A nyomasztás túrája
A Karma első felvonása a látványnak és a jól sikerült narratív felvezetésnek köszönhetően a hangulatteremtés mesterfoka – igazán kár, hogy ezt a szintet nem tudja végig tartani a játék. Hiába a viszonylag rövid játékidő, a történetmesélés igen furcsán van tagolva: a világ bemutatása még tökéletes, és önmagukban még a megtapasztalt elmevilágokkal sincs gond, azok is igényesek – éppcsak gőzünk sincs róla, hogy ezeknek mi közük van egymáshoz, hozzánk, vagy bármi máshoz. A fináléhoz közelítve mintha ez feltűnt volna a fejlesztőknek is, mert a Karma hirtelen egy masszív expozíciós szakaszt dob ránk, ami teljes hangulati ellentétben van a korábbiak metaforikus történetvezetésével. Ezt követően az események is jelentősen átalakulnak, legalábbis abban, hogy a játék borzasztó elvonttá válik a végére.
[+]
Félreértés ne essék, ekkor is bőven akadnak thrillerbe és horrorba illő, igen hatásos pillanatok, de aki, mint én, arra számít, hogy az érdekes világ sztorija valami koherens lezárás felé tart, az csalódni fog. Ki tudja, talán valamiért össze kellett csapni a játék lezárását, esetleg már most tervben van egy válaszokat adó folytatás készítése – de itt és most az alig 5-6 órás Karma a világbajnok indulást követően engem alaposan összezavart a végére. A felszín alatt a Karma diktatúra-kritikája persze tökéletesen átjön: a játék megmutatja, hogy e rendszerek miként tehetik szörnyeteggé az embereket, hogy miként követelik meg az egyéniség feláldozását és hogy milyen könnyen is lehet manipulálni tömegeket.
[+]
Ez a narratív hiányérzet pedig azért szomorú, mert a Karma elsősorban egy sétaszimulátor, időnként minimális feladványokkal megspékelve – bár ezek jelentős része kimerül abban, hogy meg kell találni egy tárgyat, amit aztán egy közeli helyszínen használni lehet. A későbbiekben újabb játékelemek is megjelennek, de ezek rövidéletűek: van, hogy fényképezőgéppel kell rejtett dolgokat kiszúrni, máskor menekülni kell egy szörnyeteg elől, vagy épp iratokat kell lepecsételni az irodában. Én kifejezetten élveztem ezt a fajta változatosságot, és szerencsére a program sem siettet: be tudjuk fogadni a helyszíneket, meg tudjuk csodálni borzalmaikat és személyes katasztrófáikat.
[+]
Szerencsére a Karma legfőbb erényeit akkor is képes átérezni az ember, ha az eseményeket nem is mindig érti: az élmény még a sok furcsaság ellenére is magával ragadó, a látvány pedig egyenesen mesteri. Nekem ugyan túl nagy volt a káosz a végére, de egyik célját így is elérte a játék: kíváncsi vagyok, hogy merre tovább, és hogy mit tartogat még ez a világ – ha lesz folytatás, azonnal lecsapok majd rá! Ihleteit büszkén viseli, és nem koppintást vagy imitációt látunk benne csupán, hanem egy hódolatot, ami próbál valami mást is csinálni. Egy kicsit aktívabb játékmenet elfért volna benne, és a nyomozós-kutatós részek lehettek volna interaktívabbak, de egy elsősorban hangulatfókuszú túrának kiváló választás – legrosszabb esetben gyűjtünk egy kis extra alapanyagot agyunknak a következő rémálomhoz…
A Karma: The Dark World most PC-re és PlayStation 5-re jelent meg. Xbox Series konzolokra a közeljövőben érkezik a program.
A tesztjátékot a kiadó Wired Productions biztosította.
Összefoglalás
A Karma egy minimálisan interaktív, erősen a hangulatteremtésre fókuszáló pszichológiai thriller egy disztópikus világban. Ha elég a pazar hangulat és a szuper grafika, és nem bánod, hogy a sztori nagyon zűrös lesz a végére, akkor érdemes kipróbálni – ha ragaszkodnál az akcióhoz, vagy legalább a mélyebb játékmenethez, akkor viszont vigyázz vele.
A Karma: The Dark World legfőbb pozitívumai:
- Szuper képi világ;
- fantasztikus hangulat;
- érezhető ihletei ellenére is egyedi disztópia.
A Karma: The Dark World legnagyobb hiányosságai:
- Minimális interaktivitás és kihasználatlan játékmechanikai elemek;
- túl rövid, alig 5-6 óra;
- a sztori adagolása nem egyenletes, a végére pedig káoszba torkollik.
Georgiadisz Leonidas
