Mad scientist
Április elején Magyarországra látogatott John Cohn, az IBM tervezésautomatizálásért felelős vezető mérnöke, úgynevezett IBM Fellow. Ez utóbbi címet a vállalat legkiválóbb szakembereinek osztják ki, nem túl bőkezűen: a bő 433 ezer aktív dolgozóból jelenleg mindössze 64-en írhatják ezt a titulust a nevük mögé. A több mint ötven szabadalmat jegyző Cohn azonban nem úgy fest, mint egy sótlan mérnök, mint ahogy egy közel három évtizede CAD szoftvereket hegesztgető, majd azok hegesztését irányító műszaki embert elképzelünk. Egyáltalán nem. Az előadásain és nyilvános szereplésein a bohókás tudós külsőségeit felöltve szivárványszínűre festett köpenyben, a fején villódzó LED-ekből saját kezűleg épített koszorúval lép a pulpitusra, ilyenkor inkább showmannek, bohócnak gondolnánk. Jó tanárhoz illően kísérleteket is bemutat, a BME-re – ahol rövid előadást tartott – ugyan nem hozta magával házilag összerakott Tesla-tekercsét, amellyel látványos kisüléseket szokott prezentálni, csak azt illusztrálta, milyen szépen világít – és nedvedzik – egy konnektorba dugott villákra felszúrt csemegeuborka.
Cohn egyébként rendkívül pozitív sugárzású személyiségétől valószínűleg nem áll távol ez a szerep, melyet 2008-ban – egyik gyermeke tragikus elvesztése után egy, a csillagos ég alatt töltött sörgőzös éjszakán – a „kozmosz sugallatára” választott, saját bevallása szerint azért, mert így közvetlenebbül tudja megszólítani a fiatalokat és megszerettetni velük a tudományt. Ezzel a lendülettel vállalta el, hogy 50 éves fejjel részt vesz a Discovery Channel által készített The Colony című (nálunk 2010-ben A kolónia néven sugárzott) valóságshow-ban, mely nagyjából azt mutatja be, hogy miként boldogul a meglehetősen zord Los Angelesben egy maroknyi ember azután, hogy a város lakosságának javát elpusztította egy vírus.
Cohn erről a láthatóan meghatározó élményről beszélt Budapesten is, a BME mikroelektronikai kurzusának keretén belül megtartott, annak tematikájához legfeljebb eredeti szakmája révén kapcsolatba hozható előadásában. A show készítői élethű környezetet teremtettek a szereplőknek egy elhagyott Los Angeles-i gyárépületben: roncsautók, romok, kacatok, patkányok és az ő cuccaikra vadászó bűnözők között kellett túlélniük száz napot úgy, hogy maguk állítják elő mindazokat a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen dolgokat, melyek egy ilyen világból szükségszerűen hiányoznak. A műsorban Cohn volt az agy, a tudós, aki kitalálta, hogyan lehet benzinmotorhoz üzemanyagot előállítani fagázból, megtisztítani a szennyezett vizet, áramot termelni vagy adóvevőt építeni.
A show után egy ismeretterjesztő tévéműsort is forgatott, mert mániájává lett, hogy megmutassa a fiataloknak a tudomány erejét. Ezzel a misszióval járja a világot, Budapestre is ezért jött egy rövid látogatásra a kelet-európai roadshow-ja során – mi az IBM Magyarország székházában beszélgettünk vele.
Az interneten sok mindent írnak önről. Azon túl, hogy a keveseknek járó IBM Fellow cím jellemzően szóba kerül, mérnökként, őrült tudósként, sőt szuperhősként is emlegetik. Ezek közül melyik a legtalálóbb?
Hirdetés
Az őrült tudós. Azért mondanám ezt, mert számomra az őrült tudós archetípusa olyasvalaki, aki elveszíti az önuralmát a tudomány szeretete miatt. Azt hiszem, én éppen ilyen vagyok. Lélekben egyértelműen mérnök vagyok, de leginkább akkor vagyok önmagam, amikor elmerülök a dolgokban, szabadjára engedem magam, és átadom magam a tudomány és a mérnöki szakma szeretetnének. Imádok dolgokat létrehozni, és imádom nézni, ahogy mások létrehoznak dolgokat.
