Glorious Model O Pro Wireless egér
A Glorious jelentős szerepet játszott abban, hogy a lukacsos burkolatú, könnyített egerek széles körben elterjedjenek, és a kezdeti szimmetrikus Model O után a jobbkezeseket célzó Model D (és ezeknek mini verziói), majd a Model I következett portfóliójukban. Időközben persze sokan bombázták a céget különféle ötletekkel a jövő termékeivel kapcsolatban, ám az efféle koncepciók gyakorta túlságosan niche piacokat céloztak, ezért a vállalat úgy döntött, hogy létrehozza a Glorious Forge nevezetű kezdeményezést, melyen keresztül a csoportos elővásárlás lehetőségével élve, megfelelő számú érdeklődő esetén bizonyos hardvereket korlátozott ideig elérhetővé tesznek. Ilyen a Model O Pro Wireless is, ami tavaly május 24-e és június 7-e között vált megrendelhetővé, de azóta elvileg újra készítik, és most a szerkesztőségünkbe is beköszöntött egy röpke teszt erejéig.
A 128 mm hosszú, 59-66 mm széles és 38 mm magas, perforációk nélkül a mérlegen 55 grammot nyomó, hatgombos rágcsáló vaskos kartonból lévő, kétrészes doboza az egér mellett egy 2 méter hosszú, igen könnyű, illetve hajlékony, vezetékes üzemmódot is aktiváló Type-C/Type-A paracord kábelt, egy nano vevőegységet, egy toldóadaptert, három matricát, információs papírt és egy köszönőkártyát rejt, vagyis nem igazán vitték túlzásba a kiegészítőket.
A sárga-feketében (Golden Panda, Pantone 7403C színkód), kék-szürkében (Blue Lynx, Pantone 821C színkód) és rózsaszín-feketében (Red Fox, Pantone 486C színkód) kapható apparátus vonalvezetése maradt a régi, így akik szeretik a szimpla Model O/Model O Wireless kissé univerzális, alacsonyabb profilú Logitech G PRO Wirelessre/G PRO X Superlightra emlékeztető fogását, teljességgel ismerős domborulatokon pihentethetik kezeiket, a különbség annyi – a lukak hiányán felül –, hogy kellemesebb tapintású, meglehetősen finom textúrázású műanyagból gyártották a burkolatot, továbbá az oldalgombok közt egy hangyányival nagyobb a távolság.
A háromprofilos fedélzeti memóriával megtámogatott konstrukció belsejében egy 100-tól 19 000 cpi-ig skálázódó BAMF szenzor dolgozik, amely egy egyedi firmware-t használó PixArt PAW 3370-es egység, míg a főklikkek alá az utóbbi időben slágernek számító, gyakorta látott Kailh GM 8.0 kapcsolók költöztek.
A 24 léptékes, gumírozott bevonatú görgő alatt telepedett meg a cpi-váltó, azonban az éppen aktív felbontást jelző LED a négy lekerekített peremű, virgin grade PTFE tappancsnak, plusz a ki-/bekapcsolásért felelős, kétállású reteszkapcsolónak otthont adó hasra került, miközben a töltöttséget mutató fény a két főgomb közül, alulról világít. A legfeljebb 1000 Hz-es polling rate-tel serénykedő, 2,4 GHz-es rádiófrekvenciával kommunikáló egér akkumulátora körülbelül 80 órára elegendő tartalékkal rendelkezik. A Model O Pro Wireless ára 45-50 000 forint a hazai üzletekben, úgyhogy kemény ellenfelekkel kell megmérkőznie a prémium szegmensben.
Glorious Model O Pro Wireless | |
Méret (h x sz x m) | 128 x 59-66 x 38 mm |
Szenzor | BAMF (PixArt PAW 3370) |
Felbontás | max. 19 000 cpi 100 cpi-től 9900 cpi-ig 50-es léptékben, 10 000 cpi-től 19 000 cpi-ig 100-as léptékben állítható szoftverben |
Gyárilag tárolt felbontások | 400/800/1600/3200 cpi alapértelmezett: 1600 cpi |
Belső memória | van, három profil |
Gombok száma | 6 |
Mikrokapcsolók | Kailh GM 8.0 |
Tömeg | 55 gramm |
Wireless | igen, 2,4 GHz-es rádiófrekvenciás kapcsolat |
USB frissítési frekvenciája | 125/250/500/1000 Hz alapértelmezett: 1000 Hz |
Akkumulátor | igen max. 80 óra töltési idő: 1,5-2 óra |
Kábel | 2 méter, Ascended paracord USB Type-C/Type-A ferritgyöngy: van kötegelő: nincs |
Szoftver | Glorious Core 1.0.32 |
Gyártó honlapja | https://www.gloriousgaming.com |
Termék honlapja | Model O Pro Wireless |
Ár | 45-50 000 forint |
Garancia | 2 év |
Driver
A kurzorkergető szoftveres hátterét a Glorious Core névre keresztelt applikáció biztosítja, amely jelenleg az 1.0.32-es verziónál jár, és adattárunkon 564 MB helyet sajátít ki magának, megnyitott állapotban pedig hozzávetőleg 113 MB memóriát fogyaszt.
