Matt vs. fényes kijelző – a nagy átverés

Bizonyára sokaknak megvan az az emlékkép, amikor még a domború katódsugárcsöves korszakban gubbasztottunk a tévé képernyője előtt, aminek felületén – többnyire a nem ideális elhelyezés miatt – nappal, redőny híján minden fény-árnyék játék kiválóan látszódott, csak épp a nézni kívánt műsor nem. Manapság, némi túlzással ugyanez könnyen feleleveníthető, és nem is kell messze menni ezért az élményért; a boltokban található notebookokból egy tetszőlegest kiválasztva elég nagy esélyünk van arra, hogy egy fényes kijelzővel szerelt darabot fogunk ki, amin a csillogást újra és újra megtapasztalhatjuk, de akár tükörnek is használhatjuk – amíg össze nem tapogatjuk.

Ismerős a probléma?

És ez?

Persze szó sincs arról, hogy a technika megállt volna a korabeli szinten, inkább a gyártók űznek velünk csúf tréfát, hiszen már a CRT korszakban is igyekeztek a fényes felületek tükröződéseit csökkenteni egy speciálisan felvitt anti-glare vagy anti-reflex (tükröződésgátló) réteggel. Ahogy a köznyelv mondaná, "a lapos tévék és monitorok", pontosabban az LCD kijelzők megjelenésével ez a probléma már-már a múlté lett, hiszen kezdetben a gyártók szinte mind alkalmazták kijelzőiken azt a matt réteget (ami tulajdonképpen a CRT-ktől eltérően manapság egy fólia), mely megakadályozta a becsillanást és a tükröződést.

Sérült anti-glare bevonat CRT monitoron (forrás: [H]ard|Forum)

Már a kezdetekkor is (és sajnos manapság is) akadt néhány gyártó, aki fényes felületű monitorral, tévével rukkolt elő az úgynevezett konzumer szegmensben, mellé – elsütve a marketingágyúkat – mindennél fényesebb, kontrasztosabb képet és jobb betekintési szöget ígérve. Tulajdonképpen nem mondhatjuk, hogy kicsit sem volt igazuk, hiszen az első panelek nem brillíroztak fényerősség, kontraszt és színek terén, hogy a betekintési szögekről ne is beszéljünk – a professzionális VA panelek az átlagember számára megfizethetetlen kategóriába tartoztak – és ezen a helyzetén nem segített a mattításra használt, erősen változó minőségű fólia sem, mely hatással volt a képminőségre, így elhagyásával valóban lehet nyerni némi pluszt – mind a mai napig.

Ugyan ritkán, de ezzel a réteggel még mindig meg-meggyűlik a gyártók baja, hiszen idén is láttunk olyan monitort, ahol nagyon mellényúltak vele, ezért inkább szétszedték a monitort és lehúzták a védőfóliát a kijelzőről – ami alatt persze ugyanúgy fényes réteg található. Ám a marketinggépezet által emlegetett borzasztó hangzatos szlogenek, mint a "szebb és kontrasztosabb színek, mélyebb fekete, erősebb fehér" csak ott hibádzott, hogy a végeredmény nem más lett, mint hogy a fólia elhagyásán túl gyakorta mesterségesen előállított, "lifestyle magazinosan" túlszaturált képi beállításokat alkalmaztak, ami tűnhet gusztusosnak, de a valósághoz fikarcnyi köze sincs. Nem véletlen, hogy egy ilyen kijelző kalibrálása után fakóbbnak látjuk az összképet.

