Intel 925X: a holnap markában

Egy új korszak kezdete

Az Intel Canterwood és Springdale chipsetek rengeteg felhasználó szívébe lopták be magukat, előbbi teljesítményével, míg utóbbi olcsóságával hódított a piacon. Az idő azonban múlik: az eltelt több mint egy évben újabb technológiai újításokról hallhattunk, köztük számos olyanról, melyeket az Intel is teljes mellszélességgel támogat. Ezek közé tartozik egyebek mellett a PCI Express, a DDR2, a High Definition Audio és a Wi-Fi, és többé kevésbé ide sorolható egy új processzorfoglalat is, amely már az Intel legújabb, egyelőre Prescott magos CPU-inak ágyaz meg - mind több és több lapon.

Az új processzorfoglalat: LGA775 (Socket T)

"Új processzorhoz új foglalat dukál!" (tegye fel a kezét, aki egyetért!), ami nem más, mint az LGA775, azaz Socket T. A műanyag alkotóelemekből álló Socket 478-cal ellentétben az új foglalat teljes egészében fémelemekből épül fel – a masszívabb felépítést az új processzorok (Prescott) magasabb hőtermelése és eltérő feszültségátadási mechanizmusa indokolja. Az LGA (Land Grid Array) továbbá magasabb elektromos és mechanikai követelményeknek is megfelel, ami – ismerve az Intel kétmagos processzorokra vonatkozó terveit – újabb érv lehetett az új foglalat bevezetése mellett. Az LGA775 megjelenése természetesen azt is jelenti, hogy a legújabb processzorokra beruházni vágyók kénytelenek alaplapot is cserélni.

Az új foglalat egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy magában foglalja a processzor lábait. A 775 darab nagyon pici és érzékeny tű a processzor alja helyett immár a processzorfoglalatban kapott helyet, ami első látásra alkatrészkímélő megoldásnak tűnhet, ám mégsem az. A processzor lábait immár ugyan nem tudjuk elgörbíteni, helyette azonban egy óvatlan mozdulattal akár az egész alaplapot tönkre tehetjük, tartanak is ettől az alaplapgyártók. A teszt ideje alatt ugyan rengetegszer vettük ki és raktuk vissza a processzort (legalább 10-12-szer), ám mégsem történt baj, noha egy óvatlanabb felhasználóval könnyen megeshet, hogy egy lábat elgörbít, és onnantól kezdve ember legyen a talpán, aki azt olyan precízen visszahajlítja, hogy a gép még működőképes maradjon.

katt

Az új foglalat használata nem olyan bonyolult, mint azt első ránézésre gondolnánk. A kis kampót oldalirányba húzva kell kipattintani, ekkor a processzort lefogó keret felhajthatóvá válik. A processzort (a képeket nézve) a tetején és az alján a legkönnyebb megfogni, így kell a foglalatba helyezni. Az irányt nem lehet eltéveszteni, ugyanis a processzoron van két bevágás, amelyek biztosítják, hogy csak egyféleképpen tudjuk a processzort a foglalatba rakni. Ekkor a processzort lefogó keretet lehajlítjuk, és a kis kart visszapattintjuk a helyére. Ezután tökéletesen és stabilan áll a processzor a foglalatban.

Az új processzor

katt

Az új tokozás a processzor arcát nem változtatta meg drasztikus mértékben, az egyetlen kiemelendő eltérés a hőelvezető sapka megnövekedése, ami a jobb hőátadást segíti. A processzor alja is "csak" annyiban változott, hogy eltűntek róla a lábak.

katt

A képen bal oldalt lent egy Socket 478-as processzor, jobbra az LGA775-ös processzor, bal oldalt fent egy Athlon 64, mellette pedig egy Athlon XP. Jól látható, hogy nincsenek lábak a processzor alján, csak érzékelők, amelyek a processzorfoglalatban található lábakkal érintkeznek.

Referenciahűtés

katt

A 3,6 GHz-es Prescott processzorhoz egy körülbelül ceruzaelem-magasságú hűtést (bordát) kaptunk, melynek a közepe és a processzorral érintkező felülete réz, viszont alumíniumlamellák segítik a hőleadást. Jól látható továbbá, hogy a ventilátornak immár nincs kerete, ami azt eredményezi, hogy a levegő nem csak a processzorhűtő-bordát éri, hanem a foglalat környékén található többi alkatrészt is (kondenzátorok, FET-ek) – és erre bizony szükség is van.

katt

A hűtőventilátor csatlakozója is kissé megváltozott, ugyanis már nem három-, hanem négypines. Az extra tűnek köszönhetően – az alaplap által visszaadott hőmérsékleti adatok alapján – immár képes önmaga fordulatszámát befolyásolni. Alapjáraton csupán 1000-2000-es fordulatszámon jár a ventilátor, és csak terhelés hatására ugrik fel 3000 körüli értékre. A hűtőborda lefogatása négy kis műanyag pöcökkel történik, ezeket kell belenyomni a processzorfoglalat körül található lyukakba, kattanásig.. A levétel is egyszerű: csavarhúzóval egyenként el kell forgatni a műanyag lefogatókapcsokat, majd a hűtőbordát függőleges irányban el kell távolítani az alaplapról. A módszer ugyan nem nehéz, de a Socket 478-as rögzítés nagyságrendekkel egyszerűbb.

katt

A hővezető paszta használata az új processzorok esetében immár ténylegesen kötelező, ugyanis enélkül a rendszer a melegedés miatt fél percen belül leáll (tapasztaltuk). A képen jól látható, hogy a gyári hűtőborda pontosan a processzor közepére, tehát a magra szorul rá.