Hirdetés
A program kinézete és kezelése kifejezetten egyszerűnek mondható, és a nyitóképernyőn a gyártó gépre kötött ketyeréit láthatjuk, ami ezúttal nem más, mint tesztünk tárgya. Az egérre vagy a bal oldali sáv felülről harmadik ikonjára kattintva megjelennek az eszköz beállítási opciói. A bal felső sarokban a három profil közül választhatunk, netán importálhatjuk vagy exportálhatjuk azokat. Jobbra fenn a gombok felprogramozásához és az érzékelő állítási lehetőségeihez juthatunk, az egér képe alatt alatt (és a bal oldali sávon) az akku töltöttségét követhetjük figyelemmel, de a firmware verziószámát is itt jegyzik.
A "Key Binding" menüpontban értelemszerűen az előbb említett gombprogramozás táborozott le, és mind a hat gombot szabadon felbindolhatjuk. A szokásos alternatívák sorakoznak itt: billentyű/billentyűkombináció, profilok léptetése, egérfunkciók felcserélése, cpi-váltás formái, makrózás, multimédia vezérlők, program vagy weblap indítása, Windows funkciók elérése (például kalkulátor, e-mail kliens, Sajátgép stb.) és deaktiválás.
A "Performance" fül rejti a szenzortulajdonságok babrálását. Balra egy csúszkán 100-tól 9900 cpi-ig 50-es, 10 000 cpi-től 19 000 cpi-ig 100-as lépcsőkben állíthatjuk a felbontást, ha meg a négy letárolható cpi-szintből valamelyikre egyáltalán nincs szükségünk, azt egyszerűen lehúzhatjuk az egyenesről. A jobb felső, "DPI Stage" szekcióban az ominózus cpi-szinteket mutató LED színét szabhatjuk testre RGB skálából klikkelve vagy R/G/B kóddal megadva, a "Lift-off-Distance-szel" az emelési magasság érzékelését változtathatjuk 1 és 2 mm között, a "Debounce Time" a bal, illetőleg jobb kattok debounce idejét definiálja (0, 2, 4, 6, 8, 10, 12, 14 és 16 ezredmásodperc, alapértelmezett: 10 ezredmásodperc), a "Polling Rate" pedig magától értetődő módon az USB port frissítési frekvenciájának megadására szolgál (125, 250, 500 vagy 1000 Hz, alapértelmezett: 1000 Hz).
A bal oldali sáv legalján terpeszkedő fogaskerék magának a szoftvernek a beállításait tartalmazza, innen indítványozhatunk firmware-frissítést, és az app verziószáma is ebből az ablakból olvasható ki.
Mérések
A perfect controlt az alapból eltárolt felbontásokon és az USB ráta stabilitását a jól bevált applikációval, a magyar fejlesztésű Mouse Tester v1.5.3-as kiadásával ellenőriztük.
Amint az ábrákon látszik (és ahogy azt vártuk), cpi-lépcsőtől függetlenül megvolt az 5-6 m/s, tehát nem lesz olyan a mindennapokban, hogy az érzékelő nem képes lekövetni a fürge mozdulatainkat.
A polling rate 125 és 250 Hz-en példás gráfokat produkált, de az 500 vagy 1000 Hz-es beállítás sem bizonyult rossznak, ezért helyeslő bólintással haladtunk tovább a Microsoft Paint felé, amelyben a megszokott számok, betűk, vonalak és spirálok rajzolásával az esetleges szenzoranomáliákat igyekeztük feltárni, ha vannak.
A 400, 800 és 1600 cpi-s értékek hozták a vártakat, sem angle snapping, sem jitter nem volt jelen, smoothing meg egyébként sincs a szenzorban. A 3200 cpi már nem volt ennyire egyértelmű, mintha egy leheletnyi jitter megjelent volna, de az is igaz, hogy ez desktopon nem jelentett gátló tényezőt.
Hétköznapi használat, konklúzió
A hétköznapok során kicsit vegyes érzéseink voltak a Glorious színes üdvöskéjével kapcsolatban. A szenzorral (1600 cpi-ig legalábbis) vagy a vezetékmentes reszponzivitással nem tapasztaltunk említésre méltó negatívumot, és a vállalat elmondása szerint a gyártáshoz feljavították a gyártósor szerszámozását, ráadásul a felhasznált anyagok is jobbak, mint az elődnél.
A tömegközéppont jószerével középen van, és a nálunk járt példány jól össze volt rakva, nem deformálódott a műanyag, nyomásra nem volt pattogó hang, rázásra nem csörgött belül semmi és egy időszakos, nagyon enyhe ropogást csak olyan erős szorítással tudtunk kicsikarni, ami kulturált használat mellett nem reális.