AG fólia eltávolítása egy Dell U2312HM monitorról és a lehámozott fólia közelről (forrás: [H]ard|Forum)

Manapság egy-két ritka kivételtől eltekintve (például érintőkijelzők, AIO PC-k) a hagyományos és professzionális asztali monitorokon a matt vagy újabban a félfényes réteg (például Dell U2713HM) dominál. Utóbbi egyébként kiváló megoldás, hiszen nem ront számottevően a képminőségen és a tükröződéseket is megfelelő mértékben tudja kezelni. Tulajdonképpen az ok, amiért a fényes és a matt kijelzőket favorizálók mind a mai napig egymásnak feszülnek, az a notebookpiac helyzetére vezethető vissza, de említhetjük a kapacitív érintőkijelzőt alkalmazó okos (mobil) eszközöket is, melyek mindegyike kivétel nélkül fényes felületet használ. Utóbbiaknál a helyzet talán nem annyira vészes, hiszen többnyire kisméretű, kis képátlóval rendelkező, kézben könnyen hordható eszközökről beszélünk, melyeknél a kijelző eltakarása, ezáltal a tükröződések kivédése jóval egyszerűbb (ha van még egy szabad kezünk), mint például egy 15,6 colos notebookkijelzőnél. Ráadásul a legrosszabb az egészben, hogy a nappali fényviszonyok ellensúlyozására a gyártók jelenleg a fényerősség növelésében látják az ellenszert, holott ez inkább kontraszt kérdése, ami a matt réteg elhagyásával tényleg javítható, cserébe megkapjuk a tükröződést, ami legalább ugyanannyi problémát vet fel, mint a matt felület miatti kontrasztcsökkenés. Persze a fényerősség növelése is járható út, ám lényegében ezért cserébe nem kevés energiát áldozunk fel az akkumulátoros üzemidő oltárán.

Az Apical Assertive Display nevű megoldása a mai kijelzők – legyen az matt vagy fényes – mellett is lehetővé teszi a képtartalom láthatóságát kültéren anélkül, hogy a fényerősséget az egekbe emelnénk.

A notebookok kapcsán kanyarodnánk vissza arra, hogy a gyártók csúf tréfát űznek velünk, vásárlókkal. Míg a korabeli notebookok matt kijelzővel érkeztek, később hangzatos marketinggel vezették be a fényes kijelzőket, elkendőzve azokat a hátrányokat, ami miatt ezek a panelek ma közutálatnak örvendenek. Ez pedig az említett, sokszor elviselhetetlen mértéket öltő tükröződés. De sebaj, már látszik a fény az alagút végén! Ám amit mi az alagút végének hiszünk, az valójában csak egy mozdony, elején egy, több ezer wattos lámpákkal megvilágított táblával, amin az áll, "marketing". A taktikát ugyanis most visszájára fordítják! "Legyőzzük a csúf, gonosz, szemkifolyatós fényes kijelzőt, most itt van végre a matt paneles változat!" Arról persze mélyen hallgatnak, hogy a fényes kijelzőt ugyanilyen módszerekkel erőltették rá a népre korábban. Ha másra nem is, de a váltással legalább rájöttek arra, hogy mindezt csak akkor lehet újként eladni, ha felbontást emelnek, és/vagy végre lejönnek a TN+film panelről; ugyanis ma már 15,6 colon az 1366x768 egyáltalán nem menő, főleg nem TN+film panellel. Mielőtt azonban túlságosan is örülnénk a visszatérésnek, a csúf és gonosz újfent ott lapul a sarokban, csak most úgy híják, hogy érintőkijelző!

Matt vs. fényes kijelző: új ellenség?

Korunk legnagyobb vívmányának az érintőkijelző tűnik, persze ez a technológia sem új, de maradjunk annyiban, hogy az elmúlt pár évben sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy költséghatékonyan lehessen a vásárlóra többféle méretben ráerőszakolni, hiszen ha menő telefont akar, akkor nincs más választása. Ez tulajdonképpen nem baj, hiszen a mobilkijelzők forradalma hatással van a notebookokra is, részben ennek is köszönhető a képpontsűrűség emelkedése és a jobb panelek alkalmazása a hordozható PC-k esetében is.

