Hirdetés
MÁSODIK OLDAL
Az eddig elmondottak a megszokott FFT játékstruktúra hagyományos összetevői, azonban a felszerelések megszerzését illetően innovatív kedvükben voltak a készítő urak, letértek a járt útról, és fatális koncepcionális hibát vétettek. Arról van szó, hogy a településeken lévő boltokban az árukészlet nem frissül, az új cumókat nekünk kell bevarázsolnunk a közértbe. Ezt oly módon tudjuk megtenni, hogy a küldetések során elföldelt monsztákból kinyert komponensekből összerakosgatjuk a bazárban az új fegyvereket, ruhákat, kiegészítőket, amik utána árcímkével felragasztva megjelennek a boltos polcain. No, ez a megoldás egy hack 'n' slash RPG-nél kiválón működhet is, azonban egy olyan játékban, ahol egy csata 15-60 percet vesz igénybe, és ez idő alatt 6-7 szörnyet teszünk hidegre...hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk tobzódni az új tárgyakban. A problémát jelentősen súlyosbítja, hogy a komponenseket random módon dobja ki a gép, és a kívánt termék összerakosgatásánál nincsen semmilyen recept, ezért csak a sötétben tapogatózhatunk. A fölöslegesen túlbonyolított bazárosdi miatt a játék első 10-15 órájában alig tudunk szakmát váltani, és egy komolyabb sikerélményre még ennél is tovább kell várnunk. Ráadásul a fejlesztés egyéb vonatkozásaiban is vészesen vontatott, hiszen ha már megvan a kívánt cucc, még akkor is beleőszül az ember fia-lánya, mire egy-egy harci technikát ki tud szedni az új zsebkéséből.
Komfort érzetünket jelentősen rontják továbbá azok szabályok, melyeket a Bírák állapítanak meg minden csata elején. Bár az Advance-os kivetüléshez képest javulásnak tekinthetjük, hogy ezúttal a hangsúly nem a törvényszegők megbüntetésén (embereink nem kerülnek a sittre), hanem a törvénytisztelők megjutalmazásán van (használhatjuk a Klánunk privilégiumait, valamint bónusztárgyakat kapunk a küldetések végén), azonban gyakran még így is legszívesebben arcba csapnánk a Bírákat, akik igencsak jeleskednek az életünket jelentősen megkönnyítő skill-ek használatának lekorlátozásában. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a tradicionális FFT-hangulatot egy kis stratégiai adalékanyaggal is igyekeztek megbolondítani a nyughatatlan készítők: az aukciós házban egy jópofának szánt licitáló mini-játék során elbitorolhatjuk a rivális Klánoktól a különböző régiók feletti uralmat. A tartományok megszerzése a gyakorlatban sajnos vajmi csekély haszonnal kecsegtet, ezért motiváció híján valószínűleg nem is fogjuk erre pazarolni a drága időnket.
Lassacskán a DS-es Square-Enix produktumokról született recenziók egyik elmaradhatatlan fordulatává válik az a rész, amikor a cikkíró kénytelen megfogalmazni, hogy ugyan a játék valódi értéke erősen konvergál egy középszerű vacakéhoz, azonban a franchise húzóereje és a prezentáció kifogástalan minősége kiemeli azt az átlagos szemétkupacból. Bizony, az ezerszer elsütött frázisok ezúttal is helytállóak. A grafika ugyan nem istengyalázóan szép - örömmel vettük volna, ha a terep végre forgatható 3d-be költözik át - de ennek ellenére stílusos, tökéletesen betölti funkcióját, és összességében igen kellemesen folyatja ki szemünket az apró betűivel és sprite-jaival (a két képernyős summon támadások például egész dögösen festenek). A muzsikáról Hitoshi Sakimoto, illetve a fejlesztőcsapat házi komponistái gondoskodtak, méghozzá nem is akárhogy: a zenei paletta végig nagyon tetszetős, és külön öröm volt számunkra, hogy gyakran felcsendültek az FF12 nótáinak újrakevert változatai is.
A taktikai RPG-k két módon tudják elvarázsolni az egyszeri játékost: vagy a szuper sztorival, ami folyamatosan hajt előre; vagy az élvezetes harcrendszerrel, amely odaszegezi a tápolni szerető népeket a képernyőhöz. Az igazán nagyokban mindkettő megvan (lásd a Tactics-ot), az A2-ben azonban az előbbi teljesen hiányzik, az utóbbi pedig a rosszul átgondolt újító szándék áldozatává vált. Csakis kiéhezett, türelmes és szirup-álló fanoknak!