Néhány hónapja a Glorious reagált a minőség-ellenőrzési hibákra (forrás: randomfrankp @ YouTube) [+]
Összegezve a dolgot; nem ütköztünk QC problémába, de a típus családfája, valamint úgy általában a gyártó nem feltétlenül a felsőkategóriás összeszerelési minőség avatárja, és nem biztos, hogy mindenki olyan szerencsés lesz, mint mi. A borítás amúgy igen sima tapintású, és bár nem mondanánk, hogy a végletekig ragaszkodik a kezünkhöz, csúszósnak sem neveznénk.
(forrás: Reddit) [+]
A kényelem végtelenül szubjektív kérdés, ezért csupán viszonyítási alapot próbálunk nyújtani, nem kőbe vésett ítéletet. A tenyerünk hüvelykujjal együtt 10,5 cm széles, csuklónktól középső ujjunk hegyéig 20,2 cm-t mértünk, és normál esetben a finom korrekciók közben fingertipbe váltó pincer claw grippel, minimális alkari rásegítéssel nyúzzuk a rágcsálókat (egzakt leírás), kedvenc formáink pedig a következők: Zowie EC2/Pulsar Xlite, Logitech G305, Ninox Aurora, Endgame Gear XM1, Cooler Master MM710, Razer Salmosa és Vaxee Zygen NP-01.
(forrás: EloShapes) [+]
Ezekkel a paraméterekkel a komfortosabb halmazba helyezzük cikkünk főszereplőjét, és vonalai effektíve a Razer Viper V2 Prót, meg a Zowie FK1-et idézik egy szolidabb köntösben, de akár gondolhatunk rá úgy is, mint egy picit rövidebb és alacsonyabb Logitech G PRO Wireless/G PRO X Superlight/G-Wolves Hati M. Kisebb kezűeknek tenyeres, tényleg nagy (21+ cm) kacsókkal megáldottaknak ujjbegyes fogáshoz tudjuk elképzelni a Model O Prót, míg közepes és nagy manccsal a karmos fogásokhoz hisszük univerzális, de szuboptimális megoldásnak (17-20 cm).
(forrás: EloShapes) [+]
A mélyebb, viszonylag telt hangú (de nem néma vagy nagyon halk) főklikkek mondhatni feszesek, taktilitásuk közepes, míg post traveljük jóval hangsúlyosabb, mint a pre-traveljük, és a jobb oldali magasabb tónusú zajt produkál. Az enyhén tompított pattanó hanggal megáldott oldalgomboknak bőven jutott pre-travelből, és a post-traveljük is jelentős, noha használat közben ez nem annyira feltűnő, mindazonáltal láttunk már ennél jobbat. A görgő halk, könnyen jár, és fokozatai kielégítően elkülönülnek egymástól. A lekerekített peremmel bíró PTFE talpak kellemesen vaskosak és jól csúsznak; nyilván nem Corepad vagy Hyperglide szint, de "maradósak", az ember nem érzi elengedhetetlen szükségét a cserének, viszont a fóliát mindenképp szedjük le róluk a kibontást követően!
(forrás: EloShapes) [+]
A nagyjából másfél óra alatt feltankolható akkura megadott, cirka 80 órás üzemidő megközelítőleg stimmel, főleg, mivel RGB LED-ek sem szipkázzák fölöslegesen a kakaót. A jelszűrő ferritgyönggyel megspékelt madzag vékony, könnyű, illetve elég flexibilis, és ugyan nem egy Paracord 550 vagy PhotonWire, de nekünk tetszett. Integrált kötegelő nem jár hozzá, de egy széles gumival van összefogva, ami remekül ellátja majd a neki szánt feladatot, ha nem veszítjük el.
Összességében nem egy rossz egér a Model O Pro Wireless, és vidám kültakaróival üdítő színfolt a termékkategóriában, ugyanakkor a 48 000 forint környéki ár nem épp visszafogott – bár a belső modern, a konkurencia ennyi pénzért (vagy akár kevesebbért!) már nem PAW 3370-et, hanem Motion Sync-es PAW 3395-öt ad, esetenként pedig optomechanikus switch-eket is, és a dobozok is jellemzően jobban meg vannak tömve extrákkal; egy tartalék szett talpat és egy adag gripet örömmel fogadtunk volna.
Köztudott, hogy a Gloriousnál adódhatnak gondok az összeszerelési minőséggel (bár nekünk pozitívak voltak a tapasztalataink, de ennél a gyártónál nem garantált, hogy minden példány ilyen), és a forma sem egyedi, ahogy a kapott szolgáltatások sem azok.
Az nem kérdés, hogy a "natúr" Model O Wirelesshez képest komolyabb a Pro változat, azaz ha olyanunk van, lehetne ez a következő kedvencünk, de nemrégiben debütált a Model O 2 és Model O 2 Wireless, amelyek gyakorlatilag minden tekintetben jobbnak tűnnek, még ha nem is szakítanak teljesen a perforációkkal, így nem tudnánk nyugodt szívvel ajánlani azok helyett. Ha a vételárat levinnék a 30 000 forintos határ közvetlen közelébe, már számottevően életképesebb opciónak tartanánk a konstrukciót.
Synthwave
A Glorious Model O Pro Wireless egeret a Caseking Hungary bocsátotta rendelkezésünkre.