ELSŐ OLDAL

Szerintem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mindenki szereti Indiana papát, a kalandjait bemutató filmeken nemzedékek nőttek fel. Szinte hibátlan műalkotások ezek, amik tökéletesen ötvözték a humort, a kalandot és az akciót. Igazi szórakozás volt az egész családnak, és bebizonyította, hogy lehet jó filmet csinálni feleslegesen sok erőszak és csöcsök nélkül is. A Traveller’s Tale ismételten egy olyan témához nyúlt, amiben szinte lehetetlen hibázni, és ha még hozzá vesszük azt is, hogy jó marketing érzékkel szinte az új mozival egy időben jelentették meg Lego Indy kalandjait, akkor biztosra vehetjük, hogy a siker garantálva van.

Az elmúlt évek egyik meglepetés franchise-a lett a Lego-világba öntött filmek műfaja, pedig legelőször nem adtunk volna egy lyukast garast sem értük, hiszen ki gondolta volna, hogy egy ilyen bugyutaságnak tűnő játék jó lehet. Viszont a múlt bebizonyította, hogy a kétkedők nagyot tévedtek: az első Star Wars Lego adaptáció átütő siker lett, köszönhetően annak, hogy a fejlesztők tökéletesen ráéreztek arra az arany középútra, ahol nem lehet komolyan venni a játékot, viszont elég komoly lett ahhoz, hogy felhőtlen szórakozást nyújtson az idősebb korosztály számára is. Az egyetlen aprócska probléma akkor következett, amikor egymás után jöttek az új részek, és a tartalmi bővítésen kívül más nem nagyon történt. Persze nem volt ez akkora tragédia, hiszen a jón felesleges változtatni, viszont az ember azért egy olyan jószág, amely egy idő után igényli az újdonságot. Bármilyen meglepő, de én is ebbe a kategóriába tatozom, így amikor megkaptam tesztelése az új Lego játékot, arra voltam leginkább kíváncsi, hogy mit tudtak újítani a zsáneren a srácok.

Akiknek az előző bekezdés olvasása alatt nem jelent meg a feje fölött egy Lego-villanykörte, és az elmúlt 1-2 évet az internettől és úgy zusammen a videójáték-ipartól elzárva töltötték, azoknak röviden leírnám pár sorban, hogy miről is beszélünk. A játék felépítésében egy 3D-ben elhelyezkedő ügyességi platformszerűség, ami bőven meg van locsolva logikai feladványokkal és töménytelen mennyiségű harccal. Egy adott pályán egyszerre mindig kettő vagy több Lego karakter van bent, akik egy modern két szereplős Lost Vikings szisztéma segítségével, a saját speciális képességeiket kihasználva juttatják tovább magukat és Lego-bajtársukat a pályarészeken. A terep 80%-ban mindig lerombolható, és le is rombolandó, mivel általában a továbbjutás egyetlen módja így válik számunkra is felismerhetővé. Nem is említve még azt az apróságot, hogy a tereptárgyak elpusztításával rengeteg Lego darabka ugrabugrál szerte-széjjel, amiknek a begyűjtése erősen javallott, persze csak akkor, ha a pálya végi értékeléskor pozitív mutatóra hajtunk. Természetesen Indy szinte mindig az egyik irányítható karakterünk, aki mellé a filmek adott jelenetéből ismert szereplő csapódik. A speciális képességek tárháza nem túl nagy, van, aki nagyot ugrik, van, akit a legyártáskor mérethibás Lego darabokból tettek össze, így a szűk helyekre is befér. Van, akinél mindig akad egy bazzooka, ami azért fontos, mivel az ezüstösen csillogó tereptárgyak csak Lego-detonáció segítségével robbanthatóak fel. Van okos Tónink, akinél mindig van egy hieroglifákat megfejteni tudó csodakönyv, amit a megfelelő falnál használva megnyithatja a tovább vezető utat, vagy a segítségével begyűjthetjük a hőn áhított csodás ereklyék darabjait. Ezek gyűjtögetése már ismerős lehet a Lego-veteránok számára, hiszen a pályánként elrejtett 10 darab összeszedése után a központban - ami most Dr. Jones múzeuma/egyeteme - teljes pompájukban megtekinthetőek. Gyakran fogunk még járműveket és Lego-állatokat is használni kalandjaink során, amik szintén a továbbjutásunkat vagy a rejtett tárgyak magunkhoz szólítását könnyítik meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!