Az új processzorok

Az Intel a foglalatváltás és az új chipsetek bejelentésével egy időben "új" processzorokat is piacra dobott. Ezek a lapkák már nem MHz-alapú számozást kapnak, hanem egy modellszámot (processzorszám). Például a 3,6 GHz-es Pentium 4 (Prescott) Pentium 4 560 néven kerül forgalomba, a 3 számjegyű kódnév első jegye jelzi az Intel "ranglistáján" a szóban forgó processzorcsalád sebességét, a második és harmadik számjegy pedig ezen belül az aktuális processzor sebességét a többihez viszonyítva. A kódnevek csak és kizárólag az Intel-processzorok közötti eligazodást segítik, más gyártók jelöléseivel nem összevethetőek. Tehát a Pentium 4 560-as processzorról annyit lehet tudni, hogy gyorsabb, mint a Pentium 4 540 (ez a 3,2 GHz-es). A Prescott magos processzorok mellett a P4 Extreme Edition is átköltözik az új foglalatba: ez a 3,4 GHz-es, Gallatin magos processzor 2 MB harmadszintű gyorsítótárat tartalmaz, és az extrémgyors, extrémdrága processzorok listáját erősíti.

Az Intel továbbá még egy processzortípust is útjára indít: a piac alsó szegmensében helyt állni hivatott Celeron D-t. Az új Celeron – mely első körben 2,53 GHz-től 2,8 GHz-ig lesz megvásárolható – 0,09 mikronos gyártástechnológiával készül, 133 MHz-es FSB-vel rendelkezik (533 MHz-es rendszerbusz), 256 KB másodszintű gyorsítótárat tartalmaz, és nem támogatja a Hyper-Threading technológiát.

Az új chipsetek

A processzorok mellett négy új chipset mutatkozott be, az Intel 925X, 915P, 915G és a 915GV, melyek – nem meglepő módon – az Intel 875P, 865PE és 865G utódjainak tekinthetők. Az ICH5R elhagyása az ICH6-ot hozta magával, emellett a korábbi chipsetek egyetlen igazán kritizálható pontját, a 266 MB/s-os sávszélességet biztosító Intel hub architektúrát felváltotta a DMI, azaz Direct Media Interface, amely már 2 GB/s sávszélességet biztosít a kapcsolódó eszközöknek. A négy új chipset fontosabb tulajdonságait összefoglaltuk a következő táblázatban.

Intel 925X (Alderwood)

A négy új chipset közül a leggyorsabb, legkorszerűbb és legdrágább az Alderwood, azaz Intel 925X. Az Alderwood a Canterwood utódjának számít, amely pedig a Springdale felturbózott változata. A leggyorsabb címet birtokló Intel-chipset támogatja az összes 200 MHz-es FSB-vel (800 MHz-es rendszerbusz) rendelkező Pentium 4 processzort, kétcsatornás DDR2-400/DDR2-533-as memóriavezérlőt tartalmaz (ECC-támogatással), melynek köszönhetően az elméletileg elérhető maximális memória-sávszélesség 6,4 GB/s-ról 8,53 GB/s-ra növekszik meg, emellett támogatja a Hyper-Threading technológiát és a PCI Express buszt.

Intel 925X északi híd - katt

A 925X további teljesítménynövelő varázstrükköket tud, amelyek a Grantsdale-ből hiányoznak, az Intel azonban nem árulta el, hogy a 925X pontosan milyen optimalizációkat tartalmaz a 915-tel szemben. Ez annak köszönhető, hogy a vállalat nem szeretné, ha a 915-ös lapokon a gyártók bekapcsolgatnák ezt a sávszélességnövelő funkciót – mint korábban a PAT-ot a 865PE chipsetes lapokon.

A jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint néhány hónap múlva megjelenik a 925XE, amely már a 266 MHz FSB-vel (1066 MHz-es rendszerbusz) rendelkező Pentium 4 processzorokat is támogatni fogja.

Intel 915P (Grantsdale)

A 915P (és vállfajai: 915G és 915GV) a 925X olcsóbb változatai. A 915P a 925X-től a PAT-szerű memóriasebesség-gyorsító eljárás hiányán kívül abban különbözik, hogy drágábbik testvérével ellentétben támogatja a 133 MHz-es FSB-vel (533 MHz-es rendszerbusz) rendelkező processzorokat is, illetve a DDR2 mellett a DDR1 szabványnak megfelelő memóriamodulokkal is elboldogul. Amíg az Alderwood egyértelműen a csúcs Intel-konfiguráció lapkakészlete (csak P4, csak DDR2, memóriasebesség gyorsítása, ECC), addig a Grantsdale első körben lehetőséget ad a váltani vágyó felhasználók számára, hogy DDR moduljaikat ne cseréljék le DDR2-re. A különbségek tárháza ennyivel zárul is.

A 915G az Intel harmadik generációs integrált grafikus magját tartalmazza, amely az Intel Graphics Media Accelerator névre hallgat. Az új integrált grafikus megjelenítő tulajdonságaival és sebességével a köréje épülő alaplapok megjelenése után egy külön cikkben fogunk foglalkozni.

