Tuning és gleccser
A hosszúra nyúlt bemutatót tájjellegű mulatással zártuk. Már korábban feltűnt, hogy milyen zökkenőmentesen zajlik a rendezvény, minden és mindenki a helyén van, az események olajozottan és pontosan az időrend szerint követik egymást, sehol egy késés vagy várakozás. A vendéglátó egységbe tett látogatás is precíz volt. Pontosan 15 percet sétált a kockafejek éhes hada, akiben maradt még szusz, az megszólaltathatta a több méteres helyi zeneszerszámot. Később is óramű pontossággal haladtak az események, először ízelítőt kaptunk az alpesi népzenéből. „Zenebohócunk” különböző méretű kolompokat rázott boszorkányos sebességgel, a végén pedig a tüzes felszolgálóhölgyek táncra perdítették a társaságot, egyesek a mestergerendát is megmászták. Aztán éjfél előtt vége lett a zenének, a társaságot beterelték a buszba, mert holnap kelni kell, jön a tuningverseny és a gleccser! A hirtelen befejezésnek köszönhetően csak az angol kollégának sikerült betegre innia magát. Hiába no, náluk 11-kor zárnak a kocsmák, volt rutinja a gyors munkában.
A harmadik nap tuningversennyel kezdődött. Nem a csúcssebesség volt a cél, hanem a legjobb teljesítmény/fogyasztás mutató. Hármas csoportokba szervezték az újságírókat, én a cseh és szerb kollégával kerültem egy csapatba. A gépek MSI P45D3 Platinum alaplappal, DDR3-1333-as OCZ memóriával és Radeon HD 3870 X2 videokártyával voltak szerelve, a 45 nm-es Core 2 Quad processzorokon méretes OCZ hűtő tornyosult. A túlhajtásban két nagy név, a norvég Stoolman és az OCZ házi guruja, Tony Leach segítette a versenyzőket, akik között szintén voltak nagymenők, például a Radeon X1800-at elsőként 1 GHz fölé húzó, BMW Z3-assal folyékony nitrogént szállító Sampsa Kurri.
Tony már az előző nap felvázolt sok érdekességet a memóriatuning kapcsán. Rámutatott, hogy egy-egy konfiguráció kihajtása mennyire példányfüggő. És itt nemcsak a RAM modulra, hanem az alaplapra is gondolt. Elmondta – bár ezt az újságírók többsége már korábban is tudta – hogy a mai Intel platform leggyengébb láncszeme a chipkészlet, azon belül is az FSB. RAM-tuningnál rettenetesen hosszadalmas az FSB és memória domén összehangolása. Igaz, hogy az FSB (VTT) feszültség és a Skew értékek beállítása csodákra képes, de ezek finomhangolása még tovább bonyolítja az optimális konfiguráció megtalálását. Általános módszert nem tudott adni a RAM-tuninghoz, de elmondta, hogy a RAM feszültségállítása helyett először az FSB, majd a CPU Skew értékével érdemes játszani, ha jobb eredményt szeretnénk elérni, mert a memória továbbfeszítése úgysem segít, ha az FSB és a RAM kiesett a szinkronból. Szerinte a tuning közben előbukkanó memóriahibák 90 százalékáért nem a RAM modulok, hanem a pontatlan FSB/RAM szinkron okolható.
Délután tetőfokára hágott a hangulat, és vele együtt a csapat is. Megmásztuk, persze csak felvonóval, a 3203 méter magas Kitzsteinhorn gleccsert. Az utolsó szakaszt a pályákat karbantartó géppel (snowcat) tettük meg, mondhatni lejtőn fölfelé síeltünk.
Szerencsére nagyszerű időt fogtunk ki, így kabátra, sőt pulóverre sem volt szükség. A négernek álcázott síoktatók megmutatták, hogyan kell szlalomozni motoros szánnal. A tajvani csapatból többen most találkoztak először hóval, de nekem is nagy élmény volt a magasban töltött délután. Visszaúton a szállásra rájöttem, hogy az osztrákok, amellett, hogy vonalzóval igazítják egymáshoz a fűszálakat és a fákat, a teheneket és egyéb négylábú biofűnyírókat is napi rendszerességgel fürösztik.
Mit mondhatnék összefoglalásként? Ha csak fele olyan jó munkát végzett az MSI mérnökcsapata, mint amilyet a PR-es társaság az Intel P45 chipkészletes termékeik elindításában, akkor már óriási sikert aratnak. Az új magyar Suzuki tetszett, az osztrák Alpok pedig különösen ajánlott.
rudi
