Hálózat 230 volton: Netgear Powerline AV

Próba szólóban

A Netgear PowerLine eszközeit egy nagyjából húsz éve épült családi házban próbáltuk ki, melynek elektromos hálózata a kor átlagos – nem túl fényes – megoldásait használja. Fontos kiemelni, hogy a hálózat minősége befolyásolhatja az átviteli képességet, ezért – akárcsak Wi-Fi telepítésénél – célszerű vásárlás előtt tenni egy próbát. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, milyen előnyei és hátrányai vannak a PowerLine AV-nek egy Wi-Fi hálózathoz képest, melynek kiépítéséhez ugyanúgy nem kell vezetékeket húzogatni. Egyértelmű, hogy a Gigabit Ethernettel nem tudja egyik megoldás sem felvenni a rendszer (bár készül már a gigabites HomePlus szabvány). A PowerLine ugye az elektromos hálózatra épül, ezért kérdés, hogyan hat rá a többi fogyasztó, a megszakítók (biztosítékok) és a különböző fázisokon lévő konnektorok.

Telepítéskor szembesültünk azzal a problémával, hogy a PowerLine adaptereknek szükségük van egy konnektorra. Mivel a legkisebb XAVB2001 is elég nagydarab, könnyen lehet, hogy nem csak egy, hanem két fali konnektort felemészt. Elég nagy bajban voltunk ezzel a megoldással, mert szobáinkban rendszerint két-három aljzat volt, többségük foglalt. Szóval az ilyen adapterek használatakor lehet, mégis vezetékeznünk kell majd, hogy átszervezzük a dugaljakat. Megoldást jelent erre a problémára az XAVB2501, melynek átmenő konnektoraljzata van, szóval nem üti ki a falon lévőt, bár a szomszédost blokkolhatja.

Az első esetben egy közepes minőségű elosztó két aljzatába dugtuk a Netgear XAV2501 adaptereket, így minimális utat tett meg adatunk az elektromos hálózatban. Próbaként egy 700 MB-os állományt másoltunk át, továbbá médialejátszós tesztcsomagunk 9,7 Mbps-os bitrátával készült filmrészletét, illetve a túlzó, 33,8 Mbps-os „killa sample”-t próbáltuk lejátszani, vizsgálva az átvitel stabilitását. Másolásnál 7,35 MB/s-os átlagsebességet értünk el, és mindkét filmrészlet lejátszása folyamatos volt. Hasonló, pár méteres távolságig egy jó N-es Wi-Fi rendszer is tud ilyet, de a folyamatosságra nem lehet mérget venni nála. Annyit kell még megjegyezni, hogy a másik két készlet nem sokkal, úgy 15%-kal lassabb volt az XAV2501 párosból felépített körnél, ott 6,2 MB/s-os másolási tempót és szintén folyamatos lejátszást tapasztaltunk.

Másodjára egy szobával arrébb költöztettük az egyik adaptert, melynek konnektora ugyanazon a megszakítón (biztosítékon) volt. A másik maradt az elosztóban, ráadásul a fali konnektorig volt még egy elosztó, amit a PowerLine eszközök elvileg nem szeretnek. Gyakorlatilag a másolás 6,1 MB/s-ra lassult, de a filmek mégis szaggattak, minden bizonnyal hullámzott a sávszélesség. Amikor kivettük az elosztót, már 6,9 MB/s-ot mértünk, és a komolyabb „killa sample” is flottul ment. Hasonló helyzetben n-es Wi-Fi hálózatunk is közel ilyen tempóval másolt, de filmezés közben időnként megbicsaklott már a 9,7 Mbps-os anyaggal is, a „killa sample” pedig diavetítésbe váltott.

Harmadjára fogtuk az egyik PowerLine végpontot, és átköltöztünk vele olyan helyre, ahol a konnektor másik biztosítékon (megszakítón) és másik fázison van. Még ekkor is maradt 4 MB/s a sávszélességből, ami elég volt a 9,7 Mbps bitrátás videóhoz, de a 33,8 Mbps „killa sample” már darabos volt. Jogosan, mert 33,8 Mbps-hoz kb. 4,225 MB/s-os stabil átvitelre lenne szükség. Amikor visszatettük két elosztónkat a rendszerbe, akkor az átviteli sebesség drasztikusan, 1,5 MB/s-ra csökkent, és most már a kisebb bitrátás videóink is meg-megakadt.

Végül azt is megnéztük, mi történik, ha elektromos fogyasztókat iktatunk be a rendszerbe, ezért minkét fázison bekapcsoltunk egy-egy asztali számítógépet aktív PFC-s táppal, illetve bekapcsoltunk még egy LCD tévét és két 60 wattos égőt használó lámpát. A másolás sebessége 3,7 MB/s-ra csökkent, a filmek helyzete pedig nem változott, a 9,7 Mbps-os ment, a „killa” akadozott. Ahogyan az első esetben, most is nagyjából 15%-kal volt lassabb a XAV101 és XAV2001 az átmenő konnektoros XAV2501-nél.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!