Új szolgáltatások

DDR2

A DDR2 egy új memóriaszabvány, amelyet a JEDEC (Joint Electron Device Engineering Council) a DDR memóriák sebességhatárának kitolása érdekében definiált. A DDR2 – akárcsak a DDR1 – órajelenként két 64 bites adatcsomagot képes továbbítani, ám magasabb órajelekre képes (aminek a következménye a magasabb elérhető memória-sávszélesség), magasabb "memóriasűrűség" és alacsonyabb működési feszültség mellett.

DDR vs. DDR2 - katt

A DDR2-es memóriák az DDR-rel szemben 240 csatlakozóval rendelkeznek, ennek egyenes következménye, hogy nem kompatibilisek a jelenleg még elterjedt DDR-foglalatokkal. Az új szabvány sebességének alsó határa egybeesik a régebbi szabvány felső sebességhatárával, tehát DDR2-400, azaz PC3200-as memóriákkal találkozhatunk először a boltok polcain. Ezt fogják követni a DDR2-533, DDR2-667 és DDR2-800-as modulok. Az új memóriák már csak 256, 512 vagy 1 GB-os méretben vásárolhatóak meg, ezeknél kisebb kapacitású nem létezik, emellett a DDR2 nagyobb memóriasűrűségének köszönhetően akár 4 GB-os modulokkal is találkozhatunk majd a boltok polcain. A DDR2-es memóriachipek FBGA (Fine Ball Grid Array) tokozásban kerülnek a modulokra, és az első generációs DDR memóriák 2,5 V-os feszültségével szemben mindössze 1,8 V-ot igényelnek.

DDR (lila/kék) vs. DDR2 (sárga/zöld) foglalatok - katt

A DDR és DDR2 memóriák alapvetően egyetlen tulajdonságukban különböznek: azonos idő alatt a DDR2 kétszer annyi adatot képes prefetch-elni (DDR2: 4 bit; DDR: 2 bit). Ez annyit jelent, hogy a DDR2 órajelenként négy adatbitet képes az Input/Output puffer számára továbbítani, míg a DDR csak kettőt. Ebből következően a DDR2 a DDR-nél elvileg akár kétszer gyorsabb is lehetne, ám hogy ez mégsem így van, az annak köszönhető, hogy az IO pufferek sebessége továbbra is megegyezik a memória sebességével (DDR400 esetében 200 MHz), tehát ennek az áteresztőképessége nem változott meg a DDR2-ben sem. Annak érdekében, hogy az IO puffer mind a 4 adatbitet képes legyen fogadni, a DDR2 memóriacelláinak sebességét a felére csökkentették, így ugyan az IO puffer képes mind a 4 adatbit fogadására, a memóriachipek sebessége felére csökkent. Ezen tulajdonságok összességének köszönhető, hogy a DDR2-es memória belső sebessége az effektív memóriasebességnek a negyede, vagyis a DDR2-400 100 MHz-en jár, a DDR2-533 133 MHz-en, és így tovább. A megoldás előnyei és hátrányai kézenfekvőek, az új memóriamodulok alacsonyabb feszültséget igényelnek (hiszen valójában alacsonyabb órajelen járnak, mint a DDR), viszont hozzávetőlegesen duplájára nőtt a memóriakésleltetés, ez pedig azonos órajelen alacsonyabb sebességet eredményez.

PCI Express

Felül a PCI Express x16, alul a 8x-os AGP Pro foglalat - katt

A PCI Express az AGP-csatoló és a klasszikus értelemben vett PCI leváltására hivatott szabvány, amely a PCI-busszal ellentétben egy kétutas, soros protokoll. Ez azt jelenti, hogy az adatok csomagok formájában jutnak el az egyik végpontból a másikba (akár a HyperTransport-link esetében), így az összes rácsatlakozó eszköz számára teljes sávszélességet biztosít. Emlékezzünk, a PCI-os eszközök a PCI-busz 133 MB/s-os sávszélességén kénytelenek megosztozni. A PCI Express úgynevezett oda-vissza irányú sávokból épül fel, amelyek irányonként 2,5 Gbit/s-os (200 MB/s) sebességgel bírnak (ez már önmagában jóval több a PCI-busznál), a technológia szépsége azonban az, hogy ezek a sávok akár össze is fűzhetőek. Ily módon létre lehet hozni x2, x4, x8, x16 és x32-es sávokat, melyek 2, 4, 8, 16 vagy 32 sávból épülnek fel, így az elérhető – kétirányú – maximális sávszélességet egészen 16 GB/s-ig lehet növelni.

PCI Express x1 foglalatok - katt

A PCI Express x16 8GB/s-os (full-duplex) sávszélességet biztosít a videokártya számára, amely 4-4 GB/s-ot jelent az oda-vissza ágon. A 8x-os AGP ezzel szemben 2,1 GB/s-os sávszélességet biztosít az "odaágon" (chipsettől AGP-ig), míg visszafelé csak körülbelül 500 MB-ot (AGP-től a chipsetig). Hangsúlyos, hogy ezek elméletileg elérhető számok, tehát nem lesz ennyivel gyorsabb a videokártya. A PCI Express x1 full-duplex 500 MB/s-os sávszélességet biztosít a csatlakoztatott eszközök számára, és a PCI leváltására szolgál.

