Bemutatkozás

A Gigabyte, amióta világ a világ, élen járt az innovatív megoldások terén. Volt már eddig is pár érdekes ötletük, mint például a két GeForce 6600 GT chipre épült 3D1, mellyel megalkották a világ első SLI-technológiára épülő, kétchipes VGA-ját, vagy a dupla GeForce 6800 GT chipes 3D1-68GT is, amely – az Asus hasonló termékével ellentétben – nem két 6800 GT nyákot tartalmazott „összehegesztve”, hanem egy teljesen új kártyát terveztek, amely normális méretekkel rendelkezett. A 2005-ös Computexen tűnt fel először tesztünk főszereplője, a Gigabyte RAMDISK, mellyel a tajvani gyártó ismét valami újat tett le az asztalra; a később i-RAM névre keresztelt eszközt fogjuk közelebbről is megismerni.

Mindig olyan gyors a számítógép, amilyen gyors a leglassabb elem – szól a mondás. Hiába veszünk veszett gyors processzort, memóriákat és VGA-t, a rendszer mégis a merevlemezről fut, márpedig napjainkban ez a legtöbb esetben szűk keresztmetszetet jelen. Vannak próbálkozások ennek ellensúlyozására, asztali PC-k esetében ilyen a Western Digital Raptor nevű, percenként 10 000-et pörgő merevlemeze, de ha komoly előrelépésre vágyunk, akkor trükközni kell RAID-tömbökkel, vagy próbálkozhatunk a SCSI vagy a SCSI-RAID otthoni használatával, ami viszont nem éppen költséghatékony megoldás. A Gigabyte erre gondolhatott, amikor kitalálta, hogy készít egy RAMDISK-et (avagy RAMDrive-ot), az i-RAM-ot. Az az igazság, hogy a Gigabyte nem találta fel a spanyolviaszt, hiszen már jóval korábban is léteztek RAMDISK-ek, már az SDR-SDRAM korszakában is, de ezek nem terjedtek el a magas ár és a memóriamodulok kis kapacitása miatt.

A koncepció a következő: a memória sokkal gyorsabb tárolóeszköz, mint a merevlemez. Építsünk egy olyan eszközt, mellyel adott mennyiségű memória a számítógép számára merevlemezként láttatja magát. Már a DOS óta léteznek szoftveres RAMDISK-megoldások, mellyekkel a rendszerben található memória egy részét használhatjuk fel ezzel a módszerrel.

Csomagolás [+]

A Gigabyte i-RAM csomagolása elsőre teljesen olyan, mintha egy videokártyát látnánk. A dobozon látszik, hogy valami mással van dolgunk, de csak akkor lehetünk ebben teljesen biztosak, ha megnézzük a doboz mindkét oldalát. A hátoldalon a Gigabyte egy szabványos ATA HDD-hez képest Windows XP betöltési időben 1,2-szeres, Sandra 2005 benchmarkban 2,8-szoros, WinBench 99-ben 8,7-szeres, PCMark04 alatt pedig 17-szeres gyorsulást ígér. Ez tényleg nagyon meggyőzően hangzik, de mi lesz a valós alkalmazásokkal? Erre csak később fogunk választ kapni. A kártya mellé (merthogy mostanra már kiderült, hogy egy bővítőkártyáról van szó) egy felhasználói leírást, egy driver CD-t és egy SATA-kábelt kapunk, semmi mást.

