A kommunikáció megvalósítása
Drótok is lesznek
A CALM több átviteli közeget is támogat. A különböző alkalmazások más-más igényeket támasztanak az alattuk elhelyezkedő közeggel és a protokollokkal szemben. Vannak, amelyek megelégednek a viszonylag megbízhatatlan kommunikációval és a kis sávszélességgel is, míg más applikációk nagyobb sávszélességet igényelnek, hosszú üzeneteket használnak, éppen ezért elvárják az alacsony bithibaarányt és a sorrendhelyes továbbítást.
Az adatáramlás háromféle módon történhet. A jármű-jármű közötti információcsere elsősorban az utazás biztonságával kapcsolatos kommunikáció céljaira szolgál, ilyen lehet például a balesetre figyelmeztető vagy az ütközések elkerülését célzó üzenet. Az autók közötti ad-hoc hálózat alacsony késleltetésű, dinamikus jellegű. A jármű-infrastruktúra kommunikáció multipont jellegű, bármelyik fél kezdeményezheti, akár a kocsi, akár az út mentén elhelyezkedő hálózati csomópont. Az infrastruktúra-infrastruktúra kommunikáció a hálózat fix pontjai között zajlik. Ahol a kábelezés nehézkes vagy csak drágán kivitelezhető, ott drótnélküli kapcsolatok is kiépíthetők, de valószínűleg a megbízhatóbb vezetékes technológiákra esik majd a választás.
A szabvány a hálózati rétegben a következő generációs internetprotokollt, az IPv6-ot alkalmazza. Erre szükség is van, hiszen a jelenleg használt IPv4 nem rendelkezik elegendő tartalékokkal a címek terén, így viszont minden jármű egyedi címet kaphat. A másik fő érv az IPv6 mellett a mobilitás támogatása. Ennek révén az eszköz IPv6 címe állandó maradhat akkor is, ha az "otthoni" hálózatától eltávolodik. A hálózat többi résztvevője számára mindez teljesen transzparens, a mobil eszköznek szánt csomagok egy különleges funkciót ellátó router, egy úgynevezett "home agent" közreműködésével jutnak el rendeltetési helyükre. Az IPv6 csomagok egyszerűbb felépítésük miatt gyorsabban feldolgozhatók, mint IPv4-es társaik, tehát a hálózat áteresztőképessége is jobb, mintha a hagyományos IPv4-et használnánk.
Gyors lépések?
A tömeggyártásnak köszönhetően a rendszer alapját képező mobil technológia manapság már költséghatékonyan beépíthető. Ezt használják a már meglévő (illetve néhol még csak most terjedő) 2,5G/3G cellás hálózatok (a GSM, a GPRS, a HSCSD, az EDGE és az UMTS), az 5 GHz-en működő 802.11a vezeték nélküli hálózatok, a DSRC (Dedicated Short Range Communications, rövid és közép hatótávolságú vezeték nélküli protokoll, amelyet kifejezetten mozgó járművekben történő felhasználásra terveztek), és a szabványosítás alatt álló 802.11p (más néven WAVE - Wireless Access for the Vehicular Environment, vezeték nélküli elérés járművek számára). Rövid távolságok (tipikusan járművek közötti kommunikáció) áthidalására az infravörös frekvenciatartományt is igénybe veszi a CALM. A felsoroltak közül az eszköz mindig a célnak leginkább megfelelő átviteli módot választja: a jármű-jármű kommunikációhoz néhány méteres távolságon belül megfelel az infravörös átvitel, több száz méter vagy több kilométer áthidalására viszont már más frekvenciát kell használni.
Ezek alkotják tehát a CALM alacsony szintű, fizikai és adatkapcsolati rétegét. Az autók berendezései, illetve a szolgáltató által használt eszközök a részben már meglévő (nem dedikált) infrastruktúra, a kiforrott szoftver és hardver miatt olcsón előállíthatók. Mindez megkönnyítheti az első lépések megtételét is.
Egyelőre még mi vezetünk!
A felhasználók az egész rendszerből mindössze az alkalmazásokkal találkoznak majd, számukra a fő kérdés az lesz, hogy milyen előnyöket kínálnak a hálózatépítők. A szolgáltatások között a tervek szerint megtalálható lesz majd a balesetekre, útlezárásokra és az időjárással kapcsolatos veszélyekre figyelmeztető információk továbbítása, amely történhet valamilyen központi helyről, de a forrás lehet akár egy másik gépjármű is. A vezetők életét valószínűleg könnyebbé teszi majd az út mentén található táblák és jelzések megjelenítése, a pontos helymeghatározás és a grafikus térképek, de lehetőség lesz parkolóhely keresésére és foglalására is. A jelenleg is népszerű GPS-alapú navigációt nagyszerűen kiegészítheti a környékről nyert információk alapján automatikusan korrigált útvonaltervezés. Valószínűleg ez lesz az egyik legnépszerűbb alkalmazás: baleset vagy torlódás esetén az eredeti helyett a számítógép egy hosszabb, de kevésbé zsúfolt útvonalat ajánl, a vezetőnek akár "személyes zöldhullámot" kalkulálva ki. Az utasok kényelméről a mobil internetelérés és az ennek révén hozzáférhető szolgáltatások (például multimédiás tartalmak) gondoskodnak majd. A szállítmányozással foglalkozó cégek számára is új távlatokat nyithatnak a kooperatív rendszerek; egyszerűbbé válik a helyzetmeghatározás és a flottakövetés is, a kamionsofőrök pedig hamarabb célba érhetnek rakományukkal.
Mobil IPv6
Az IPv6 az IP 4-es verziójának 4 milliárd (4×109) címével szemben hozzávetőleg 3,4×1038 nagyságú címmezővel bír. Az előzetes várakozásokkal szemben jóval lassabban terjed, inkább csak az IPv4 címek szűkében lévő Ázsiában (főként Kínában és Indiában) nyert eddig teret. A rendelkezésre álló címek pótlásán kívül az alkalmazás másik fő hajtóereje a mobil eszközök fejlődése lehet: a mobil IPv6 szabványnak köszönhetően ezek akár hálózatról hálózatra vándorolva is folyamatos kapcsolatban maradhatnak, a felhasználó semmit sem vesz észre a hálózatváltásból. Ezt úgy érik el, hogy minden mobil állomás - ha idegen hálózathoz csatlakozik - egy másik címet is kap az "otthoni" hálózatában lévő címen felül. Ezt az otthoni hálózatán lévő különleges eszköznél (home agent) regisztrálja, amely ezután a mobil eszköz címére érkező csomagokat az új címre továbbítja. Az eszköz azután vagy az új címéről válaszol, vagy a home agentet használja fel a válaszcsomagok továbbítására. Hasonló technikát használnak a GSM hálózatokban is vándorlás (roaming) esetén.
