LG 47LN5400

A tévékkel kapcsolatos tesztjeink és híreink alatt olvasható kommentek alapján olvasóink egy kiadós részét egyáltalán nem zavarja, ha egy készülékből hiányzik a legújabb smart rendszer, a beépített kamera, nem támogatja a mozgás- és hangalapú vezérlést vagy a különféle netes alkalmazások garmadájának használatát, sőt még az sem, ha a háromdimenziós tartalmak megjelenítését sem biztosítja – feltéve, ha ára kellőképpen alacsony.

Még a legnagyobb, leginnovatívabb gyártók kínálatába is bekerülnek évről-évre ezek a belépőszintrű, alsó-középkategóriás darabok, amelyek alkalmasint egyes funkcióikban simán felvehetik a versenyt a konkurencia topmodelljeivel is. Az LG sem kivétel ezalól, ami nem is túl meglepő, hiszen a vállalatról közismert, hogy termékkínálatával a potenciális vásárlók lehető legnagyobb részét kívánja elérni; többek között ez is az oka annak, hogy továbbra is gyártanak plazmatelevíziókat. Az idei kínálatban az olcsóbb, ám kisebb tudású készülékek halmazába tartoznak az LN5400 sorozat tagjai, amelyek közül egy 47 hüvelyk képátlójú darabot kértünk kölcsön egy rövid időre.

Konzervatív külső

A mai ultramodern, minimalista, csupa fém és króm tévék korában egy ilyen kialakítású televízió kifejezetten konzervatívnak tűnik. Ami végülis nem is baj, hiszen biztos vannak olyanok, akiknek a szívéhez ez a tradicionálisabb vonal áll közelebb. Azért látszik rajta, hogy a mérnökök haladtak a korral, hiszen bár a kávák elegánsnak szánt, ám igen kényes, és mára elkoptatottá vált csillogó fekete színezést kaptak, vastagságuk mindössze két centiméter.

Az alsó részen helyet kapó márkalogó, a kontroll-lámpát rejtő, félkör alakú ív a néhány évvel ezelőtti televízókat idézi. A formavilághoz tökéletesen illeszkedik az éjfekete, kör alakú nyak, és az egyeneseket, derékszögeket hírből sem ismerő talp. A tévé Full LED háttérvilágítása miatt jóval vastagabb, mint Edge-LED technológiát használó társai, így mélysége eléri a nyolc centimétert. Súlya állvány nélkül alig több mint 13 kilogramm, nyugodtan felakasztható, nem kell tartani attól, hogy kiszakad a falból.

Az interfészek a szokásoknak megfelelően a hátlapon kaptak helyet. A két darab HDMI mellett került rá egy-egy komponens, kompozit, SCART, digitális audio és Ethernet csatlakozó. Természetesen a digitális adások vételére szolgáló tévétunerek nem hiányoznak belőle, és a fizetős adások dekódolásához szükséges CI slotot sem spórolták le róla.

Kezelés és digitális tévézés

Régivágású menürendszer

Bár az LG kulcsszerepet játszott és játszik a különféle okostévé-rendszerek kifejlesztésében és elterjesztésében, azaz a hagyományos vezérlés megújításában, ám ennek ellenére ebből a készülékből ez a komplex, funkciókat összefogó szolgáltatás kimaradt. Helyette a 3-4 évvel ezelőtt bevezetett grafikus kezelőfelület került bele, ami egyébként még mindig látványosabb, mint a vetélytársak nagy része által kínált megoldások.