Gigabyte RAMDISK i-RAM specifikációk:

Hirdetés

Gigabyte i-RAM [+]

Az i-RAM nem más, mint egy PCI foglalatba illeszkedő bővítőkártya. Külsőre semmi különös nincs benne. A specifikációk szerint maximálisan 1,5 Gb/s-os átviteli sebességgel rendelkezik, ebből kitalálható, hogy első generációs SATA-port található rajta, ezen keresztül kommunikál a rendszerrel, a PCI csatlakozón keresztül csak az áramot veszi fel. A kék nyákon összesen négy DDR-memóriafoglalat található, ezek maximum négy darab 1 GB-os DDR-modult képesek fogadni, tehát a RAMDISK-ünk mérete maximum 4 GB lehet. Hoppá, itt van az első buktató! Mire elég manapság 4 GB? Túl sok mindenre nem éppen... A NYÁK jobb szélén egy akkumulátor látható, mely azt a célt szolgálja, hogy amikor a számítógépet teljes mértékben áramtalanítjuk, adataink megmaradjanak. És íme, megérkeztünk a RAMDISK-ek második legkényesebb pontjához, az adatvesztésről eddig nem esett szó. A szoftveres RAMDISK csak addig tárolja az adatot, amíg a számítógép be van kapcsolva, azaz a memória áram alatt van. Az i-RAM ebből a szempontból korszerűbb, hiszen az eszköz a PCI foglalatból áramot tud felvenni még akkor is, ha a számítógépet kikapcsoltuk, de nem áramtalanítottuk. Ha áramtalanításra kerül sor, akkor az i-RAM az akkumulátor töltöttségi szintjétől függően 10-16 órán át képes az adatok tárolására. Ha addig nem sikerül lementenünk az adatokat róla, akkor buktuk az egészet. A töltöttségi állapotot négy LED jelzi a kártya bal szélén (lásd jobb oldali kép). Fontos tudnunk, hogy az i-RAM rendelkezik délihíd-kompatibilitási listával, tehát elvileg nem ismeri az összes létező déli hidat, mérete pedig vetekszik egy GeForce 7900 GT-ével.

Főbb komponensek [+]

A NYÁK-on a memóriafoglalatok felett található az a chip, amely azért felelős, hogy az alaplap az i-RAM-ot egy egyszerű SATA merevlemezként lássa. Egy Xilinx Spartan FPGA (Field Programmable Gate Arrays - programozható logikai áramkör) áramkörről van szó, hasonlót láthattunk már a CrossFire képességekkel felvértezett Radeon kártyákon is. Ennek köszönhetően az i-RAM elvileg szinte minden alaplappal kompatilis lehet, de azért vegyük figyelembe a gyártó listáját is a vásárláskor. Ezenkívül ennek a chipnek köszönhető az is, hogy i-RAM meghajtókat akár RAID-tömbökbe is rendezhetünk.

Az 1700 mAh lítiumion akkumulátor maximum 16 óráig képes a memóriákat árammal ellátni, ami jól jöhet azokban az esetekben, amikor például a rendszert bővítjük, és ki kell szedni az i-RAM-ot a gépből.

Tesztelés

Nézzük meg végre, hogy mire képes a Gigabyte RAMDISK-je!

Üzembe helyezve [+]

Az üzembe helyezés zökkenőmentesen zajlott, de arra nem számítottunk, hogy kettőnél több hűtőbordás Corsair XMS modul nem fog belemenni az i-RAM-ba, ugyanis a memóriafoglalatok túl közel vannak egymáshoz, ezért végül hűtőborda nélküli memóriákat kellett szereznünk. Ezekkel minden rendben volt, a memóriák elfoglalták a helyüket, a kártyát betettük az alaplap egyik PCI foglalatába, a kártyát egy SATA-kábelen keresztül összekötöttük az alaplappal, és bekapcsoltuk a számítógépet. A gép elindult, a kártyán kigyulladt jópár LED, ezek jó része az akkumulátor felett található, és állapotjelzőként szolgál.

A BIOS [+]

Beléptünk a BIOS-ba, és feltűnt az i-RAM, méghozzá a rendszerhez csatlakoztatott többi háttértároló mögött, tényleg mintha egy egyszerű merevlemezről lenne szó. Az alaplap szerint az i-RAM maximum UDMA-5-öt támogat, jó lesz ez SATA150-nek is. A négy darab 1 GB-os modul a BIOS szerint összesen 4,2 GB tárterületnek felel meg.