Bevallom, kicsit csalódott vagyok, hogy nem szuperhős...
Nem tudok róla, hogy az lennék. Bár úgy gondolom, mindenkinek van valami titkos képessége. Az enyém talán az, hogy visszafelé is tudom betűzni a szavakat, de ezt most hadd ne mutassam be.
Rendben. Beszéljünk inkább arról, hogy harminc évvel ezelőtt chiptervezéssel kezdte az IBM-nél!
Mindig is volt közöm a chiptervezéshez, de a diplomámat nem áramkörtervezésből, hanem chipgyártási technológiákból szereztem. Aztán hamar átnyergeltem arra a tervezésautomatizálási célszoftverre, melyet a chipek tervezéséhez használunk. Egy olyan 4-500 fős csoport vezetője voltam, amelyik efféle EDA és szimulációs szoftvereket készít. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy terveztem chipeket, de úgy pontos, hogy az iparágban eltöltött harminc évem alatt a chipek tervezéséhez használt szoftverek fejlesztésén dolgoztam. Ez egyfajta támogatói szerep, ám rendkívül érdekes. Alapvetően matematika, a matematika és a mérnöki munka keveréke.
Ilyen közvetett módon milyen lapkák fejlesztésében működött közre?
Felsorolni is nehéz lenne. Először az analóg áramkörökbe szerettem bele, ezek olyan chipek, melyek nulla és az egy helyett eltérő feszültségértékekkel dolgoznak. Készítettem ilyen IC-ket merevlemezekhez, audio- és videokészülékekhez vagy videokamerákhoz is. Később nagyon sokat dolgoztam igen nagy teljesítményű digitális lapkákon, gyakorlatilag az IBM szervereiben használt Power-architektúrájú processzorok összes generációjához volt közöm. A 2000-es évek elején aztán bekapcsolódtunk a játékkonzolok gyártásába: mivel megvolt a tapasztalatunk a nagy teljesítményű processzorok gyártásában, a vezető konzolgyártók – mind a három – úgy gondolta, velünk jár a legjobban. Lassan egy évtizede mindhárom játékplatform fejlesztéséhez hozzájárulok.
Újabban alacsony fogyasztású vezeték nélküli eszközök fejlesztésében veszek részt az IBM által elindított intelligensebb bolygó (Smarter Planet) kezdeményezés részeként. Talán ismeri a tárgyak internetje elméletet, ez egy olyan világot képzel el, amelyben a legapróbb tárgyak is kapcsolódhatnak egymáshoz vezeték nélküli hálózaton keresztül. Olyan chipek fejlesztésének támogatásával foglalkoztam, melyek ezt teszik lehetővé. De összefoglalva: nagyjából minden olyan eszközhöz, amiben chip található, volt valami közöm.
A tudomány jó oldala
Az IBM egyik nagy projektje az intelligensebb bolygó kezdeményezés. Miről szól ez? Azt gondolnám, hogy a bolygónk önmagában is elég okos...
Az intelligensebb bolygó teória nem azt mondja, hogy a bolygónak feltétlenül okosabbnak kell lennie, hanem azt, hogy az IT használatával a világunkat fenntarthatóbbá, biztonságosabbá tehetjük. Ma már megvannak az eszközeink ahhoz, hogy a legkülönfélébb területeken gyűjtsünk adatokat, mérjük a vizek mennyiségét, az autóforgalom alakulását, kövessük az emberek mozgását, stb. És ezek az eszközök ma már el tudják juttatni az adatokat bárhová, gondoljunk csak a mobiltelefonokra. Ha az így gyűjtött információkat összegezzük, elemezzük, olyan összefüggéseket fedezhetünk fel, amelyekkel a rendszerek működése jóval hatékonyabbá tehető.
