A legjobb Soulslike lehetne...
A tokiói székhelyű FromSoftware az előző évtized derekán műfajt teremtett olyan kultikus címeivel, mint a PlayStation-exkluzív Demon’s Souls és a már jóval szélesebb közönséget bevonzó, platformfüggetlen Dark Souls. A tekervényes pályadizájnnal, az animációvezérelt harcrendszerrel, és az intellgenciánkat tisztelő játékmechanikai elemekkel a zsáner első képviselőinek nem csak a játékosokat sikerült meggyőznie, de inspirálólag hatottak számos nyugati stúdióra is. 2014-ben így be is futott az első külsős szárnypróbálgatásnak felfogható Lords of the Fallen, mely bár felejthetőre sikeredett, előhírnökeként szolgált azon Soulslike alkotások kisebb seregének, amelyeknek végre sikerült kitörnie a FromSoftware műveinek árnyékából önmaguk és egyedi ötleteik jogán. Ilyen volt a The Surge és Nioh duológia, az Ashen, a nemrég megjelent Lies of P, és ilyen jelen tesztünk tárgya, a 2023-as Lords of the Fallen is.
Az új alkotás nem csak egy folytatás, de kvázi reboot is egyben, és egy új esély a felemás fogadtatású franchise számára. Azt azonban még 40 óra távlatából is nehézkes megállapítani, hogy ezzel az eséllyel a Hexworks csapata mit kezdett. Ami viszont kétségtelen, hogy a Lords of the Fallen bizonyos erényei már első pillantásra szembetűnőek lehetnek. Vizualitás terén a grafika és a művészi dizájn erős párost alkot, hiszen a sokszor a Gyűrűk ura-filmek set designját idéző, festői, high fantasy látképekhez robosztus, impozáns technológiai háttér társul. A műfajon belül ennyire megkapó, ingerekben gazdag és változatos világot eddig egyedül csak az Elden Ring volt képes elénk tárni, gondoljunk akár a hófödte hegycsúcsokra, akár a fölénk tornyosuló gótikus kastélyokra, akár az előttünk elterülő ködös erdőségre, melynek végén egy, a földből kinyúló óriástetem keze rajzolódik ki.
[+]
Ha persze ennél kicsit mélyebbre ásunk, akkor körvonalazódik a Lords of the Fallen másik dizájnbeli ékköve és büszkesége, mégpedig a világ -és pályadizájnja. Az eredeti Dark Souls óta nem készült olyan Souls cím, ami ennyire tekervényes és egymásba görbülő világot tárt volna elénk, ilyen sokféle alternatív és opcionális útvonallal – való igaz viszont, hogy ez néha képes átcsapni az átláthatatlanságba. A hatalmas bejárható tér amellett, hogy erősen támaszkodik a navigációs készségeinkre, szokatlanul előtérbe helyezi a vertikalitást és a különböző magasságok leküzdését – készüljünk fel tehát arra, hogy sokszor fogjuk kiterülten találni magunkat egy szakadék alján. Ez a fajta megközelítés már önmagában ad egy extra dimenziót a klasszikus műfaji formulának, a játék legsajátosabb vonását azonban az Umbral világ megléte adja, mely esetben egy tényleges dimenzióról beszélhetünk: a halottak világáról, az élőké mellett.
[+]
Ahogy a The Surge címek páncélszerzős mechanikájából, vagy az Ashen bázisépítős rendszeréből megtanulhattuk, gyakorlatilag minden valamirevaló Soulslike-nak kell, hogy legyen valami egyedi megoldása, ami kiemeli azt az egyre gyarapodó műfaji felhozatalból. A Lords of the Fallen esetében ez az, hogy utazni tudunk Axiom, az élők világa, illetve annak eltorzult, holtvilági megfelelője, Umbral között. Ez nem csak vizuálisan teremt némi kontrasztot és változatosságot, de számos fronton kihatással van a játékmenetre is. A kékes, szürkés színekkel domináló Umbral világába bármikor betekinthetünk mágikus lámpánk segítségével anélkül, hogy elhagynánk Axiomot – így megoldva akár kisebb navigációs feladványokat. Átlépve pedig bár több szörnnyel kell szembenéznünk, több XP-t is szerezhetünk, arról nem is beszélve, hogy számos útvonal – például egy híd, vagy létra – csak itt válik elérhetővé, ezek pedig új helyszínekhez és értékes kincsekhez, felszerelésekhez vezethetnek el minket.
[+]
Ha pedig már felszerelések: a FromSoftware alkotásait leszámítva a Souls címek valahogy mindig rendre alulmaradtak, ha a fegyverek, páncélok, és egyéb harcászati eszközök változatosságáról, vagy felhozataláról volt szó – talán még maga az Elden Ring is a nehézpáncélok hiányával (a Nioh copy-paste gearjei pedig nem számítanak). A Lords of the Fallen kiküszörüli ezt a csorbát: felszerelések százai közül választhatunk, amelyek nem csak számos, markánsan eltérő build megépítését segítik elő, de elegendő van belőlük ahhoz is, hogy folytonosan erősebb és ütősebb darabokat szerezhessünk a fejlődésünkkel egyetemben. Ebben természetesen segédkeznek a különféle ellenállásokat előnyben részesítő páncélok és a más-más statokkal húzható fegyverek, de talán a legjobbak a gyűrűk, melyekből az első Dark Soulshoz hasonlóan egyszerre csak kettő használható, és mindegyik jelentősen befolyásolhatja a játékstílusunkat és erősségeinket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
