IEEE 802.11ac

Szinte még el sem kezdődött a leggyorsabb, 450 Mbps-os n-es Wi-Fi adapterek forgalmazása, sőt az 5 GHz-es sáv használata is aránylag újkeletű dolog az n-es Wi-Fi adaptereknél, ennek ellenére máris formálódni kezdett az új szabvány. Az IEEE 802.11ac név alatt futó technológia egyelőre még nem végleges, úgynevezett draft állapotban van, de jövőre minden bizonnyal jóváhagyják első generációját. Mire is számíthatunk?

Elsősorban visszafelé kompatibilitásra és lényegesen nagyobb sebességre. Az n-es szabványnál alapegységként megismert adatfolyam (spatial stream) sebessége 150 Mbps volt, ezt az ac szabvány majdnem háromszorosára, 433 Mbps-ra emeli. Még akkor is óriási ez a szám, ha tudjuk, hogy csak elméleti értékről van szó, gyakorlatban jó, ha harmadát-negyedét elérjük majd. Ennél is meredekebb az a tény, hogy míg az n-es Wi-Finél legfeljebb 2-3 ilyen adatfolyamot használtak (300 és 450 Mbps-os elvi csúcssebesség), addig az ac-nél akár nyolc is alkalmazható mellbevágó, 3,46 Gbps-os elvi csúcstempóval (8 x 433 Mbps). Persze a gyakorlatban – különösen eleinte – csak 2-3 adatfolyam használatára lehet számítani.

Mégis, hogyan lehetséges ekkora Wi-Fi sebesség? Úgy, hogy a korábbinál szélesebb csatornákat használnak. Az n-es Wi-Fi alapból 20 MHz-es csatornákkal dolgozik, ilyenekből kettőt össze tud fogni, így 40 MHz-en hozza a legjobb sebességet. Az ac-s szabvány csatornái 80 MHz-esek, de akár 160 MHz-re is felmehet, ahol még a korábban leírtaknál is nagyobb elméleti sávszélességgel lehet számolni. Aki ismeri a Wi-Fi csatornák felépítését, minden bizonnyal tudja, hogy 2,4 GHz-en a teljes frekvenciatartomány szűkebb 80 MHz-nél, ebből következik, hogy az ac szabvány csak 5 GHz-en működik, ahol négy (USA-ban öt) elkülönülő, 80 MHz-es csatorna hozható létre. Azonos csatornaszélességgel és adatfolyam (spatial stream) mennyiséggel az ac-s Wi-Fi csak akkor gyorsabb az n-esnél, ha az adó és vevő nagyon közel van egymáshoz, és köztük nincs komolyabb akadály. Ekkor fejlettebb 256-QAM kvadratúra amplitúdó modulációt használ (az információt részben a vivőhullám amplitúdójának, részben fázisának változtatásával szállítják), nagyobb távolságnál viszont marad az n-es Wi-Fi nél alkalmazott 64-QAM.

5 Ghz-es tartomány csatornakiosztása (U-NII 4 csak USA-ban) - forrás: FCC KDB 644545

Tudni kell, hogy ugyanazon energiájú rádiójel 5 GHz-en jobban csillapodik, mint 2,4 GHz-en, ami a Wi-Fi szempontjából rossz, mert kisebb hatótávolság érhető el a nagyobb frekvencián, de jobb is, mert a szomszédos hálózatok kevésbé zavarják egymást (nem nyúlnak bele annyira egymás hatósugarába). Azt, hogy az új, 802.11ac szabvány hatótávolsága nem csökkent, hanem kicsit talán még nőtt is, a Beam Forming technológia jobb megvalósításának köszönhetjük. Már az n-es Wi-Finél is létezik ez az eljárás, amikor az elérési pont (access point) az adapter együttműködésével megállapítja, kommunikációjukhoz melyik az optimális átviteli út. Az n-es megoldásoknál többféle megvalósítás is létezik a Beam Formingra, ezért az inkompatibilitás kizárása végett adaptereknél ritkán alkalmazzák, viszont az ac szabványnál egységesítették ezt a rendszert.

Nagyon érdekes, várhatóan csak egy-két év múlva elterjedő új funkció a Multi-User MIMO. Ez annyit tesz, hogy a több adatfolyamos (spatial streames) hozzáférési pontok képesek az egyes adatfolyamokat a rájuk csatlakozó eszközökhöz dedikáltan kiosztani. Úgy kell ezt elképzelni, hogy a háromantennás (három spatial streames) Wi-Fi ac router működhet úgy, hogy az egyik antennájával (egyik spatial stream) kizárólag egy készülékkel kommunikál, a másik kettővel pedig a többi Wi-Fi eszköz rendelkezésére áll, de három eszköz esetén akár mindegyik kaphat külön antennát is. Ez az elrendezés elsősorban az egyantennás mobil eszközöknek (okostelefonok, tabletek) kedvez, a Broadcom már most beépíti chipkészleteibe, a többi gyártónál viszont még várni kell egy kicsit az implementálására.