Fotósok rémálma a kiállított notebookok fotózása

Sajnos egyúttal kezdik elvetni a sulykot, élen az Intellel, aki legújabb Ultrabook követelményrendszerét úgy dolgozta ki, hogy a gyártók kénytelenek legyenek dupla pénzbe kerülő érintőkijelzővel árusítani gépeiket. Persze ez esetben vaj van a Microsoft füle mögött is, hiszen a Windows 8 vagy 8.1 nyomása is a gyártók vállára nehezedett, így az érintőss eszközök és ezzel együtt a fényes felületű panelek megint visszatérnek, mint egy rossz rémálomban. Erről a témáról faggatunk az ügyben érintett cégek képviselőit is egy sajtóreggeli alkalmával, akik azt mondták, hogy meg tudják csinálni az érintőkijelzőt matt felülettel is. Akkor kérdeznénk: mégis hol vannak?

A csillogó kijelzőnél csak egy rosszabb létezik: ha az egész gép felülete tükröződő műanyagból készül (kép forrása: NotebookCheck)

Az állítólagos ok, amiért még nincsenek tömegesen gyárilag ilyenek, hogy "nem igénylik a vásárlók". Ismételjük, "állítólag". Ezzel nyilván nehéz vitatkozni, mert a gyártóval ellentétben mi nem tudunk számokat felmutatni (igaz, ők sem mutattak), de a saját körünkben végzett felmérésből egyértelműen kiderül, hogy ma sokan szívesebben vásárolnak hagyományos (azaz nem érintős) matt kijelzős notebookot, mint szemkiverős, fényes felületűt, pláne érintőset. És ebben nem csak a becsillanás és a tükröződés játszik szerepet, hanem az is, hogy többen ideglelést kapnak attól, ha maszatos a kijelző, az elkent zsírfoltok ugyanis még jobban rontanak a látványon és láthatóságon.

Vannak pozitív példák is érintőkijelzőre: LG G Pad 8.3

Emellett sokan nem látják meg az új Windowsban rejlő lehetőséget sem, aminek oka nyilván a vásárlókban is keresendő, hiszen megszokták az egeret és a billentyűzetet, az érintés idegennek hat az asztali gép előtt ülve – és nem is kényelmes. De valljuk be, a Windows 8 Modern felületén kívül nem sokra tudja használni az érintést a legtöbb user, még az ilyen rendszert futtató tableteknél is sokan könyörögnek egy stylus-ért, amivel legalább képesek egy mozgó járművön a sarokban lévő, bezárást szimbolizáló X-et eltalálni. Nyilvánvalóan nem akarunk általánosítani, hiszen sokan örülnek az érintős képességnek, amit egy tableten még ki is lehet használni, de notebookoknál ilyen tömeges mértékben, pláne asztali kijelzőknél nem sok értelmét látjuk. Nem is csoda, hogy utóbbi termékkörben nem sok ilyet találunk, inkább az All-in-One gépeknél jellemzőek.

Azzal egy percig sem vitatkozunk, hogy tagadhatatlanul szükség van az érintőkijelzőre, amit meg lehet jól is csinálni (lásd feljebb az LG G Pad 8.3 kép). Amivel viszont nem értünk egyet, az a választási lehetőségek korlátozása azzal, hogy a gyártók helyettünk akarják eldönteni, hogy mire van szükségünk, így kvázi gyakran nem kínálnak többféle választást, be kell érnünk azzal, amivel ők megálmodták az adott eszközt. Szerencsére az asztali PC-nk esetében nincs megkötve a kezünk, tulajdonképpen igényeinknek csak pénztárcánk szabhat határt és szabadon választhatunk, de az asztali monitorokba szánt paneleknél többnyire amúgy is hanyagolják a fényes felületet, legfeljebb fényes kávával kezdik ki idegeinket. Zárásként csak annyit, hogy a professzionális kijelzők esetében még mindig tudják a tutit: ezek nem csak, hogy nem fényesek, de még további extra árnyékolóval érkeznek, hogy még jobban kizárják a környező fényeket és tükröződéseket. Vagy nekik sincs igazuk? Szavazzon!

Daywalker