Flex Memory Support

Az Intel 9xx északi hídak további érdekes tulajdonsága az úgynevezett Flex Memory Support, amely a különböző méretű és típusú memóriamodulok kétcsatornás üzemmódban való használatát engedélyezi. A módszer lényege, hogy az eddigiektől eltérően a rendszert nem csak kettő vagy négy memóriamodullal használhatjuk kétcsatornás üzemmódban, hanem akár hárommal is abban az esetben, ha a két memóriacsatorna egyenként azonos mennyiségű memóriát tartalmaz (pl. 1. csatorna: 1 x 512 MB, 2. csatorna: 2 x 256 MB). Ez az úgynevezett szimmetrikus mód. Amennyiben egy vagy több különböző méretű memóriamodult helyezünk a memóriafoglalatokba, és azok mennyisége nem egyezik meg csatornánként, a chipset egycsatornás, vagyis aszimmetrikus módba vált át. Az Intel azért döntött a Flex Memory Support bevezetése mellett, mert rájött, hogy a memóriakésleltetések csak nagyon kis mértékben hatnak a teljesítményre (leellenőriztük).

Direct Media Interface

Az új Intel északi hidak a Direct Media Interface-en keresztül kapcsolódnak a déli hídhoz, amely a korábbi Intel hub architektúra 266 MB/s-os sebességével szemben már 2 GB/s-os sávszélességet garantál. Az új déli híd, az ICH6 összesen nyolc USB port vezérlésére képes, ezen felül egy ATA100-kompatibilis Parallel ATA-csatornát támogat összesen két eszközzel, illetve négy Serial ATA 150-kompatibilis eszköz natív támogatását nyújtja NCQ (native command queuing) és hot-plug támogatással, amit akár RAID 0, 1 vagy 0+1 módokban is használhatunk. További integrált feature az Intel High Definition Audio és a gigabites hálózati vezérlő, és ha ez még nem lenne elég, akkor ezeken felül az ICH6W/ICH6RW támogatja az Intel Wireless Connect Technologyt is.

Intel Matrix Storage Technology

Az új déli híd, az ICH6 a korábbi ICH5-tel szemben több fontosnak tűnő újítással rendelkezik. Az első és legfontosabb, hogy a déli híd natív RAID 0, 1 és 0+1 támogatással rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy merevlemezeinket gyorsítsuk (RAID 0 – striping), tükrözzük a biztonság érdekében (RAID 1 – mirroring) vagy a két módot egyszerre is választhatjuk, ha mindkét szempont (sebesség és biztonság) ugyanolyan fontos számunkra. A slusszpoén, hogy a RAID 0+1 tömb létrehozásához az Intel ICH6R déli híd segítségével elég két SATA csatlakozású merevlemez is. Ez a módszer nagyon hasonló a Highpoint 374-es chipjén látott RAID 1.5-ös módhoz, melynek lényege, hogy tömbben a két merevlemez első felén található a stripe-olt adat, míg a második felén az ellentétes merevlemez adatainak tükörképe. A működési elvből könnyen következtethető, hogy olvasási műveletek esetén a tömb elvileg a RAID 0 sebességét fogja produkálni, viszont írásnál meg kell elégednünk egy RAID 1 tömb sebességével, hiszen a kétfelé írás előnye a tükrözés miatt eltűnik – mindkét merevlemezt kétszer kell írni. Mivel az ICH6 négy SATA-eszköz natív támogatását nyújtja, ezért természetesen akár négy merevlemezből álló igazi RAID 0+1 tömböt is létrehozhatunk. További jó hír, hogy az ICH6 mellett külső PHY chip által további SATA-portok kerülhetnek az alaplapokra, a legtöbb gyártó a Silicon Image chipeket szokta preferálni.

Gyorsuljunk tovább: native command queueing (NCQ)

A SCSI világában már régóta ismeretes a "parancsok sorba állásának" natív megvalósítása, azonban az ATA csatolófelület esetében erre egészen mostanáig várni kellett. Az Intel által AHCI-ként (Advanced Host Controller Interface) emlegetett technológia támogatja az NCQ és a hot-plug képességeket is. Az NCQ segítségével (amennyiben a merevlemez, a vezérlő és a meghajtóprogram is támogatja) a merevlemez oly módon képes újrarendezni a vezérlő által feléje küldött parancsokat (írás, olvasás), hogy a sebesség megnő, köszönhetően a különböző fejpozicionálási késleltetések csökkenésének és a művelethatékonyság megnövekedésének. A natív NCQ-támogatással rendelkező merevlemezek egy olyan parancssorral rendelkeznek, amelyben a parancsok dinamikusan rendeződnek el attól függően, hogy mennyi adatvárakozásra-és végrehajtásra van szükség.

