Irem Collection Vol. 3 teszt

Harmadjára tért vissza az Irem retro-gyűjteménye, és a koncepció most sem változott: három játéktermi shoot’em up lapul a csomagban, múzeumi extrák nélkül.

Nem tudom, hogy ezek az újgenerációs Irem-kollekciók mennyire sikeresek, de nyolc hónappal a második csomagot követően most megérkezett a harmadik pakk is. A koncepció szemernyit sem változott: a rövid ideig a legnagyobb japán cégek közé tartozó Irem kevésbé ismert arcade játékai közül hármat kapunk meg egybecsomagolva 25 euróért – emulációs opciók tekintetében igényesen, de bármiféle extra tartalmak nélkül. Egy igen fontos dolog azonban most valahogy jól alakult: a játékválogatás magasan a harmadik csomagban a legjobb – az első gyűjtemény játékai korábban már jobbára megjelentek az Arcade Archives sorozatban, a második válogatáson pedig csak egy igazán jó játékot találtunk. A harmadik kollekcióval nincs ilyesféle gond: e programok néhány ősrégi és/vagy pocsék átiraton kívül nem tették még tiszteletüket konzolokon, cserébe viszont még ma is jól játszhatók – még akkor is, ha nehézségük természetesen a játéktermi elvárásokhoz lett szabva.

Néhány játéknál nem feltétlenül tudni, hogy honnan is érkezett fejlesztői számára az a bizonyos kreatív szikra. A Mystic Riders nem ilyen játék. Egyértelmű, hogy itt mi adta az ötletet a designernek: az 1991-ben megjelent első Cotton, ez a cuki horizontális shoot’em up, amelyben egy seprűn üldögélve repülő boszorkánytanoncot irányíthatunk – merthogy a Mystic Ridersre ez a leírás ugyanígy igaz. Ennek megfelelően a hangulat sokkal vidámabb, mint az Irem bármely másik shoot’em upjában, és élénk színekből is sokkal több tobzódik a képernyőn, mint azt megszoktuk. A játékmenet a tűz-, illetve a villámvarázslatra, valamint a bumerángként elhajítható seprűnkre fókuszál: a két mágia az ellenfelek által hátrahagyott vörös drágakövekkel fejleszthető, és magasabb szinteken már tényleg eltérő módon terjednek találat után. A seprű azonban még erősebb: azt mindig haladási irányunkkal ellentétesen hajítjuk el, elrepül a képernyő széléig, majd visszatér hozzánk – közben nem csak az ellenfeleket sebezve, de a ránk eresztett lövedékeket is semlegesítve. Talán a mókás környezet miatt, de a Mystic Riders kicsit könnyebb is, mint a nagy Irem-átlag: halálkor nem pattint vissza valami korábbi checkpointra, és bár fegyverünk minden újraéledéskor gyengül, még alaphelyzetben is szimpatikusan hatékony. Persze egy 1992-es játéktermi Irem-játékról van szó, tehát az egyzsetonos végigjátszás így is riasztóan sok gyakorlást kíván meg, de a feladat teljesíthető.

Mystic Riders

Az R-Type átütő sikere jelentős részben a műfaj addigi egyszerűségét extra taktikai lehetőségekkel feldobó Force eszköznek volt köszönhető, amely a játékos terveitől függően lehetett brutális lézerfegyver, mindent levédő pajzs, avagy Bydo-zúzó űrdárda. Nem véletlen, hogy ezt követően az Irem designerei a legtöbbször megpróbálták valami hasonlóan jól működő extrával feldobni az akciót. A Mystic Riders esetében ez a seprű volt, a Dragon Breednél pedig a címadó sárkány az. Mi, a puha és sérülékeny Kayus mágusként a sárkány nyakán ülünk – az alattunk vonagló bestia viszont sérthetetlen, és ezt ki is kell használnunk. Hősünk egy fejleszthető nyílpuskával támad, a sárkány, Bahamoot, pedig természetesen tüzet okádik. Legalábbis induláskor, mert az aljasul elhelyezett powerup-ikonok felvételével hátasunk rengeteg egyéb képességet is kaphat: kilőheti pikkelyeit, hasából villámokat lőhet ki, és még hőkövető rakétákkal is felszerelhetjük. Mindez rengeteg lehetőséget ad, és megannyi másik shoot’em uptól eltérően már induláskor borzasztó erős ragadozónak, és nem gyengécske prédának fogjuk magunkat érezni. (Persze a játék mindent bevet annak érdekében, hogy kivagyiságunkat a földbe bunkózza.)