Windows alatt először... [+]

Elindítottuk a Windowst, és ott is ellenőriztük, hogy minden rendben van-e. Az eszközkezelő a Maxtor HDD mellett tüntette fel az i-RAM-ot, mint egy másik merevlemezt, és a lemezkezelő is azonnal látta a RAMDISK-et, igaz, itt a méret már csak 3,99 GB volt.

...majd megformázva [+]

Megformáztuk a „lemezt”, mintha egy egyszerű merevlemez volna, NTFS-re formázva 23 MB „veszett el”, és 3,99 GB helyünk maradt, ezzel a kapacitással kellett letesztelni az i-RAM-ot.

Ezúttal is ugyanazt a tesztrendszer használtuk, amit a korábbi merevlemeztesztekben is, így lehetővé vált, hogy az eddig nálunk járt leggyorsabb HDD-ket összehasonlítsuk az i-RAM-mal.

Tesztprogramok

• HDTach
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-test (filecopy teszt)
• WinRAR
• Half Life 2
• Doom 3
• GoldWave
• UT2004
• Active SMART

Ugyanakkor a tesztprogramokat illetően problémába ütköztünk, ugyanis több teszt esetében a 4 GB-os lemezméret nem bizonyult elegendőnek a futáshoz. Az UT2004 nem fért fel a RAMDISK-re, a Goldwave által létrehozott temp fájl és a munkafájl mérete együttesen pedig szintén több volt, mint 4 GB, ezért ezeket a teszteket most kihagytuk. Hozzá kell tennünk, hogy az IPEAK bootolási tesztjét is kihagytuk, mert az i-RAM irreálisan magas eredményt ért el, és ugyanez igaz az IPEAK játéktesztjére is, de azt nem szedtük ki a sorból, mert a PCMarkhoz hasonló eredményt kaptunk.

HDTach és PCMark

A HDTach és PCMark2005 szintetikus tesztekben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez valós tudását.

HDTach eredmények [+]

Először a HDTachot vettük elő szokás szerint. Az eredmények megdöbbentőek, de ugyanakkor logikusak is. A RAMDISK elérési ideje 0,1 ms szemben a Raptor 7,5 ms-ával, elvégre egy memóriaalapú tárolóról beszélünk, gondoljunk csak az alaplap vagy processzortesztekben látott Everest memóriakésleltetési értékekre, ezek szinte mindig 100 ns alatt vannak, igaz, ott van egy memóriavezérlő is.

Az átlagos olvasási és burst-sebesség tesztben megmutatkozott, hogy az i-RAM sebességét némileg visszafogja a SATA150-es interfész. A burst tesztben a SATA2-es lemezek 250 MB/s körüli eredményeket szoktak elérni. Ugyanakkor az olvasási tesztben jól látható, hogy az i-RAM igazán gyors „merevlemez”, hiszen még a Raptor is csak 78,1 MB/s-ot ér el, a RAMDISK 130 MB/s-os értékét valószínűleg korlátozza a SATA-csatoló.

PCMark05 alatt mondhatni brutálisan teljesített az i-RAM, jó kérdés, hogy ez a mindennapi használat során mennyire fog meglátszani. A bootolási, alkalmazásbetöltési és általános merevlemezhasználati tesztben az i-RAM lazán 10-szer volt gyorsabb a Raptornál. Szekvenciális fájlírásban valószínűleg a SATA csatoló okozta limit miatt nem ilyen nagy a különbség.

IPEAK és FC-test

A következőkben az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett PEAK programcsomagjából a „Win32 Disk Tracing Kit” programmal rögzítettünk néhány műveletet, amellyel a merevlemez-alrendszert terhelhetjük le, majd ezt a „RankDisk” programmal visszajátszottuk. Ha 1000-rel elosztjuk a végeredményt, akkor a másodpercenkénti I/O műveletek számát kapjuk meg eredményül. Az első tesztelt script egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja, vagyis elmondható, hogy ezeknek a teszteknek a kimenetele döntő az ítélet kimondásában.