Intel High Definition Audio

katt

A High Definition Audio a mára már az alaplapokon standard alkatrésznek számító AC'97 standard leváltására szolgál. Amint az ismeretes, az AC'97 standard egy AC'97 implementált déli hídból vagy egy külső hangprocesszorból és egy külső hangkodek párosából áll, melyek egy évekkel ezelőtt megalkotott szabvány specifikációira támaszkodnak. Az HDA ettől nem sokban különbözik, mindössze a szabvány részleteit írja felül újabb és magasabb kívánalmaknak megfelelve, amelyek előreirányozzák a magasabb hangminőséget, illetve megnövelik az audio ki-és bemenetek fogadási készségének tartományát.

katt

Konkrét számokban kifejezve a HDA 192 kHz-es, 24-bites és 8 csatornás szinkron audio ki-bemeneteket támogat, dedikált sávszélességet biztosítva minden egyes hangcsatorna számára, melyek kimenetenként 48 MB/s, bemenetenként pedig 24 MB/s-os sebességet érhetnek el. A Dolby Digital és a DTS támogatása az alaplapgyártótól függ, azonban a Multi-streaming támogatása, melynek segítségével a különböző audiostreamek különböző eszközök felé irányíthatóak, alapkövetelmény. Ezen felül a Jack re-tasking technológia segítségével az audio jackfoglalatok funkcióját kedvünkre kombinálhatjuk.

Intel Wireless Connect Technology

Végső újításként kiemelendő az ICH6W és ICH6RW déli hidakba integrált vezeték nélküli access point (AP), melynek segítségével vezeték nélküli hálózatokhoz tudunk kapcsolódni egy, az alaplaphoz kapott PCI-bővítőkártya segítségével. Amint erről már korábban hírt adtunk, az új Intel-chipsetekre épülő alaplapok egészen az év végéig nem lesznek hozzáférési pontként használhatóak, mert ugyan a déli híd tartalmazza a vezérlőáramköröket, a külső bővítőkártya gyártásával (amelyen a rádióchip és az antenna kap helyet) késik a cég. Az Intel integrált Wi-fi csatlakozása 802.11b/g (54 Mbps) csatlakozást tesz lehetővé, WEP és WPA-PSK védelemmel, Windows alatt pedig egy mindössze négylépcsős konfigurálási folyamaton keresztül állíthatjuk be számítógépünket AP-ként. A konfigurációs program beállításához csak minimális hozzáértésre van szükség.

Az első alaplapok

ABIT AA8-Duramax és Intel 925XCV

katt

A szerkesztőség két LGA775 foglalattal rendelkező alaplapot próbálhatott ki, az Intel 925XCV-t, és az ABIT AA8-Duramaxot, amelyek mindkét gyártó termékpalettáján jelenleg a felső kategóriát képviselik. Mindkét lap az Alderwood chipkészletre épül, összesen 4 GB memóriát támogat, és egy PCI Express x16 foglalat található rajtuk. Az ABIT-on emellett három, az Intel lapon pedig kettő PCI Express x1 foglalat várja a betolakodókat (ilyet mi még nem láttunk), ezen felül kettő, illetve négy sima PCI-foglalat is helyet kapott rajtuk.

Biztosra vehető, hogy rövidesen több, Intel 915P és 925X chipset köré épülő alaplapról írunk bemutatót, ezért most csak az érdekesebb területeket mutatnánk be.

katt

Elsőként a processzorfoglalat környékén akadt meg a szemünk. Mindkét alaplapon nagyon komoly feszültségszabályzó-és stabilizáló alkatrészek találhatóak, ezek gondoskodnak a processzorok stabil feszültségellátásáról. Az ABIT az utóbbi időben vezette be a BulletProof technológiát, amely a gyakorlatban a legyártott alaplapok alaposabb tesztelését és a felhasznált alkatrészek időtállóságát, illetve a magasabb minőségellenőrzést jelenti.

katt

Érdekes jelenség még az Intel-alaplapon a processzorfoglalat melletti kondenzátorok elhelyezése, ugyanis ha felrakjuk a processzorhűtőt, akkor ezek az alkatrészek éppen a hűtőborda alá esnek. Az ABIT-alaplapon ezzel szemben a processzorhűtő szinte közvetlenül levegőzteti ezeket a kondenzátorokat és FET-eket, hiszen a ventilátoron nincsen keret.

katt

Ahogyan minden LGA775-ös lapon, úgy ezen a kettőn is már 24 pines ATX-tápcsatlakozót találunk, szemben a jelenleg elterjedt 20 pinessel. Szerencsére emiatt nem kell a tápot lecserélni, ugyanis erre is rácsatlakoztatható a jelenlegi tápcsatlakozó.

Intel 925XCV BIOS

CAS Latency / RAS Precharge time / RAStoCAS / Cycletime / Freq / SPD

ATI RV380

Az alaplapokat nem tudtuk volna komolyabban letesztelni egy PCI Express x16 csatolójú ATI Radeon X600 XT nélkül (legfeljebb PCI-os VGA-val).

katt

Az ATI Radeon X600 XT egyenesen az ATI-tól érkezett hozzánk. Ez a kártya nem más, mint egy ATI Radeon 9600 XT PCI Express x16 csatolófelülettel, és megnövelt memóriasebességgel. A GPU 4 renderelő pipeline-nal rendelkezik, 2 vertex shadert tartalmaz, 500 MHz-es órajelen működik, és 128 biten kapcsolódik a memóriákhoz, amelyek a 9600 XT-vel ellentétben nem 300, hanem 370 MHz-en járnak.

katt

Mindezek tudatában nem túl meglepő, hogy az X600 XT nagy hasonlóságot mutat a Radeon 9600 XT-vel (alsó kép), néhány alkatrész elhelyezése különbözik, de a nyák alapvető felépítése megegyezik. A napokban látott napvilágot a híresztelés, mely szerint az ATI GPU-ja sem nyújt natív PCI Express-támogatást, hanem a GPU-ban egy PCI Express híd (HSI = High Speed Interconnect) található. A képeken is jól látható, hogy az X600 GPU-ja egy kicsit nagyobb, mint a 9600 XT GPU-ja, de ebbe a vitába e cikkben nem szándékozunk belefolyni.