Forrás: Agilnet Technologies

Összefoglalva: az új, csak 5 GHz-en működő IEEE 802.11ac Wi-Fi szabvány az eddiginél elvileg háromszor nagyobb sebesség mellett jelentős fejlődést jelent a hordozható készülékek számára. Egyetlen antennával is lényegesen nagyobb a sebessége, így rövidebb idő alatt, kevesebb energiát felhasználva küldhetjük át adatainkat. A majdani MU-MIMO is javít az átviteli képességen, a Beam Forming révén pedig a hatótávolság javulása is várható.

D-Link DIR-865L és DWA-182

Még nagyon az ac-s korszak elején vagyunk, ezért a gyártóknak jobbára csak routerük van, hálózati adapterük nemigen, így kissé nehézkes az új eszközöket tesztelni. A legtöbb helyen két router közti sebességet mérnek, de ezt a tempót egy-két antennás adapterekkel nem lehet hozni. Nagy örömünkre a D-Linktől nemcsak egy ac-s DIR-865L routert kaptunk a teszthez, hanem egy USB-s DWA-182 ac-s adaptert is.

Csúcsmodellről lévén szó, a DIR-865L router meglehetősen látványos darab. Belső antennái vannak, és a jobb vételi képesség miatt csak álló helyzetben lehet használni. Burkolata fényes, elejére bekapcsolást és internetkapcsolatot jelző fény, illetve WPS kapcsolódást indító gomb került.

Hátul a szokásos részleteket találjuk, elsősorban öt Gigabit Ethernet portot, amiből négy a belső hálózathoz (LAN), egy pedig az internetkapcsolathoz való. Nem hiányzik az USB sem, amire nyomtatót vagy hálózati adattárat köthetünk, a kínálatot pedig a ki-/bekapcsoló, az apró reset gomb és a tápcsatlakozó teszi teljessé. Egy hardveres Wi-Fi lekapcsolónak örültünk volna, továbbá ma már az abszolút csúcsmodelleken többnyire két USB-t látni. A router hátuljának felső részét és a tetejét rácsosra szabták, hogy legyen hol szellőznie a hardvernek.

A D-Link DWA-182 talán a legvaskosabb USB-s Wi-Fi adapter, amivel eddig találkoztunk, de ezen felül sok érdekeset nem lehet mondani róla. Ahogy illik, került rá WPS gomb, dobozában pedig találtunk egy USB hosszabbítós állványt, amivel esetleg jobb vételi pozícióba helyezhető.

Bár azt tartja a mondás: "bevált dolgon ne változtass", azért a D-Linknél már ideje lenne egy modernebb felhasználói felületet szabni a routereknek, ahogy azt a legtöbb versenytárs megtette. Nem mintha az ötéves felület rossz lenne, de ma már a kezdő felhasználók is könnyen router konfigurálásához juthatnak, nekik pedig kisebbfajta sokkot okozhat a szigorú menükre rendezett funkciók és beállítási lehetőségek garmadája. Például eléggé elrejtették a vendég Wi-Fi hálózatos részt, pedig a notebookok és mobil készülékek terjedésével egyre fontosabb komponensé válik. Jó pontot érdemel viszont a fejlett hálózati és internetes hozzáférés-kezelés, amihez a D-Link eszközei kiváló időzítési lehetőségeket kínálnak, minden tiltás és engedélyezés óramű pontossággal belőhető.

Szintén ügyes eszköz a régóta ismert SharePort alkalmazás, amivel csupán néhány pillanat műve a router USB csatlakozójára dugott adattárak hálózati meghajtóként való megosztássa.

Érdekes újdonság a mydlink fiók, amihez hozzárendelhetjük D-Link hálózati eszközeinket, és ezután a router, a NAS vagy a kamerák távolról, interneten keresztül is kezelhetőek. A DIR-865L routernek az állapotát követhetjük nyomon, módosíthatjuk a Wi-Fi paramétereit, de akár le is kapcsolhatjuk, és megnézhetjük, hogy a routerre csatlakozó eszközökön milyen weboldalakat néztek meg. Jó hír, hogy ez az alkalmazás létezik Androidot és iOS-t futtató készülékekre is. Ez a funkció elsősorban talán nem is routereknél, hanem NAS-oknál (tartalom elérése interneten keresztül) és kameráknál (a kép elérése interneten keresztül) lehet érdekes.

Próba, értékelés

Természetesen a legérdekesebb kérdés a D-Link DIR-865L router és a DWA-182 Wi-Fi adapter kapcsán a sebesség. Múltkor az Asus három adatsávos, 450 mbps-os EA-N66 Wi-Fi adapterével már egészen komoly számokat mértünk, de most még magasabb értékeket vártunk. Annyit tudni kell még, hogy a DWA-182 „csak” két spatial streamet használ, így elvi csúcssebessége 876 Mbps. Méréseinket egy durván 140 négyzetméter alapterületű, kétszintes családi házban és annak környezetében végeztük; az alábbi ábrán látható az eszközök elhelyezése. A router a 0 pontba került az emeleten, a méréseket az 1-6 pontban végeztük. Az első négy mérés az emeleten készült, az utolsó kettővel kimentünk az udvarra. Hálózatunk legrázósabb pontja az 5-ös, itt ugyanis a födém és több fal áll a router és az adapter közé.