Ezúttal az i-RAM előnye csak 68% a Raptorral és kb. 85% egy átlagos 7200 rpm-es merevlemezzel szemben, ami inkább tekinthető életszerűnek, mint a 10-szeres sebességkülönbség, amit a PCMark mért ki.

Amikor játékok betöltését, állások elmentését vagy visszatöltését szimuláló tesztünket futtatuk le, ismét az i-RAM győzedelmeskedett, előnye itt 5-8-szoros volt. A kérdés csak az, hogy ez a valóságban tényleg így működik-e, hogy tegyük fel egy Maxtor HDD-vel 20 másodperc a pálya betöltése, az i-RAM-mal pedig 4 másodperc? Nem valószínű, hiszen egy pálya betöltése során nemcsak a HDD dolgozik, hanem a memória, a CPU és a VGA is, viszont ez a teszt tisztán csak a nyers lemezsebességet méri, így ebben nem vesz részt a rendszer többi komponense.

Ugyanez igaz az IPEAK-es bootolási tesztünkre is, amit ezúttal kihagytunk, mert az eredmény nem mutatott volna semmi meglepőt az eddigiek után. Helyette egy valós rendszerindulás idejét jegyeztük fel, bár ezúttal nem állt rendelkezésünkre a Raptor, csak egy Samsung 7200-es merevlemez. Egy tesztrendszert ghosttal felmásoltunk a Samsungra és az i-RAM-ra is (azonos körülmények miatt), majd lemértük az első betöltődés idejét. A Samsung HDD-n a művelet 23,5 másodpercet vett igénybe, míg az i-RAM-mal 14,7 másodpercet, ez masszív 60%-os előny, már amennyiben az i-RAM-ot rendszerlemeznek használjuk, persze ebben az esetben másra nem marad rajta túl sok hely.

Ezek után fájlmásolások következtek, melyben a HDTach átlagos-olvasási tesztjében látottak után nem vártunk mást, mint az i-RAM kiemelkedő győzelmét. Első körben MP3 méretű fájlokat másolgattunk a lemezen belül, a Gigabyte i-RAM kétszer volt gyorsabb a 150 GB-os Raptornál.

Amikor CD-méretű ISO fájlokat másolgattunk, az i-RAM ismét kétszer volt gyorsabb a 150 GB-os Raptornál.

A sok pici fájlt átmásoló tesztünkben már nagyobb hangsúlyt kapott a véletlen elérési idő, ami jól meglátszik a végeredményen is, hiszen az i-RAM ezúttal már több mint kétszer volt gyorsabb a Raptornál.

Más alkalmazások, értékelés

Próbálkoztunk más programok tesztelésével is, ezek közül az egyik a WinRAR volt. Jól látható, hogy itt sem olyan mértékű a gyorsulás, mint amit eddig megszokhattunk, hiszen a tömörítés során a processzor és a memória sebessége az elsődleges korlátozó tényező.

A játékbetöltési tesztekben két erősen eltérő eredményt kaptunk, Doom 3 alatt az i-RAM alig volt gyorsabb a többi merevlemeznél, míg Half Life 2 alatt közel kétszer volt gyorsabb a Raptoroknál. Valószínűleg itt is arról van szó, hogy a Doom 3 esetében kevésbé, a Half Life 2-ben viszont jobban függ a pályabetöltés sebessége a merevlemeztől, ennek fordítottja igaz a CPU/RAM/VGA-trióra.