Tesztek bevezetése, miértje

A teszt keretein belül négy alapvető kérdésre kerestük a választ több-kevesebb sikerrel:

Elsősorban az érdekelt minket, hogy az Alderwood mennyivel gyorsabb (ha gyorsabb egyáltalán) a Canterwoodnál. Mivel két eltérő platformról van szó, ezért teljesen egyértelműen nem lehet bebizonyítani, hogy ez vagy az a gyorsabb, de az mindenképpen kiderül, hogy a jelenlegi DDR szabvánnyal szemben a DDR2 nyújt-e valamilyen sebességtöbbletet.

Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a jövőben megjelenő, 266 MHz-es FSB-t támogató chipsetek és processzorok használata mekkora sebességtöbblettel kecsegtet a jelenleg használatos 200 MHz-es FSB-t támogató processzorokkal és chipsetekkel szemben.

Harmadik kérdésünk röviden akár AGP 8x versus PCI Express x16 is lehetne. Elméletileg ha a Radeon X600 XT-t a 9600 XT-vel azonos órajeleken (500/300 MHz) járatjuk, akkor egy ugyanolyan gyors videokártyát kapunk, gyakorlatilag az X600 XT natív/nem natív PCI Express-támogatása eltérő fps-eket is eredményezhet.

Negyedik kérdésünk pedig arra irányult, hogy az X600 XT az eredeti órajelein (500/370 MHz) mennyivel gyorsabb a Radeon 9600 XT-nél (500/300 MHz), ennek kiderítésére néhány játékot vettünk csak elő.

Alderwood vs. Canterwood vagyis DDR2 vs. DDR

Tesztkonfiguráció:

• Alderwood konfiguráció:

  • Alaplap: ABIT AA8-Duramax BIOS rev. AA8_13.B00

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Micron DDR2-533, CL 4.0-12-4-4

  • Videokártya: ATI Radeon X600 XT 128 MB (@ 500/300 MHz)

• Canterwood konfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT IC7 BIOS rev. 24 (PAT: Street Racer)

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Kingmax DDR-400, CL 3.0-6-3-3

  • Videokártya: ATI Radeon 9600 XT 128 MB (500/300 MHz)

•  

• Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0b SE

  • Intel Chipset Installation Utility 6.0.1.1002

  • ATI Catalyst 4.6

A teszteket azért az ABIT-alaplapon futtattuk le, mert az Intel-lap BIOS-a nem adott lehetőséget a processzor szorzójának átállítására, márpedig így nem tudtunk volna összevethető eredményeket lemérni. Hogy biztosak legyünk az ABIT-alaplap sebességének versenyképességében, 3,6 GHz-es órajelen mindkét alaplappal lefuttattunk néhány memóriatesztet és benchmarkot, és megbizonyosodtunk arról, hogy az ABIT AA8-Duramax még egy picit gyorsabb is a referencia Intel-alaplapnál, tehát nem választottunk rosszul.

A DDR2-es memóriákkal szerencsénk volt, mert ugyan a gyárilag beprogramozott SPD-értékek csak nagyon laza időzítéseket engedélyeztek volna, kis feszültségemeléssel (1,8 V->1,9 V) 266 MHz-en (DDR533) hajlandóak voltak stabilan működni CL 3.0-4-3-3-as időzítésekkel is, sőt, DDR2-400-on CL 3.0-4-2-2-es időzítésekkel is stabilak voltak a teszt során. A Kingmax DDR memóriákat legfeljebb CL 3.0-4-3-3-as időzítésekkel tudtuk meghajtani a Canterwood alaplapban, ezzel adtunk egy kis előnyt az Alderwood rendszer számára.

Mielőtt a tesztekre térnénk, lássuk, hogy a memóriaidőzítések hogyan hatnak a teljesítményre egy DDR2-es rendszer esetében.

A memóriaidőzítések teljesítményre gyakorolt hatását az Everesttel ellenőriztük le. A táblázatból egyértelműen kiderül, hogy azonos memóriasebességen a CL 3.0-4-2-2-es és a CL 4.0-12-4-4-es időzítések között elenyésző már a memória-sávszélesség különbsége is, az ebből származó teljesítménykülönbség (játékokban, alkalmazásokban) pedig még ennél is észrevehetetlenebb. Ugyanakkor az is jól látható, hogy 200 MHz FSB mellett a memóriákat aszinkron DDR2-533-on járatni már jobb ötlet, hiszen közel 8 és 14%-os sávszélesség-növekedést lehet elérni. Ezek a számok persze a tényleges teljesítményadatok tekintetében messze nem ilyen magasak (később ki fog derülni, hogy mennyire).