A viszonylag nagyméretű, színes ikonokon első pillantásra látszik, hogy milyen célt szolgálnak, de azért a biztonság kedvéért oda is van írva, hogy melyik mire való. A rendszerbeállítások a vállalat tévéiben régi vendégnek számító, némi ráncfelvarráson átesett, hasábos menürendszerből érhetőek el. Ennek felépítése továbbra is logikus és sekély, azaz minden egyes paraméter, opció elérhető maximum három lépésből. Használata egyszerű, bár a cég más tévéinél megismert, az egyes funkciók mellett felbukkanó, illusztrációkkal kiegészített rövid szöveges magyarázat azért hiányzik. Ott van viszont a Q.Menu gombbal előcsalható, tárcsás kialakítású gyorsmenü, melyen keresztül villámgyorsan elérhetőek a legfontosabb kép- és hangbeállítások, illetve bekapcsolható az elalvás időzítése is.

Távirányító

Az LG két éve mutatta be a mozgásalapú vezérlést támogató Magic Remote távvezérlőjét, ez a kiegészítő azonban innen hiányzik, és az elektronika sem képes ennek kezelésére, azaz felesleges valamilyen más forrásból beszerezni. A jó néhány idei tévénél felbukkanó hangalapú vezérlést sem támogatja, és felesleges USB-n keresztül rádugni egeret vagy billentyűzetet, hiszen azokkal sem képes együttműködni.

Így marad a hagyományos távirányító, ami dizájndíjakat nem fog besöpörni, viszont cserébe egészen használható. Fogása kényelmes, nem csúszkál ki az ember kezéből, és a matt fekete szálcsiszolt felület is jó választás volt, hiszen ezen sokkal kevésbé látszanak meg a szennyeződések, mint a korábban favorizált fényes feketén. A dedikált funkciógombok száma megfelelő, ezek segítségével minden fontosabb szolgáltatás elérhető közvetlenül a távvezérlőről. A gombok kialakítása, mérete is rendben van, az viszont nem igazán, hogy a háttérvilágítást lespórolták róla, ami belépőszint ide vagy oda, azért beleférhetett volna a büdzsébe.

Digitális tévézés

Az LN5400 beépített DVB-T tunerének köszönhetően képes a digitális földfelszíni adások vételére, tehát a digitális átállás után is használható külön set top box nélkül, akkor is, ha valaki nem kötött egyik szolgáltatóval sem szerződést. A csatornakeresés gyors és kulturált, körülbelül egy percig tart, utána azonnal kezdődhet a tévézés.

Ha valakinek arra támadna gusztusa, akkor kedve szerint sorba rendezgetheti a csatornákat. Ennél némiképp fontosabb, hogy az Info gomb megnyomásával lekérhető egy rövid leírás az egyes műsorok tartalmáról és hosszáról. Az EPG, azaz a digitális tévéújság is kinyitható, ami ugyan egész jól néz ki, viszont egyszerre csak öt adó kétórányi programja fér ki a kijelzőre. Természetesen innen is lekérhető a rövid ismertető, viszont a tartalmak nem listázhatóak ki típusuk szerint, pedig a rendszer képes az erre vonatkozó jelek feldolgozására. Itt kapcsolható be az emlékeztető funkció, aminek aktiválása után a tévé jelzi, ha kezdődik a kiválasztott adás, valamint beprogramozható az felvétel időzítése is, hiszen a tv biztosítja az USB-n keresztül csatlakoztatott külső merevlemezre történő műsorrögzítést.

Remek képminőség

Bűr a készülékek vastagságát és fogyasztását megnöveli, a Full LED háttérvilágítás az Edge LED-hez képest egyenletesebb háttérfény megteremtését teszi lehetővé, ami jobb képminőséget biztosít. Ebből fakadóan a gyártók néhány éve még ezt az eljárást favorizálták felsőbb kategóriás modelljeikben. Azonban rá kellett jönniük, hogy az emberek jó részét sokkal inkább a dizájn, konkrétan a minél vékonyabb kialakítás hozza lázba, nem pedig a szép kép. Emiatt aztán, mivel azért mégsem akarják teljesen száműzni a technológiát, inkább olcsóbb készülékeikbe kezdték beépíteni, ahol a vaskosabb készülékház nem befolyásolja egy vásárlási döntés meghozatalát. Így ebbe a televízióba is Full LED háttérvilágítás került, ami meg is látszik, hiszen felhősödéssel egyáltalán nem kell számolni, és a tesztképből az is kiderül, hogy a háttérvilágítás gyakorlatilag teljesen homogén.