Az átvitel egyik végén egy ThinkPad X60 notebook volt a DWA-182 adapterrel, a másikon Ethernetre csatlakoztatott, Core 2 Duós asztali gép, mindkettőn 64 bites Windows 7 futott. Táblázatainkban olyan átviteli sebességek szerepelnek, amelyeket a kapcsolatot felépítő eszközök rövid ideig (10-15 másodpercig) stabilan tartani tudtak. Mérés közben egy-egy konkurens 2,4 GHz-es és 5 GHz-es hálózat működött a környezetünkben. Fontos kiemelni, hogy a Wi-Fi mérések nagyban függnek a környezettől, így előfordulhat, hogy ugyanezen eszközök más elrendezésben, más helyzetben vagy akár más időjárási viszonyok mellett eltérően viselkednek, ezért a kapott eredmények csak tájékoztató jellegűek.

Először kicsit meglepődve konstatáltuk, hogy a routertől egy méterre „mindössze” 20-22 MB/s-os csúcssebességet kaptunk, de fél perc után ez a tempó megindult fölfelé, és stabilan 36 MB/s környékén állapodott meg, ami tényleg brutális, háromszorosa az n-es Wi-Fi eszközökre jellemző csúcstempónak. Pár méterrel távolabb alig csökkent a sebesség, de egy téglafalon keresztül, 8 méteres távolságból is stabilan 30 MB/s-os tempót tudtunk tartani.

Két falon keresztül, az első kültéri pontunkon olyan sávszélességgel bírtunk, ami bőven elég HD videók átviteléhez, vagyis egy ac-s Wi-Fi rendszerrel nagyobb lakásban is megoldhatónak tűnik a médialejátszó vagy HTPC vezetékmentes hálózatba kötése. Igazán akkor lepődtünk meg, amikor a nehezen elérhető, 5-ös pontban 6 MB/s-os tempót mértünk; sok n-es router ezt egyetlen falon keresztül is nehezen hozza. A legtávolabbi pontban mért 12 MB/s pedig hab a tortán: a kert végében lazán lehetett kisebb bitrátájú HD filmet nézni.

A rendszer maximális hatótávolságában is komoly előrelépést tapasztaltunk, mert olyan hálózatok kerültek elő a távolabbi szomszédoktól, amiket eddig egyetlen tesztelt n-es eszköz sem látott. Ezt a képességet a vaskos DWA-182 számlájára írjuk, mert más, n-es adapterrel próbálva a DIR-865L routert, a jobb n-es rendszerekre jellemző sebességet és hatótávolságot kaptuk.

Kár, hogy a router USB-jére kötött adattárak nem gyorsultak a Wi-Fihez hasonló mértékben. Pendrive-unkat 9,4 MB/s-os sebességgel tudtuk olvasni, írni pedig nagyjából ennek a tempónak a felével sikerült, de még lassabban dolgozott külső merevlemezünk, amivel 6,6 MB/s-os olvasási és 3,5 MB/s írási ütemet produkáltunk. Az ilyen adattárak alkalmi adatmozgatáshoz, torrentezéshez elegendőek lehetnek, de nem fenyegetik a ma már alapszinten is Gigabit Etherneten dolgozó, lényegesen gyorsabb NAS-okat vagy a PC-ből épített fájlszervereket.

Értékelés

Úgy gondoljuk, az eddiginél lényegesen nagyobb sebességet nem kell magyarázni. Az IEEE 802.11ac szám alatt fejlődő Wi-Fi szabvány több mint ígéretes, hiszen olyan átviteli sebességet biztosít, amit eddig vezetékes eszközöktől kaptunk csak meg. Tudni kell viszont, hogy a szabvány még nem végleges, az eszközöket pedig aranyáron mérik. A D-Link DIR-865L-hez 60 000 forintért lehet hozzájutni, a klasszikus, n-es környezetben is nagyon jó, de elég testes DWA-182 pedig jó 20 000 forintot kóstál, vagyis ma még nagyon drágán kapjuk meg a csúcssebességű Wi-Fit, de az n-es eszközökhöz hasonlóan itt is komoly árcsökkenésre számítunk. Akkor lesz majd Igazán érdekes az ac-s Wi-Fi, amikor implementálják az MU-MIMO-t, és a hordozható készülékeket is ilyen adapterrel szerelik. Mindazonáltal a D-Link DIR-865L router és a DWA-182 adapter természetesen tetszett nekünk, hiszen szupergyors, modern eszközök ehhez mért árral.

D-Link DIR-865L Wi-Fi router
D-Link DWA-182 Wi-Fi adapter

rudi

A D-Link hálózati eszközöket a D-Link hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.