A médiacenter összetevői
Mi az a médiacenter?
A médiacenter egy kis dobozka, melyen a DVD-lejátszóéhoz hasonló kezelőszerveket találunk, és természetesen a távirányító is nélkülözhetetlen tartozéka. Bele lehet rakni vagy kívülről rákötni egy vagy több merevlemezt, melyeken rengeteg film, zene, fotó elfér, és a távvezérlővel kiválaszthatjuk, mit akarunk nézni. Ugyanazok a csatlakozói vannak, mint egy DVD vagy HD DVD / Blu-ray lejátszónak, tehát tévére és erősítőre is ugyanúgy kell rákötni. A belsejébe egy alaplap kerül, melyre ráintegrálták a video- és hangvezérlőt a kor követelményeinek megfelelő csatlakozókkal, van benne egy processzor, amely nagyjából meghatározza a képességeit, van benne memória és a HDD fogadására alkalmas hely, és hogy mindez összehangoltan működjön is, lennie kell rajta valamilyen egyszerűen kezelhető operációs rendszernek.
A chipset
Hirdetés
A médiacenterben található chipset alapvetően meghatározza, hogy a készülék kis vagy nagy felbontású videók lejátszásra alkalmas, illetve azt is elárulja, hogy az adott termék csak lejátszónak vagy felvevőnek (Personal Video Recorder, PVR) lett megalkotva. A HD lejátszók döntő többsége Sigma Designs csipeket használ, de ezekből sem mindegy, melyik típussal van dolgunk. A Blu-ray (BD) lejátszókban a SMP8630 sorozat valamelyik tagja található, az ilyen processzort (EM8634 vagy EM8635) használó médiacenterek hardveresen képesek az MKV fájlok lejátszására. Az EM8623-as chipek szoftveresen boldogulnak az MKV konténerekkel, míg az EM8621 csak AVI, TS, TP, TRP, WMV9HD típusú HD állományokat játszik le 1080p felbontásig. A legegyszerűbb készülékekben és hordozható médialejátszókban EM8511, 8517, 8561 processzorokat találhatunk, ezek a hagyományos felbontású (SD) formátumokkal működnek tökéletesen. A felvételre is képes PVR készülékek nagy hányada azonban Realtek chipet használ, a modellszámból többnyire itt is kiderül, hogy a felvevő milyen fájlokkal boldogul el.
HDD-kompatibilitás és -kezelés
Lényeges lehet vásárlás előtt megtudni, hogy milyen merevlemezt használ a készülék (IDE vagy SATA), és ezt milyen fájlrendszerrel kell megformáznunk. A FAT32-re formázott merevlemezre nem fogunk tudni 4 GB-nál nagyobb fájlokat másolni, így azok a lejátszók, amelyek csak ezt a fájlrendszert ismerik, nem igazán a HD kategóriába tartoznak. Az NTFS-re formázott partíción nincs ilyen limit, és ami ezt kezeli, annak a FAT32-vel sem lesz gondja. Felmerül a kérdés, miért kellene nekem FAT32 partíció, miért nem elég csak az NTFS, ha a készülék ezt is, azt is támogatja? Néhány lejátszónál vannak olyan funkciók, amelyek egyelőre csak FAT32 jelenléte esetén működnek. Több olyan médiacenter van a piacon pillanatnyilag, melyek csak ilyen partíción engedélyezik a fájlok másolását, törlését, átnevezését, és azok, amelyek rögzíteni tudnak külső forrásból, általában még linuxos lemezterületet is igényelnek. Igen, kicsit bonyolultan hangzik, de ebből az, aki előre beépített HDD-vel veszi a lejátszóját, semmit sem vesz észre, akik pedig saját maguk telepítik a merevlemezt, azoknak általában két-három kérdésre kell válaszolniuk (például mennyi médiatárhelyet és mennyi médiarekorder helyet akar?), és a gép saját maga megoldja a formázási műveleteket.
USB Host/Device csatlakozó
Az USB Device (eszköz) csatlakozó azt a célt szolgálja, hogy médiaközpontunkat össze tudjuk kötni az asztali PC-vel vagy notebookkal, és lássuk mint külső meghajtót; így tudunk rá másolni, vagy rajta törölni fájlokat. Ha van USB Host (gazda) csatlakozó is a lejátszón, azzal ki tud szolgálni további külső merevlemezeket, kártyaolvasókat vagy például digitális fényképezőgépet. Néhány típussal PC nélkül is mozgathatjuk a fájlokat az USB Host csatlakozón keresztül, továbbá egy normál USB-s (számítógéphez való) optikai meghajtót is rádughatunk erre a csatlakozóra, és akár lemezről is nézhetünk filmet vagy hallgathatunk zenét.
Operációs rendszer, felhasználói felület
Általában egyszerű és logikus felépítésű, de ez márkánként és típusonként is változhat. Tökéletes operációs rendszer nem létezik, ezt jól tudjuk, időnként a gyártók frissítéséket adnak ki, melyekben javítják a hibákat, illetve új funkciókkal ruházhatják fel készülékünket. A frissítést le kell tölteni a gyártó vagy forgalmazó honlapjáról, és általában pendrive-ról vagy a belső merevlemezről lehet telepíteni. A telepítés során egy dologra azonban érdemes odafigyelni: soha ne áramtalanítsuk a lejátszónkat frissítés közben. Akinek bonyolultan hangzik ez a művelet, inkább kérjen segítséget onnan, ahol a terméket vásárolta. Mivel a megszokott nagy márkákkal itt nem nagyon találkozunk (bár tudunk olyan lejátszóról is, melyet a Samsung beemelt saját termékpalettájára), ezért a háttértámogatás sem olyan színvonalú, jobb, ha vásárlás előtt jól körülnézünk. Létezik néhány jó nevű gyártó és millió távol-keleti kereskedő cég, akik mindenféle lejátszót összevásárolnak, és ezeket a termékeket saját márkanév alatt futtatják.
Milyen fajtájú médiacenterek léteznek?
Az elmúlt egy-két évben rengeteg márka dobott piacra különféle kütyüket – abból, hogy mennyiféle készüléket gyártanak, jól látszik, hogy felkapott hardverműfajról van szó. Vannak hordozható és otthoni felhasználásra készített lejátszók. A hordozhatók önmagukban is megérnének egy misét, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy van olyan, amelyiknek a flashmemóriás MP3/MP4-lejátszókhoz hasonlóan van kijelzője, és van olyan is, amelyiknek csak kimenetei vannak, a megjelenítő ez esetben a tévékészülékünk vagy monitorunk lehet. A flashes lejátszókhoz képest nagy tárkapacitásuk miatt már nem csak DivX filmek tömegét hurcolhatjuk, szinte korlátlan mennyiségű MP3 zeneszámot és fotók ezreit képes befogadni már egy 100–120 GB-os merevlemez is. A 2,5 hüvelykes winchesterek kategóriájában ma általában 320 GB a plafon, igaz, több gyártó kínál már 500 GB-os egységeket is, ezek azonban eggyel több lemeztányért tartalmaznak, 3 mm-rel megnövekedett vastagságuk miatt tehát nem mindegyik lejátszóban férnek el. A nagy tárhely mellett a másik érv, ami a merevlemezes PMP-k (Portable Multimedia Player) mellett szól, pedig az, hogy ezeket normál televízióra kapcsolva is probléma nélkül használhatjuk, egy részüknek komponens videokimenete és koaxiális SPDIF hangkimenete is van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
