Médiacenterek csatája

Médiacenterek típusai

A Home Media Center (HMC) kategória (hívják asztali lejátszónak is, bár nem sok köze van az asztalhoz) már nagyobb figyelmet érdemel. A kínálat bősége miatt érdemes őket kategorizálni, hogy a számtalan típusból mindenki ki tudja választani a neki megfelelőt.

Belépőszint: az alap lejátszóknak egyszerű menürendszere van, általában csak az AVI, DivX konténereket játsszák le tökéletesen, esetleg elboldogulnak a DVD-vel is, de csak a VOB fájlokat látják; zenéből minimum az MP3-at kezelik, fotóból pedig a JPG formátumot jelenítik meg. Ezek ára egy olcsóbb DVD-lejátszó ára körül mozog, és megjelenésükben egy külső HDD-keretre emlékeztetnek. Amennyivel drágábbak egy passzív keretnél, annyival többet is érnek: nem olyan rossz dolog, ha fájljaink hordozására, esetleg biztonsági mentésekre használt winchesterünket rádughatjuk a tévére, és az tartalmának egy részét megjeleníti; vagy például a gyerekszobában is jól jöhet egy ilyen eszköz, a mesék, rajzfilmek többsége úgysem HD minőségű.

Középkategória: kicsivel drágábban már szebb a dizájn és magasabb a tudásszint. Ezek a készülékek már a teljes DVD konténer szerkezetét látják ( ISO, IFO, VOB fájlok), és ugyanúgy navigálhatunk a film menüjében, mintha lemezről néznénk. Bővül a lejátszható fájlok skálája, akár a TS, TP, TRP, WMV9 HD filmekkel is elboldogulnak. A készülékek képernyőmenüjében jóval több beállítási lehetőséget találunk, például a fotók nézegetése közben kaphatunk zenei aláfestést, vagy összeállíthatunk lejátszási listákat kedvenc zenéinkből. A hátlapon lévő csatlakozók száma is gyarapodik, a komponens videokimenettel biztosan találkozunk, de jobb készülékeknél a DVI kimenet sem ritka. A külső merevlemezek kezeléséhez elengedhetetlen USB Host csatlakozó, illetve kártyaolvasó is előfordulhat az előlapon.

Médiarekorderek, azaz videofelvevők (PVR): nem tennénk őket külön kategóriába, mert tulajdonképpen olcsó és drága készülékekben is megtalálható funkcióról beszélünk. Amiben készülékenként eltérhetnek egymástól, az a felvétel minősége és a felvett műsorok szerkeszthetősége. Az asztali DVD-írókkal ellentétben ezek a felvevők szabad másolási lehetőséggel szolgálnak, azaz a számítógép, az USB-re dugott eszközök (pendrive, külső HDD) és a belső merevlemez között ide-oda mozgathatunk bármilyen fájlt.

High Definition lejátszók: röviden annyit lehet elmondani róluk, hogy mindenevők, szinte bármilyen ma használatos formátummal elboldogulnak (AVI, MKV, VOB, TS, MP4, WMV, M2TS, TP, TRP, MOV kiterjesztésű konténereken belül lehetnek például MPEG-2, MPEG-4, H.264, x264 tömörítésű állományok), bizonyos típusok még a gyári Blu-ray fájlszerkezetet is képesek kezelni. Ezen kategóriájú készülékek menürendszere a legfejlettebb, a rengeteg beállítási lehetőség között ott találjuk az 1080p és 1080p/24fps megjelenítést, valóban jó választás lehet azoknak, akik eddig PC-vel játszották le különféle eredetű HD videóikat. A HDMI kimenet és a hálózati csatlakozó is rajtuk van, sőt többnyire Wi-Fi antennával is ellátják őket – hogy ez miért is fontos, az már átvezet a következő kategóriába...

Hálózati lejátszók: nagyon fontos szempont lehet, hogy van-e vezetékes, illetve vezeték nélküli hálózati interfésze egy médiacenternek; ez általában csak a felső, és jobb középkategóriás termékek jellemzője. Önmagában a hálózaton történő lejátszás nem újdonság, léteznek asztali DVD-lejátszók is, melyek ismernek ilyen funkciókat, de egy médiacenternél ez a szolgáltatás már most jóval többet nyújt a felhasználónak, a jövőben pedig segít mindent mindennel összekötni. A médiacenter kap egy automatikus vagy manuálisan beállított IP címet a routertől, és kommunikál az asztali PC-vel vagy egy hálózati tárolóval (Network Attached Storage, NAS), lejátssza a megosztott mappában lévő médiafájlokat. Emellett rendelkezhet például NAS szerver funkciókkal is, Wi-Fi interfész birtokában pedig a lejátszó belső merevlemezére, illetve merevlemezéről akár kábel nélkül is mozgathatjuk fájljainkat.

Az NDAS (Network/Direct Attached Storage) szerver funkcióval is ellátott lejátszó merevlemeze közvetlenül – rendszerint USB porton keresztül – számítógépre csatlakoztatva meghajtóként jelenik meg, míg hálózatra kötve az IP címével hivatkozhatunk rá, és HTTP, FTP protokollon vagy másik hálózati médialejátszón keresztül férhetünk hozzá a rajta tárolt fájlokhoz. A hálózati NAS funkció azért lehet érdekesebb, mert a távoli elérés is elképzelhető általa, azaz a munkahelyünkről vagy a világ másik végéről is elérhetjük otthoni adatainkat. Persze erre sokan azt mondják majd, hogy feltalálták már az önálló NAS szervert, és az ennél biztosan többet tud. Azért érdemes belegondolni, mi lenne, ha a médiacenter egyben kínálná a webdisk, UPNP, FTP és nyomtatószerver funkciókat is, megfejelve egy BitTorrent klienssel és egyéb nyalánkságokkal... Még idén a boltokba kerülnek azok a játékszerek, amelyeket úgy is használhatunk majd, hogy megosztott mappákat hozunk létre, és a mappák tartalmát interneten keresztül a megfelelő jogosultsággal rendelkező barátaink is láthatják. Kicsit érthetőbben mondva: összekapcsolódik egymással akár több tucat lejátszó, és azok merevlemezének egy részén, amire engedélyt kaptunk, szabadon garázdálkodhatunk.

A hálózati médiacenter alkalmas lehet arra is, hogy internetes rádiót hallgassunk rajta, de valljuk be, tévén rádiózni nem nagy kaland, még akkor sem, ha a húszezer rádióállomás között nincs olyan zenei stílus, ami hiányozhatna. Más lenne a helyzet, ha az interneten több ezer tévécsatorna lenne elérhető, persze ahhoz, hogy HD adásokat fogjunk interneten keresztül, általában még túl kicsi a sávszélesség. Azért ha csak egyetlen csatorna miatt kell nagyobb csomagra előfizetnünk kábelszolgáltatónknál, vagy kifejezetten bizonyos külföldi csatornák miatt telepítünk műholdas rendszert, lehet, hogy kompromisszumot kötnénk a webes minőséggel is. PC-n már sokan használják például a JLC’s Internet TV nevű kis programot, melynek csatornalistájában pár ezer olyan normál tévécsatorna is megtalálható (köztük magyarok), amelyek az interneten is elérhetővé tették műsorukat. Hamarosan tehát már online tévévevőként is funkcionálhat a nemrég csak egyszerű merevlemezkeretként használt kis dobozunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!