Egyes LCD tévéknél még mindig nem sikerült teljesen kiküszöbölni az utánhúzás névre hallgató jelenséget, azonban ez itt egyáltalán nem jelentkezett. Az akadozás sem okozott problémát, még kisméretű objektumok gyors mozgatása esetén sem, zajosodás pedig csak különösen gyatra minőségű források esetén jelentkezett. Ez egyébként a Zajcsökkentés névre hallgató képjavító technológiával viszonylag könnyen orvosolható, bár igaz, hogy érdemes vele óvatosan bánni, hiszen túlságosan agresszív fokozatban könnyen összemosódhatnak az egyes képrészletek.

És, ha már képjavító technológiák: a Fekete szint a kép mélységét növeli a fekete szín mélységének módosításával, legalábbis elméletileg, de aktiválása után csak annyi tapasztalható, mintha egy enyhe szürke szűrőt tennénk a képre. A marketingkommunikáció szempontjából nagyon fontos dinamikus kontraszt innen sem hiányzik, de mivel bekapcsolt állapotban az elektronika automatikusan változtatja a kontrasztarányt a tartalomtól függően, jobb rögtön kilőni, hiszen ez olykor villódzást okozhat. A Szemkímélő Fényerőszabályozással is ugyanez a helyzet, csak ilyenkor értelemszerűen a fényerő változik, ami szintén zavaró lehet. A színvilág épkézláb beállítások mellett természetes, e modell esetében egyértelműen a visszafogottabb, natrurálisabb tónusok mellett törtek lándzsát a mérnökök. Egyedül a bőrszín megjelenítésével akadtak olykor problémák, hiszen előfordult, hogy az emberek arca kicsit zöldes vagy épp túlságosan pirospozsgás árnyalatokban játszott.

Képarány

A kötelező 16:9 és 4:3 arány mellett kiválasztható a 14:9, és az erdeti forrással megegyező mód is, sőt két darab nagyított profil is bekerült a kínálatba, ami értelemszerűen a látássérültek számára lehet hasznos, hiszen ilyenkor egyes részletek lelógnak a képernyőről. Aki nem akar ezzel vacakolni, az a legjobban teszi, ha a Levágás nélkül névre hallgató automata fiókra hagyja az egészet, az ugyanis kiválóan teszi a dolgát, mindenféle látványos torzulás nélkül húzza szét a képet, teljesen kitöltve a kijelzőt.

Ideális és előzetes beállítások, hangzás

A legszebb LG-s hagyományokat követve ebbe a tévébe is került két felhasználói fiók az előre programozott profilok mellé. Utóbbiakból egészen pontosan öt darab található meg a kínálatban. Az Élénk, mint már annnyiszor, itt sem az igazi. A kontraszt, a fényerő és a háttérfény óriási, a színeknek semmi közük a valósághoz, és ronda zajosodás is igen sokszor jelentkezik. Otthoni körülmények között ez használhatatlan, de értelemszerűen egy áruházban, kirakatban vagy akár egy szórakozóhelyen lehet ez a megoldás.

A Normál egy fokkal épületesebb, de a jótól még mindig elég távol van. A gond itt is ugyanaz, tehát a kép túlságosan élénk, a színek majd leugrálnak a képernyőről. Az ECO mód sem az igazi, hiszen ilyenkor a külső fényviszonyokat egy szenzor állandóan méri, és a háttérvilágítás erejét automatikusan ehhez igazítja. Emiatt viszont sokszor egyszerűen nem elég nagy a fényerő, azaz sötét lesz a kép. A Játékgép mód sokkal használhatóbb, itt ráadásul alapból ki van kapcsolva az összes képjavító, képmódosító technológia, ami az input lagra gyakorol jótékony hatást. A legjobb ezúttal is a Film profil, ugyanis itt a tónusok visszafogottak, a képvilág természetes.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: ECO, Élénk, Film, Játékgép, Normál. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az idális képi beállítások