Tesztek

Mivel a DDR/DDR2 illetve Canterwood/Alderwood közötti különbségekre vagyunk most kíváncsiak, ezért elsősorban a 200/200-as eredményeket kell figyelembe vennünk. A táblázatban a két beállítás közül a jobb eredmények vannak vastagon kiemelve, és bizony ezek a számok mind a jobb oldalon, vagyis a Canterwood felirat alatt szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy a Canterwood és DDR párosából épült rendszer egyértelműen gyorsabb az Alderwood/DDR2 párosából felépült rendszernél, legalábbis 200/200-as felállásban. Vajon miért? A kérdésre a választ a memóriasebességek környékén kell keresnünk. A Sandra és az Everest szerint is a Canterwood memóriakezelése a gyorsabb, előbbiben elhanyagolhatóan, utóbbiban már nagyobb mértékben. Mivel a memória-sávszélesség csak egy a rengeteg, rendszersebességet befolyásoló tényező közül, ezért csak erre nem lehet fogni az Alderwood lemaradását. A kérdés megválaszolásának érdekében elővettük a Sciencemark 2.0 programot, és mindkét rendszeren lefuttattuk a memóriabenchmarkot, ugyanis ez a program a memóriakésleltetési időket is képes lemérni. A táblázat legfelső sora jelzi az eredményt: a DDR kétszer gyorsabb a DDR2-nél, már ami a memóriakésleltetéseket illeti (15,62 ns és 8,42 ns). Ez a DDR2 működési elvéből adódik. 200/266 MHz-es beállítással az Alderwood valamelyest gyorsul, de ez számos esetben még mindig nem elég ahhoz, hogy a DDR1-es rendszert beérje.

Konklúzió: noha az Alderwood éppen lehet egy gyors chipset, a DDR2-nek köszönhetően inkább visszaléptünk egyet, mint előre, már ami a teljesítményt illeti. Más kérdés, hogy a DDR2 nem is most fogja kimutatni oroszlánkörmeit – a technológiai váltásra a magasabb frekvenciák eléréséhez szükség volt. Lehet, hogy azonos órajelen lassabb a DDR2, viszont az is biztos, hogy 667 MHz-es sima DDR RAM-ok már nem lesznek, míg DDR2 igen, sőt.

Az FSB hatása a rendszerteljesítményre

Következő kérdésünk a jövőben megjelenő, 266 MHz-es FSB-vel rendelkező Pentium 4 processzorok sebességére vonatkozik: önmagában az FSB emelése milyen hatással van a rendszer sebességére.

• Tesztkonfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT AA8-Duramax BIOS rev. AA8_13.B00

  • Processzor: Intel Pentium 4EE 3,2 GHz (16x200 MHz; HTT; 2 MB L3 cache)

  • Memória: 2x512 MB Micron DDR2-533, CL 4.0-12-4-4

  • Videokártya: ATI Radeon X600 XT 128 MB (@ 500/300 MHz)

•  

• Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0b SE

  • Intel Chipset Installation Utility 6.0.1.1002

  • ATI Catalyst 4.6

Tesztek

A teszthez egy 3,4 GHz-es Pentium 4 Extreme Edition processzort használtunk fel (nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez Gallatin magos), ugyanis a szorzót csak ezen lehetett beállítani 12-re. A bal oldali és a középső oszlop eredményeit 16x200 MHz-en kaptuk, míg a jobb oldali eredményeket 12x266 MHz-en értük el. Ismét azt láthatjuk, hogy a jobb oldali oszlop eredményei a nyerők minden esetben, ám ez az eddigi tanulmányaink alapján nem meglepő, hiszen a jobb oldali oszlopban a 266 MHz-es FSB-n és ezzel szinkron sebességen járatott memória szerepel, ami nagyobb szám, mint a 200 (smiley helye :D). Ennél a ténynél fontosabb adat az, hogy a gyorsulás programtól függően mindössze 1-9% a 200/266 MHz-es beállításhoz képest és 2-11%-os a 200/200 MHz-es beállításhoz képest. Emellett jól látható, hogy a 200/200-as eredményekhez képest a 200/266-os eredmények még ennyi gyorsulást sem hoznak.

Konklúzió: az Intel az újabb, 266 MHz-es FSB-t támogató chipsetek és processzorok bejelentése után feltehetően ismét böcsülettel keres majd, holott az ezek bevezetéséből adódó gyorsulás elhanyagolható mértékű.

PCI Express és X600

8x-os AGP versus PCI Express

Alul a 8x-os AGP csatlakozó, felül a PCI Express x16 - katt

Tesztkonfiguráció:

• PCI Express konfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT AA8-Duramax BIOS rev. AA8_13.B00

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Micron DDR2-533, CL 4.0-12-4-4

  • Videokártya: ATI Radeon X600 XT 128 MB (@ 500/300 MHz)

• AGP konfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT IC7 BIOS rev. 24 (PAT: Street Racer)

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Kingmax DDR-400, CL 3.0-6-3-3

  • Videokártya: ATI Radeon 9600 XT 128 MB (500/300 MHz)

•  

• Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0b SE

  • Intel Chipset Installation Utility 6.0.1.1002

  • ATI Catalyst 4.6

Tesztek

Az Alderwood és Canterwood chipseteket összeugrasztó tesztekből ugyan kiderült, hogy az Alderwood kicsit lassabb, ám ez a minimális hátrány VGA-limitált beállításokkal elméletileg szertefoszlik, és ténylegesen a két interfész közötti eredményeket kapjuk. Mivel tökéletesen csak egy olyan alaplapon vethetnénk össze a két interfész sebességét, amelyen van AGP és PCI Express x16 foglalat is, ezért a gyakorlat esetünkben nem 100%-os megbízhatóságú, de irányadó lehet. A tesztek rámutatnak, hogy az ATI Radeon 9600 XT azonos órajelen minden játékban gyorsabb az ATI Radeon X600 XT-nél, és ezek a különbségek, noha minimálisak, mérhetők. Természetesen ezek a különbségek abból is adódhatnak, hogy az X600-on szolgálatot teljesítő HSI valamelyest lassít a kártya sebességén – ez azonban egyelőre nem bizonyítható.

