Kooperatív rendszerek

Mennyivel egyszerűbb lenne az autóvezetők élete, ha a háttérben intelligens rendszerek figyelnék a forgalmat, állandó összeköttetés lenne az autók és az utazást segítő, felügyelő központok között. Az IPv6-ra épülő kooperatív rendszerek koncepciója eddig soha nem látott mértékben hangolja össze a járművektől, műholdaktól származó és az utak központjaiban begyűjtött információkat, ráadásul szélessávú internetelérést kínál az utasoknak.

Napjaink tipikus jelenségei a felgyorsult életvitel, az egyre zsúfoltabbá váló nagyvárosok és a közlekedés nehézségei. A közlekedésmérnökök számára mind nagyobb kihívás úgy tervezni a forgalmat, optimalizálni a lámpaváltások idejét és gyakoriságát - vagy szükség esetén más útvonalakra terelni a közlekedés résztvevőit -, hogy az ne okozzon nagyobb fennakadást. A sokszor meglepően rövid idő alatt dinamikusan változó forgalmi viszonyokhoz nehezen alkalmazkodik egy alapvetően statikus rendszer, valamint általában a forgalom résztvevői sem rendelkeznek elegendő információval az ideális útvonal kiválasztásához. Az eredmény mindannyiunk által ismert: a főbb közlekedési útvonalak bedugulnak, és akár órákig álldogálhatunk egy helyben. Erre próbál megoldást találni a kooperatív rendszerek koncepciója.

Túl az "egyszerű" GPS-en

Pontosan miről is van szó? Kézenfekvőnek tűnik, hogy a járműveket olyan kommunikációs eszközökkel szereljék fel, amelyek egy vagy több központi állomástól információt kapnak a forgalomról, illetve az esetleges veszélyhelyzetekről, balesetekről. Tulajdonképpen ez történik akkor is, amikor a vezető a rádióban a forgalommal kapcsolatos híreket hallgatja. Persze ennél jóval intelligensebben is kivitelezhető az információcsere, például az autó fedélzeti számítógépe csak a szűkebb vagy tágabb környezetével kapcsolatos beérkező adatokat dolgozza fel és jeleníti meg. Az ideális útvonal ezek alapján könnyebben, akár automatikusan is megtervezhető.

Valójában az egyirányú kommunikációt biztosító eszközök már ma is nagy számban használatosak, ilyen például a műholdas helyzetmeghatározás, a GPS. A kooperatív rendszerek azonban ennél tovább mennek: nemcsak állandó infrastruktúrát kínálnak majd az igények kiszolgálására, hanem az autók egymással is kommunikálni fognak. Az információ áramlása kétirányú lesz, a különböző szenzorok, érzékelők által begyűjtött adatokat minden jármű közvetlen környezete és az állandó hálózat felé is továbbítja. A rendszer tehát egy fix hálózati infrastruktúra és egy ad-hoc, mobil állomásokból álló, dinamikusan változó hálózat keveréke lesz. A fixen kiépített infrastruktúra, amely az utak mentén halad majd, használhat valamilyen vezetékes technológiát, de vezeték nélküli megoldással is összekapcsolódhat. A járművek a számos vezeték nélküli szabvány közül többet is csatasorba állítanak majd. Az Európában kidolgozás alatt álló rendszer a "kooperatív rendszerek" kifejezést használja, Japánban ugyanezt Smartwaynek hívják, az alapkoncepció viszont ugyanaz.

Még több elektronika

A kooperatív rendszerek (angolul Co-operative Vehicle-Infrastructure Systems, CVIS) szempontjából létfontosságú, hogy minél szélesebb körben elfogadott szabványokra és megoldásokra épüljenek, hiszen ki szeretne egy olyan szolgáltatásért fizetni, amely csak egy szűkebb területet fedne le? A szolgáltatónak és a majdani előfizetőknek tehát egyaránt érdeke, hogy a szabványok, illetve maga az üzemelő rendszer lehetőleg nemzetközileg egységes legyen. A jelenlegi helyzet szerint az autóiparban megvan a hajlandóság a konszenzusra a technológiát illetően: a DaimlerChrysler, a FIAT konszern, a BMW és az összes nagyobb gyártó a kezdeményezés mögé állt. Bár sokaknak nem tetszik, hogy az autókban egyre több az elektronika, a számítógép pedig egyre inkább kiveszi a részét a vezetéssel kapcsolatos feladatokból, úgy tűnik, a jövő útja mégis ez lesz.

A kommunikációhoz több, nemzetközi szervezetek által szabványosított vezeték nélküli technológiát is felhasználnak majd. Az optimális átviteli módot és csatornát a pillanatnyi viszonyok függvényében az eszközök dinamikusan választják meg. A platform alapja nagy valószínűséggel a CALM (Communication Air Interface for Long and Medium Range, rövid- és középtávolságú levegőn keresztül zajló kommunikáció) szabvány lesz, amelyen az ISO nemzetközi szabványügyi szervezet egyik munkacsoportja dolgozik. Az anyagból egyelőre csak előzetes tervezet érhető el, a végleges verziót a közeljövőre ígérik. A CALM nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek valamilyen szabadalmaztatott vagy levédett megoldást alkalmaznának, így az üzleti szereplők akadályok nélkül felhasználhatják, mint egységes kommunikációs felületet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!