iAudio M3

iAudio M3

Tesztünk harmadik indulója több szempontból is kakukktojásnak bizonyult az első kettőhöz képest, bár a nevében szereplő i-vel próbál beilleszkedni. Először is, míg azok beépített memóriával rendelkeztek, az iAudio M3 miniatűr merevlemezt rejt magában. Szerencsére ez a pufferelésnek köszönhetően igen sok rázkódást kibír. Másodsorban méretével lóg ki a sorból, no nem a külsővel, bár tény hogy az is nagyobb a többieknél, de a rendelkezésre álló 20 GByte igazán figyelemre méltó, garantáltan nem fogunk unalmas ismétléseket hallgatni, ha telepakoljuk.

A lejátszó teste ezüstszínű alumíniumházat kapott, fekete szegéllyel. Az elegáns megjelenésű test kellően vékony, így nem jelenthet gondot egy nagyobb zsebbe süllyeszteni. A fő panelen a lejátszást vezérlő gomboknak sikerült helyet találni, de állapotvisszajelzésre már nem maradt más 3 leden kívül. Ehhez a lejátszóhoz távirányító is dukál, így míg a fő test diszkréten meglapul a zakó belső zsebében, vagy a mellékelt tokkal övre fűzve, addig könnyen kezelhetjük a hajtókára tűzött kijelző- és kezelőpanelt. Kár, hogy az amúgy igen informatív, 4 színű szürke LCD-panel erős fényben nehezen olvasható, bár a kék háttérvilágítás sokat segít. A két részt összekötő kábelt is vastagnak találtuk, egy vékonyabb vezeték talán könnyebben követné a ruha vonalát.

Beépített funkciókból, extra szolgáltatásokból most sincs hiány. Ez a lejátszó ismerte a legtöbb lejátszási effektet, melyet az 5 sávos equalizer és annak előre programozott állásai tesznek teljessé. Az integrált rádió és diktafon mellett vonalbemenetről is készíthetünk felvételeket, melyeket rögtön mp3-ba kódol az iAudio M3.

A tápellátásról beépített lítium-ion akkumulátor gondoskodik, melyet a konnektoros töltésnél ugyan kicsit lassabban, de USB-ről is tölthetünk. Erre szükségünk is volt, mivel a bemutatódarabhoz nem kaptunk tápadaptert. Kaptunk viszont dokkolóegységet, melyet asztalunkon tárolva könnyedén köthetjük gépünkhöz a kis zenedobozt. Ez az egység nélkülözhetetlen is, mivel az USB, a tápkábel, illetve a vonali ki- és bemenetek közvetlen csatlakoztatására nincs lehetőség, alapból egy mellékelt interfészt kell használnunk, ez az ára a beépített winchester és a minél kisebb méret kompromisszumának. Az illesztőportot alaphelyzetben egy parányi gumisapka védi, ennek ki- és berakása ügyességet igényel, ugyanakkor ha nem jegyezzük meg, hogy hová tettük, könnyen elveszíthető.

A lejátszható számok skálája is igen nagy, nem jelent gondot az mp3, mp2, wma, ogg, asf és wav sem. A minőség itt is jó, kitűnően szólt saját fejhallgatónkkal, és a mellékelt, ezúttal szimplán sztetoszkóputánzatú gyári füles is állja a versenyt saját kategóriájában. Talán a mély és magas hangok ugranak ki kicsit, egy hajszálnyit lehetne az alap kevesebb, így a kellően telt megszólalás mellett még tökéletesebb lenne az összhang.

Ami tetszett:

• nagyon sokrétű tudás,
• 20 GB tárhely,
• USB 2.0 csatoló,
• sokféle formátum.

Ami nem tetszett:

• csupán adapteren keresztül csatlakoztatható,
• nehezen olvasható kijelző.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!