Hirdetés

Dragon Breed

A harmadik játék több szempontból is eltér a többitől: ebben vannak függőlegesen scrollozó részek is, ráadásul életerőnket itt egy mérce jelzi. Szintén egyedi a Volume 3-ban, hogy ebből kapunk egy régi konzolos portot is: a Battle Choppers cím a játéktermi verziót takarja, a Mr. Heli pedig az otthoni kiadás neve. Utóbbi a PC Engine képességeinek megfelelően kiváló minőségű lett: bár a kisebb felbontás hatására a hátterek kevésbé látványosak, de a már eleve kontrollerre szabott irányítás, valamint az otthoni játékosok elvárásai miatt remixelt nehézségi szint kiválóan játszhatóvá teszi ezt az aranyos helikoptert. Nekem a gyűjteményből ez a kedvencem, köszönhetően annak, hogy a Mr. Heli taktikusabb játék a fergeteges tempójú többiek mellett. Rengeteg szakaszon nincs automatikus scrollozás, így fel tudjuk fedezni a tájat, bombákkal és lövedékekkel megsemmisítve a talajt, így szerezve drágaköveket, amelyekből aztán megvásárolhatjuk a kiválasztott powerupokat. Elágazó pályák, opcionális szakaszok és rengeteg kisebb-nagyobb főellenfél teszi még tartalmasabbá a játékot.

Battle Choppers a játékteremben, illetve Mr. Heli PC Engine-en

Én vagyok az utolsó, aki azért panaszkodik, hogy nem az állandó rivaldafényben fürdő alkotások, hanem a ritka, kevesek által ismert különlegességek kapják az új kiadásokat – de még így sem tudok teljesen örülni ezeknek az Irem-gyűjteményeknek. Ahhoz képest, hogy semmiféle tartalmi bónusz nincs bennük, három emulált játéktermi ROM-ért (oké, és egy PC Engine-játékért) a 25 euró egyszerűen túlzás, még akkor is, ha a harmadik pakk speciel pont három remek játékot fog össze. Még ha ragaszkodunk is ahhoz a mesterséges megszorításhoz, hogy kizárólag az Irem játéktermi felhozatalából mazsolázunk, akkor is érthetetlen a hármas limit, amikor más kiadóktól ennél jóval töb Mindegy: az Irem Collection 3 egy jobbára tökéletesen emulált gyűjteménye három kifejezetten jó játéktermi shoot’em upnak – zéró prezentációval, érthetetlenül drágán.

A Irem Collection Vol. 3 PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó ININ Games biztosította.

Bényi László

Összefoglalás

Az utóbbi években mind a régi shoot’em upok felújítása, mind pedig az új klasszikusok megjelenése terén el voltunk kényeztetve. Ezek az Irem-gyűjtemények is ide sorolhatók, még akkor is, ha tényleges kényeztetésre, prezentációs extrákra ezúttal sem számíthatunk – ráadásul az árát is sokáig kell emészteni.

A Irem Collection Vol. 3 legfőbb pozitívumai:

  • Végre mind a három játék kifejezetten jó;
  • emuláció, látvány és funkciók terén hozza az eddigi jó szintet.

A Irem Collection Vol. 3 legnagyobb hiányosságai:

  • Három játéktermi játék 25 euróért;
  • semmi extra tartalom nem kényeztet.

Előzmények

  • Irem Collection Vol. 2 teszt

    A vártnál sokkal lassabban érkezett meg a második Irem-gyűjtemény – és bár extrák tekintetében megint nem vagyunk elkényeztetve, legalább egy igazi remekmű lapul a kollekcióban!

  • Irem Collection Vol. 1 teszt

    Az Irem a nyolcvanas évek egyik rövid ideig tündöklő sztárja volt – de az R-Type mellett is voltak jó játékaik. Egy új gyűjtemény-sorozat ezeket kísérli meg mai platformokon is bemutatni.