Például a vermonti Burlingtonban található félvezetőgyárban, ahol én is dolgozom, az elmúlt tíz évben ilyen, egyre kiterjedtebb mérésekkel sikerült drámai mértékben csökkenteni az áramfogyasztást vagy például a víz hűtéséhez felhasznált üzemanyag mennyiségét. Úgy tudtunk befagyasztani az energiafogyasztás szintjét, hogy közben a közüzemi díjak emelkedtek és a termelés 40 százalékkal bővült. Így összességében 20-30 százalékot spóroltunk, ami tetemes összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a létesítmény éves szinten dollármilliókban mérhető áramot emészt fel. A megtakarítást kizárólag az információtechnológia segítségével, a folyamatok optimalizálásával tudtuk elérni. De ugyanilyen analitikát használunk például Szingapúron a közlekedés ésszerűsítésére, azért, hogy a forgalom intelligens irányításával elébe tudjunk menni a dugók kialakulásának. Ezekkel a módszerekkel jelentős megtakarítás érhető el, fenntarthatóbbá tehető a környezetünk, sőt, a közbiztonságot is tudjuk javítani.
Ez mind nagyon szép és jó, de sokakat megijeszt egy olyan jövő víziója, amelyben a minket körülvevő tárgyak kommunikálnak egymással, adatokat osztanak meg magukról és a környezetükről...
A technológia csupán eszköz, amit jó célra és kevésbé jó célra is fel lehet használni. Én is azt gondolom, hogy ügyelnünk kell egy ilyen rendszer biztonságára és adatvédelmi vonatkozásaira. Mint a biztonságot hobbijának tekintő szakember mindenkit óva intenék attól, hogy azt higgye: az adatai biztonságban vannak. Minden adat annyira biztonságos, amennyire hagyják, hogy az legyen, mert tökéletes biztonság nem létezik.
Szóval bölcsen kell használnunk a technológiát, helyén kell kezelnünk a függőségünket az efféle rendszerektől, felismerve, hogy minden információ elcsíphető. Ugyanígy rendkívül érdekes kérdés, hogy hogyan tudjuk megvédeni az olyan kritikus infrastruktúrákat, mint amilyen az elektromos hálózat vagy a vasúti irányítás. Ezeknél elkerülhetetlenül szükség van a betörést megakadályozó védelemre, illetve egy olyan rendszerre, amely a behatolásokat észleli. Tehát miközben nagyon is hiszek a technológia lehetőségeiben, ugyanúgy hiszek abban, hogy szükség van a technológia kontrolljára is.
Szakmájára nézve ugyan elektromérnök, de az elmúlt években új irányt vett az élete, valóságshow-ban, tévéműsorokban szerepel, hogy népszerűsítse a természettudományt és a szakmáját. Miért döntött úgy, hogy felhagy a chiptervezéssel, és inkább másokat akar chipek tervezésére rábírni?
Ez egy érdekes felvetés, de igazából én nem akarok mindenkit arra rábeszélni, hogy chiptervező mérnök legyen. Meggyőződésem, hogy a technológiában és a természettudományban rengeteg szépség van, és én csak ezt az érdeklődést akarom ráragasztani másokra. Egy technikailag képzettebb társadalom kreatívabb, egy ilyenben több lehetőség adódik a világ jobbá tételére.
Noha szeretném, ha többen tanulnának mérnöki és természettudományokat, alapvetően a célom az, hogy többen tanulják meg értékelni a technológia és a tudomány erejét a világban. Amikor az intelligensebb bolygóról beszélek, én tényleg hiszek abban, hogy a technológiának megvan a lehetősége arra, hogy változtasson a világon, legyen szó akár a klímaváltozásról, az ivóvíz minőségéről a harmadik világban vagy bármi más súlyos problémáról.
Azt nem mondom, hogy ezek mindegyikére megoldást tud nyújtani a technológia, de segíteni tud nekünk abban, hogy kevésbé terheljük a bolygónkat, tovább éljünk, egészségesebbek legyünk és a teljesebb életet élhessük a technika helyes alkalmazásával. A mai gyerekek szerintem sokkal idealistábbak, mint a korábbi generációk. Ha ezt az idealizmust össze tudom kapcsolni a matematika és a tudomány iránti érdeklődésükkel, és rá tudom vezetni őket, hogy mindezt a világ problémáinak megoldására használják fel, elértem a célom.
- bj -