Hogy a számadatokon felül legyen némi gyakorlati tapasztalatunk is az i-RAM sebességét illetően, próbálkoztunk még ezzel-azzal. Először is installáltunk egy Windows XP SP2-es rendszert az i-RAM-ra, ugyanezt megtettük a Samsung merevlemezzel is, az időkülönbség közel kétszeres volt. De azt ki kell emelni, hogy az installációs fájlok egy merevlemezen voltak, tehát az is könnyen elképzelhető, hogy az i-RAM még gyorsabb lehetett volna, ha ezek az adatok egy másik RAMDISK-en vannak (persze a .CAB fájlok kicsomagolása a CPU-tól is függ). Az XP felinstallálása után a 4 GB-os RAMDISK-en összesen 1,5 GB hely maradt, ezt jól be kell tudni osztani (a helyzeten javíthat az XPLite), néhány kisebb program felinstallálása után már csak pár száz MB hely maradt. Korábbi grafikonon látható volt, hogy a rendszer betöltődése hozzávetőleg kétszer volt gyorsabb az i-RAM-mal, mint a Samsung merevlemezzel. Amikor a rendszerrel dolgoztunk, ablakokat nyitottunk fel, weben böngésztünk stb., az egész rendszer érezhetően jóval gyorsabb volt, ezt grafikonon nem igazán lehet kifejezni. Egy-egy program elindulása fantasztikusan gyorsan lezajlott, minden olyan pörgős volt, amilyet csak kívánhatunk magunknak. Remélhetőleg hamarosan beköszönt egy olyan korszak, amikor nem csak a RAMDISK-tulajdonosok érezhetik ezt. Töredezettségmentesítést is végeztünk, a 2,5 GB-os rendszert az i-RAM kb. 1 perc alatt rendberakta, míg a szokványos merevlemezzel ez közel 1 óráig tartott... Mindent összevetve, tényleg veszett gyors egy ilyen rendszer.

Értékelés

A Gigabyte i-RAM valóban egy nagyon érdekes fejlesztés, de látnunk kell, hogy kis mérete miatt sajnos nagyon behatároltak a felhasználási lehetőségek (kivéve, ha RAID-tömbbe állítunk többet, de még akkor sem javul számottevően a helyzet). Tárolásra nem elég nagy, játékokhoz szintén túl kicsi, swapfájl tárolására pedig nem érdemes elpazarolni (kipróbáltuk, és a rendszer ettől nem lett számottevően gyorsabb). A felhasználási területek, ahol mi el tudjuk képzelni az i-RAM-ot, mint működő és értelmes alternatívát: egyszerűbb szerverekbe, ahol csak az operációs rendszernek és valamilyen programnak kell futnia. Esetleg HTPC-kbe, hiszen ezekben is csak egy operációs rendszerre és a videolejátszó programokra van szükség, és itt még jól jön a RAMDISK hangtalansága is. Esetleg kis adatbázisokkal dolgozó szerverekbe/munkaállomásokba az adatbázis tárolására. Ezeken kívül a Gigabyte i-RAM képességeit nem igazán tudjuk kihasználni.

Állítólag már elkészült az i-RAM második verziója, ami 5,25 colos helyre lesz beilleszthető, molex tápcsatlakozóról kapja majd az áramot, maximum 8 GB DDR2-es memóriát támogat és SATA II-es csatlakozással rendelkezik. Jól hangzik, várjuk őt is egy tesztre, de túl sokat az új verziótól sem kell várni. A nagyobb maximális tárolókapacitás miatt valószínűleg sikeresebb lesz, de gyorsabb nem.

Ami tetszett:

• nagyon gyors,
• nincs benne mozgó alkatrész, ennél fogva hangtalan,
• olcsóbb a szerverekbe szánt RAMDISK-eknél.

Ami nem tetszett:

• nagyon magas ár a hagyományos merevlemezekhez képest (ár/kapacitás),
• kis tárolókapacitás,
• a SATA I-es csatlakozás egyes esetekben visszafogja a teljesítményt,
• nem minden DDR modullal kompatibilis,
• nem minden alaplappal kompatibilis.

Gigabyte I-RAM

fLeSs

A Gigabyte i-RAM-ot a EndWare Kft.-től kaptuk tesztelésre.