Hangzás

A két darab tíz watt teljesítményű hangsugárzótól felesleges lenne moziélményt várni, úgyhogy aki ilyesmire vágyik, az jobban teszi, ha beszerez a tévé mellé egy külön hangrendszert. Hibákról nem tudunk beszámolni, percegés, zizegés, zörgés nem keserítette meg a szórakozást, csak hát a megszólalás egy kicsit erőtlen, hiányzik belőle a dinamika. A néző öt előre beállított profil közül választhatja ki az elvárásaihoz leginkább passzolót, de ha egyikkel sem elégedett, akkor még mindig ott van a felhasználói fiók.

A magas és mély hangok aránya tetszés szerint módosítható, emellett bekapcsolható a Tiszta hang funkció, amely a beszédhangokat erősíti fel, illetve az Automata dinamikakompresszió, és a Virtuális térhatású hangzás. Utóbbitól felesleges csodát várni, a technika jelenlegi fejlettsége nem teszi lehetővé, hogy két darab 10 wattos rejtett hangszóró varázsoljon surround megszólalást a szobába.

Médialejátszó

A hivatalos termékoldal szerint az integrált médialejátszó csak alapszolgáltatást kínál, mindössze néhány formátum kezelését támogatja. De már láttunk elégszer karón varjút, itt sem kell mindent elhinni mindent; a használat során világossá vált, hogy sokkal több van benn, mint amit az előzetes infók alapján várna az ember.

A kezelőfelület a számítógépes fájlkezelő alkalmazásokat idézi, azaz azokhoz nagyon hasonlóak az alkalmazott tipográfiai elemek, ami azért jelentősen megkönnyíti a használatot még olyasvalakinek is, akinek korábban nem volt dolga ilyen rendszerrel. Képes az összes állomány ömlesztett kezelésére, illetve azok típusuk (film, zene, fénykép) szerint külön-külön is kilistázhatóak.

Videók

Bár a képnézegető és zenehallgató funkciónak is van értelme, azért valószínűleg a többség elsősorban filmekhez használná ezt a szolgáltatást. Tesztcsomagunk futtatása utan kiderült, hogy az M2TS fájlokat hiba erőltetni, azokat ugyanis fel sem ismeri, a Killa_sample nem indult el, a 720p QuickTime-ot pedig néma csöndben kell végigélvezni, mert a hanggal nem boldogult a tévé lejátszója. A DivX sajnos csúnyán zajosodott, viszont a többi fájllal semmi gond nem akadt – akadozás, zajosodás nélkül, színhelyesen pörgette végig őket.

A külső feliratok kezelésére képes, amennyiben annak neve megegyezik a forrásfájléval. A karakterek helyzete és mérete is módosítható, a szöveg pedig eltolható a képhez képest, ha gond adódna a szinkronizálással. Menet közben elérhetőek a kép- és hangbeállítások egy oldalt felugró ablakban, így tehát nincs szükség arra, hogy a főmenüben kotorásszunk. A videók legegyszerűbben talán a távirányító megfelelő funkciógombjaival vezérelhetőek, ám ha valaki ezzel nem elégedett, az még mindig előcsalhat egy virtuális lejátszófelületet. Itt a nyilak segítségével tekerhetünk bele a filmbe, viszont arra nincs mód, hogy a számok segítségével másodpercre pontosan megadjuk, hogy honnan is folytatódjon a lejátszás, illetve az anyagok virtuális fejezetekre osztására sem képes.

