Miközben a Tesla és a SpaceX óriási érdeklődés és hatalmas Elon-ígéretek mellett elindította a Terafab projektet, mely keretében évente egy terawatt számítási kapacitást előállító, gigászi chipgyárat építene Texasban a mesterséges intelligencia és az űralkalmazások számára, egy viszonylag csendes startup már most azon dolgozik, hogy az űrben tegye gazdaságossá a földön egyre több építési és működtetési akadályba ütköző adatközpontokat.
A Starcloud nevű amerikai cég nemrég 170 millió dolláros befektetési kört zárt le, amivel 1,1 milliárd dolláros értékelést ért el, és ezzel unikornissá vált az űrstartupok között. A kört a Benchmark és az EQT Ventures vezette, így a cég összesen már 200 millió dollár tőkét gyűjtött össze mindössze 17 hónappal az Y Combinator Demo Dayen történő, sikeres részvétel után – ez egy startup-gyorsító program.
Hirdetés
A Starcloud alapító-vezérigazgatója, Philip Johnston szerint az űrbeli adatfeldolgozás kulcsa a Földön egyre súlyosabb energia-, hűtés- és szabályozási problémák megkerülése. A cég első műholdja, a Starcloud 1 2025 novemberében indult, fedélzetén egy Nvidia H100 GPU-val, amely már sikeresen betanított egy MI-modellt az űrben – állításuk szerint világelsőként.
A következő lépés a Starcloud 2 lesz, amely több GPU-t, köztük egy Nvidia Blackwell chipet, egy AWS szerverblokkot és egy bitcoin-bányász eszközt is Föld körüli pályára állít az év második felében. Az efféle kisebb, Falcon 9 rakétával indítható egységek képesek lesznek más űreszközök számára valós idejű számítási kapacitást nyújtani, például a Capella Space radar-műholdjainak adatait elemezni.
A valódi áttörést ugyanakkor a Starcloud 3 jelenti majd: ez egy háromtonnás, 200 KW-os űradatcentrum lesz, amelyet a SpaceX Starship rakétájával terveznek feljuttatni. Johnston szerint ez lehet az első olyan orbitális létesítmény, amely költségben versenyképes lesz a földi adatcentrumokkal – körülbelül 0,05 dollár/kWh energiaár mellett, ha a Starship indítási költsége eléri az 500 dollár/kilogrammot.
Azért ez még a jövő zenéje, és a SpaceX térfelén van a labda. A legnagyobb kihívás ugyanis a Starship rendszeres repüléseinek késése, így a Starcloud 3 indítása vagy indításai 2028-2029-re csúszhatnak, addig pedig a kisebb verziókat Falcon 9-ekkel küldik fel. „Nem leszünk versenyképesek az energiaárak terén, amíg a Starship rendszeresen nem repül” – hangsúlyozta Johnston.
Hosszabb távon a Starcloud két üzleti modellben látja a jövőt: egyrészt más űreszközök kiszolgálásában (edge computing orbitális környezetben), másrészt nagy teljesítményű, elosztott rendszerek kiépítésében, amelyek már a földi felhőszolgáltatások munkáját is átvehetik, ha az indítási költségek jelentősen csökkennek. Eközben a Terafab a földi és űrbeli chip-utánpótlást célozza meg, így a két megközelítés akár kiegészítheti egymást az AI-robbanás idején, persze Musk is számol saját űradatközpontok kiépítésével.
A Starcloud technikai nehézségei között szerepel az űrbéli, hatékony energiaellátás és a chipek megfelelő hűtése: a Starcloud 2 használja majd az eddigi legnagyobb, szétnyitható radiátort. Feladatai egyelőre egyszerűbb inferencia kategóriába esnek majd. A cég nem egyedül versenyez: hasonló projekteken dolgozik az Aetherflux, a Google Project Suncatcher és az Aethero is, miközben a SpaceX egymillió műholdas elosztott számítási rendszerét tervezi elsősorban xAI és Tesla feladatokra.
A Starcloud eddigi eredményei – köztük a modern földi GPU-k űrbeli működésének bizonyítása – azt sugallják, hogy miközben a nagy játékosok a terawattos földi kapacitás bővítésén dolgoznak, ez a startup csendben fekteti le az űradatközpontok alapjait egy olcsóbb, tisztább és potenciálisan skálázhatóbb alternatívához az AI-infrastruktúra számára. Más kérdés, ha a nyereségesség Elon Musk fejlesztés alatt álló rakétáján múlik, akkor a SpaceX kontrollálhatja az űrprofitokat a Starship missziók árazásával.