Konklúzió: A PCI Express x16 egy mai átlagos videokártyával, átlagos felhasználás során nem gyorsabb a 8x-os AGP-nél. Az esetleges különbségek csak extrém magas felbontásokban és FSAA+AF együttes használata esetén jönnének ki, de ennek kimutatásához legalább egy X800-as vagy GeForce 6800-as VGA kell, márpedig sajnos nem kaptunk sem NV45-öt, sem R423-at tesztelésre.

ATI Radeon X600 XT versus ATI Radeon 9600 XT

Tesztkonfiguráció:

• PCI Express konfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT AA8-Duramax BIOS rev. AA8_13.B00

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Micron DDR2-533, CL 4.0-12-4-4

  • Videokártya: ATI Radeon X600 XT 128 MB (@ 500/370 MHz)

• AGP konfiguráció:

  • Alaplap1: ABIT IC7 BIOS rev. 24 (PAT: Street Racer)

  • Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (16x200 MHz; HTT)

  • Memória: 2x512 MB Kingmax DDR-400, CL 3.0-6-3-3

  • Videokártya: ATI Radeon 9600 XT 128 MB (500/300 MHz)

•  

• Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0b SE

  • Intel Chipset Installation Utility 6.0.1.1002

  • ATI Catalyst 4.6

Tesztek

Utolsó tesztünkben arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, hogy az ATI Radeon X600 XT a gyári órajelein (500/370 MHz) mennyivel gyorsabb a Radeon 9600 XT-nél, amely gyárilag 500/300 MHz-en jár. A két kártyát az interfészen kívül csak a memória sebessége különbözteti meg, a PCI Express változat 70 MHz-cel gyorsabb. Rövidke tesztsorozatunk rávilágít, hogy az X600 ugyan tényleg gyorsabb a 9600 XT-nél, ez a sebességkülönbség nagyon minimális, és csak és kizárólag az X600-on szolgálatot teljesítő gyorsabb memóriának köszönhető, nem pedig a PCI Express felületnek.

Konklúzió: Elképzelhető, hogy az ATI is tudatában van a Radeon X600 XT Radeon 9600 XT-hez viszonyuló sebességével, ezért az új csatlakozású VGA-ra gyorsabb memóriákat pakolt annak érdekében, hogy legalább ne legyen lassabb.

Konklúzió

Az új Intel-chipsetek bizony nem hoznak látványos gyorsulást. Mi több, jelen pillanatban mind a DDR2, mind pedig a PCI Express lassabb a korábbi megoldásoknál. Természetesen a helyzet a jövőben változni fog, hiszen később az új, magasabb FSB-vel rendelkező processzorok már ténylegesen meg fogják követelni a DDR2 jelenlétét, és a videokártyagyártók is minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak a PCI Express x16 csatolójú VGA-k sebességének optimalizálásán.

Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a szolgáltatásokról sem, márpedig ezen a téren az Intel jelenleg verhetetlen. A High Definition Audio egy örvendetes újítás, amely remélhetőleg véglegesen az olcsó alaplapok sajátjává teszi a gyenge minőségű hangkodekeket, és reményeink szerint olyan fejlesztésekre buzdítja (kényszeríti) a gyártókat, amelyek elfogadható minőséget visznek otthonunkba. A Matrix Storage vezérlő szintén egy üdvözölendő újítás, és nem csak az új déli híd RAID-funkcióinak sokrétűsége miatt véljük így, hanem az NCQ tényleges támogatásának bevezetése miatt is. A négy SATA-port már csak hab a tortán. A habon az eperdarabkák helyét a Wireless Technology foglalja el, amely ugyan ígéretes feature-nek ígérkezik, ám egyelőre még várat magára az Intel késése miatt. Ez a szolgáltatás a jövőben fogja igazán beérni magát, amikor is a 2,4 GHz-es szabad frekvenciasávban mindenfelé Intel-lapkakészlettel szerelt gépek fognak szörfölni a világhálón (maradjunk a realitás talaján, erre Magyarországon egyelőre kevés esély van).

Jelen pillanatban azt tudjuk tanácsolni, hogy aki nem vágyik az új ICH6-os déli híd igencsak vonzó szolgáltatásainak valamelyikére, egyelőre ne cseréljen, hiszen a váltással jelenleg nem jár sebességtöbblet, ugyanakkor a korábbi platform is kielégítő teljesítményt és elegendő szolgáltatásokat nyújt. Ráadásul az új chipsetekre épülő alaplapok bizonyosan drágák lesznek (főleg az Alderwood lapkakészletesek), és akkor még nem szóltunk a DDR2 áráról és a PCI Express-váltás szükségességéről. Az új lapkakészletek és a velük járó újítások a jövőt tárják elénk: apró lépések az Intel digitális otthon víziójának megvalósulása felé.

fLeSs

Az Intel-processzorokat és -alaplapot az Intel Magyarország pr-ügynökségétől, az Mmd Hungarytől, az ABIT AA8 Duramax lapot az ABIT-tól, az ATI-videokártyát pedig az ATI-tól kaptuk tesztelésre.