Képek, zenék

Sajnos lejátszási lista nem állítható össze ezekből, viszont a képek nagyíthatóak és forgathatóak. A diavetítés funkció aktiválható, a képváltás gyorsasága szabályozható, sőt ezt még különféle effektekkel fel is lehet dobni. A képi paraméterek itt is közvetlenül elérhetőek, viszont a fotókkal kapcsolatos úgynevezett EXIF adatok (mikor, milyen géppel, milyen beállítások mellett készültek) feldolgozására és megjelenítésére nem képes. A JPG mellett a PNG és a BMP fájlok megjelenítése megoldott, a GIF-ekről és az animgifekről le kell mondani.

A zeneszámok esetén a formátumtámogatás nem tökéletes, hiszen a kötelező MP3 és WMA szabványok mellett a veszteségmentesen tömörített, így elméletileg jó minőséget biztosító FLAC fájlok megszólaltatása nem lehetséges. A lejátszófelület megegyezik a videóknál már megismert megoldással, és persze itt is egyszerűen elérhetőek a különféle audiobeállítások, viszont arra nem sikerült rávenni, hogy a fájlokba kódolt metaadtokat, azaz az ID3 tageket megjelenítse.

Hiányzó extrák, értékelés

A modellből hiányzik mindazon plusz szolgáltatások jó része, amelyek az utóbbi időben számos LG televízióba bekerültek. Így például hiába is keresnénk a kislexikont, a smart tévé rendszert, a letölthető prémium tartalmakat és alkalmazásokat, valamint a böngészőt. A 3D tartalmak megjelenítésére sem alkalmas, és a DLNA támogatást is lehet felejteni.

Viszont a Képvarázsló, azaz a vállalat exkluzív, a megfelelő beállítások megtalálását megkönnyítő szolgáltatása ide is bekerült. Itt a kijelzőn megjelenő, egymástól többé-kevésbé eltérő, kisebb-nagyobb kontrasztarányú, fényerejű stb. képek közül kell kiválasztani a legszimpatikusabbat, és az elektronika ennek alapján lövi be a beállításokat. Természetesen így nem érhető el olyan szintű pontosság, mint a kalibrátor használata esetén, de átlagos felhasználásnál talán ez is épp elég.

Értékelés

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy az LG 47LN5400 maga lenne a nagybetűs innováció, hiszen manapság a smart tv rendszer, a letölthető internetes applikációk, a böngésző és a 3D anyagok támogatása már lassan alapevárás, a mozgás- és hangalapú vezérlés, a beépített Wi-Fi, a kislexikon is egyre elterjedtebbé válik. Mindez pedig innen hiányzik.

Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy ez egy rossz tévé lenne. Kezelése ugyanis gyerekjáték, a menürendszer felépítése logikus, valamint a távirányító is rendben van. Noha a megszólalásból hiányzik a dinamika, viszont cserébe legalább hanghibákkal, zizegéssel, rezonanciával sem kell számolni. És akkor a kép minőségéről, vagyis a tévék esetében még mindig a legfontosabbnak számító tényezőről még szó sem esett. E téren ugyanis remekül teljesít a készülék, legalábbi épkézláb beállítások esetén. A Képvarázsló jól használható, de aki még ezzel sem akar vacakolni, annak ott van az előre programozott, remekül használható Film profil.

Az egyes LCD tévéknél még mindig megfigyelhető tipikus hibák itt nem jelentkeztek, zajosodással sem kell számolni, legalábbis normális forrás esetén. A külsőre sem lehet egy rossz szót sem mondani, hiszen a sok króm-acél csoda mellett nem árt, ha marad valami a néhány évvel ezelőtti dizájnirányzatokból. A vékony kávák jól mutatnak, a színvilághoz, a kerekített formákhoz jól passzol a nyak és a talp is. És most jön a legjobb rész, azaz az ár: az LG 47LN5400 már 215 000 forintért hazavihető, ami, ha azt nézzük, hogy egy 2013-as, 47 hüvelykes modellről van szó, kifejezetten baráti összeg.

LG 47LM5400 Full LED LCD tévé

elefant

Az LG 47LM5400 LCD tévét az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.