggódni, hogy mi van, ha nem őt választja, hanem a társaiba zúg bele majd a hölgy? Gondolatai mániává válnak, és végül csapdát állít szövetségeseinek, és egyedül hatol be a várba, hogy röpke, fél-egyperces pályákon átküzdve magát elérjen szíve választottjához.
A különféle pályák, ha vizuálisan nem is túl változatosak, de dizájnjuk terén pazarok lettek. A régi időket idéző stílusúak, amire ráerősít a bájos, 8-bites grafika is. Lovagunk kezdetben csak ugrani és ütni tud, ráadásul elég egy balul időzített szökkenés, elég egy benézett mozdulat, és el is bukott: szinte végig csupán egyetlen életünk van, így a precizitás állandó elvárás a Lovish részéről. Az egyképernyős szakaszokon kulcsokat és érméket gyűjtögethetünk, rejtett koronákat fedezhetünk fel és gonoszokat iktathatunk ki, hogy utána véletlenszerűen kiválasztott, rövid, szintén pár másodperces jelenetekkel találkozzunk. Ezek lehetnek funkcionálisak, vagy szimplán szórakoztatóak, tele kikacsintásokkal, gaming-utalásokkal és jópofa megnyilvánulásokkal. Lehetetlen lenne felsorolni mindet, de a rövidke jelenetek szinte mindig megmosolyogtatnak; egyszer például az átvezető jelenetben kapunk 750 XP-t, de hiába örül ennek a lovag, rá kell jönnünk, hogy azt ez a játék nem kezeli. Néha persze kihatnak a játékra is: véletlenszerűen kaphatunk pontot és veszíthetünk életet, szerezhetünk hasznos tárgyakat és veszélyes kihívásokat is, ami minimum érdekes az átvezető jelenetek világában.
[+]
Hirdetés
A pályákat érdemes többször is végigvinni, ugyanis újabb extrákat, köztük bónuszpályákat feloldó koronákat szerezhetünk meg, ha időre teljesítjük őket, vagy mondjuk, ha nem öljük meg az ellenségeket. Az ilyen pacifista vagy sietős futamok más-más megközelítéseket követelnek meg, és az újrázás ennek köszönhetően egyáltalán nem válik repetitívvé. Plusz, hiába tud igen kíméletlen és szigorú lenni egy-egy pálya, rövidségük miatt nehéz rájuk haragudni. Ráadásul az egész élmény megpiszkálja azt a „na még egyszer!” vágyat generáló régiót az agyunkban, hogy újra és újra és újra és újra nekivessük magunkat. Sokat segít az egyszerű, de precíz kezelés, a tempósan érkező, de nem túlbonyolított képességek, plusz az az általános báj és lelkesedés, ami áthatja az egész projektet. Mert a fejlesztő egyértelműen rajong a régi klasszikusokért, de kellő kritikával is tudja szemlélni őket, igen humoros és kreatív mozzanatokat eredményezve. A Lovish így folyamatosan szórakoztató és élvezetes tud maradni: egyszer végigszaladni rajta kb. 3-4 órába telik, mindent kinyitni, elérni és teljesíteni pedig ennek a duplája is lehet.
[+]
Ugyan a platformerkedésen van a fókusz, kifejezetten jópofa a történet és a karakterek is, akik egyszerre sztereotipikusak és kritikái is a sablonoknak. Sir Solomon a legyőzött főgonoszokat speciális sisakjával kényszeríti arra, hogy szeressék, és egy pillanatig sem gondolkozik el azon, hogy a szeretet nem így működik. A maga tragikomikus módján kifejezetten szórakoztató végigkísérni egy ennyire kicsinyes, gyakran gyáva, de végtelenül eltökélt figurát a mániákus küldetésén, aminek fontosságáról és létjogosultságáról szinte az utolsó pillanatig meg van győződve. Az úton pedig gyakran gondolkozunk el azon, hogy ez a figura csak titulusát tekintve lovag és úr, hozzáállásában egyáltalán nem. Az eredmény pedig egy elképesztően élvezetes videojáték, ami precízen preparált falatok összessége. Ideális a klasszikusabb élményekre vágyó játékosoknak, és mindenki másnak, aki nem riad vissza a pontosságot igénylő, szigorú, de nem igazságtalan élményektől – és azt sem bánja, ha közben gyakran elvigyorodik valami marhaság láttán.
A Lovish PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re és Switch 2-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Dangen biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Lovish egy imádnivaló és jól összerakott retró platformer, amely hódol a nagyok előtt, de kritizálja is őket. Rövid pályák, precíz vezérlés és sok-sok kikacsintós humor vár a játékosokra; elsősorban azokra, akik nem bánják, ha egy pályának akár többször, akár sokszor is neki lehet, neki kell menni.
A Lovish pozitívumai:
- Szórakoztató, kompakt, falatozós játékmenet;
- nagyon jó humor;
- rövid játékideje ellenére tartalmas.
A Lovish hiányosságai:
- A zene hamar monotonná válhat;
- a random események megboríthatják kicsit a haladást.
